Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-04 / 130. szám
1 T T t j y y 1 Öregek — öregeink ' Tiziari 98 IvteS fcx>räfen fess. tette egyik, befejezetlenül is legmaradandóbb .művét, a sötét tónusú Pietát, ami felbecsülhetetlen értékű műkincse az emberiségnek. Napjiainkitoan számos nyugati országban ritkán alkalmaznak 40—45 évesnél idősebb műszaki szakembereket vezető állásiban. Indok: 40—45 éves kor után csökken az ember teljesítőképessége, lassul a betanulási hajlam, sőt megnövekszik az emberben az új dolgok iránti ellenszenv. Nyugaton furcsán értelmezik a XX század első felében rohamos fejlődésnek indult tudományág, a gerontológiai megállapításait. Nem kis mértékben embertelenül is, hiszen az öregedés nem kóros, degene- fatív folyamat, hanem a fejlődés folytatása, az élet .befejező szakasza, ami kinél-ki- nél más és más ponton kövét-í fcezik be. A tudományos megfigyelések szerint az öregkorral együtt járó hanyatlási folyamatok a hetedik évtized után kerekednek félül ; Az átlagos életkor növekedése napjainkban világjelenség'és mint ilyen; optimista jelképe a haladásnak. Az ókortól napjainkig három-, négyszeresére nőtt az átlagos életkor. A századfordulón 37,9 év' volt a nők, 37,1 év a férfiak'átlagos élettartama. Az USA-ban, Angliában, Hollandiában 72—76 év között mozog jelenleg az átlagéletkor. Hazánkban 1968-ban a nők átlagéletkora 72, a férfiaké 67 év ; volt. Mindez örvendetes, hiszen mindennél meggyőzőbben azt tartalmazza, amit társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális haladásunk eredményeiként vehetünk alkalmanként leltárba. 1900-ban hazánk lakosságán belül az öregek számaránya a produktív (15-től 59 évesek) élétko- rúakéhoz viszonyítva 16,6 százalék volt. 1967-ben már megkétszereződésről beszélhettünk, s a folyamat a további növekedés felé tendál, ami társadalmilag vet föl problémákat, egyben emberi kötelességeket is. Sajnos, ez utóbbiakkal van a több baj, a mínuszok ugyanis ott jelentkeznek, ahol a család, a gyerekek, hozzátartozók öregeikkel szembeni kötelessége elkezdődik. Első lépésben például azzal, hogy a gyerekek nem tesznek semmit az öregséggel együttjáró izoláció kialakulása ellen. Hogy gondoskodásukkal, szerető megbecsüléssel nem késleltetik azt az érzelmi beszűkülést, ami gyöngédséggel, megértéssel elkerülhető. ' Ma Magyarországon harmincszor annyian részesülnek nyugdíjban, mint 1938-ban részesültek, , Hogyan élnek az öregeink? A kérdés egyaránt feltehető bárhol, Tiszaiakon, Lentiben, esetleg Csornán. Azért tehető föl bárhol, mert a válasz nagyjából megegyező. öregeink — akik alatt a 60 éven felülieket értjük — nem úgy élnek, mint társadalmunk; produktív polgárai, de életük már semmiben, vagy alig valamiben hasonlít ahhoz az életmódhoz, amit a munkából fcivénültek, a társadalmi gyökerű és rideg szokásjogok alapján éltek mondjuk 30 évvel ezelőtt.. .Mind , több jut ugyanis a munkával kiérdemelt anyagi biztonságból,. ami bármi csekély, toldásokra szoruló, kizárólagps tulajdon, ami alapot biztosít a lelki szükséglet szerinti önállóság megtartására. . ' A valamivel több, mint 3300 lakosú Pincehelyen, ahol 467 hatvan éven felüli ember él, a postások havonta közel ennyi nyugdíjat, járadékot kézbesítenek. A községi tanács 19 magányosan élő idős embert részesít rendszeres szociális segélyben, további hatnak egészíti ki rendszeresen a járadékát. Csak a Vörösmarty Tsz-nek van 50 nyugdíjasa és 190 járadékosa. A termelőszövetkezet termény és egyéb juttatásokkal is segíti az öregeket. Egyszóval, a jelentős többség számára adatták a lehetőségek ahhoz, hogy túl a hatodik, hetedik, nyolcadik évtizeden szívszorító gondok nélkül éljék napjaikat. Sőt! Ki-ki egészsége, fizikai képességei szerint, tevékenyen. Az öregek értő kezemunkáját dicsérik a háztáji kertek, rendben tartott hátsó udvarok, az aiprójászégoikkal, az előkertek viruló rózsatövei, a lugasok és távolabb a falutól a szőlők. Az öregek jelentik azt a „Valakit”, aki eljár a boltba bevásárolni, mint a legjobban ráérő, .hogy közben nézelődhessen is. Az öregek nem tudnak pihenni. Rengeteg új tulajdonsággal rendelkeznek, bár a fiatalabb nemzedék azt vallja, hogy „begyöposödöt- tek”. Nincs' igazuk! Illetve, nem százszázalékos az igazuk, mert sok dologban módosult és módosul az idős emberek szemléletmódja. Lassabban, mint azt a fiatalok elvárnák? Istenem! A hat, hét, nyolc.évtized, kivált, ha igen küzdelmes volt, nem ró csekély terhet az emberre. Egyébként hadd jegyezzem (meg, hogy a mai csecsemőknek is lesz felnőtté válva rengeteg kifogásuk a leendő öregekre, a Inai fiatalokra. Ezért sajnálom én, hogy nem ismerik széltében, hosszában sokkal többen a nagy német költő Goethe szavait, amelyek szerint a fiatalság az a betegség, amiből a leghamarabb kigyógyul az ember.. 4 , Az öregek nem tudnak pihenni. Nincs kiispad a ház előtt. A kispadok eltűntek. Emlékké szelleműitek egy ósdi képen. Van viszont tv, rádió. Napi- és (képeslapok, vannak sakkpartik és ártatlan kártyacsaták, szelíd pince- barátkozások. Igaz, mindezek csak kicsi lehetőségét kínálják a regenérálódásnak. Pincehelyen, a halotti anyaikönyvek bizonyságtétele arról szól, hogy az időskorúak körében szívizom-elfajulás és keringési elégtelenség a leggyakoribb halálok. Azonosítható ez az elhasználódással ? Azt hiszem igen. Jó lenne megtanítani a pihenésre az örege'ket, ... . Tizian 98 éves korában festette azt a Pietát, ami nélkül szegényebb lett volna az az életmű, amit az emberiségre hagyott. Egyes • nyugati országokban öregnek tartják a 40—45 éves mérnököt, műszaki szakembert. ,. Pincehelyen Magyar Márton nyugdíjas vasutas októberben tölti be a 73y életévét. Bíztattam; — Marci bácsi, eí ne mondja senkinek, mert nem látszik magán az a 73 év! Tízet bátran elhallgathat. Marci bácsi nevetett. Azon bevetett, hogy én csak látok, ő, meg érzi, hogy mit jelent ez a hét évtized. Kint a kertben, a krumplit töltögette, amikor ráköszöntem. — Nem baj, dehogy baj — hárította el később bocsánatkérésemet — úgyis abba akartam már hagyni, mert készülnöm kell, munikásőr-szolgálat. íba megyek a felkeltesse! Tamásiba. — Ezt is győzd? — Amíg bírom, amíg szükség van rám. Az érdekli, milyenek a mai öregek? Nem élesett emberek, mint valamikor a velünk egykorúak Voltak. Marci bácsi szavában nem Kételkedhetem. Huszonhat éve él Pincehelyen, ott volt az első párttagok között és kilenc évig dolgozott községi párttrtkárfcént. Jó ismerője a községnek. Huszonhat évvel ezelőtt a Kossuth utca házainak kilencven százaléka volt szalrraatetős. Az élet is olyan szegényes, szalmatetős lehetett, amit éltek ezekben a házakban. Ma két ilyen rossz emléket idéző hajlék van mindössze, de egyik udvarán már ott van a cserép. Rózsa sem volt. Magyar elvtárs, akit kemény kis embernek ismertek faluszarte, előbb a saját portáján szemezte az erdőről- mezőről kertibe telepített vadrózsatöveket, aztán amikor megkívánták, másoknak is segített. Azóta^ uralkodó virága a kiskerteknek a rózsa. Agyonolvasott Népszabadság az asztalon, lángoló rózsatövek kint a nekivadult napsütésben, ami szinte pörköl. — Nem panaszkodnak nekem az öregek. Inkább azt mondják, bár régebben is így lett volna. . A szomszéd, a szintén kor- társ Berenice Ede bácsi kereskedő volt. Gizi néni, a feleség azt mondja, nem élnek köny- nyedén, de nem hiányzik semmijük. Hála istennek, még nem szorultak senkire. Csak egészség legyen. Jók a helyben lakó rokonok, sok a fiatal barátjuk. Miért üljenek ők este ki a kispadra? Hol van már az a világ! Beülnek a televízió elé, ha vendég van, kávézás is van, terefere, ha rossz a műsor. — Ede bácsi, mikor kezd öregedni az ember? — Honnan tudjam? Én még a múlt héten fiatal voltam, mert nem fájt a szívem. — Nem a pipa a bűnös ebben? — Dehogy a pipa, hanem az a fránya 76 év. Különben pedig okos ember nem szívja le a pipa füstjét, csak pöfékel és várja közben a bölcs gondolatokat. Most például arról, hogyan lehetne elbliccelni a borotválkozást ? ! — Az én uram mindig vicceL Az a jó, a nevetés állítólag fiatalít. Ede bácsit mindig is tréfás természete miatt kedvelték az emberek. A valamikori vevők, akiknek sejtelmük sincs, hányszor esik róluk szó. Például most is. Méghozzá úgy, hogy aki nem hiszi, milyet fordult a világ, gondoljon csalt bele, hogy itt Pincehelyen legtöbbször nyolcad- kiló cukorért szalasztották a gyereke't, ami kevesebb a ne-: gyedkilónáL — Kérdezze csak meg a boltosoktól, hány kiló vaj fogy el itt naponta! — javasolja Ede bácsi. — Pedig volt olyan is, hogy megrendeltem két kiló vajat és annyira nem vitték, hogy a feleségemnek kellett elhasználnia. — Hát a rizs. meg a kávé? Az is mindig a nyakunkon maradt, mert ki kávézott akkor? Disznóölésekkor kevés embernek volt módja rizst vásárolni, kukoricakásával töltötték a- hurkát. — Annyi biztos, hogy most jobb az emberiségnek, — bólogat Edi bácsi, aki ezután földicséri a kertet, ami azért jó, mert megterem benne minden, ami kell, utána meg arról beszél, hogy miért éppen a Népszavát járatja már negyven éve, meg arról, hogy ha ők nem is dicsekedhetnek éppen valami nagy előmenetellel, de a famíliában mindenki igen szépen boldogul, a nevelt fiúk is, aki apró figyelmességekkel halmozza el őket, amikor Székesfehérvárról leszalad.. A figyelmesség jó dolog, többre meg ismét hála istennek, eddig nem voltak még rászorulva. A válaszokból összeálló kép tónusa inkább derűs, mint borongó. Bár kétségtelen igazság, hogy a pincehelyi öregek között is azok boldogok. g!ige3etté£ aprBesfícá tésfî-ÎAj ki bajaik ellenére, akik a család, a gyerekek, unokák közelében élnek, dé nem velük együtt. Beszéltem többek között olyan idős emberrel is, aki miután kikötötte a név és a lakcím megjelölésének elhagyását, ezt mondta el ■ megérzésem szerint nem csak saját nevében... — Tudja, voltunk mi egy födél alatt is, amíg meg nem épült a gyerek háza. Pokolveszedelem volt. A>mjad fiatalok mindent másként csinálnak, mint mi. Reggeltől estig ez volt az asszonyi ragmálódás tárgya, aztán majdnem köztem is meg az asszony között is fölborult 40 év után az egyetértés, mert nem voltam hajlandó mindenben neki adni az igazat. A fiamnak jó szakmája van, a menyem is dolgozik, hát persze, hogy nem akartak úgy élni, ahogy mi megszoktuk. Azóta, hogy külön vannak, minden jól van megint, majd minden másnap benéz a fiam, vagy a menyem. Az unokák mindennaposak. Haj, hogy azok, hogyani vannak öltöztetve hallja! Én meg örülük neki. A feleségem morog néha. hogy minek már megint az új ruhái meg az a sok cipő?! Aztán megbékül, mert mindig elmondom neki, hogy amikor a hatodikat jártam, azért nem mentem el a vizsgára, mert nem volt cipőm. Utánam üzent a mester úr, hogy jöjjek akárhogyan, mert jó diákja voltam. Az ő szavára aztán csak elmentem, de nagyon megszégyenített a pap. mert amikor kint feleltem, rámutatott a lábamra, hogy ^Nézzétek már ennek meg milyen szép fehér cipője van!” Azt hittem megnyílik alattam a föld pedig az esperes úr rákiabált a tisztelendő úrraj hogy nem a lábamra kíváncsi, hanem arra. hogy mi vart a fejemben! Na, mondom; nincs itt helye se az irigykedésnek se a beleszólásnak. CsiJ nálják úgy a fiatalok, ahogyan nekik a legjobb, mert az a szülőnek is a legnagyobb öröme. Nem igaz? De. Nagyon igaz, À községi tanács elnökétől azt kérdeztem meg. tud-e arról, hogy valaki szülőtartásí pert kényszerült indítani a gyerekei, vagy a gyereke ellen? Nem, Ilyenről nem tud. Vari viszont a faluban néhány olyan idős ember, akiknek ai gyerekei példaszerű jómódban élnek, de nem nagyon törődnek idős szülőanyjukkal, vagy egyedül élő édesapjukkaL A közvélemény nagyon keményen ítéli el az ilyen embereket, de még így is sokszor van arra szükség, hogy a szomszédok bejelentésére, vagy az öregek panaszára a tanács próbálkozzék jobb belátásra bírni azokat, akiktől nem hogy egy darab kenyér, egy- egy jó szó is nehezen telik. ' Sok ilyen sorsú öreg kerül végül is szociális otthonba. — ötven év múlva nvilvári más lesz már a helyzet. Akkorra kikopnak a gyakorlatból a múlttól megörökölt erkölcsi normák és alapvető em. béri szükségletté válik az öregekről való gondoskodás* j ; — És addig? — Tapasztalhatta, a mi öreJ geink között már most azok vannak többen, akik viszonylag kedvező körülmények között élnek, s nem is elszigetelten a világ és a község dolgaitól. Jól megvannak és életükből nem hiányozik a hasznosság tudata sem. mert ki-ki preie. igénye szerint tesz-vesz, eldolgozgat. Nem gazdátlanok a mi öregeink! Ez cseng a fülemben most is és hozzáteszem: maradjunk azért annyiban, hogy nincs az a jó. ami jobb ne lehetne! LÁSZLÓ IBOLYA OLVASNI JÓ
