Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-11 / 136. szám

7 * / * * Aláírták a KGST építésügyi állandó bizottság budapesti ülésszakának jegyzőkönyvét Zsivko Zsivkov elutazott hazánkból A KGST építésügyi állandó bizottsága június 6-tól 10-ig Budapesten tartotta 33. ülését. Szombaton a delegációk dél­előtt megtekintették a Gagarin Hőerőmű építkezését, majd ta­lálkoztak Heves megye és Eger város vezetőivel és tájé­Tiío elutazott Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszi­gin búcsúztatta szombaton a vnukovói repülőtéren Joszip Broz Titót, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársaság elnökét és a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének elnö­két, aki ötnapos hivatalos ba­ráti látogatást tett a Szovjet­unióban. A szovjet—jugoszláv hiva­talos megbeszélések pénteken Tito és Brezsnyev eszmecseré­jével fejeződtek be. Megfigyelők rámutatnak, hogy az elvtársiasság és a köl­csönös megértés jegyében le­kozódtak a megye és Eger fej­lesztési terveiről. A KGST-országok építésügyi delegációi szombaton délután érkeztek vissza Budapestre, s a csaknem egyhetes tárgyalások és szakmai program befejezé­seként este a Gellért szálló Moszkvából zajlott megbeszélések eredmé­nyei mellett a látogatást a szovjet közvélemény fokozott érdeklődése is jellemezte. . A jugoszláv államfőt szombaton, elutazásakor a szovjet főváros dolgozóinak százezrei búcsúz­tatták a két ország állami lo­bogóival feldíszített Lenin su­gárúton. (MTI) * Tito — hazánk felett átre­pülve — táviratban üdvözölte Kádár Jánost, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát és Losonczi Pált, az Elnöki Ta­nács elnökét. Szovjet hadihajók érkeztek baráti látogatásra Budapestre Néhány napos baráti látoga­tásra szombaton fővárosunkba érkezett a Vörös Zászló érdem­renddel kitüntetett szovjet fe­kete-tengeri flotta négy hajó­egységből álló dunai hajóraja, amelynek parancsnoka A. H. Bardascsuk első osztályú kapi­tány. A vendéghajókat a Szent István ^rk előtti Duna-sza- kaszo'Vj^Tnepélyesen fogadták. Köszön lésükre a parton sok érdeklődő gyűlt össze. A ki­kötés előtt a szovjet hajók fe­délzetéről díszlövések dördül­tek, amelyeket a Magyar Nép­hadsereg tüzérlövegei díszössz­tűzzel viszonoztak. Az ünnepélyes fogadtatásnál Imre Gábor vezérőrnagy, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke első helyettesével az élen jelen volt a néphadsereg tábornoki és parancsnoki ka­rának több tagja, továbbá Skoda Lajos, a Fővárosi Ta­nács elnökhelyettese, ott voltak a XIII., valamint a IV. kerü­leti pártbizottság és tanács ve­zetői, a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság és a Magyar Par­tizán Szövetség képviselői is. Ugyancsak megjelent V. J. Pavlov, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete, valamint A. A. Zsuk ezredes, katonai és légügyi attasé. A kikötés után a hajóraj pa­rancsnokát és vele együtt part­ra lépő többi vendéget a Ma­gyar Népköztársaság honvé­delmi minisztere, a Honvédel­mi Minisztérium katonai ta­nácsa, a Magyar Néphadsereg nevében Imre Gábor vezér­őrnagy üdvözölte. Az üdvözlő szavakra A. H. Bardascsuk, a hajóraj parancs­noka válaszolt. A szovjet hajóegységek pa­rancsnokai tisztelgő látogatást tettek Szépvölgyi Zoltánnál, a Fővárosi Tanács elnökénél, majd a Hősök terén megkoszo­rúzták a magyar hősök emlék­művét, s a gellérthegyi felsza­badulási emlékműnél elhelyez­ték a kegyelet virágait. (MTI) Képünkön: a hajók a pesti Duna-part előtt.----- (Képtávírónkon érkezett) m árványtermében aláírták az állandó bizottság 33. ülésszaká­nak jegyzőkönyvét. A budapesti tárgyalásokon elhatározták, hogy az 1973—75. évi távlati munkatervben fő­ként az anyagi termelésben felvetődő problémák komplex megoldását segítik az együtt­működés fejlesztésével. Az építőiparban meggyorsítják a különféle építészeti és építési normatívák egységesítését, s ennek koordinációját. A könnyű épületszerkezetek gyártásszakosításának és koo­perációjának fejlesztése érde­kében elhatározták, hogy az ipari épületek — elsősorban az egyszintes létesítmények — műszaki terveinek egységesíté­sében, főként a könnyű és ha­tékony anyagok felhasználását szorgalmazzák. A bizottság megtárgyalta és jóváhagyta „az egyik KGST-- ország által egy másik KGST- tagországban kivitelezendő építési-szerelési munkák álta­lános feltételeit” összegező elő­zetes dokumentumot, amely jelentősen hozzájárul, hogy a szocialista országok megvaló­sítsák egyes speciális építési munkálatok szakosítását. Ugyanakkor jóváhagytak több szabványosítási ajánlást és építési normatívát is. A bizottság elfogadta az az­beszt-cement és az ásványgya­pot termékeket készítő prog­resszív gyártósorok létrehozá­sára előterjesztett javaslatokat, amelyek meghatározzák e gé­pek és berendezések megterve­zésének és elkészítésének mű­szaki feltételeit. Ugyanakkor tárgyaltak az üzemek tervezé­sében kialakítandó szoros együttműködés rendjéről, felté­teleiről is. Meghatározták a szocialista országok közötti épí­tésügyi információ fejlesztésé­nek alapelveit is. A bizottság számos konkrét intézkedéssel válaszolt arra a 1 övéire, amelyet E. Lagadinov, a bolgár nőbizottság elnöke küldött a KGST végrehajtó bi­zottságának a nők helyzetének javításával összefüggő közös intézkedéseket sürgetve. Az építésügyi állandó bizottság az óvodák, a bölcsődék, az isko­lák, az üzletek és más fontos közösségi intézmények építé­sének fejlesztéséről intézke­dett, hogy javítsa az anyák és a gyermekek, a lakosság élet- körülményeit. Zsivko Zsivkov, a Bolgár Népköztársaság minisztertaná­csának elnökhelyettese, aki a magyar—-bolgár gazdasági és műszaki tudományos együtt­Dél-Vienamban az elmúlt 24 óra alatt erősen megélénkült a harci tevékenység. Egy saigoni katonai közlemény szerint a népi erők 87 helyen indítottak támadást a kormánycsapatok állásai ellen, legtöbbször tü­zérséggel. Aknavetőkkel és ra­kétákkal ostromolták többek között Da Nang nagy amerikai támoszpontját, Duc Phongot, a hetek óta támadott Kontum közelében lévő tábort és a part menti Binh Dinh tarto­mányban lévő több támasz­pontot. Harcok folytak a 63 napja körülzárt An Loc tarto­mányi székhely közelében is, amely alig száz kilométerre van Saigontól. működési bizottság elnöki ta­lálkozóján vett részt, szomba­ton elutazott hazánkból. A bol­gár vendéget dr. Tímár Má­tyás, a Minisztertanács elnök- helyettese búcsúztatta. (MTI) Az amerikai légierő nehéz­bombázói, a B—52-esek, szom­baton folytatták a VDK elleni terrorbombázásaikat. Több mint húsz B—52-es támadta a part menti Dong Hói környé­két és bombázások voltak a fegyvermentes övezetben is. A nyolc hajtóműves és 30 tonna bombaterhet szállító amerikai B—52-esekből jelen­leg már 200-at • vezényeltek délkelet-ázsiai szolgálatra, ami az egész állománynak a fele. A légiháború eszkalációjának méreteit mutatja, hogy febru­árban még csak 50 B—52-es bombázott Indokínában és Johnson elnökségének legna­gyobb eszkalációja idején sem haladta meg számuk a 130-at, Tmr~————-mm««« Emlékeztető okmány aláírásával véget ért a magyar— bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság elnökeinek találkozója. Az okmányt a Parlament delegációs termében dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács el­nökhelyettese és Zsivko Zsivkov, a bolgár minisztertanács elnökhelyettese írta alá. (Képtávírónkon érkezett) Támadnak a dél-rielmarni népi erők Újabb bombatámadás a VDK allen Az ember, a táj és a nyár Ez valami belső parancs. Ideig-óráig, napokig, hetekig bírja az ember, sokáig nem. Most meg, hogy teljesen bele­jött a nyár a nyárba, végképp nincs maradásom. Menni, men­ni, emberek között lenni, örülni, bosszankodni, látni, nézni, s hagyni, hogy magá­hoz nyaláboljon, körülöleljen, belém szelídüljön hazámból a legközelebbi rokonom, a szelíd arcú, szép tolnai táj. Igaz, a rokonok nem mindig kedvelik egymást, s némelykor több érő egy igaz barát, mint száz ro­kon, csakhogy ezzel olyanfor­mán vagyunk, a vérségi kap­csolat megmásíthatatlan álla­pot, le se tagadhatjuk egymást. Helyet szorítanak a taxiban. Mehetünk. Irány Paks, Német­kér, Cece, Simontornya, de előbb magunk mögött hagy­juk Szekszárd nyár reggeli csúcsforgalmát. Ez van. A reg­geli és az esti órákban az Ott­hon Áruház, az 50-es Népbolt, az Augusz-ház és a Garay-bü- fé négyszöge igazi nagyváros. Olykor fiatal rendőr áll a tér közepén, s értő mozdulataira az autócsorda az egyik oldalon meglódul, a másik oldalon megtorpan. Utána ugyanúgy, fordítva. A benzindobozok jól­nevelt háziállatokként visel­kednék, s amelyik véletlenül mégis vét a rend ellen, a füttyszóra megtorpan, ijedten visszahátrál, lapul, mint a ti­losból visszaterelt szürke bika, amelyik át akarja ugrani az árkot, de még idejében az or­rára csapnak. Rend a lelke mindennek. Szokni kell. A gyalogosok is kezdik tanulni, hogy a for­galomirányító parancsa nem­csak a járműveknek szól, ha­nem nekik is. Néha tehát zeb­rára lépni tilos. Igen, a Garay tér, a maga járműforgalmával időnként nagyváros, a kisvárosban Nyugtalanító, fárasztó lükte­tés. Mi lesz itt öt év múlva, tíz év múlva. Sejtjük, sőt tud­juk. Autófolyó. Ami ma még öröm, esetenként státuszszim­bólum, az öt év múlva inkább nyűg lesz és teher. A magyar kisvárosok jóval előbb eltö- mődnek a járművekkel, mint a főváros. Szekszárd már most is ott tart, látható, hogy két év múlva nem lesz hol par­kolni. A gazdagodás is gonddal jár, bajjal jár. Kifelé haladva a vá­rosból, Mesterházi Lajos figyel­meztetésére gondolok. Ide is ér­vényes. Életszínvonalban, javak bőségében érjük utol a kapi­talizmust, de ne utánozzuk. NE UTÁNOZZUK! Korai még a szocialista társadalomban élő embert a javak, a tárgyak nyo­masztó uralmától, a nyugati életvitel utánzásától óvni? Nem korai, mert a hajlandóság az utánzásra jelen van, kezd testet, formát ölteni... De mit tegyünk, hogy. ne utánozzunk? Erről lehetne is, kellene is többet írni, beszélni, vitatkoz­ni. Legalább annyit, mint az „utolérni” alternatíváiról. A kocsi fölszalad a Sió-hid­ra és a 6-os úton valósággal beleugrik a júniusi forróságba. De ez a forróság egészen más, mint az izzó városi hőség az aszfalton. Ez a forróság kövér, zöld színű, vidám és hívogató. Az árokparton szénaboglyák. Első kaszálás. Elárverezték az útszéli füvet, a jó hosszú sza­kasz állítólag mindössze 800 forintba kerül. Legyen tíz má­zsa széna, akkor is megéri. Az út két oldalán kukorica, cukorrépa, szőlő és búza. Utá­na szőlő, cukorrépa és búza. Sokszor eszembe jut: milyen­nek látja vajon ezt az árnyé­kos, akácligetes, messziről er­dőket, közelről háztetőket, ud­varokat mutató vidéket az ide­gen? Az itt átutazó amerikai ügynök, az angol orvos, a fran­cia ügyvéd? Nekem kenyeret adó, szép hazám. Amott, ahol az asszonyok a borsót szedik, az asszonyoknak kenyeret adó szép hazájuk. Ismernek mia-

Next

/
Thumbnails
Contents