Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-30 / 152. szám

* « Dél-amerikai mozaikok IV. Ecuador : Az út kezdetén Művészeti táborok itthon és külföldön Az Andok országaiban tett látogatásom utolsó állomása Ecuador volt. A dél-amerikai kontinensen kirajzolódó hala­dó változások, így a balolda­li Népi Egység politikája Chilében, vagy a perui kato­natisztek népi, az ország ér­dekeit figyelembe vevő irány­vonala éreztetik hatásukat a hatmillió lakosú Ecuadorban is. A kis állam évek óta kö­vetkezetesen védelmezi jogait partmenti felségvizein az Egye­sült Államokkal szemben. Ez a bátor kiállás egyértelmű tá­mogatásra talált a kontinen­sen. Ecuador földrajzi szempont­ból „különleges” ország: hi­szen, nevét is onnan kapta, hogy az Egyenlítő (latinul: Equator) mentén fekszik. A kis ország három elkülöníthe­tő részre tagolódik, a part­menti sávra, ahol a gazdasági élet koncentrálódik; az An­dok négy-ötezer méteres hegy­vonulatára és végül az Ama­zonas fennsíkra. E két utóbbi részen szinte változatlanul fennmaradtak a törzsi viszo­nyok. Ez a földrajzi, természe­ti változatosság egyedülálló élményt jelentett a megérke­zés pillanatától kezdve. Quito, a főváros talán Dél- Amerika leghangulatosabb helysége. A repülőgép abla­kából szinte kis „gyöngyszem­nek” tűnt a 2700 méter maga­san fekvő város, amelyet hegycsúcsok fogtak közre. Mi­közben már ki lehetett venni az apró, színes házacskákat, a távolban még látszott a Coto­paxi hóval fedett hegycsúcsa. Quito magas fekvésének kö­szönheti kellemes, egyáltalán Az Orion tamási gyár­egysége FELVÉTELRE KERES: géplakatos, villanyszerelő, esztergályos szakmunkásokat, valamint 14 éven felüli nőket betanított munkára. Jelentkezni lehet Vállalat gyáregységénél, Tamási, személyzeti osz­tály. (436) A Dél-Dunántúli (mem) Nyersanyag-hasznosító Vállalat szekszárdi telepére ÉJJELIŐRT KERESÜNK. (449) Népújság ^ 1972. június 30. nem egyenlítői éghajlatát. A 700 ezer lakosú főváros ódon hangulatot árasztó házai, a hegyoldalakra kapaszkodó szűk utcák és a spanyol hódítást idéző templomok sajátos han­gulatot kölcsönöznek. Quito- nak, amely sokkal inkább megőrizte a múltat, mint San­tiago, vagy Lima, még ha az észak-amerikai életforma egy szűk társadalmi rétegben erősen érezteti is hatását. Quitóban a látogató hiába keresi az ipar nyomait. Bizo­nyára a magas fekvés és a Csendes-óceántól való távolság miatt a főváros csak admi­nisztratív központ, minisztériu­mok, hivatalok, bankok szék­helye. A repülőút másfél órá­ig tart Quitótól Guayaquilba. Ecuador gazdasági központjá­ba, amely egyben a legjelentő­sebb csendes-óceáni kikötő is. A Guayas folyó torkolatánál fekvő város viszonylag gyors ütemben terebélyesedik, s a lakosság száma lassan megkö­zelíti az egymilliót. Az ország életében továbbra is a mezőgazdaság a döntő: a banán, a kávé és a kakaó ex­portja. Néhány éve á nyugati társaságok olajra bukkantak. A szakemberek már új Eldorá- dóról beszélnek, szerény becs­lések szerint is néhány év múlva megduplázódhat Ecua­dor nemzeti jövedelme. A kon­tinens egyik legelmaradottabb országa így megindulhat a felemelkedés útján. Guayaquilben erről beszél­gettem néhány ecuadori kom­munistával. Társalgásunk fő témája a februári katonai ha­talomátvétel volt. Beszélge­tő partnereim kedvező fordu­latként értékelték a Rodriguez Lara tábornok által irányított változást. Mint mondották, az észak-amerikai érdekekkel összefonódó polgári pártoktól nem lehetett haladó - intézke­déseket várni. Most a hadse­reg céltudatos politikájával Ecuador is felzárkózhat a kon­tinensen kirajzolódó átalakulá­si folyamathoz. Dél-amerikai körútam al­kalmával Chilében, Peruban XVII. — És mit kér ezért? —for­dult feléje, kicsit mosolyogva. Ez már játék volt, izgalmas mérkőzés, amelynek kimene­tele már csak rajta múlott. Flessburger olyan mélyen hajolt le, hogy ősz haja majd­nem az asszony ruháját sú­rolta. Megcsókolta a kezét. — Én nagyon türelmes va­gyok, és várok, amíg ön pa­rancsolja. Flessburger agyát egész pon­tos képzetek töltötték be, s szinte megrészegítették. Látta magát, amint az asszony pi­zsamáját kigombolja, és elő­bukkan fehér, enyhén párás melle. Milyen jó, hogy ezt az olasz utat találta ki, a bárónő és az ő kapcsolatának felfedé­se helyett. Az zsarolás lett volna, és ki tudja előre az eredményt?... így jobb, sok­kal, sokkal jobb. Most már csak azt kell elérnie, hogy az öregasszony hallgasson. Délelőtt a vendégek a stran­don szigorúan elkülönülő cso­portokat alkottak. Itt is, akár a teraszon, gömbölyű asztalo­kat, bennük középen óriási, sokszínű napernyőket állítot­tak fel, de voltak külön egy­személyes, fonott műanyag na­pozókosarak is. A társaságok egy-egy gombatelepet alkotva és Ecuadorban jártam. A há­rom ország ugyan sok szem­pontból eltérő vonásokat mu­tat, jelentős a fejlettségi szint- különbség is, mégis fontosabb az, ami bennük közös. Felis­merték, hogy az elmaradott­ság felszámolása érdekében gyökeres változásokra van szükség, Chilében és Peruban a földreformmal már sikerült megtörni a helyi reakció egyik fő erejét, most hasonló lépésekre készül Ecuador is. Mindhárom ország határo­zottan fellép a gazdasági füg­getlenség megteremtéséért, az Egyesült Államok befolyásá­nak csökkentéséért. A meglá­togatott három ország példája bizonyítja, hogy Dél-Amerika napjainkban forrongó álla- pontban van. A harc még nem dőlt el, az imperialista és re­akciós erők még az említett országokban is viszonylag je­lentős pozíciókat tartanak ke­zükben. Az évszázad végére előre­láthatólag 700 millióra növek­szik Latin-Amerika lakossága. A jövő generációjának sorsa jelentős mértékben attól függ, hogy a több mint egy évti­zeddel ezelőtti kubai forradal­mat követően a santiagói munkások, a limai és ecuadori haladó erők mennyire egysé­gesen lépnek fel az elavult társadalmi-gazdasági szerkezet megváltoztatása érdekében. LOVAS GYULA Természetvédelmi övezetet létesítettek Arhangelszk köze­lében, a Fehér-tengernél. Kü­lönböző jellegű sarkvidéki, al­pesi, urali-szibériai és sztyep­péi flóra teszi nevezetessé ezt a helyet. A 10 000 hektár te­rületű rezervátumban számos gleccsertavat, 30 alagutak táboroztak a napernyők alatt és mellett, s közöttük csak a labdát kergető gyerekek sza­ladgáltak. Dédi a napernyő alatt ült, elmaradhatatlan sötét szem­üvegével. Éva egyik kevésbé feltűnő színű köpenyében, ami azonban szikár alakjára túl bő volt. Éva a homokban fe­küdt, karjait feje alá téve él­vezte a rebegő napfényt, a meleget, a tenger felől időn­ként feltámadó, simogató szél- fuvala tokát. — Dédi, — Éva hangja tü­relmetlen volt. — Az esküvőd­ről mesélj. Nagyon pompás lehetett. Hatlovas hintó, egye­bek... — Egyáltalán nem lehetnek róla jó emlékeim. A Bayerek soha nem tudtak jól férjhez menni. Pedig mennyi tehetsé­ges, csinos nő, kitűnő politi­kai érzékkel... Beszélt, beszélt, régen el­felejtett alakokat, helyzeteket idézett fel. Igaz, kicsit szebb­re, élénkebbre, bűbájosabbra festett mindent, mint amilyen valójában volt. Mesélt anda­lító hangsúllyal, de közben teljesen másra, azaz többre gondolt. Először Schrőderrel pár hónappal korábban le­folytatott bizalmas eszmecse­réjére, amikor a Bauxit Tröszt elnöke közölte vele, hogy A nyár beálltával kaput nyitnak a képzőművészeti szimpóziumok, hazánk számos városában — immár hagyomá­nyosan — szabadtéren és mű­helyekben megélénkül a szob­rászok, festők, grafikusok — magyarok és külföldiek — al­kotó eszmecseréje. A kőszob­rászat mestereinek a villányi kőbánya nyújt otthont és jó alapanyagot, a hazaiak mellett idelátogató szovjet, lengyel, francia, olasz, bolgár és jugo­szláv szobrászoknak. A Bara­nya megyei Tanács mellett az Országos Finomkerámia Mű­vek viseli gondját a júniustól szeptemberig tartó siklósi ke­rámia szimpozionnak. Egy ré­gi kolostor, festői és vonzó környezete, égetökemence, alap- és mázanyagok gazdag választéka vonzza ide a kerá- mikusokat. A legjobb alkotá­sok a Pécsi Janus Pannonius és a siklósi múzeumba kerül­nek. Évente tíz festőművészt lát vendégül a Szabolcs- Szatmár megyei Tanács nyír­egyháza-sóstói művésztelepén. A bulgáriai tengerpart észa­ki részén, Kap Kaliakra körül már sok értékes tárgyat ha­lásztak ki a Fekete-tengerből : a víz alatti „expedíciók” csak­nem félezer antik tárgyat hoz­tak felszínre. Az amforákat, az elsüllyedt hajók maradványa­it, a középkori bolgár kerá­miák darabjait, az öreg fegy­szabdalta barlangot találtak — az utóbbiakat mellékbarlan­gok, tárnák és labirintusok te­szik még titokzatosabbá. Szak­emberek véleménye szerint a vidék adottságai kitűnő lehe­tőségeket nyújtanak botanikai, erdészeti, talajtani és vadásza­ti kutatások folytatásához. újabb, az eddigieknél is ha­talmasabb üzlet kecsegtet, mert Balátai Jenő talán a gántinál is nagyobb területen talált bauxitoL Schröder is­mertette vele az addig történ­teket, s azt mondta, ebben az ügyben most mint a hazájuk­tól elszakadt, de fontos kül­detéssel bíró német emberek­nek össze kell fogniuk: Balá­tai Jenőt be kell vonniuk a körbe, magukhoz kell láncol­niuk. Schröder vállalta a be­mutatást. Egyik estélyére meg­hívta Balátait. ö is kíváncsi volt arra az emberre, akihez a lánya, Alice férjhez fog menni. Mayer dr. felesége ve­zette őhozzá, ezekkel a sza­vakkal: engedje meg bárónő, hogy bemutassam Balátai Je­nőt, felfedező és az ipari dua­lizmus apostola — Mayerné derűsen folytatta — , tulaj­donképpen neki köszönhetünk mindent. — Méltóságod előtt — tette hozzá a közben hozzájuk lépő Borkai, a titkár — egy olyan ember áll, aki milliárdos kin­cset fedezett fel hazájának. Az ő szemét nem lehetett megtéveszteni. Végigmérte a férfit, tetőtől talpig: bulldog... Ez a típus, ha valamibe bele­kezd, nem hagyja abba. In­kább beledöglik. Az emlékezésnek ezen a pontján a bárónő arcán gör­csös rándulást lehetett volna észrevenni, de Évának eszébe sem jutott nagyanyjára nézni. Felvette újból a könyvet, és olvasni kezdett. — Alice, Alice — s az idős hölgy annyi év után, szinte hallotta a saját hangját, aho­Szeptemberben művésztalálko­zó lesz itt, amelyen grafikusok is részt vesznek. Ott lesznek a „fiatalok képzőművészeti stúdiója” tagjai is. Húsz mű­vész látogat Hajdúböszörmény­be júliusban, köztük szovjet, jugoszláv, román, NDK-fes- tők és grafikusok. Nyolc éve fogadja a művészeket a szim- pozion, amelyre a helyi tör­téneti, néprajzi hagyományok ápolása jellemző. 1968 óta egy­re bővülő körben újul meg a Zala megyei egervári találko­zó, júliusban az újjávarázsolt négytornyos, négyzetes alap­rajzú vizi-végvár elsősorban a fafaragókat és a fazekasság hagyományait ápoló művésze­ket látja szívesen. A határa­inkon túli nyári „művésztábo­rokba” már eddig is több meghívást kaptak a magyar képzőművészek. így Lengyelor­szág négy városába, a jugosz­láviai Prilepbe és az Ohrid-tó partjára, valamint Csehszlová­kia több városába utaznak szobrászaink és festőművésze-; ink. vereket, a különböző hajó- felszereléseket, a régi horgo­nyokat, az edényeket, ame­lyeket a tengerészek évezre­dekkel ezelőtt használtak, gon­dosan katalogizálják és át­adják a bolgár régészeknek, történészeknek, múzeumoknak. A legrejtélyesebb a legutób­bi lelet; egy antik vitorláshajó,‘ amelynek rakodótere elefánt- csonttal volt tele. Az első fel­színre hozott darabok teljesen épek, bár századokon át fe­küdtek a tenger fenekén. Hon­nan szállították, s hová akar­tak jutni; ennek megállapítá­sára most nagyszabású kutató­munkába kezdtek a régészek és történészek; közben folytat­ják a nagy értékű teljes ele­fántcsont-rakomány felszínre- hozatalát gyan lányát akkor magához hívta. Alice otthagyta a fiatal lányok csoportját, és anyjához sietett. — Anyám?! — állt meg előtte a lánya, aki diva­tos nyári ruhájában rendkívül karcsú, csinos és nőies volt, akár Lanvin szalonjából lé­pett volna elő. — Akiről már beszéltem neked, ez az úr Ba­látai Jenő, tudós, felfedező, geológus és leendő milliomos. A férfi arca egy pillanatra elsötétült, de amikor Alice belekarolt, és a terem köze­pén álló dúsan terített asztal­hoz vezette, már vidám és felhőtlen lett. — Igyunk együtt a bauxitnak, a maga csodálatos ezüstjének sikerére — ennyit hallott még Alice szájából. Este pedig Schröder dolgozószobájában kicsit fátyolos hangon közöl­te az asszony az elnökkel: — Hozzáadom a lányomat. Én fogom adni az észt, a po­litikumot, ő a tehetségét, szor­galmát. Értem önt. Most már megértem. Emlékszik? Fritz Opelnél meséltem a Führerrel való találkozásomról. Nem mondtam el akkor valamit... Azokat a sötét, alpári alakokat nézve engem is elfogott a két­ség: vége Németországnak, az arisztokráciának, amely nélkül nincs német fegyelem. De most már kezd kibontakozni előttem a Führer csodálatos koncepciója. A friss vér, új erő... Mi már elfáradtunk, gyengék vagyunk... Balátai és a lányom házasságakor ugyan­ez az érzés kerít hatalmába... (Folytatjuk.) • • «1 /7 I a Kaszinó utcában o Fehér-tengeri rezervátum Elefántcsont a Fekete-tengerben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents