Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-09 / 134. szám
Vizeink tisztasága Ä napokban olvastam egy statisztikát, amely számokkal bizonyítja, hogy a szén, vas, érc és még sok fontos nyersanyag felhasznált mennyiségét sokszorosan felülmúlja a víz- fogyasztás. Hazánkban szénből 24 millió tonna, különféle ércekből 7 millió tonna, vízből pedig hetvenszer annyi, több mint kétmilliárd tonna az évente felhasznált mennyiség. Talán ezek a számok is bizonyítják, mennyire fontos a víz. Az amiről valamiféle le- zserséggel csak így beszélünk: víz, pedig ma már egyre inkább úgy kellene mondani, a tiszta víz. Ezt a hallgatólagosan ugyan tudomásul vett különbséget pgyre jobban kellene hangoztatnunk. Mert egyre veszélyesebb méreteket ölt a vizek szennyezettsége. Az ivóvizet boltban kell venni Európában az ötvenes években kezdett égetővé válni ez a kérdés, amikor a második világháború utáni újjáépítés, az erőteljes ipari fejlődés és a társadalmi igényeket kielégítő kommunális létesítmények az intenzív vízszennyeződés forrásaivá váltak. Újabban a talajvizek elszennyeződése is egyre nagyobb problémát okoz. Nyugat-Európa nem egy nagy városában odáig fajult a helyzet, hogy a hálózati víz fogyasztásra alkalmatlan, és az ivóvizet az élelmiszer-kereskedelem útján kell beszerezni. Hazánkban a vízszennyeződés, mint társadalmi probléma az ötvenes évek közepén kezdett komolyabb gondot okozni. 1956-ban alakultak a vízügyi igazgatóságok első vízminőséget vizsgáló laboratóriumai. Az ipari fejlődés azonban tovább növelte a vizek szennyezettségét. És óz az állandóan növekvő tendencia a keménykezű intézkedések hatására csupán napjainkban kezd valamelyest csökkenni. További javulást eredményeznek majd a kormány vízvédelmet célzó intézkedései. Az 1971-től 75-ig terjedő időszakban az előző 5 éves tervben szennyvíztisztító berendezések és szennyvíz- csatornák építésére fordított 3,3 milliárd forinttal szemben 7,2 milliárdot irányoztak elő. Ez szerves része a távlati tervnek, amely előírja, hogy 1985- ig bár a szennyezők mennyisége 3 és félszeresére emelkedik, a vizek jóval tisztábbak lesznek, mert a szennyvíz- tisztítás mértéke a 91 százalékot el fogja érni. Tolna megye a sor végén ’A környezetvédelemnek ezzel a fontos problémájával megyénkben is meg kell birkózni. Itt is számos vállalat, intézmény szennyezi a felszíni vízfolyásokat. Émellett nagy gondot jelent a szennyvízcsatorna-hálózat elmaradottsága. Míg Tolna megye lakosságának 59 százaléka vezetékes vizet iszik, a szennyvízcsatornák a lakások 9 százalékánál vannak kiépítve. Ez a visz- szásság még jobban megmutatkozik akkor, ha az országos rangsorolást nézzük. Vízvezetékes ivóvíz-ellátottság terén a legjobbak között tartják nyilván megyénket. A szennyvízhálózat fejlettségét értékelve azonban a 13. helyre csúsztunk. Az ötéves terv végére a lakosság 70 százaléka lesz vezetékes ivóvízzel ellátva, a szennycsatorna-hálózatot 9-ről 22 százalékra növelik. De ez is még messze az országos 38 százalékos átlag mögött lesz. Importáljuk is a szennyvizet De hogy állunk a felszíni Vízfolyások szennyezettségéül Megyéken folyik át a Nádor-csatorna. Ezen „importáljuk” a szennyvizet. Herend, Veszprém, Pét, Fűzfő, Székes- fehérvár iparának szennyeződése úszik lefelé a Dunába. Igaz, a kezdeti 85 százalékos szenny víztartalom Hajmáské- rig öntisztulás folytán jelentősen csökken, a betorkolló patakok újra növelik a szennyezettséget. A fűzfői NIKE mindem hónapban 5—6 napra használhatatlanná teszi a Nádor, majd a Sió vizét, mert a felhalmozódott tisztíthatatlan szennyvizet a tározókból leereszti. Ennek ellenére el kell mondani, hogy ez a gyár fordított legnagyobb gondot a környezetvédelemre. Sok milliós befektetéssel laboratóriumot állított fel, ahol a szennyvíz és levegő tisztításán munkálkodnak. De visszatérve az „importőrökre”. A Kapos a szomszéd megyeszékhely ipari és kommunális létesítményeinek szennyvízét hozza. Ehhez aztán hozzájön a dombóvári MÁV és a tolnanémedi kendergyár szennyeződése. Enyhén szennyezett vízfolyásunk a Koppány-patak Tamási előtt. Tamásiban ugrásszerűen nő a szennyezettség mértéke. A jövő feladatai Megyénkben Szekszárdon, Dombóváron, Bonyhádon, Gyönkön és Tamásiban működnek tisztító berendezések. Építik a paksit, és hamarosan befejezik a tolnait is. Az előkészületek folynak Dunaföld- váron, és a dombori üdülőtelepen. Ezzel a megye legnagyobb települései el lesznek látva szennyvíztisztító-telepekkel. Az építkezés, főleg a szenny- csatorna-hálózat elkészítése, gondokat jelent. Ennek költségei ugyanis magasabbak, mint az ivóvízhálózat építéséé. És a lakosság sokhelyütt még fizeti a vízvezeték-építés költségeit Pedig a szennyvíz- csatornákat is társulati úton lehet csak megvalósítani. Hogy lehet, arra megyénk a példa országosan. Itt alakult ugyanis az első ilyen társulás Gyönkön, és így épül Bonyhádon, Tolnán, Dombóváron és Dunaföldváron a szennyvízcsatorna-hálózat Környezetünk elszennyeződése egyre veszélyesebb méreteket ölthet. Égetően fontos ezért, hogy kivonjuk a vízből és a levegőből a mérgeket. Ezt lehet, és kell csinálni. A le- hetre példa az Odera. Az a folyó, amely Cseh-Szilézia iparvidék szennyeződésétől olyan nagy mértékben mérgezetté vált, hogy kipusztult belőle az élővilág. Másfél évé a csehek büszkén mondták, hogy újra van hal az Oderában. Igaz, még pici, de már megél. Persze ehhez nagyban hozzájárult a cseh vízügyi törvény. Ott ugyanis a vizet szennyezőket . kétféle bírsággal is sújtják. Egyszer egy olyan összeggel, ami egy már meglévő, és a feladatát ellátó tisztítómű üzemeltetési költségeivel egyenlő, és ehhez jön még az előző összegnél kisebb, vagy azzal megegyező büntetés, amely ä vízrontás nagyságától függ. A közelmúltban kaptuk a hírt, hogy Svájcban most dolgozzák ki a réginél sokkal szigorúbb víztötvényt. Napjainkban tanácskoznak Stockholmban a világ legtöbb országának szakemberei. Ennek is az a célja, hogy kivonják a vízből és a levegőből a mérgeket. Hogy mit tehetünk mi a környezet tisztaságáért? Ne telítsük mérgekkel vizeinket és a levegőt. — szepesi — Kitüntetett hűtőgépgyártók A Jászberényi Hűtőgépgyár elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját; épp az idén 20 éves a gyár, és 1972-ben túllépnek a bűvös számon, eddig gyártott termékeik értéke meghaladja majd a kétmilliárd forintot. Főbb cikkeiket, a „Lehel- családot” és a szifonokat mindenki ismeri az országban. De túl a határokon, Európa legtöbb országában is ismertek és keresettek a gyár termékei. Hűtőszekrényből tíz- és tízezreket exportálnak az NSZK- ba, Svájcba, Csehszlovákiába, Lengyelországba és az NDK- ba. Az idén 320 ezer frizsider készül Jászberényben. A zöme — 215 ezer — a hazai boltokba kerül. Nagy a kereslet a svájci licenc alapján gyártott S—60 és S—140-es jelzésű abszorpciós hűtőgépek iránt. Jövőre megjelenik a piacon az „abszorpciós-család” új tagja, a 225 literes hűtőszekrény. Kevesen tudják, hogy a Hűtőgépgyár a világ legnagyobb szifongyártó cége lett: az idén már 900 ezer szifon készül itt. A különféle űrtartalmú és formájú szifonokat egész Európába exportálják, s a legújabb piacuk Ausztrália. Szüntelenül újabb típusokkal kísérleteznek. Várhatóan sikere lesz a két és fél decis mini-habszifonnak, amely a nyáron kerül forgalomba. Minthogy a tejszín általában kétdecis csomagolásban kapható, a háztartásokban jó szolgálatot tehet a miniszifon. Nemcsak „mini”, hanerri „maxi-gyártmányokkal” is foglalkoznak. A gyár készíti például a visontai Gagarin Hőerőmű hűtőtornyainak légkondicionáló berendezéseit, s az utolsó egységet éppen májusban adták át. Ugyanilyen munkát végeznek a szovjet Raz- dan erőmű részére is. Gyártanak alumínium söröshordókat — évente 80 ezret —, valamint alumínium radiátort — évi 550 ezer négyzetméternyit —-, s ezek jelentős része is exportra megy. A vállalatnak önálló exportirodája van: a Le- helex. Most importálnak is: Csehszlovákiából üres szifonpatronokat vesznek — itthon töltetik meg —, hogy enyhítsék a várható nyári patronhiányt. Az amerikai Tiler-licenC alapján hozzáfogtak az újfajta áruházi pultok kísérleti gyártásához. Tudvalevő, hogy a kereskedelem egyik legnagyobb gondja: nem tud elegendő hűtött árut tárolni. A Hűtőgépgyár — a tervek szerint —» valamennyi hazai élelmiszer- boltot és ÁBC-áruházat ellátja majd a tetszetős és higiénikus hűtött és hűtetlen pulttal. A2 első ilyen üzletet Debrecenben nyitották meg május elején. Utána egy váci élelmiszer- áruházát rendeznek be. De már NSZK-beli és szovjet vállalatok is érdeklődnek az újrendszerű pultok iránt. , öt és félezren dolgoznak ä gyárban. Felerészük nő. Sok a szocialista brigád, és nagyon sok az ifjú mérnök és közgazdász. Ezerkilencszázhetvenben a szó macskakörömbe tett értelmében bevásárolt a Dombóvári Vegyesipari Szövetkezet. Ennek a vásárnak hatását érzik még most is. A kétmillió forintért vett műanyag- hulladék szinte csődbe sodorta a jobb sonsra érdemes, szép tervekkel rendelkező szövetkezetei, vezetőségét és tagságát; Sajnálatos tragédia is követte ezt, az akkori elnök öngyilkos lett... Azután a szőr-ügy is balul ütött be, két évben foglalkoztak hulladékszőb-feldolgozás- sal — mindig súlyos ráfizetéssel. .-. A Chemolimpex támogatta műanyagtermelés sem úgy kezdődött, ahogy tervezték, s döcögve folytatódott, így a gazdasági bajok vészharangja megszólalt a szövetkezetben... Most, évekkel a súlyos gondok után, már kockáztathatjuk a kijelentést: túl vannak a nehezén. Regényi Károly elnök röviden összegezi a változásokat: — Rendet kellett csinálni, tisztázni mire vagyunk képesek, miben van pénz, minek van kereslete. Úgy érzem a helyes utat megtaláltuk; Tóth Attila főmérnök még kiegészíti : — Mertünk új dologhoz is nyúlni, kockáztatni is, alapos felmérést végeztünk. A témák beváltak, piacképesek. A vegyesipari jól járt ezzel a telephellyel. (A vasbetonipar dombóvári üzemét vették meg.) Zárt, a termelőépületeket jól el lehet helyezni, a szociális épületben a dolgozók részére olyan ellátást tudnak adni, amilyent sehol a városban. Itt mindennek van helye, csak az irodáknak alig. Ezért aztán a művezetőket, a termelést közvetlenül irányítókat leköltöztették oda. ahol egyébként is lenniök kell. a munka- padok szomszédságába.. : A régi berendezések közül eredeti formájában, rendeltetésében csak a régi betonos Száz fehér köpeny osztályozó van meg. Ide gyűjtötték a méregdrágán vetthuL ladékot, innen „koptatják”, használják fel. Uj halomba rakták az újabb beszerzést, egyharmadát fizettek kilójáért, mint 1970-ben. Ebből a hulladékból készítik a granulátumot, amelyet a Chemolimpex ad el a jugoszláviai Solid cipőgyárnak. A hulladék feldolgozását szinte kizárólagosan ez a szövetkezet végzi az országban. Értéke óriási, hisz a hulladékból itt granulátum lesz, amely alapanyag, ugyanakkor szinte semmi hulladék nem keletkezik — csak az, amit a söprű összekotor a műhelyben. Abban a műhelyben, amely egyébként a megye legtisztább műhelye címet is kaphatná — ha valaki értékelné. \ Persze itt sincs minden rendben. Ha volna még legalább hat személy, aki gépkezelőnek alkalmas — három műszakban készíthetnének például ládazáró műanyag szalagot a szövetkezet új termékét, amely a piacon most jelent meg, s iránta máris óriási az érdeklődés. A fóliazsák-ké- szítő géphez szinte oda sem kell nézni, képes huszonnégy órán át folyamatosan zsákot gyártani, amennyiben a teker- . cselőben elfér a termék, és győzik a gépet etetni granulátummal. . .A granulátumot egyébként innen el is szállítják, a jugoszláv cég menetrend szerint küldi autóját, s viszik a tűzkő nagyságú alapanyagot — hogy fröccsöntve készítsenek belőle cipősarkot. Itt is működtetnek hat fröccsöntő gépet, vil’cr.iosszerelési alkatrészeket, dobozokat, palackokat készítenek — százezres tételekben. Az udvaron két vagonnyi Hypó-palack vár elszállításra. Ez a Hypó-palack egyébként elősegítette a szövetkezetben egy új üzemrész létrejöttét is. Eddig a mű- anyaggyártó gépekhez szükséges szerszámokat idegen cég gyártotta, úgy kellett hívni más vállalattól szerelőt, ha géphiba következett — drága volt mindegyik. Most felállították a TMK- és * szerszámkészítő műhelyt. Nincs gond szerszámra itt csinálják például a hétdecis Hypög palack szerszámját, azonkívül egy „új téma” szerszámait is. Ugyanis az Erdérttel kötnek üzletet műanyag szegélyléc gyártására. Ezek a műanyag alkatrészek, szerkezetek csak fillérekbe kerülnek. Fillérekbe — de hosz- szú időre munkát adnak gépnek, embernek — s ezt tartják fontosnak a szövetkezet vezetői. Azt, hogy az emberek érezzék a biztonságot, tudjanak évekre előre építeni munkahelyükön, egyéni terveiket alapozni tudják a szövetkezet tervére. Említettük,' hogy a szőrügy csúnyán végződött. De ez nem járt azzal — mint talán várható lett volna — hogy a száz munkásnőt utcára tegyék. A szőrfeldolgozó gépeken túladtak. Az asszonyokon nem akartak. Kerestek „új témát”. Az Egyesült Izzó, — a Tungsram — kínálta az új profilt: finommechanikai részleget állítsanak fel, segítsenek az Izzó kaposvári gyárának. A megállapodás nem rövid idő alatt történt, hisz sok mindent kellett tisztázni: tudnak-e olyan hosszú időre munkát adni, hogy érdemes berendezni új gyáregységet; az új munka ad-e megfelelő munkabért a dolgozóknak; a jelenlegi létszám alkalmas lesz-e finommechanikai munka elvégzésére; ki adja az új gyáregységhez a berendezést? A tárgyalások eredménnyel jártak. A volt szőrüzemet átalakították, úgy kellett kitakarítani például, hogy egy porszem se maradjon; a világítást teljesen át kellett építeni; s minden munkahelyet el kellett különíteni. És jó szemű, jó idegzetű munkásnőket kellett keresni a régiek közül, aki nem volt alkalmas erre, áthelyezték más üzemrészbe. Végül is egy hónappal ezelőtt elkezdődhetett a munka: rádiócsövek belső alkatrészeinek — rácsok, izzószálak, csillámlemezek stb. — összeállítása a feladat. Némelyiket csak nagyító- alatt lehet hegeszteni. .1 Hatvan munkásnő már úgy dolgozik, mint a törzsgárda a kaposvári gyárban, ahol tanulták a szerelés fortélyait, a többiek is közelítik már a „régiek”, a két-három hete e munkával foglalkozók teljesítményét, és a kereset — üzemrész-átlagban — nem csökkent. Szóval az új üzemrész elindult, egyben gazdagítva a szövetkezetét egy új profillal, sőt Dombóvári is egy új iparággal, a rádióalkatrész-gyár- tással. : : És úgy mellékesen, még a Zsiguli-programból is jut egy kicsi ebbe a szövetkezetbe: a reflektorégők foglalatát itt készítik. : ; Az új üzem sínen van, tiosz- szú évekre nyúlik a program...' Itt csak a lányok, asszonyok fehér köpenye rövid, amely ugyan sokba került, legtöbbe az egész üzem felszereléséből — mert a gépeket a kaposvári gyár adta... de ezek a köpenyek jelképévé is váltak az itteni munkának: tiszta, szép, amelyre érdemes vigyázni, érdemes megtartani. PÄLKOVACS JENŐ ...
