Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-04 / 130. szám
I Ki a művelt munkás ? •— Ebbe a fogalomba annyi minden beletartozik, hogy egyszerűen lehetetlen meghatározni, ki tartozik a művelt munkás kategóriájába. — mondja Rubint István hegesztő, a Szekszárdi Vasipari Vállalat Zrínyi Miklós szocialista brigádjának vezetője. Némi gondolkodás után hozzáteszi: •— Szerintem azok a művelt munkások, akik igyekeznek kihasználni minden kulturálódási lehetőséget, szóval haladnak a korral. Hozzátenném azt is, hogy a műveltséghez tartozik az is; hogy ki hogyan áll munkájához. Pontosabban ki mennyire igyekszik, hogy szakmai tudása mindig naprakész legyen. Persze általánosságban nem beszélhetek. Legfeljebb a mi vállalatunk tapasztalataiból általánosíthatok. És nálunk bizony, a sok jó eredmény mellett akad probléma is bőven. — Például? — 1966 májusa óta dolgozom itt. Brigádunk 1967. februárjában alakult; Azóta ösz- szegyűlt némi tapasztalatom. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a dolgozók hetven százaléka bejáró. Tehát munkaidejük — mondhatnám úgy is, hogy a munkával kapcsolatban eltöltött idejük — naponta nem nyolc, hanem ti- zenkét-tizenhárom óra. Azt hiszem, ez sok mindent megmagyaráz. Az állandó rohanás, a kárba veszett órák a művelődés rovására mennek. Egyszerűen csak ritkán tudunk megszervezni közös színház-, vagy mozilátogatást, irodalmi és politikai vitát. Nyugodtan kimondom, hogy a művelődés terén azok vannak előnyben, akiknek van erejük az önképzésre. — Hogyan képzeli el a helyes önképzést? — Először is egy alapfeltétele van. Az általános iskola nyolc osztályát bármilyen áron is, de mindenkinek el kellene végeznie. Aztán feltétlenül szükséges, hogy egy munkás is olvasott és tájékozott legyen. Ezeken bizony nagyon sok minden múlik. Egyébként a mi brigádunkban mindenkinek megvan a nyolc osztálya. De itt jön a következő probléma. A szakmai műveltség, vagy művelődés kérdése. Nálunk a fiatalok (a brigád átlag életkora 23 év) elég gyakran forgatják a szakirodalmat, a különböző folyóiratokat. De szakmai tanfolyamot nem végeztek. Egyszerűen munka mellett kevés idejük marad. No és vállalatunknál erre eddig nem is volt lehetőség. Pedig ez is nagyon fontos dolog. Hiszen minden szakma olyan, hogy naponta jönnek a különböző új fogások, s aki nem igényli, hogy mindazt megtanulja, az egyhelyben topog. — Tegyük fel, hogy lenne lehetőségük szakmai tanfolyamot végezni. — Megint csak saját vállalatomból indulhatok ki, de nem hiszem, hogy túlzók az általánosítással. Ha valaki szakmunkás, az nem azt jelenti. hogy munkaterületén speciális feladatokat old meg. Hanem a vállalat profiljának megfelelően részt vesz a szériagyártásban. Tehát talán nincs is szüksége (s ezért nem biztosítják a lehetőséget sem) a továbbképzésre. Ilyenkor van az, hogy elméletileg esetleg elsajátítjuk az újat, de a gyakorlatban elkészíteni egy- egy darabot, vizsgálni a folyamatot, nincs módunk. — Mit jelent a politikai oktatás? — Ez a kérdés sajnos gyakran kerül a beszélgetések, a briPádfelajánlások végére... Pedig nem ott a helye. Erről is azt mondom, hogy feltétlenül fontos. A mi kis kollektívánkból szinte mindenki részt vesz valamilyen politikai oktatáson. Az a jó, hogy a témákat mindig úgy válogatják össze, hogy aktuális legyen, s megegyezzen az egyébként is felvetődött problémáinkkal. — Milyen tapasztalatokkal tért haza Rubint elvtárs a brigád vezetőik országos tanácskozásáról? — Meg fog lepődni, de először azt mondom, hogy csalódottan hagytam el a tanácskozótermet. Valahogy nem erre számítottam. Nagyon kevés hasznos javaslat született. A brigádvezetők főként a gazdasági vezetés problémáival foglalkoztak, majd részletesen ismertették brigádjuk életét. Én azt mondom, hogy erre is szükség volt, de szívesebben éreztem volna a tanácskozásokon azt, hogy a szocialista brigádoknak sokkal nagyobb önállóságuk van, s főleg a művelődés terén is kiemelkedő (és nemcsak szervező) szerepet játszanak. Mondok egy példát. Básti Lajos színművész is részt vett tanácskozásunkon, mint egy csepeli szocialista brigád tiszteletbeli tagja. Az ő felszólalása nagyon sok brigádvezető számára adott útmutatást a jövőre nézve. Elmondta, hogy rendszeresen eljár a brigádhoz, s közösen mennek egy-egy tárlatot, vagy múzeumot megnézni; művészettörténeti vitákat rendeznek stb. Azt hiszem, nagyon hasznos lenne, ha a csepeliek és több pesti szocialista brigád kezdeményezését gyakorlattá tennénk. Egyébként a mi brigádunk elhatározta, hogy felkér valakit, aki Básti Lajoshoz hasonlóan tiszteletbeli brigád tagként segít pótolni lemaradásunkat a művelődésben. V. HORVATH MÁRIA Megkezdődött a konténergyártás A Magyar Hajó- és Darugyár Váci Gyáregységében 1968-ban kezdődött meg a konténergyártás. Az első év 50 darabos sorozata után az elmúlt évben már ezer darabot gyártottak a hazai és külföldi megrendelők részére. Jelenleg 200 darab 20 tonna űrtartalmú oldalajtós acélkonténer készül az NSZK-beli Direct Transport vállalat részére. Megkezdődött a Volvo gyár részére tervezett acélkonténer műszaki vizsgálata is és ha a gyártmány beválik, még ebben az évben 280 darabot szállítanak belőle Svédországba. Újdonság a 15 ezer literes tejszállító-konténer, amelynek hőszigetelt tartályában biztonságban szállítható a kényes mezőgazdasági termék. A képen: Szállításra készek az NSZK részére gyártott 20 tonnás oldalajtós konténerek. (MTI foto: Bara István felvétele — KS). A halászok brigád vezetője Jogosan tiltakozik dr. Csigó Ferenc, ha azt hallja brigádjáról, hogy halászok. Ök hal- tenyésztők. Óriási a különbség. A halász csak bemeríti a hálóját a vízibe, de a haltenyésztő ivadékól, nevel, hizlal és árut termel. A halászatnak a tudománya csak addig terjed, hogy tudni keR. merre iár a hal, milyen víznél, hol kell a hálót kivetni, itt azt is tudni kell, mi lesz majd a piac igéRégi tehenész — új helyen Még festékszagú az istálló. Fehér gumicsizmát, köpenyt és sapkát húz. A bejárathoz siet, és bekapcsolja a fejőgépet. A motor felzúg. A szívógumikat a tehén lemosott tőgyére teszi. Még egy gombnyomás és már látni, ahogy az átlátszó műanyag csőben folyik a tej. — Ez a tehén tegnap ellett. A kis bocit naponta háromszor etetjük. Most dél van, másodszor kap — mondja Hálák Gyula, a zombai Egyesült Erővel Tsz tehenésze. A tejszál elvékonyodik a csőben, már alig csöpög. Közben masszírozni kell a tőgyet, hogy mind kijöjjön. — Szokták azt is csinálni, hogy csak a nagyját fejik ki géppel, aztán a végét meg kézzel, de nem szabad, hogy ezt szokja meg az állat. Azért van a gép, hogy használjuk. Sokkal könnyebb így. Eddig kézzel fejtünk. És tíz éven keresztül kézzel fejni fárasztó dolog. Én vállaltam az újat. j, —- Nem vállalta mindenki? r — Hát bizony sokan idegenkedtek. Féltek az újtól. Amikor még csak beszéltek erről a telepről, hogy majd lesz, mi is ábrándoztunk. Tényleg, milyen jó lenne! Aztán elkezdődtek az építkezések. Izgultunk, aggódtunk. Talán jó lesz, jobb lesz. De vajon meg tudjuk keresni azt, amit a kézi fejésnél? Mert ott vödör után kaptunk. Egy jó tehenész pedig napi száz, százötven litert is lefej. Idekerülni az új telepre érdem volt. Ki kellett érdemelni» szorgalmas, jó munkával. Kikapcsolja a fejőgépet. A kisborjúhoz megy. — Nézze, éppen olyan gyenge, mint a kisgyerek. És most nincs étvágya. El-elkapkodja a fejét. Nagy türelem kell hozzá. Tíz-tizenöt napig van itt, aztán kerül a borjúnevelőbe. Az most még üres. Az itteni szaporulattal akarjuk betelepíteni. Aztán megint újabb dologra talál, a vemhes üszőknél. Kihúzza a trágyát, ennivalót tesz az állatok elé. — Nézze itt a végén, az az állat nyolc-tíz nap múlva ellik. Ilyenkor már nyugtalanul mozog. Állandóan figyelni kell. De jöjjön, most nincs munkám egyelőre, megmutatom az ebédlőt, az öltözőt, ott majd találunk széket is. Az ebédlőben még csupaszok a falak, hiányzik a berendezés, de ugyanígy az irodában, és az öltözőben, ahol olajszagú szekrények várják gazdáikat. — Mindenkinek külön szekrénye lesz. Itt a zuhanyozó — mutat a sarokra. — Feketefehér öltözőnek mondjuk. Bejövünk szép rendes ruhában, feketében, aztán felhúzzuk a fehér munkaköpenyt, munkaruhát. Mennyivel jobb lesz! — Napbarnított arcán elégedett mosoly látszik. — Hogyan látja az új telep jövőjét? — Kérem, még jóformán semmit sem tudok mondani. Tegnap telepítettük be az állatokat. Az elletőbe és a fejőbe. Éjjel mentünk haza. Most még nagyon sok a munka, de majd könnyebb lesz. És itt lesz utánpótlás. A fiatalok nem kapálóznak kérem a kézi fejés után. De ide már tanulni kell Most is több jelentkező volt Mert valljuk be, tetszik ez nekünk. — Aztán nézze ott azt a gyönyörű fasort. Még kicsit parkosítunk, és a környék is jól mutat. Kéne egy pár tő rózsa, meg ez-az. Máris szép lesz. Otthon is gondozom, ápolom a virágokat. — Itt lakik Zombán? — Igen. 1956-ban jöttem ide, Dunaszekcsőről. Itt nősültem. Mindjárt ide jöttem a tsz-be és itt megtaláltam a számításomat. Két évig voltam egy brigáfdvezető mellett kisegítő, aztán lettem tehenész. Most vezetőségi tag vagyok. Tudom, és érdekel is mindaz, ami a tsz-ben történik. Háromkor kelek, aztán nyolcig, kilencig van itt munka, akkor hazamegyek és otthon a háztájiban dolgozunk a feleségemmel. A gyerekek csak nyáron segítenek. Két lányom van, egyik tizenkét éves, a másik most járja a nyolcadikat. Közgazdaságiba megy majd. így vagyunk mi. Szeretem itt ezt a munkát. A tehenész mindennap keres. Télen-nyáron, így szoktuk mondani. — Munka után? — Amennyire az időm engedi, olvasok. A szakmával kapcsolatos könyveket, folyóiratokat beszerzem. És szeretek kirándulni. B. B. nye öt év múltán, és azt is, hogy a gazdaságnak mennvi öntözővízre lesz szüksége, és a vízcsöklkenés miatt a haltenyésztőknek mit kell tenni... Nyolc éve van együtt a Dalmandi Állami Gazdaság haltenyésztő brigádja. A létszám -szinte azonos az alakulókkal, mindössze négy új ember van, ezt pedig természetesnek tartják, ment egy kis mozgás — soha nem árt. Akik mentek, vittek magukkal a haltenyésztés tudományából egy kicsit, valamennyien valahol tsz-ben, halgazdaságban, a szakmában helyezkedtek el. Dr. Csigó Ferenc a gazdaság haltenyésztő ágazatának a vezetője, 1947-ben jegyezte el magát a vizi-világgal. Azóta halakkal, növényekkel foglalkozik — és légióként tíztagú brigádjával. — Mindennap, gyakorlatilag mindennap megkeresem mestereiméit, segédmestereimet. A kapcsolat szoros közöttünk, munkatársi volt, amíg nem alakítottuk meg az Ady Endre brigádot) — elvtársi gzóta. Gond-baj együtt jár tizenegyünkkel, együtt örülünk, ha sikerül az év, együtt lessük az eget, mikor lesz eső, feszült izgalommal vetjük ki próba- halászáskor a hálót; vajon lesz olyan eredmény, mint tavaly volt? A haltenyészítő ágazat fennállása óta mindig nyereséges volt. Idén harminc vagon halat adnak piacra, de megmarad a törzsállomány, és megmarad a tavak rendőrcsapata : az amur. — Tudja, az a helyzet, hogy a tavaink nagyön hinarasod- tak — meséli Csigó Ferenc —, próbálkoztunk mindennel; gépi, meg kézi kaszával, kézzel téptük, lánccal húztuk, hiába. A tavak egyre szűkültek, a hínár az értékes vízfelületet egyre elborította, kevés maradt a tenyésztésre... A gazdaság vezetői vettek amurokat. Most ezek a takarítók, a rendőrök. Szinte úgy dolgoznak, ahogy mi akarjuk. Ha látjuk, hogy egyik évben kezd szaporodni a hínár, az ötös tóban, például, akkor ősszel megnöveljük itt a létszámukat. Egy amur, így június körül, már annyi zöldet eszik, mint a testsúlya. És azt is mondják,. a kereskedők, meg a fogyasztók, hogy a dalmandi hal íze a legjobb, a környékben tenyésztett halak összehasonlító vizsgálata ezt mutatja. Miért? — Sok oka van ennek — kapjuk a választ a brigádvezetőtől. — Először talán az, hogy jó a vizünk, és van elegendő, másodszor meg az, hogy az emberek nagyon értik a mesterséget, tudják mikor, mivel kell etetni — eladás előtt például —, a vízzel hogyan kell gazdálkodni. A tórendszer átlagos vízmélysége két és fél méter. Szokatlanul nagy, ahhoz képest, hogy némely termelőszövetkezetben és még halgazdaságban is csak hetven-nyolc- van centi a tavak átlagmélysége. — Ez azért van, mert a tavat öntözésre is hasznosítják. Az egyik tóból például ötvenegy hold paprikát öntöznek majd. Másikból száz hold kukoricát. Szóval több mint nyolcszáz holdnyi területet lehet a tavakból öntözni. Órákig képes mesélni a munkáról, halakról, öntözésről dr. Csigi Ferenc. — És a brigád, az milyen? Kérdésünkre csodálkozóan néz. — Én eddig a brigádról beszéltem. Neveket is sorol, akiket feltétlenül meg kell jegyezni: Takács János, Krizsánics Pál, Szabó István, Orbán Károly és Fekete Sándor. A brigád munkáját a gazdaság vezetői rendszeresen értékelik, mondani sem kell, hogy büszkék az Ady Endre hal- tenyésztő brigádra. Tavaly például egy hold vízfelületen a tiszta haszon meghaladta a hatezer forintot, a holdankénti halhozam nyolc és fél mázsa volt; nyolc éve nem volt a tórendszerben betegség, és tavaly minden egyes brigádtag kétszázezer forint tiszta nyereséget „halászott” a gazdaság közös kasszájába. Dr. Csigó Ferencet, a brigádvezetőt, a haltenyésztő üzemág vezetőjét a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán a Munka Érdemrend bronzfokozatával tüntették ki. PÁLKOVACS JENŐ
