Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-04 / 130. szám

4 T t S, Í Szekszárdi szótár A windsori herceg regénye Pintér Istrán dokumentum-riportja Alisca; a város elnevezése ab­ból a korból, amikor a rómaiak még nem sejthették, hogy itt Szekszárd lesz. Augusz: híres vályogvető csa­lád a múlt században A nevüket őrző épületrom konzerválása a város szívében évek óta folyik. Árkádosítás: alagútfúrás az előbbi ház alatt. Babits: szobor, melyről egy művelődési házat neveztek el. Bakta: határrész, mely az in­nen származó belhoni újságíró­testvérpár nevét viseli. Bontás: romtermelő tevékeny­ség, melyet általában a helyi cigányság végez egy Tischler ne­vű hivatásos régész irányításával. Béla: borkedvelő magyar ki­rály. Főműve a város megalapí­tása. Trónfosztása századokkal halála után, az állítólag nevét viselő tér tábláin történt. Sírját a Tolna megyei Népújság 1969. április 1-i számában találták meg. Cél: elérendő pince valame­lyik szőlőben. Csörge: iszapbánya a város határában. Egyes kutatók szerint itt valamikor tó volt, melynek vi­zében az erre vadászó ősember rituális lábmosást végzett. A teó­riát az itt látható cölöpépítmé­nyek maradványai (strandtörté­neti ritkaság) hitelesíteni látsza­nak. Donga: hordóalkatrész. Véko­nyan: derékbőség. Dombori : Szekszárd egyik ke­rülete, amelyik Faddon van. Dózsa: szabadsághős, aki fel­vette a helyi futballcsapat nevét. Emelet: elavult építészeti szak- kifejezés. Ma: szint. Építés: a bontás ellentéte, a város gyarapítására szolgál. Technikai irányítójának vezeték­neve Darvasi. Filmszínház: nagy terem a mű­velődési központban, melyben mindig van üres hely. Garay: költő, gimnázium, szál­ló, szobor, borozó és termelő­szövetkezet gyűjtőneve. Gemenc: a hozzá tartozó vad­rezervátumról ismert szálló, ét­terem, kirándulóhajó, zsemle­morzsa és cigaretta. Halászlé: fűszeres nemzeti ele­del, mellyel a város őslakói le­telepedésre kényszerítették a honfoglaló magyarokat. Idegenforgalmi hivatal: kis­hajózási vállalat a Sión, mely panoráma autóbuszt és kíván­ságra kisvasutat is üzemeltet. Járda: az egész várost beháló­zó göcsörtös, aszfaltnak neve­zett gyalogösvény. Legsimább ki­vitelben agyagból készül. Korzó: áruház, amely mellett nincsen korzó. Kosár: az egészségügyi tör­vénybe iktatni elmulasztott több­letjuttatási forma. Szedres „Petőfi" MG. TSZ. Szuper-Zetor, 3011 Zetor MTZ-45 erőgépekhez RBL pótkocsikhoz elfekvő alkatrészek nagy választékban kaphatók. Ár megegyezés szerint. (10) ...................-, K uka: állattenyésztési nyers­anyagforrást képező bányák a város legkülönbözőbb pontjain. Lakótelep: a kukák előfordulá­si helye. Művelődési központ: télen­nyóron jól fűtött üvegház a vá­ros szívében, melyben szakkörök, kiállítások és időnként színielő­adások tenyésznek. Népújság: a megyéről elneve- vezett sajtóorgánum, melynek immár a XXll-ik évfolyamát kénytelen kezében tartani az ol­vasó. Otthon: áruház, melynek ab­lakaiból szinte a nap minden órájában forgalmi dugók látha­tók. Pipa: kis méretben: étterem, nagyban: dohány elégetésére alkalmas szívóeszköz. Pollack: építész, akinek ke­resztneve a város egyetlen fel­lelhető térképén szereplővel el­lentétben nem Károly volt, hanem Mihály. Rom: — a bontás végterméke. Séd: — pataknak álcázott al­kalmi folyam és a fél várost át­ívelő monumentális szemétgödör. Szanálás: lásd: bontás. Szarvas: — népszerű csárda, amelyben és ahonnan szarvaso­kat sosem lehet látni. Taxi: éjszakai géperejű hiány­cikk. Telefon: — távközlési berende­zés, mely feltalálója, Graham Bell idején állítólag esős időben is működött. Újság: — friss pletyka. Volán: — kormánykerék, mely a mögötte ülő gépkocsivezetők jóvoltából egy vállalat névadója lett. Zűrzavar: — közlekedési hely­zetkép a Garay-szobor táján. Zsemlye: — péksütemény, mely a nótával ellentétben ritkán ke­rek és a legkisebb zsebbe is belefér. Zsuga: — kártyajátékok gyűj­tőneve. Legveszélyesebb formá­jában éjszakánként, utcai pado­kon látható. O. I. 11. EGY „TISZTES ÜZLETEMBER’: Santello Genovese irodá­jában dolgozott annak idején, a hírhedt „családfő” ugyanis vezértársaihoz hasonló „tisz­tes üzletember”, egy csomagoló­vállalat tulajdonosa volt- Johnny egyszer szeretett vol­na szabad szombatot kérni a főnökétől és úgy gondolta: éj­szaka is bent marad, hogy elő­re elvégezhesse a szombatra eső munkát. Szobája a folyo­só egyik végén volt. csak kis íróasztali lámpája égett, őt kí­vülről nem láthatták. ‘Egyszer csak a kanyargó folyosó túlsó végéről kongó lépteket és egyéb, gyanús eredetű hango­kat hallott az éjszakai csend­ben; Azt hitte, banditák jár­nak ott (tulajdonképpenigaza is volt), ezért lábujjhegyen a zaj irányába lopakodott. A főnök szobájában váratlan lát­vány tárult a szeme elé. Ge­novese két „munkatársa” köz­reműködésével egy ismeretlen, véresre vert férfit faggatott. Néhány nap múlva Santel- ío hamuszürke arccal fedezte fel az újságokban az éjszakai vendég fényképét, azzal az alá­írással, hogy az illető — dús­gazdag üzletember — nyomta­lanul eltűnt, ö már régebbi amerikai volt, mint Schuster, nem mert jelentést tenni; Ami­3. Nyáron aztán, amikor VII. Edward szabadságra indult a „Nahlin” luxusjacht fedélze­tén, magával vitte Mrs. Simpsont is. A jacht megfor­dult a dalmát tengerparton, olasz kikötőikben, Görögor­szágban. Mrs. Simpson min­denütt az angol király kar­ján lépett partra. A proto­kollfőnöknek rendkívül nagy fejtörést okozott, milyen sza­bályokat vonatkoztassanak az amerikai hölgyre, akinek nem volt főúri rangja, viszont a király feleségeként viselke­dett. Eden külügyminiszter, aki egy alkalommal megláto­gatta az akkor Velencében időző királyi jachtot, megkí­sérelte, hogy rosszallását fe­jezze ki a királynak. VIII. Edward ezen az etikettsérté­sen éppúgy nem háborodott fel, mint ahogy nem vette ko­molyan külügyminiszterének más szavait sem... A tengeri útról hazatérőben a walesi herceg, immáron VIII. Edwardként, átutazott Magyarországon is. Az újsá­gok által felcsigázott tömeg összegyűlt a Keleti-pályaud­var előtt. Sokan egy-egy nem­zetiszínű szalaggal díszített barackpálinkás üveget vittek magukkal, át akarták adni az uralkodónak. A rendőrségnek nagy erőfeszítésébe került a felizgatott emberek eltávolí­tása. Egyébként VIII. Edward csak néhány percet tartózko­dott Budapesten, addig, amíg a vonat állt — a királyi kü­lönvonat gőzmozdonyát fel- töltötték vízzel és szénnel. Az­tán a szerelvény továbbrobo­gott Bécs felé. Az egyik abla­kon VIII. Edward, a másikon Mrs. Simpson hajolt (ki. Akkor már szeptembert ír­tak, s egy hónap múlva Mrs. Simpson benyújtotta válóké­kor azonban később meghal­lotta, hogy Genovese külföld­re szökött, és — ahogy mond­ták neki — az olasz rendőr­ség emej vádat ellene, felbá­torodott és jelentkezett. Ahogy közelgett a visszahozott Ge­novese tágyalása. az FBI ta­nult a múltból, és állandóan figyeltette Santellót. Az ered­mény tragikomikus volt: San­tellót őrangyalával együtt lőt­ték szitává. VITO VISSZAÜT Genovese tehát újra szabad volt, és gőzerővel bekapcso­lódhatott a maffia életébe. Costello azonban már „bedol­gozta” magát az átvett man­hattani „családba” és esze. ágában sem volt maga fölé en­gedni a visszatértet. Ez még Anastasia tündöklésekor tör­tént. Ha akkoriban ilyen prob­lémája akadt az embernek, „Albert bácsihoz”, a Gyilkos­ság Részvénytársaság sokszor kipróbált vezetőjéhez fordult) Nem sokkal később Vito Ge­novese kocsiját géppisztoly­sorozat érte, a tulajdonos azonban válls ebesü léss el meg­úszta a veszélyes kalandot Ekkor határozta el, hogy ahogy teheti, visszaüt. Mint a Park Sheraton Hotelben tör­téntek bizonyítják, döntését tett követte. A m?fPiábin nagy vihart ő n-sfasia ha­lála. A felzúdulás és a bdzony­resetét. Egy vidéki város, Ips­wich bírósága tárgyalta az ügyet. Az angol törvények értelmében csak házasságtörés esetén lehetett válni. Termé­szetesen a bíróság a válást nem azért mondta ki, mert Mrs. Simpsonnak — aki egyébként a király autóján érkezett a tárgyalásra — vi­szonya volt az angol biroda­lom uralkodójával, hanem azért, mert Mr. Simpson meg­szegte a házastársi hűséget. A bíróság előtt egy fiatal mane- ken pirulva tett vallomást ar­ról, hogy a felperes férje el­csábította. Mr. Simpson meg sem jelent a tárgyaláson, s a bíróság szokatlan gyorsaság­gal kimondta a válást. ' Hogy mennyi pénzt kapott a maneken „szerepléséért”, ezt nem lehet tudni, mint ahogy azt sem, hogy kitől- Aligha a szerelmes uralkodó fizette a tanút, inkább Bald­win miniszterelnök, illetve megbízottai bérelték fel. Lord Beaverbrook, a miniszter-vi- selt újságkirály, a Fleet Street „uralkodója” nagy szerepet vállalt az ügyben. Beaverbrook már kezdettől felismerte, mi­lyen veszedelmet jelent Hitler előretörése Angliának. Min­denképpen igyekezett meg­akadályozni, hogy a király a clivedeniek befolyása alatt maradjon. Nem riadt vissza attól a gondolattól sem, hogy ha másképpen nem megy, a királyt le kell mondatni. A furcsa válónent is ütőkártvá­hak szánta a játszmában. Kezdetben gondoskodott arról, hogy a brit uralkodóról szóló pletykák ne láthassanak nap­világot, a válóper után pedig Beaverbrook vállalta azt a kényes feladatot, hogy a ki­rályt figyelmeztesse: a bot­rány kitörését nem lehet a végtelenségig feltartóztatni. Telefonon hívta fel a Belvede­talanság olyan nagy volt, hogy a híres A1 Capone-féle C-be- tüs jutalomosztogatás óta elő­ször hívták össze a Cosa Nostra főnöki gyülekezetét, a félelmetes nagytanácsot. A New York állambeli Appa- lachinbe testőreik és helyet­teseik, az úgynevezett hadna­gyok kíséretében egymás után érkeztek meg a „családfők”. Köztük egy még mindig csa­lád nélküli is. Vito Genovese. A vezérek akkor már tudták vagy legalábbis sejtették az Anastasia-gyilkosság hátterét, és a dolog határozottan jót tett Genovese tekintélyének. Az appalachini döntés a maga nemében politikai mestermun­ka: „elvileg” éles szavakkal elítélik a szervezeten belüli véreg torzsalkodást, ugyanak­kor az egyik megrüsedett New York-i család vezetését — Vi­to Genovesere bízzák. A MAFFIA PARANCSÁRA. Talán mondanunk sem kell, hogy a szicíliai maffia és a Cosa Nostra között az élet minden területén kiterjedő gyümölcsöző kapcsolat áll fenn. Hazánkban is bemutat­ták a „Maffia parancsára” cí­mű filmet, amely igaz törté­net nyomán készült és ref­lektorfénnyel világítja meg az óceánon átívelő kapcsola­tok egyik oldalát. A történet dióhéjban a következő: egy észak-olasz gyár igazgatója magához hívja egyik szicíliai származású, szülőfalujába ha­zakészülő művezetőjét Meg­kéri, adjon át egy levelet és egy kis csomagot „régi ked­ves barátjának”, Don Felice- nek.- A művezető el van ragad­tatva. Hogyne, hiszen kettős megtiszteltetés érte. Egyrészt az igazgató bízta rá a levelet re-palotában tartózkodó VIII. Edwardot, s közölte vele: egy sajtóügynökségtől jelentést kapott amely szerint a brad- fordi egyházmegyei konferen­cián dr. Alfred Blunt püspök kirohanást intézett a király és Mrs. Simpson „barátsága” el­len. Az újságkirály megje­gyezte, ha a külföldi sajtó rá­kapcsol e kérdésre, akkor a Fleet Street sem hallgathat tovább. Lord Beaverbrook vissza­emlékezése szerint VIII. Ed­ward meglehetősen nyugodtan vette tudomásul a közlést: — Csak nyugodtan közölje­nek, amit akarnak — felelte. — Feleségül akarom venni Mrs. Simpsont. Vagy király­né lesz belőle, vagy én sem leszek király.). VIII. Edward maga mögött tudta a clivedenieket, akik szívesen beleegyeztek volna a rangol alul kötött királyi nászba, ha az uralkodó az ő elgondolásaikat segíti érvény­re jutni. Baldwin miniszter- elnök felkereste a királyt és emlékeztette őt: az uralkodó nem teheti azt, ami neki tet­szik; azt indítványozta, vegye nőül a görög hercegnőt. VIII. Edward azonban elutasította a tanácsot. Közölte, hogy inkább lemond, de feleségül veszi Mrs. Simpsont, akinek előző házasságát a bíróság már fel is bontotta, s már csak azt kell megvárni, amíg az ítélet jogerőre emelkedik. Baldwin- nak mindössze annyit sikerült elérnie, hogy Mrs. Simpson hagyja el Angliát, s költözzék Cannes-ba. A türelmi idő ép­pen fél esztendő, ha addig semmi sem történik, 1937. áp­rilis 27-én a válás jogerőre emelkedik, Mrs. Simpson szabad ember, és a király ol­tárhoz vezetheti őt. (Folytatjuk.) és a csomagot, másrészt, a címzett szülőfaluja nagy­hatalmú földbirtokosa, akivel mindaddig, amíg el nem ke­rült Szicíliából, legföljebb olyan kapcsolatban állt, hogy — rendszerint viszonzatlanul — messziről előre köszönt ne­ki. Hazaérve, nem hitt az ér­zékszerveinek, milyen nyája­san fogadja Don Felice és mi­lyen gazdagon megvendégeli. Az meg már mindennek a teteje, hogy a földesúr hajnali vadászatra hívja meg. Em­berünk a vállára kapta a pus­kát, és fütyürészve indult a találkozóhelyre a néptelen, hajnali utcán. Ott Don Felice közölte vele, reméli, okosan viselkedik majd, ellenkező esetben kellemetlen következ­ményekkel kellene számolnia. A művezető először egy bútor­szállító teherautóban, majd — beszögezett ládában — egy re­pülőgépben (találta magát Mintegy hétórai repülés után egy kis repülőtéren jól öltö­zött urak segítették ki a lá­dából, és egy gyönyörű luxus­lakásba vitték. Tej be-vajba fürösztöitték. majd megmutattak neki egy rö­vid filrpet. A filmen vaskos férfiú látható, arcát többször is megnézették a messziről jöt­tél. — Hát ezt kell megölnöd — mondták neki tárgyilagosan. A fiatalember minden. ízében re­megve végrehajtotta a paran­csot. Aztán minden megismét­lődött — visszafelé. Otthon Don Felice elégedetten köszön­tötte, és megígérte, ..eondot visel a családjára”. Felesége pedig büszkén és boldogan megkérdezte tőle, kellemes :volt-e Don Felice társaságá­ban a megtisztelő vadászat. így végződik a film — és sok igaz történet. .(F$y1gtjuk.) , ]

Next

/
Thumbnails
Contents