Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-09 / 134. szám
I I I r ^Kérek egy liter tejet!” — naponta talán egymilliószor is elhangzik ez a felszólítás a boltokban. És a bevásárló- szatyrokba kerül a műanyagzacskós tej. Nem kell az üveggel bajlódni, kimosni, a boltba visszavinni. Olcsó, ügyes, praktikus. Megszoktuk. Ezeket a műanyag zacskókat — műszaki nyelven szólva, tömlőket — a Tiszai Vegyi Kombinátban gyártják. Hogy mennyit? Blahut János, a kombinát gyárvezető-helyettese azt feleli: „Csak tonnában tudom megmondani. A tejcsomagolás jelenleg több, mint 2500 tonna polietilén alapanyagot igényel.” És még mennyi mindent! Például 40 millió darab műanyag zsákot, amelyben a műtrágya utazik a különböző gazdaságokba. Hozzávetőleg 2— 2,5 ezer tonna granulátumból készítenek 10 millió négyzet- méter fóliát. Gyors számítás; ennyi fóliával egy közepes méretű mezőgazdasági üzem egész területét be lehet borítani vagy az ország összes fut- ballpályáját. Nincs az országban még egy olyan gyár, amelynek termékeit annyi helyen és annyi iparágban hasznosítanák, mint a Tiszai Vegyi Kombinátét, mert a műanyagokra például Baranya megyében éppen olyan nagy szükség van, mint Bács-Kiskun, vagy Győr-Sop- ron megyében. A közlekedési vállalatok, az autóipar, de a textilipar is keresi a műgumit, a mezőgazdasági üzemek az agrofóliát, a gépgyártás a különböző festékeket, az élelmiszeripar a csomagolásra alkalmas fóliákat, a sokféle tömlőt, műanyag hordókat, palackokat. Jellemző adat: míg 1966-ban 150 tonna, 1969-ben 4600 tonna, 1971-ben már 15 000 tonna műanyagot kért és kapott innen az ipar és a mezőgazdaság. EURÓPAI MÉRETŰ FEJLESZTÉS Leninvárosban, illetve a város óriási üzemében nem múlik el év, sőt hónap, hogy ne adnának át valami újat, ne épülne valamilyen új üzemrész. Sokan írtak már arról, hogy itt, az ország legnagyobb vegyipari vállalatánál termelik a legtöbb ammóniát, nitrogén műtrágyát, egyedül itt folyik olefinek és polietilén gyártása, s itt található az ország második legnagyobb festékgyár- tó üzeme. Kevesen ismerik viszont a nagyarányú további fejlődésnek azt az európai méretű perspektíváját, ami a szovjet—magyar olefinegyezmény alapján a kombinát előtt kirajzolódik. A kombinát fejlesztésére 10 —15 év alatt több tízmilliárd forintot költenek. A város határában épül fel' egy új, nagy kapacitású olajfinomító. A „Barátság II.” vezetékéből, Kazahsztán lankáiról, több ezer kilométer távolságból szállítja ide az olajat, évente 6 millió tonnát fognak itt megcsapolni és feldolgozni. Felépül a tüzelőolajat hasznosító 2000 megawattos hőerőmű. ŰJ OLEFINÜZEM 1975-IG Az óriási beruházás egyik ága: az új olefinüzem. Marj as Népújság 4 1972. június 9. Az egész ország használja termékeiket Űj olajfinomító, erőmű, olefinüzem Leninvárosban László és Gémes Károly mér- tök tájékoztat, hogy az első lépcsőt 1971 őszén adták át az építők és most a második lépcsőn dolgoznak. Milyen előnyökkel jár az új olefinüzem? Többek között a KGST-n belül árucserére is alkalmat ad. A gazdaságos méretekben és mennyiségben gyártott alapanyag egy részét a Szovjetunió átveszi tőlünk, ugyanakkor ők olyan alapanyagokat szállítanak hazánknak, amelyeket jelenleg a magyar vegyipar még nem gyárt; polipropilént, poliacrilnitrilt, poliamidot, etilénglikolt és sti- rolt. — Civil fülnek szokatlanok, furcsák ezek a szavak — mondom a vegyészeknek, de ők azzal válaszolnak, a nylon ruhák, harisnyák, pulóverek alapanyagainak neveit is hamar megtanulta a vásárló közönség. Megtanulják majd ezeket a neveket is, amikor „civil” használati tárgyak lesznek belőlük. IMPORT HELYETT HAZAI MŰANYAGOK Még mindig jelentős meny- nyiségű műanyagot kénytelen importálni népgazdaságunk, ezért a Tiszai Vegyi Kombinátban erőteljesen fejlesztik a műanyag feldolgozását. Tavaly ősszel adták át éppen azt az üzemrészt, ahol már új termékeket lehet gyártani. A múlt?... Lehet egyáltalán múltja ennek a fiatal kombinátnak? Hát igen, lehet s erről a vezetők beszélnek: Kezdètbèn csak műtrágyás- zsákokat és agrofóliát készítettek, ma már ezeken kívül fóliatömlőt (ismerősünk a tejeszacskó), csomagolásra alkalmas fóliát, különböző méretű tasakokat, palackokat s az előbb említetteken kívül fröccsöntött tárgyakat, vödröket, kosarakat, palackokat, s más egyebet. Jelenleg több, mint 50, különböző típusú fóliatömlő extruder dolgozik a gyárban. A IV. ötéves tervben tovább bővül a műanyagfeldolgozás skálája; 12 méter szélességű takarófóliákat, speciális és kombinált finomfóliákat, habosított lemezeket is gyártanak majd. A IV. ötéves terv végére évente 40 000 tonna műanyagot dolgoznak fel. Érdemes tehát a kertészkedő gazdaságok figyelmét felhívni: rendeljenek és vegyenek minél több zöldségfóliát. A Tiszai Vegyi Kombinátnak vagy 14 gyára van. Egyik Részlet a TVK etilénüzeméből (MTI foto — Érczi K; Gyula felvétele.) szebb, mint a másik,’ az ember szívesen elsétálna órákig a műszerek, gépek, csövek között. Ki hinné, hogy az innen kikerülő anyagok — a különböző színű kosarak, a habfehér szivacs, a kecses vonalú szörpöspalack és a csirkét váró fólia — „ősanyaga” az olaj?! Ezekben a tornyos-csöves-nik- keles gépekkel teli, körülcsem- pézett falú gyárakban valódi „boszorkánykonyha” működik, s itt, a vegyészetet művészi tökéllyel ismerő és alkalmazó „alkimiták” dolgoznak. A MUNKÁSOK MŰSZEREKET FIGYELNEK Blahut János gyárvezetőhelyettes a leendő, a nemsokára felépülő vegyipari óriások belső berendezéseiről, a munkahelyi körülményekről is beszélt. — Egyetlen munkaügyi adat is megvilágítja a gépesítettség fokát: a tavaly üzembe helyezett etiléngyár működtetéséhez mindössze 200 embert kellett felvenni. A vegyipari munkás ma már jól vasalt ruhában járkálhat a gépek között. Különböző műszerekkel ellenőrzi a termelőfolyamatokat, amelyek teljesen zártak, tehát az egészségre cseppet sem ártalmasak. A munkások műszereket figyelnek és csak akkor avatkoznak a vegyi folyamatokba, ha valamelyik berendezés a normálistól eltérő munkába kezd. Leninváros lakosainak száma 12 000, 10—15 év múlva 40 000 embernek adnak otthont a 4— 6—9 emeletes, modern épületek. A kombinát pedig újabb és újabb területeket foglal el a homokbuckás, eddig jószerivel legelőnek használt földekből. Az óriási beruházás alapjait már ássák az exkavátorok, tornyok emelkednek a magasba, csővezetékek száz és száz kilométerei hálózzák be emeletnyi magasságban az épületeket. ; Nagy mű készül itt! SZÜTS DÉNES 15. A HEROIN VÁMSZEDÖI A szerencsejáték világméretekben is legnagyobb központja Las Vegas. A nem is olyan régen még nyomorúságos falu közepén, a Freemont Streeten most 11 felhőkarcolóban 288 játékbarlang üzemel. A 289, a börtönben működik. Az ötlet a börtön parancsnokától, Jack Foglianitól (szintén olasz) származik, szerinte jó átneve- lési módszer. A CN egyik üzletága La« Vegasban a kifosztottak kifosztása. Azoktól például, akik mindenüket elvesztették, és persze szeretnék visszanyerni, a CN ügynökei fillérekért megveszik az autót, amivel idejöttek. A minap egy fogadáson megkérdezték Ralph Lamb rendőrfőnököt: miért nincsenek nagy stílű, szervezett akciók a gengszterek ellen. Lamb így felelt: „Nem szabad hálátlannak lennünk. Nélkülük porfészek lenne a paloták helyén.” És ez igaz. 1945-ben egy Mr. Siegel nevű úr megbízást kapott a Cosa Nostrától, nézzen utána, mit lehetne tenni a sivatagos Nevada államban és jelentse: milyen beruházás kellene, mit jövedelmezne a befektetett pénz stb. Siegel főnökeinek részletes befektetési javaslatokat készített, de nagy ötletét, a Las Vegas-i játékkaszinót a maga szakállára akarta megvalósítani. BEZÁR A KASZINÓ A CN-t azonban érdekelte ez az üzlet is, és Siegel magánépítkezését különböző bajok érték: hol egy művezető tűnt el örökre, hol tűz ütött ki. Siegel sóhajtott és bevette a szindikátust. 1946-ban — bár az építkezés még nem volt teljesen kész — a CN, Siegel tiltakozása ellenére, megnyitotta a Kaszinót. A jószimatú vállalkozó attól félt, a félkész létesítmény rossz „entrée”, elriasztja a vendégeket. A szindikátus azonban azonnal profitot akart. Siegel volt a helyszínen, neki engedelmeskedett a személyzet, és erősebbnek bizonyult benne az üzleti érzék a félelemnél: bezáratta a Kaszinót. 1947. március 18-án kedvese lakásán megtalálták Mr. Siegel holttestét, New Yorkból pedig intézkedett az illetékes capo, „Lucky” Luciano, és a Kaszinó március 27-én végleg megnyílt Luciano Siegel helyére Gus Greenbaum vendéglátóipari szakembert nevezte ki. Több mint egy évtizedig vezette ,Udvarias Gus” a földkerekség egyik legnagyobb aranybányáját, amikor jelentették Lu- cianónak, hogy az igazgató epés megjegyzéseket tesz rá, Udvarias Gus hulláját 1958. december 3-án átmetszett torokkal egy külvárosi villában lelték meg. Azóta rend van Las Vegasban. Maga Edgar Hoover, az FBI igazgatója külön cikket szentelt annak a tevékenységnek, hogyan ad el a Cosa Nostra valóban értékes tippeket a legkülönbözőbb sportágakban. A tippek persze azért biztosak, mert a szervezet úgy intézi a versenyeket, hogy a jóslat beváljon. „KIS HAL” A HORGON Láttuk, hogy a Cosa Nostrát eredetileg a szesztilalom szülte és tette naggyá. A prohibició eltörlése óta az amerikai maffia még jobban „ráment” egy működése első pillapatától kezdve létező üzletágra, a kábítószer-csempészetre. Ennek a szenvedélynek a rabjai még sokkal inkább rendszeres vevőknek számítanak, mint az alkoholisták. Ráadásul van egy lényeges különbség a két mérhetetlenül ártalmas élvezeti cikk között. Egy részeges embernél legalábbis elképzelhető olyan időszak, amikor józan. A heroin, a marijuana és a többi kábítószer foglyánál ilyen szünet nem létezhet. Vagy, ha kényszerű, anyagi okokból létezik, annál rosz- szabb, Ilyenkor aztán a szenvedély megszállottjának semmi sem számít: gondolkodás nélkül gyilkol, akár pár dollár reményében is. Statisztikai kimutatás szerint a heroin rabjai követik el az Egyesült Államokban a legtöbb kisstílű rablógyilkosságot. Európában, egy kilogramm kábítószer ára mintegy 1350 dollár. New Yorkban 130 ezret is „ki lehet belőle hozni.” így aztán érthető, hogy amikor egy kis hal, a Cosa Nostra egyik alacsony beosztású kábítószerügynöke, Giovanni Cirillo horogra akadt, elmondhatta, hogy ő egyedül legalább napi 20 ezer dollár forgalmat bonyolított le. A Cosa Nostra dosszié az amerikai rendőrség irattáraiban villámgyorsan — csak éppen gyakorlati következmények nélkül — vastagodik. A legújabb adatok elsősorban arra vonatkoznak, amit Robert Morgenthau New York-i ügyész „az ország egyik leggyorsabb és legveszélyesebb folyamatának” nevezett, és amiért a tőkésvilág legtekintélyesebb lapjai a New York Timestől a Wall Street Journalig már megkongatták a vészharangot. Arról van szó, hogy a Cosa Nostra dollármilliói viharos se- bességgel törnek be a legális üzletbe, (Folytatjuk.)
