Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-10 / 135. szám

I k Együttműködési szerződés a domhőrári tanács és a KISZ-bizottság között Június 28-án Dombóvár Vá­ros Tanácsa egyetlen napiren­det tárgyal, amelyre meghív­ták a városi KISZ-bizottság tagjait is. A téma a tanács és a KISZ végrehajtó bizottsága közötti együttműködési szerző­dés. A végrehajtó bizottságok, mind a KISZ, mind a tanács részéről, már megvitatták és elfogadták a tervezetet. A párt ifjúságpolitikai határozatai, az ifjúsági törvény és a tanács- rendelet is beszél a tanácsok és a KISZ együttműködésének szükségességéről, illetve a ren­deletek ezt kötelezővé is te­szik. Az elveikről szólni feles­leges lenne, hiszen minden ember számára nyilvánvaló, hogy az ország jövője szoro­san összefügg, nemcsak ifjú­ságunk jövőjével, de jelenével is. Hogy milyen aktivitással vesznek részt politikai és tár­sadalmi életünkben, az meg­határozza későbbi szerepüket a szocializmus építésében. A dombóvári szerződés jó alap a további együttműkö­désre. A KISZ és a város ve­zetőit kértük meg arra, foglal­ják össze röviden, miben lát­ják a szerződés gyakorlati je­lentőségét, ha szabad így fo­galmazni, a hasznát. Vidóczy László tanácselnök a következőket mondotta: — Az együttműködési szer­ződés írásban lefektetett prog­ram, feladatrendszer. A tanács szemszögéből nézve kötelezett­ségeket jelent. Jelentőségét el­sősorban abban látom, hogy meghatározott feladatokat je­löl meg, amelyek teljesítését, vagy végrehajtását mindkét fél ellenőrizheti. Közelebb hozza egymáshoz a testületet és az ifjúsági szerveket, hiszen sok olyan feladatot jelöl meg, ame­lyeket közösen valósítunk meg. Említhetném például az ifjú­sági sporttelepet, vagy a terek, parkok gondozását. Ez egyút­tal azt is jelenti, hogy mozgó­sítja a fiatalokat a város- politikai célkitűzések megva­lósítására, és a tanács is tud­ja, milyen mértékben számít­hat a fiatalok munkájára. A közös megmozdulások hozzá­segítik az állami szerveket, hogy jobban megértsék az if­júság problémáit. És végül, re­méljük, az együttműködési szerződés segíti megszühtetni azt a szemléletet, ami még megfigyelhető az idősebb ta­nácstagjaink körében, neveze­tesen, hogy az ifjúsággal való foglalkozást elintézettnek vé­lik azzal, hogy kétévenként beszámolnak róla és tárgyalja a tanácsülés ezt a témát. Ugyanezt a kérdést tettük Bérszalag-lobogtatók Néhány paksi gazdasági vezetőt felbosszantottak az építő­anyagipari vállalat cementüzemének bérszalag-lobogtatói. Pakson is,, csakúgy, mini minden iparosodó, településen, egy­re keresettebb a munkás, kiváltképp az olyan, amelyik érti mes­terségét, és szeret is dolgozni. így nem csoda, ha Pakson is, és másutt is, a munkaerő egy része mozgásban " vatl." A községen belüli vándorlásnak több oka van, egy beszélgetés során és harmadik okként soroltam a fizetést, előtérbe helyezve az üzemi légkört, valamint a szociális létesítményeket, vitapartnerem, Vár­szegi József ktsz műszaki vezető a fizetést teszi a vándorlás oka­ként első helyre. Bizonyítani tudja, miért. Egyik szállítómunkásuk kilépett. Amikor az építőipari szövetkezet elnöke megkérdezte, miért, azt válaszolta, mert többet akar keresni. Hingl Ferenc szállítómunkás azt mondta, nem elég számára, terveinek megvalósításához, te­hát a családi életszínvonal emeléséhez, az a kereset, amihez a szövetkezetben, nyolcórai , munkával hozzájut Januárban 3743 forintot keresett, februárban 3365-öt, áprilisban 3597-et és május­ban 2940 forintot. Olyan helyre megy dolgozni, ahol öt-hatezer forintot is megkereshet. Pakson van ilyen munkahely, a jó munkást fel is veszik, mert a vállalatoknak érdeke, hogy a teljesítmény és a bér közötti arány megfelelő legyen, tehát ne csak létszámszaporítókból álljon egy-egy üzem- kollektívája. A Tolna megyei Építőanyagipari Vál­lalatnál a dolgozók jelentős része, minden hónapban öt-hatezer forint körül keres. Lobogtatják egyesek a bérszalagot; kihívón viselkednek azokkal szemben, akik más vállalatnál kevesebbet keresnek. Egy esetben sem mondogatják, hány munkaóra alatt keresték az öt és fél ezer forintot. Nemrég kiszámították egy vita során, hogy a betonüzemi munkás ledolgozott óráira eső bér, nem magasabb, mint' másutt, a hasonló munkakörben foglalkoz­tatottaké. Az építőszövetkezet betonüzemében is elérhetnék a dolgozók a magas keresetet — de ott sem nyolc óra alatt. Egy időben próbálkoztak is illegálisan túlórázni. Például hajnalok hajnalán a tilalom ellenére, bementek az üzembe: előkészítették a munka­napra szükséges anyagot és a korábbi kezdést nem számolva, ha nyolc órára számolják el a teljesítményt, igen magas összeg jönne ki — de a dolgozó tizenegy, tizenkét órát töltött munká­ban. Nyilván munkásvédelmi érdek vezérelte, a szövetkezet veze­tőségét, hogy megtiltsa az illegális túlórákat, rádolgozásokat. Nehéz dolguk van a gazdasági vezetőknek, mert elismerik, hogy szüksége volna a munkásnak a több keresetre, és jószerint meg sem róják őket, nem hibáztathatják, ha családjuk többre akar jutni, a magasabb fizetésből. Bérstop-pot nem lehet elren­delni, mondjuk úgy, hogy a paksi üzemek . . valamiféle érdek- közösségbe lépnének, mint volt ez Tolnán. A dolgozónok joga van munkahelyet változtatni, joga van hozzá, hogy a több bért adó munkahelyet válassza. Viszont a gazdaságvezetőknek, a gyárak pártszervezeteinek is joga, sőt kötelessége,, hogy a visszás dolgokra felhívják a munkások figyelmét, hogy a bérszalag- lobogtatók valóságos munkájáról, munkaidejéről és ezzel kapcso­latos keresetnövekedésről is beszéljenek. ' * - PJ. ­fel Hetesi Jánosnénak, a váro­si KISZ-bizottság politikai munkatársának is. — Az együttműködési szer­ződés csak mint dokumentum új, mert az utóbbi években igen jó volt a kapcsolatunk a tanáccsaL Sok olyan dolog szerepel most írásban, ami már gyakorlat. Például a het­ven tanácstagból, tizennégy KISZ-korosztályú. Az ifjúság két képviselője tagja a lakás­elosztó bizottságnak. Száztizen- nyolcezer forintot kapunk if­júságpolitikai alapként. A le­hetőségekhez mérten ez jelen­tős támogatás. Végrehajtó bi­zottságunk határozatai alapján esetenként folyósítják az össze­get. Nem szólnak bele, mire fordítjuk. A közös tennivalók, például az ifjúsági sporttelep építésé­re való felhívás, akcióprogra­munkban is szerepel, tehát úgyszólván kötelező az alap- szervezetek számára a részvé­tel. Védnökséget vállal felette a KISZ. Üzemi KlSZ-fiatalo- kat a nyári időszakban is tu­dunk társadalmi munkára mozgósítani. — Végrehajtó bizottságunk elfogadta a tervezetet, két ki­egészítéssel. Szeretnénk, ha a balatonfenyvesi ifjúsági tábor fejlesztési tervei konkréten szerepelnének benne. Egyálta­lán nem esik szó az együtt­működési szerződésben az út­törőkről. Van egy külön meg­állapodás a tanács és az út­törőelnökség között, erre kelle­ne utalni-. Ami benne van, az­zal egyetértünk, és örülünk neki, hogy ez a szerződés lét­rejött. Ihárosi Ibolya Lidice rózsái Amikor Hitler megbízásából Heydrich „helytartó“ megkezdte véres uralmát Csehszlovákiában, örökkévalónak hitte pillanatnyi győzelmét. Azt remélte, a kegyetlenkedé­sek állandósításával eltemetheti egy szabadságszerető nép akaratát, s halálos csapást mérhet gyilkos módszerével más népek életvágyára is. A nép bosszúja lesújtott a hó­hérra. A JHeydrich elleni merénylet megtorlására a fasiszta zsarnokság Lidicére vezényelte számtalan kivégző osztagai­nak egyikét. 1942. június 10-én a kis bányásztelepülést körülvette a Sondergruppe — „lélek se be, se ki!” És megkezdődött az iszonyú öldöklés: 199 férfit és 8 nőt állítottak a falhoz, hogy aztán a géppisztolyok végezzenek velük, összefogdos- tak és elhurcoltak 203 nőt és 93 gyermeket. Aztán a „lá­zadó falut" lerombolták, a föld színével tették egyenlővé, csupán a kivégzőfalat hagyták a helyén — mementóul. Pontosan egy emberöltővel ezelőtt zajlott le a lidice! tragédia. Harminc esztendő rövidke idő az emberiség tör­ténetében — de némelykor, mint Lidice esetében is: szá­zadokra szóló tanulságokat érlel az egész emberiség szá­mára. Hol van már a Herrenvolk-ámokfutás, és hol vannak minden rendű és rangú führerjei? Azok, akik Lidicét és a névtelen lengyel lidicéket, a francia Oradourt, az angol Coventryt hagyták emlékeztetőül maguk után — örökre be­írták nevüket az emberiség ellen elkövetett minősíthetetlen büntettek nagy fekete könyvébe. Ámde az emberi lelkiismeret elnémíthatatlan hangjai szakadatlanul munkálkodnak. Lidice újjáépült, viruló rózsa­kertjei a szép élet diadalát hirdetik a csúf halál fölött. Ezek a virágok nem a megbocsájtás virágai, hanem az emlékeztetésé, a szolidaritásé, — az egész emberiség békea karatáé. És éppen most, egy emberöltővel a lidice! véres nap után, friss szellő lengedez Európában, hogy reménytkeltő jöttével bátorítsa az emberekét. Lehetséges örökre szám­űzni a népirtókat, a háborús bűnözőket, a béke ellenségeit a Földről. Olyan minőségi változások egyre magasabb fo­kú realizálására nyílt lehetőség, amely Lidice rózsáit el­ülteti a Föld minden táján és meghódítja a szíveket. A krónikás efajta lírája — nyers valóság. Mert ha a történelem-' és az élet könyörtelen volósága így teszi fel a kérdést: világháború és az új Lidicék végtelen sora, vagy: intézményesített béke — akkor az alternatíva egyértelműen világos. Nevezzenek bennünket bárminek: érzelgősnek, fan­tasztának, idealistának — mi, az emberi haladás tántorít­hatatlan hívei — a lidicei rózsákkal együtt az örök lidicei tanulságot akarjuk elterjeszteni a szűkülő földi téreken és a gyorsuló időben mindenütt. Békét a világnak!.. FÖLDES MIHÁLY Röviden a tamási járás egészségügyi ellátásáról A tamási járásban az 1970. évi népszámlálás adatai sze­rint 50 624 ember éL A lakos­ság döntő többsége a járás nagyközségeiben, községeiben honos, viszont a népesség 11,7 százaléka lakik külterületen. A külterületi lakott helyek száma 147, magasan több, mint a nagyobb népességgel rendelkező településeké. Sőt! Talán nincs az egész megyé­ben olyan járásunk, amelyben ilyen magas lenne a külterü­leti lakóhelyek száma. A kérdés, hogy milyen je­lenleg a járás lakosságának egészségügyi ellátottsága, mindenkor aktuális, mert a válasz mindenkit érdekel, aki csak újságot vesz a kezébe. Erre alapoztuk közérdekű kí­váncsiságunkat. amikor a já­rás főorvosát, dr. Dobrovits Máriát fölkerestük. Mint elmondotta, a tamási járás egészségügyi ellátottsá­ga megfelel a vele szemben támasztott igényeknek. Van egy úgynevezett kis kórháznak számító járási kórházuk, amely Pincehelyen működik, a székhelyen. Tamásiban funkcionál a gondozóhálózat, aminek egy kihelyezett egysé­ge, a tbc-gondozó Tamásin kí­vül Simontornyán is tevékeny­kedik a Sió-parton lévő egész­ségházban. A járás székhelyén, ami egyúttal egyik legrangosabb nagyközségük is, dinamikus fejlődés révén, röviden el­készül a központi rendelő, amiben a település három körzeti orvosa, egy gyermek­körzeti szakorvosa és két fo­gásza, továbbá egy kis labora­tórium kap mindenekelőtt he­lyet. Ide kerül át az anya- és gyermekvédelem is, ami addig az egészségházban működik. Július 1-én áll munkába a járási gyermekorvos. Egyéb­ként a negyedik ötéves terv egészségügyre vonatkozó fej­lesztési tarveiben első helyen áll a gyermekorvosi körzetek bővítése. Gyönkön már dolgo­zik a körzeti gyermekszakor­vos, Pincehelyen és Simontor­nyán pedig dolgozni fog 1975- ig. A tamási járás községeiben ez idő szerint 20 felnőtt körzeti orvos látja el a lakosság egészségügyi alapellátását a melléjük beosztott védőnőkkel és körzeti ápolónőkkel. Pilla­natnyilag e járásban két gyer­mekkörzeti orvos dolgozik és nyolc fogász. A mérleg tehát nem rossz, ha számításba vesszük, hogy a járási kór­házban, mint szakmai köz­pontban jól felkészült szak­orvosok vannak. A további kérdésünkre ka­pott válaszokból az derült ki, hogy a járás egészségügyi há­lózatában hat nyugdíjkorhatá­ron felüli orvos működik a körzetükhöz tartozók legna­gyobb megelégedésére. Az or­vosok zöme 35 év körüli, és a pályakezdők száma mindössze kettő. Egyébként a 20 felnőtt- körzet a negyedik ötéves terv időszakában kialakuló gyer­mekszakorvosi körzetekkel jól ellátja a feladatát, de azért nem lenne éppen haszontalan befektetés bővíteni a felnőtt­körzetek számát sem. Elkelne pl. Ozorán még egy körzeti orvos, lévén, hogy a három­ezer lakosú község igen nagy és egymástól távol eső külte­rülettel rendelkezik. Megyénk szociális intézmé­nyei közül három szociális otthon a tamási járásban van, a tanácshivatal egész­ségügyi osztályának ügyirat- forgalmában talán éppen ezért is .képviselik a jelentősebb há­nyadot azok az ügyiratok, amelyek az idős korú lakosság szociális problémáit tartalmaz­zák. A kiválóan tevékenykedő járási szociálpolitikai előadó mellé ezért kelne el egy füg­getlenített szociális gondozónő beállítása, mert igaz ugyani hogy van a járásnak Regöly- ben, Pincehelyen, Magyarke- sziben és Ozorán öregek ré­szére létrehozott napközi ott­hona is, jó, hogy ezeknek az intézményeknek a száma to­vább gyarapodik az idén, de a gondozási feladatok növe­kednek. Erre pedig jó fel­készülni időben, ha ugyan már most nem késő! A helyzetképhez föltétlenül hozzátartozik, hogy nemrég kezdte el működését az úgy­nevezett sáv-rendszer, amiben két belgyógyász szakorvos egvik nap kint a területen, a másik nap a járási kórház székhelyén végzi a táppénzes felülvizsgálatokat irányítja a krónikus betegségekben szen­vedők területi gondozási munkáját és konzultál adott esetekben a „sáv” soron lévő településének körzeti orvosá­val. A tájékozódás kapcsán ter­mészetesen szó esett a járási kórház Tamásiba való betele­püléséről is, méghozzá oly- ként, hogy az egységes egész­ségügyi ellátást szolgáló köz- pontosításnak ma még igen sok az ellenzője. Nem kétsé- . ges azonban, hogy idővel föl­oldódik ez. a betelepítés tervé­nek helyességét vitató ellenál­lás, ami érthető okokból Pin­cehelyen a legerőteljesebb. Rövidesen elkezdődik az új gimnázium építése Tamásiban és két tervezőintézet is készíti már a régi gimnázium kór­házzá alakításának tanulmány­terveit. Mindezek után azzal fejez­hetjük be a tamási járás egészségügyi ellátottságának körképét, hogy a jelen mellett szándékosan szóltunk a közeli jövő fejlesztési lehetőségeiről is... *— 6a —»

Next

/
Thumbnails
Contents