Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-04 / 130. szám
Hilda Poréra t Vlagyimir Klimoviest KISGARAS A levél Nyolcéves fickó: ez azt jelenti, hogy az ember lógó cipőfűzővel szaladgál, nem akar mosakodni, lökhajtásos-pilóta, futballsztár, cowboy vagy Robinson szeretne lenni; azt jelenti, hogy az ember elhasznált vonatjegyeket, üvegeket, csavarokat és drótdarabokat gyűjt, vagy esetleg golyót, töltényhüvelyt, ceruzacsutkát. De amit legeslegjobban kíván, az a ló. Még akkor is, ha az ember őr egy autópar- kírozó-helyen, vagy újságárus, és nem tudja megvenni azokat a filléres füzeteket, melyek- nak az újságbódén mindig csak az első oldalát olvashatja el. Futball-labdája csak egy cigarettásdoboz, vagy egy papírgombóc, íján, amellyel lövöldöz, húr helyett madzag van, és szupermanruháról, tőrről, vagy igazi bőrlabdáról álmodozik. De az a ló, amiről Kisgaras álmodozik, valóban létezik. Keresetéből mindennap félretesz egypár centavót, mielőtt hazaadná a pénzt, és egy este. így szól az anyjához: — Anyu, veszek magamnak egy lovat. Anyu fáradt és agyondolgozott. Leteszi a vasalót, és felnéz. — Lovat? Megbolondultál, fiam? — Barnát, és a szőrén fogom megülni. — Na de kisfiam, miket beszélsz itt össze-vissza? Tudod egyáltalán, hogy mennyibekerül egy ilyen ló? Csak hogy megvedd, ötven pesóra van szükséged. Gondold meg, ötven pesóra! Az majdnem any- nyi, amennyit apád egy hónap alatt keres. Akkor aztán a lovat esszük? És hova teszed? Csak nem mihozzánk a szobába? És mit adsz neki enni? Talán lisztet? Nem, nem fiacskám, ne is ábrándozz róla. — Igazad van, anyu. A lő nem fér a szobába, és a lisztet sem eszi meg. Inkább mégse veszek lovat. És Kisgaras elhatározza, hogy kutyát vesz magának. De jó nagyot, nyírott fülűt, hosszú lábút. Ilyen kutyát lát néha a gazdagok kertjében. Egy ilyen kutya majdnem ugyanaz, mintha ló lanne. — Anyu! — mondja —;nem veszek lovat, kutyát veszek, de egy nagy barna bundást. — Menj csak el a mészároshoz, és kérdezd meg, hogy mit eszik egy nagy kutya? — Hát — válaszolja a mészáros a fejét vakarva —, vannak kuncsaftjaim a Country Clubból, azok három font húst vesznek mindennap, de a legjavát ám, és két liter tejet. Kisgaras elcsodálkozik. Három font húst mindennap! ök otthon egész héten nem esznek annyit. így hát faj- lcutya nem jöhet számításba. Sokkal jobb lesz, ha egy egészen közönséges kóbor kutyát szeree, egy kis borzasai. Az sokkal ragaszkodóbb, mindenhová követi az embert, és ha Kisgaras a parkírozóhelyen őrzi az autókat, egy kicsit játszhat is vele. Világos : egy ilyen kutyus az igazi. — Te, anyu — mondja az édesanyjának —, nem kell nekem fajkutya, csak egy egészen apró. — Ugyan erejd már azzal a korccsal — feleli az édesanya —, az mindenfelé elkószál, aztán megharap valakit, és kész az összezördülés a rendőrséggel, mert lehet, hogy veszett volt. Van elég bajom így is, semmi szükségem még egy korcsra is. Kisgaras figyelmesen végignézi az édesanyját. Igen, egész nap el van foglalva a mosással, vasalással, stoppolással, főzéssel. És Kisgaras megszólal: — Igazad van, anyuci, nem kell kutya. Néhány napig töprengve jön- megy. A mindenségit, csak kell olyan állatnak lennie, amelyik se húst nem eszik, se dolgot nem ad. De persze fel kell venni a karjára, hogy játszani tudjon vele, és vele kell, hogy menjen mindenhová. Egy macska fut át előtte az úton. Sovány és borzas, és a farka égnek áll, mint egy antenna. Kisgaras boldogan viszi magával a nyávogó macskát, és azonnal érdeklődni kezd, hogy mit eszik. Tiszta szerencse: elég neki egy tányérka tej, mert még meglehetősen kicsi. A saját tej részéből fog neki adni. És még a parkírozóhely- ra is magával viheti. A macska dorombolva dörgölőzik a lábához, és ráadásul kék szeme van. A macska az igazi! Nevetséges, hogy mindjárt nem erre gondolt. — Nézd csak, anyu, mim van? — Remélhetőleg kandúr. Mit csinálok a kölykökkel, ha nőstény? Anyu nem tudja megállapítani, hogy kandúr-e. Hazajön édesapa. Felemeli a macskát és megnézi. Kisgaras feszülten figyeli. — Hagyd futni, Kisgaras, nőstény. Minden szíre-szóra lekölykezik, aztán bukdácsolhatunk a kismacskákon. Kisgaras fontolóra veszi a dolgot. Nem, ő nem fog a kismacskákon bukdácsolni, a szoba anélkül is kicsi. Nem kell a macska. Ezt is feladta. Már három napja áll a parkírozóhelyen, és megpróbál csak az autókra gondolni, amelyeket őriznie kell. A lóval nem ment a dolog, a kutyával és a macskával szintén nem. Mégiscsak egyedül kell maradnia. És ha szerezne egy gyíkot? De abban meg mi a jó? Egy darabig elszórakozik vele, megbámulhatja, amint ide-oda cikázik, vagy hirtelen levegő után kapkod. Csakhogy a gyíkok mérgesek és harapnak. Hát a béka? Á, nem, az jóformán semmi. Csak megijedek tőle, és kész a veszekedés. Egyáltalán semmi értelme sincs, hogy örüljön valaminek, mert úgysem lesz Megjelent a Jelenkor júniusi száma Gazdag, változatos tartalommal, Értékes szépirodalmi és tanulmányanyaggal jelentkezik a Pécsett szerkesztett folyóirat új száma. Bertna Bulcsú nagy sikerű interjúsorozatában ezúttal Illés Endre nyilatkozik, s a beszélgetés mellett közli a lap az iró emlékezését Lesznai Annára. A szépprózai írások között Antal Gábor, Czakó Gábor és Siklós László elbeszélését, valamint Kolozsvárt Grandpierre Emil önéletrajzi regényének új részletét olvashatjuk. A lírai rovat élén Csorba Győző költeményeit közli a folyóirat. A versekhez kapcsolódik Fodor András tanulmánya Csorba Győző költészetéről. A rovatban emellett Simon István: Száz iramló nyári sor című költeménye és hét fiatal költő — köztük Benkö Attilát Dobiénfei Kornél, Pardi Anna, Péntek Imre és Tandori Dezső — versei kaptak helyet. A képzőművészeti rovatban a Kaposváron élő Bors István és Honty Márta művészetét mutatja be Hallama Erzsébet írása. A két művész alkotásaiból ad ízelítőt a szám illusztrációs anyaga. Az irodalmi tanulmányok, jegyzetek sorában figyelmet érdemel Benkö Ákos portrévázlata a jugoszláviai magyar Deák Ferencről, valamint Galsai Pongrác Tersánsz- ky Józsi Jenőre emlékező színes írása. A kritikai rovatban többek között Bertha Bulcsú interjú-kötetéről (Meztelen a király), Czine Mihály Szabó Pál-könyvéről, Déry Tibor új regényéről (Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról) és Hallama Erzsébet mesekönyvéről (Cik-cakk) találunk 1*- mgrteiési, ., 1.7 ->rïivrT'ifï semmi az egészből, és csak bosszankodik miatta. Végigmegy a Galiano utcán egészen a San Rafael utcáig. A sarkon egy férfi áll, és egy icipici teknősbékát akar eladni, ami egy üvegben mászik kör- be-körbe. Tíz centavóba kerül. — Mit eszik a teknősbéka? — érdeklődik Kisgaras. — Egy morzsányi húst vagy kenyeret, miegymást. Kisgaras odébbmegy, és gondolkodik. A teknősbéka nem dorombol és nem nyávog. De dülledt szeme van, és pikkelyes nyaka, és ha behúzza a fejét, és elbújik a páncéljába, olyan mint a kő. A kicsinyein nem bukdácsol az ember, ány- nyi húst sem eszik, mint a kutya, nem olyan drága, mint a ló, és sokkal szebb, mint a gyík, vagy a béka, az egyszer biztos. Hát, ide azzal a teknősbékával ! Alig keresi meg a parkírozóhelyen a tíz centavót, elmegy az árushoz a Galiano utca és a San Rafael utca sarkára, megveszi a teknősbékát, és beledugja egy zacskóba, amire két szellőzőnyílást fúrt. Egész nap áll a tűző napon, őrzi az autókat, és néha meghallgatja, hogyan motoszkál a zacskó. Végre van valamije, ami csak övé. Egy apró, sötétzöld teknősbéka, kidülledt szemmel, karmos lábacskával. Este megmutatja az édesanyjának. És ha az édesanyja a teknősbékát is ellenzi ? Kisgaras végigsimítja az állatka kis fehér hasát. A teknősbéka mindent megeszik, egy morzsányi húst, vagy kenyeret, a kicsinyein nem bukdácsol az ember, nem ugat, nem kap veszettséget, és a rendőrséggel sem okoz ' összezördülést. .• Kisgaras odaáll az édesanyja elé, előhúzza háta mögül az összegyűrt zacskót, felemeli a fejét, és egy kis aggodalommal a hangjában, kérdezi: — Anyu, és egy teknősbékát? — Úristen, kisfiam, mit beszélsz? — Hogy tarthatok-e teknősbékát? Az édesanya ránéz. Hirtelen elneveti magát, arcáról gyengédség sugárzik. — Hát persze, kisfiam. Tegnap találtam véletlenül egy üres üveget, és arra gondoltam, hogy abban éppen egy teknősbékát tarthatnánk. Hozd csak ide, kisfiam. Teliér Gyula fordítása Hazaértem a munkából, fölbaktattam a negyedik emeletre, odaléptem az ajtónkhoz és megremegtem az örömtől. Jó dolog ez a házasság! Mindjárt csöngetek, az asz- szony ajtót nyit. Átölel, megcsókol, segít az átöltözésben, az asztal megterítve. Ebéd után ledőlök a heverőre, ő pedig betakar a könnyű pléddel és felolvas az újságból. Elmosolyodom. Kihúzom magam. Csöngetek... 'Semmi. Ismét megnyomom a gombot. Csönd. A mosoly megfagy az arcomon : az ember egész nap dolgozik, elfárad, éhes, s még az ajtót is maga nyissa ki! Keresgélek a zsebemben, megtalálom a kulcsot, nagy nehezen beillesztem a zárba. Sikerült! Pedig már öt éve nős vagyok! A lakásban sötét van és nem csap meg az étel illata. Kezdem rosszul érezni magam. Villanyt gyújtok — üres a lakás. Az asszony sehoL Ész- reveszem. a levelet. „Fetyácska! Ne lépj piszkos cipővel a lakásba! Az ajtó mellett egy székecske áll, ülj le rá és vedd le a cipőd. A papucsot a szék alatt találod. A cipőt könnyen le tudod húzni, ha kioldod a fűzőt. Először a rövidebb végét húzd meg, a csomó kibomlik. Lazítsd meg a fűzőt és bújj. ki a cipőből. Drágám! Emlékezz: az esküvőnk előtt azt ígérted, hogy egész életedben a karjaidban hordozol. Ehelyett ma ebédelj meg egyedül! Mindent elkészítettem, az ebéd a tűzhelyen vap, csak meg kell melegítened. Â leves .. a fazékban — abban a világoszöldben, amelyik annyira hasonlít az új kalapodhoz. Hús és krumpli a serpenyőben van. tea a kannában. Édesem! Meg ne sértődj — ebédelj a konyhában! A konyha — az a kis helyiség a fürdőszoba mellett. Kitűztem rá egy cédulát: „Konyha”. Lépj be, fordulj arccal az ablak felé. Jobbra a sarokban alacsony szekrényke áll, fehér fogantyúkkal, az a tűzhely. Rátettem egy cédulát: „Tűzhely”. A melegítéshez meg kell gyújtanod a gázt. Ezt így kell csinálni: felemeled a kis skatulyát a tűzhely jobb oldaláról, kiveszel egy gyufaszálat — vékony, barnafejű pálcika — végighúzod a doboz oldalán. Ha meggyullad, odatartod ahhoz a kerek, fekete lyukac-s- kához, amelyik á zöld fazék alatt van, a másik kezeddel elfordítod az ablakfelőli fogantyút. A gáz kék lánggal égni kezd. Petyonka, az istenért, nagyon vigyázz — meg ne égesd magad! Ha minden jól ment, gyújtsd meg a gázt a serpenyő és a teáskanna alatt is — fordítsd el az ablaktól visszafelé eső második, és harmadik csapocskát is. Petya! össze ne keverd a fogantyúkat! Ha a gáz nem ég megmérgezhet. Nézz az órádra: öt perc múlva fordítsd vissza az ablak felőli harmadik, második és első csapocskát. A kék láng így csinál: psssz... és eltűnik. Vegyél föl egy tányért az asztalról — azt, amelyik közelebb áll a tűzhelyhez. Ha összetörnéd, fogj meg egy másikat (mindenesetre négyet készítettem ki) és merj bele levest a fazékból. A merőkanalat megismered — tudod, olyan hosszú nyele van. Ott találod a gyufás doboz mellett, rákötöttem egy cédulát: „Merőkanál”. A serpenyőt és a teáskannát könnj'en felismered. Ha teát öntsz a csészébe, vigyázz, le ne essen a kanna teteje. Bár egy madzaggal odakötöttem a fogantyúhoz, de jobb. ha a kezeddel is megfogod. Ebéd után menj be a szobába, dőjj le a heverőre, és várj rám. Az újságot’ majd felolvasom, ha megérkeztem; Egyébként fodrászhoz mentem. (Az üzlet a 14-ik tömb sarkán van.) Szép akarok lenni az ünnepekre, hogy úgy szeres most is, mint régen. Kicsikém! Ne dühöngj és próbálj meg nem unatkozni! Millió puszit küld: A te Másád”. Többször is átfutottam a levelet. Megtaláltam a konyhát. Elfordítottam az ablak fehér kilincsét .Fölpróbáltam az új kalapomat és lefutottam a fodrásahoa Megragadtam Mását és azonnal hazavittem. Jó dolog ez a házasság. Havas Ervin fordítása’; A Fő-. T "j Kézműves Vállalat porcelán-műtermében százával sorakoznak az érték?'---------------------------------töröl ï porcelánok, kerámiák. Szakértő kezek művészi munkájával ;------ in .«»at, illesztik össze a törött darabokat, (MTI Fotó — KS).
