Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-28 / 150. szám

t « Versenyző brigádok III, A főszerep a brigádoké Egyik híradástechnikai üze­münk vezetője panaszolta a minap: „egyre korlátozottabb, egyre kevesebb lehetőségem van a fegyelmezésre”. Lassan már ott tartunk, hogy akire csak ferde szemmel nézek, már_ is faképnél hagyja a gyárat... s furcsa mód, a gyár vezetői közül is sokan vallják, hogy egy rossz munkás, még min­dig jobb, mint tíz jó, de hiány­zó munkás...” S egy másik történet, ezút­tal egy gépgyárból, amelynek egyik brigádja évek óta a legjobban kereső csoportok kcTzé tartozott. Ezért is, meg egyebekért is, ebben a bri­gádban dolgozni különös ran­got, elismerést jelentett, s persze az átlagosnál magasabb jövedelmet, több külön jutal­mat. Az egymást követő elis­merések, kitüntetések is pénz­zel jártak, s bár különösebben senki sem népszerűsítette őket az üzemben, a gyáriak azért úgy néztek rájuk, úgy kezelték őket, mint akik sok szempontból irigylésre méltó­ak. Kitűnően öss zekovácsoló- dott gárda volt, akik többek között azt is megtehették, hogy alaposan megválogatták azokat az embereket, akik kö­zöttük dolgoztak. Nem mintha valamiféle különleges joguk lett volna beleszólni a gyári munkaerő-gazdálkodásba, az új emberek felvételébe és el­osztásába, hanem úgy, hogy az átlagosnál nagyobb munka­tempót diktáltak, az átlagosnál lelkiismeretesebben, fegyelme, zettebben dolgoztak, s akiknek nem tetszett ez a tempó, azok maguk kérték áthelyezésüket más műhelyekbe. Egy idő után aztán kiderült, hogy mégis csak „jobb üzlet” az előző he­lyen. a többet „hajtó” brigád­ban dolgozni s nemcsak a pénz miatt, hanem ■— mint­ahogy azt az egyik „disszidens” megfogalmazta nekem. — azért is, mert „... ezek tényleg él­vezik azt, hogy együtt dolgoz­nak, náluk, valahogy másképp telik a műszak”. S a brigád­hoz hűtlenek egymásután kezdtek visszaszállingózni. A csoportra, a gyár vezetői ma már úgy tekintenek, mint akik­re a legkényesebb feladatokat lehet bizsu, mint akik soha, semmilyen körülmények kö­zött sem hagyják cserben a műhelyt, az üzemet, s akiknél jó idő óta nincsenek létszám­gondok, mert az emberek „ná­luk ragadnak.. Megkockáztatnám a feltéte­lezést: ha a bevezetőben idé­zett művezetőnek csak egyetlen brigádja lenne alighanem jó­val kevesebb fegyelmezési gonddal bajlódna. Azok az emberek önmaguk valósították meg a szocialista munkafe­gyelmet, s nem engedtek az általuk felállított mércéből. Volt Idő. amikor támadták őket és közvetlen vezetőiket, mondván: semmi szükség az ilyen „elit” brigádra, mert adott esetben több kárt okoz, mint hasznot. Látszólag ezeket a véleményeket erősítette az az időszak, amikor méhányan otthagyták ezt az „elit” brigá­dot. Ám a brigád, talán ösztö­nösen is megérezte; az idő ne­kik dolgozik. A kétkedők pe­dig maguk is rádöbbentek: ez a brigád kitartó, fegyelme­zett, becsületes munkájával, minden látványos adminiszt­ráció nélkül is a gyári fegye­lem, az üzemi szervezettség egyik legfontosabb bázisa. Nem kell különösebben bi­zonygatni: a példa ma még nem általánosítható, de sejtet valamit a szocialista brigád­mozgalom jövőjéből. Ezek a brigádok, voltaképpen roppant egyszerűen oldhatják meg mindazt, amiről annyi vezér­cikk íródik, s ami annyi ta­nácskozás. konferencia agyon­csépelt témája. Amikor a szo­cialista brigádmozgalom meg­újításának szükségességéről beszélünk, akkor ebben az is benne van, hogy az „újítás” nemcsak, s talán nem is első­sorban a mozgalom irányítói­nak feladata. A főszerep a brigádoké, amelyeknek egyet­len módon lehet és érdemes bebizonyítani létjogosultságu­kat, életképességüket : fegyel­mezett, szervezett, hatékony munkával. Ez a magatartás ki kell. hogy kényszerítse azt a segítséget, figyelmet is, amelyet ma még oly sok bri­gád joggal hiányol. VÉRTES CSABA Javaslatok a kezdő mezőgazdasági szakemberek helyzetének további javítására A kezdő mezőgazdasági szak­emberek helyzetéről készült reprezentatív felmérés a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban. Megállapították, hogy a me­zőgazdasági nagyüzemek egyre inkább keresik a felsőfokú végzettségű szakembereket. Be­bizonyosodott azonban, hogy korántsem egyforma az érdek­lődés; egyes gazdaságokban — még a legjobbak között is akad ilyen — nem tartanak igényt diplomás szakemberekre, má­sutt pedig nem tudják meg­fizetni őket. Különösen így van ez a kedvezőtlen termé­szeti adottságú termelőszövet­kezetekben. Például a nyírsé­gi homokterületeken és Veszp­rém, valamint Nógrád megye hegyes-dombos, rossz talajú vidékein. A kezdő szakembe­rek az első évben folyósított, havi 1500—2400 forintos fize­tés mellett — amit az állam biztosít számukra — a legtöbb helyen a gazdaságoktól külön­böző címen egyéb, kiegészítő juttatásokat is kapnak. A fiatal mérnökök, állat­orvosok legszívesebben az ál­lami gazdaságokban vállalnak munkát, elsősorban azért, mert a nagyüzemekben megfelelő szállást, üzemi étkezést kap­nak és nem kell túlságosan so­kat várniok önálló lakásra sem. Szakmailag is jobban' megtalálják számításukat. A felmérés szerint a női szakemberek elhelyezkedését, alkalmazását még mindig aka­dályozzák az előítéletek, bár bebizonyosodott, hogy a női vezetők kitűnően megállják he­lyüket, például a kertészetben vagy az állattenyésztésben. A vizsgálat során a tsz-eld szakember-ellátásának megja­vítására egész sor javaslatot dolgoztak ki a minisztérium illetékesei. Egyebek között in­dítványozták, hogy a kedvezőt­len adottságú tsz-ekben mun­kát vállaló kezdő szakemberek nagyobb mértékben részesül­jenek az állami támogatásból mint az előnyösebb helyzetben levő gazdaságokban. Ugyan­akkor a költségvetési keretek elosztására jogosult megyei szerveknek jobban kell diffe­renciálniuk akkor, amikor a különféle állami juttatások odaítéléséről döntenek. Java­solták azt is, hogy szélesítsék ki a letelepedési segélyre ’és a házépítési kölcsönre jogosultak körét. Fontolóra veszik azt is, hogy módosítsák-e a társadalmi ösz­töndíj jelenlegi rendszerét, mert úgy találták, hogy a díj­nak ma már nincs olyan ösz­tönző hatása, mint korábban volt (MTI) Nyolc nemzet építőművészei Szekszárdim A Magyar Építőművészek Szövetségének meghívására két hetet tölt Magyarországon huszonnyolc belga, bolgár, szovjet cseh, román, lengyel, szlovák és francia építészmér­nök, építőművész. Útjuk so­rán a hétfői napot és a kedd­re virradó éjszakát Szekszár­don töltötték. Érdeklődésük fő tárgyát a szállodák , ide­genforgalmi célokat Sizolgáló létesítmények képezik ugyan, de beható figyelmet szenteltek a hazai műemlékvédelemnek is, ami közvetve természetesen szintén idegenforgalmi vonzó­erőt jelent. Munkatársunk hosszabb beszélgetést folyta­tott L. Theo van Loois (Ant­werpen) és André Dupont (Namur) urakkal, akik közül előbbi a háború során elpusztult történelmi vá­rosnegyed újjáépítésének egyi vezetője Antwer­penben. Mindkettejükre nagy hatást tett Esztergom, Viseg- rád és a budai vár műemlék- védelmi munkája. Megjegyzé­seik ugyanakkor arra is fel­hívták a figyelmet, hogy ma­gasan képzett belga szakem­berek számára ez a munka a meglepetés Tejével hatott, és ezt óhatatlanul idegenforgalmi propagandánk hiányosságai egyikeként kell felfognunk. Az építőművészek, építész­mérnökök megyénkben meg­tekintették ugyan Gemencet, de például a Pollack alkotta régi megyeiházát — hivatalos kísérővel — már nem, ami az előbbi állítást látszik igazolni. Felsőnánán is megkezdték Pál Balázs SzK-ja egyhan­gú, monoton zúgással „fo­gyasztja” az árpát. Vörös színű csatahajó a gabonatengeren... Kormányosa, ha feljegyezte volna a nyaranta, sok éven keresztül megtett út hosszát, már körülhajózhatta volna a Földet. A másik Pál. Domokos a forduló túlsó egyenesén ha­lad, megáll, jelez, megtelt a tartály. Egyik pótkocsis von­tató már indul is feléje. A harmadik kombájn. Bogos Jó­zsefé éppen áll. Valamelyik ékszíjat kell feszesebbre húz­ni. A pótkocsikkal várakozó traktorosok fázósan topognak a tábla szélén. — Nem kimondottan ara­táshoz való az idő. Báthoriék az utinorból A negyedik emele­ten, a délkeletre néző lakást kapta Báthori Mihályné. Az utinor- ba — a szekszárdi AFIT üzem mögött, az épülő csecsemőott­hon szomszédságában — egy hónapja köl­töztek. A Hrabovsz- ky utcai albérletet hagyták ott. Tizenegy évig laktak albérlet­ben. — A gyerekek is kértek lakást. Behí­vattak a tanácshoz és azt mondták, hogy fogadjam el, fogad­juk el ezt az utino- rost, mert ki tudja, legközelebb mikor kerülünk sorra. Mert tudja, először húzó­doztunk. Messzi van, nincs bolt, a busz a műszergyári megálló­ban áll meg, a kör­nyék kihalt, semmi mozgás. De nem so­kat kellett agitáltat- nunk magunkat: mert a varásztai bolt vég­eredményben nincs is messze — a legköze­lebb várható kiutalás annál távolabb — a buszhoz meg ki lehet szaladni. En egyéb­ként gyalog járok a munkahelyemre. Ta­karítónő vagyok a rendőrségen. Báthori Mihályné- val az autójavító üzem mellett találko­zom. Az utinoros la­kókat keresem, vissza is fordulok, s kísérem őt a boltba. — össze sem kap­tam magam, csak úgy, ahogy otthon voltam, szaladok a boltba. A kisunokámat itthagy­tam a nászéknál. A lányom van otthon o picivel. A vejem meg dolgozik. Tudja, mindannyian dolgo­zunk. Én takarítok, mint már mondtam, a rendőrségen. A lá­nyom az óraékszer­ben dolgozik, gilu- zsáló, a vejem festő a ktsz-ben. öten va­gyunk a lakásban. — Milyen a lakás? Báthoriné dicséri. — Olyan világos, tetszik tudni. Furcsa volt először, jót ne­vettünk, amikor az egész család egysorba ült az ablak alá a padasztalhoz enni... Aztán behoztunk egy asztalt, most már azt üljük körül. A roko­nok mikor jönnek háznézőbe, alig tud­nak szóhoz jutni. Merthogy világos, tiszta, egészséges, jól elfér minden. Azok a nagy beépített szek­rények! Az albérlet­ben mindent a pad­lásra hordtunk. A nagy családunk sok holmija ott nem fért el. Az a lépcső! Az ember szépen felko­cog,, nem is kell for­dulni, aki megszokta, hogy félemeletnél li- hegőt talál, annak furcsa a mi lépcső­házunk,, nekünk már nem furcsa. A par­kett! Azt látná! A fa­lakat tapétázták! A lányom néha odaáll a város felé néző ab­lakhoz és csak nézi- nézi a várost.., Én meg sürgök-forgok a konyhában, a kisgye­rek ideszalad, odasza­lad ... Alig tudunk betelni az új lakás­sal. — Es a lakbér? — Tudja, ki lehet bírni. Havonta ötezer forint körül hozunk a házhoz. A lakbér 376 forint, plusz villany. Az albérletért négy­* százat adtunk... Amikor a kiutalást megkaptuk, 13 200 fo­rintot fizettünk, har­mincezret kellett vol­na, de a két unoka miatt elengedtek egy csomó pénzt... Báthoriné siet a boltba, mert az ebéd­nyersanyaggal időben haza kell érni. PALKOVACS JENŐ — Ha így folytatja tovább is, akkor elő keli szednünk a pufajkát. — Ne siesd el a dolgokat. Izzadsz majd júliusban még éppen eleget. Marczy Tivadar, a főagro- nómus a tábla túlsó feléről érkezik. — Ott, a túlsó félen jobb, mint ezen a szélen. Elérjük a húsz mázsát az idén is. Az elnök, Erős Mátyás né­hány pillanatig szótlanul szemlélődik, majd a távolabb levő tábla felé int — El, ha ott, az is megadja. Azt nagyon ledöntögette a vi­har, nehéz lesz learatni. — Nemsokára jön ki a má­sik két kombájn is... A felsőnánai dombokon is megkezdődött az aratás. A há­rom kombájn alig egy órája kóstolgatja az árpát. — Az első egy-két nap tu­lajdonképpen arra jó. hogy a gépek bejáródjanak. Remél­jük, nem lesz velük sok baj. Kettő a második szezonban dolgozik, a másik három meg a harmadik-negyedikben. Felsőnánán 1100 hold ter­mése vár aratásra. 900 hold kenyér-, 200 hold takarmány- gabona, 1020 a búza. nyolcvan az árpa. — A búzából is elérjük a húsz mázsát, akárcsak tavaly. Itt, Felsőnánán. nem is olyan nagyon régen a tizenkét mái- zsa is nagy szó volt. — Sokat számított a műtrá­gyázás és a vegyszerezés. Torzsgomba, fuzárium ellen vegyszereztünk, a karbamid fej trágyán kívül a Dikonirtos, vegyszeres gyomirtással együtt holdanként két kiló Vuxál le­véltrágyát adtunk a gaboná­nak. Szerencsénk is volt, hogy a legkedvezőbb időt fogtuk hí, a vegyszer, a műtrágya töké­letesen hatott — mondja a fő- agronómus. Az elnök, a főagronómus, a várakozó traktorosok az aratás lehetőségeit számlálgatják. Is­mét az időjárás kerül szóba. —• Ha nem jön közbe esős tóő, szépen, nyugodtan vég­zünk három hét alatt. — Nem Is azért tartunk az esőtől, mert akadályozza a munkát, hanem mert a minő­séget rontja. A faj súly nagyon, hamar leesik 82-ről 78-ra, és viszi a minőségi felárat. Egy hét alatt könnyen lehet 180— 200 ezer forint veszteség. Egy kombájn ára... — A munkákat mindeneset­re úgy indítottuk el, hogy a lehetőség szerint minél hama­rabb végezzünk — mondja Erős Mátyás. — Az öt kom­bájn elég az 1100 holdra, na­gyobb hajtás nélkül is learat­nak naponta huszonöt-huszon­öt holdat. A szállításhoz ren­delkezésre áll három teher­autó, öt vontató, a szalma­eltakarításhoz pedig három bálázógép, a kazalozáshoz homlokrakodó. Készenlétben áll — mintegy biztonsági tar­talékként — egy kéveköltő ara­tógép is. A gabonát részben Hogy észre szállítjuk, részben pedig magunk tároljuk. Épí­tettünk egy szint, amelyben nyolcvan vagonnal tárolha­tunk, másik nyolcvan vagon­nal pedig padlásokon. — Hányán aratnak? — Az öt kombájnos, három segédvezető, három gépkocsL vezető, öt traktoros, négyen a rakodásban segítenek. Tehát akik így, közvetlenül dolgoz­nak, húszán... Tizenöt évvel ezelőtt még mindenkire szük­ség volt, hacsak nem volt sán­ta, vagy béna. És mit kellett győzködni, hogy a gépállo­más küldjön legalább egy ara­tógépet. .. Az árpa táblán a három kombájn nyugodt tempóval rója a köröket, hamarosan csatlakozik hozzájuk a másik kettő is. Az öt gépre, nyolc kombájnosra vár 1100 hold aratnivaló. Bent a faluban, a kocsma udvarán néhány, jól öltözött fiatalember nyugodt-zavarta- lanul kuglizik, mintha csak ünnep lenne, ők már letették a műszakot. BI. «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents