Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-27 / 149. szám
\ « * Könyvek vándor útja À könyv a legtermészetesebb ajándék, könnyű hozzájutni s a megajándékozott rendszerint örül is neki. Nem mindig, mert megtörténik, hogy szívesebben venné a könyv arát, akár húsz-harminc forintot is. De az ajándékozó nem érné be ennyivel, tehát a könyv mellé ad valamit saját magából is: á címlapra. a szerző neve mellé írja jókívánságait, az ajándékozás történetét. Azonban a megajándékozott gyakorta ■nem érzeleg, csak a húsz-harminc forint jár konok fejében, tehát a könyvét hóna alá csapja s indul vele az antikváriumba, ahol végre készpénzzé válik az emlék. A könyv pedig tovább vándorol, míe végre valahol otthonra talál. Ä célt tévesztett bejegyzések, ünnepi megemlékezések, ismeretlen nevekkel s az új tulajdonosnak mit se mohdó alkalmakkal, lassan minden könyvtárban sajátos gyűjteménnyé állnak össze, melyben az egykori ajándékozók —■ — szándékuktól függetlenül — szerzőkké léptek elő, s bár egyetlen személynek szánt gondolatuk bekerült a kereskedelmi forgalomba, a szerzői jogról is lemondtak. Itt van mindjárt a kezem ügyében a Baudenkmäler in der Deutschen Demokratischen Republik című könyv, ami igazán díszére válik az NDK nyomdaiparának, s akik ajándéknak szánták, jól választottak. A megajándékozott azonban, bizonyos Érd öcs elvtársnő, a szép ajánlástól sem hatódott meg, amely így hangzik: Unserer lieben Genossin Erdőcs, mit herzlichem Dank für ihre Fürsorge und Hilfsbereitschaft gegenüber dér Messebrigade der AHU Tran- sportmaschinen zur Interna- zionalen Budapestet Meise, 1963. Genossin Erdőcs, gondolom, a legsürgősebben eladta a könyvet. Egy régi könyv — Hebbel művei —, ugyancsak német nyelvű bejegyzéssel, a Mar- gitligeten eltöltött szép napokra emlékeztette volt gazdáját, akinek az újvidéki Olga Petry ajándékozta 1907. februárjában. „Ilonának szeretettel” —• rótta Bode nevezetes könyvébe (Der weimarische Musen- hof) 'bizonyos Hajnal 1917. februárjában. Nemrég elhunyt jeles irodalomtudósunk, Brl- sits Frigyes, valószínűleg röviddel halála előtt kapta meg azt a Vörösmarty-kötetet, amit a filológus-szerző „őszinte tisztelettel” ajánlott neki, az örökösök azonban jobbnak látták értékesíteni. Egy másik irodalomtüdó- sunk fontos munkáját, amit az Akadémia adott ki, még 1938-ban, igy ajánlotta: „Jucimnak szeretettel”. Több, mint harminc év múltán keNépújság 4 rült hozzám a könyv — föl- vágatlanul. „Jucim” nem sokat forgatta, de más Sem. Eötvös könyve, A falu jegyzője, amit 1881-ben adott ki Ráth Mór, valóságos család- történetet tartalmaz. Tábláján gumibélyegző: Bátori Malmos Sándor, m. klr. honv. szds. Pécs. Az első lapon, fent, ez olvasható: özv. Bátori Mal- mosné ajándéka férje hagyatékából, 1921. 1. 6. A megajándékozott, aki csak a fia lehetett, még aznap feleségének adta, amint a következő bejegyzés bizonyítja: Emlékül drága uracskdmtól, Bátoriné, Pécs, 1921. jan. 6. Van, amikor a könyv gazdája csak nevét írja könyvébe, mint Ríedl Frigyes Kisfaludy regéinek 1882-es kiadásába, máskor az örökös is oda írja nevét, mint egy másik Kisfaludy-kötetbe, amely előbb a regényíró Komáromi Jánosé volt, majd lányáé, Komáromi Ágnesé lett 1935. XI. 24-én. Borbíró Virgil, neves építőművészünk, 1918. augusztus 30-án vásárolta szép Novalis- kötetét, beleragasztotta maga tervezte ex librisét, melyen még eredeti neve, Bierbauer szerepel. Sokat forgathatta, német nyelvű megjegyzésekkel kísérte a szöveget, sőt mutatót is csinált az egyes gondolatkörökhöz, aminek most én Veszem hasznát. Borbíró Virgil nevét Ismerjük, de ki volt Hazay Ilona, akire mindig hálával gondolok? Csak annyit tudok róla, hogy 1924. június 16—27. között Drezdában tartózkodott, 1930. augusztus 25-én Majna- Frankfurtban volt, 1934. nyarán pedig Weimárban időzött. Mindenütt vett könyvet, Frankfurtban egy kitűnő antológiát (Deutsche Kultur), Drezdában és Weimárban útikönyvet. Amikor először voltam ezekben a városokban, ő volt a vezetőm, s könyvéből nemcsak azt tudtam meg, hogy mikor járt a Skulpturensammlungban, hanem azt is, hogy akkor tíz pfennig volt a belépődíj. S ki volt Jánka Péter, aki az 1805-ben kiadott Lelki jó Illat-tétel, avagy a Kegyes Léleknek Istennel való beszélgetése című könyvbe 1806-ban ezt a verset írta: Én, Jánka Péter, ki ez könyvet bírom, Nevemet írással beléje Fel írom, Ha el tévejednék Szerelmes Barátom, Szolgáltasd kezemhez, mert igaz Jószágom. Hazay Ilonát, Jáhka Pétert nem ismerjük, annál inkább tudjuk, hogy ki Volt Móra Ferenc. A következő tőle való sornyi idézet „kiadatlan”, s nem is őt jellemzi, inkább a kort, amelyben élt. 1932-beH, harminc éves írói jubileumára tíz kötetben kiadták munkáit, s aki megvásárolta, megkapta a Móra Ferenc emlékkönyvet is, amelynek címlapjára, jól ismert szivaros fényképe alá saját kezűleg írta rá minden példányra: Szíves pártfogását hálásan köszönöm, Móra Ferenc. De azért ne gondoljunk arra, hogy kárhoztatnunk kellene a hálátlannak látszó megajándékozottakat. Én inkább hálás vagyok nekik. Mert ezek a könyvek, jónéhány mással, gyakran hosszú vándorút után nálam pihentek meg, példázva, hogy a birtokos személye változik, a könyvek azonban élnek tovább, sokáig, túlélnek valamennyiünket. S éppen ez bennük a vigasztaló. CSÄNYI LÄSZLÖ Könyvek fában, kőben, aranyban A Mongol Népköztársaság kormánya nagy figyelmet szentel a könyvkiadásnak és nyomdaiparnak. Évente 00 lap és képesújság jelenik meg több, mint egymillió példányban.; 500 könyv és nyomtatvány, több mint hárommillió példányban, A nyomdaipar 1970. évi termelése elérte a 180 millió nyomdai ívet. A mongolok az ókor óta nomád életmódot folytattak, de századok óta foglalkoztak a könyvkiadással. Történelmi dokumentumok igazolják, hogy a papír előállítása és a fametszet készítése Mongóliában már a X—XII. században ismert volt. A könyvnyomtatás gülönösen akkor terjedt el, amikor az írástudást kötelezővé tették (az abc betűit az uigur írásból vették át) s bevezették az állami nyelvet — Dzsingisz kán idején. A XIII. század közepén elsősorban buddhista írásokat, különböző filozófiai, orvosi és csillagászati, valamint költészetelméleti műveket bocsátottak ki. A XI—XIV. századi irodalmi emlékek közül fennmaradt például egy XI. századbeli, pélmalevélne írott és miniatűr festménnyel díszített szanszŰjabb szkíta sírleletek Az ukrajnai Novaja Kamenka falu mellett, Izmailia közelében egy kurgánban öt aranylemezt találtak a régészek. A lemezeken a szkíta állatábrázolások ismert stílusában nyulak láthatók. A jeles ötvösművészettel, igen reális ábrázolásban készült fémmunkák a szakértők megállapítása szerint az időszámításunk előtti IV. századból származnak. Ugyanezen a vidéken egy előkelő szkíta nő sírjában elefántcsontnyelű bronztükröit, nyaklánctöredéket Is találtak egy festett görög váza maradványai mellett. A közelmúltig nem volt régészeti bizonyítéka annak, hogy a szkíták ezen a területen is jelen voltak: erről csupán írásos antik források szóltak. A Novaja Kamenka körüli szkíta sírok most tárgyszerűen igazolták az ókori szerzők közléseit. Érdekes, hogy a most talált és nyulat ábrázoló aranylemezekhez hasonló lelet az egykori Szkítiá- hoz tartozó temanyi félszigetről is előkerült, krit kézirat. Bámulatba ejtő az 1240-ből fennmaradt sziklába vésett dombormű-írás, valamint az Arany Horda nyírfakéregre írott oklevele. A könyvnyomtatás a XVII.—1 XVIII. században buddhista kolostorokban fejlődött tovább. Ebben az időszakban fordították és metszették fába a 108 kötetes Gandzsur-t és a 226 kötetes Dandzsuri-t: indiai és tibeti tudósok filozófiai, logikai, orvostudományi műveinek gyűjteményét. A XIX. században tovább fejlődött a litográfia, Ekkor jelentek meg az indiai tündérmesék fordításai, kínai klasz- ezikusok, valamint mongol tudósok és írók művei. Az állami közkönyvtár tulajdonában igen sok a ritkaság; a kiadott könyvek között igen soknak a borítólapját értékes fafaragásokkal, ezüsttel, arannyal és drágakövekkel díszítették. A Sanduizhud kötetet például arany betűkkel, ezüst ívekre nyomták (a XX. század elején), egy híres ékszerész, Dagva kézművesei. A könyvben 222 aranylemez tartalmaz korallal és gyöngyszemekkel díszített imákat. Különös szépségű a „Vers nyolcezer stanzában” című, 1494 oldalas könyv, amelyet az ékszerészek vörösréz-lemezekre véstek. A könyvkiadás a népi forradalom győzelme — 1921 — után indult rohamos fejlődésnek. Az új kormány első lépése a nyomdaipar megszervezése volt. 1921. július 19-én, nyolc nappal a forradalom győzelme után, megalapították a könyvnyomdászati bizottságot, s egyre nagyobb számú belföldi és külföldi kötettel gazdagították az állami könyvtárait. Ötven év telt el azóta, s az állami könyvtár, mely 1921- ben még csak 2000 könyvvel rendelkezett, ma már több mint egymillió kötetet számlál. tí «I vS Kaszinó utcában XIV. 1972. június 27. Alfred Flessburger előtt szabadon, fényesen nyújtózott az út, de most nem sietett. A nap már alacsonyan járt, nyugat felől éles sugárkévék csaptak a fák közé. A tenger, ahol a sziklákkal találkozott, iilás ködben derengett, beljebb egyre kékült, majd a távolban ismét világos színben ragyogott. — Velem teljes biztonságban érezherti magát — Mondta az asszonynak, lassan tagolva á német szavakat, hogy Éva jobban megértse. Kesztyűjével magasra akart mutatni, de egy szállítókocsi feltartóztatta, kerülnie kellett. Kapcsolt, gázt adott. A három nap alatt, amióta Éva a bárónő nélkül is eljött vele kocsikáz- ni, az autóval végrehajtható összes trükköt bemutatta neki. Elvitte Cetinjéig, és a szerpentinen, amelynek szélessége nem haladta meg egy bajor paraszt magánútjáét, a hajtűkanyarokban a Sírhűvös szakadék és a kocsi gumija között alig fért volna el egy skatulya gyufa. Évának imponált a férfi biztos kezű merészsége. Ezeken a kirándulásokon beszélni csak egészen egyszerű dolgokról tudtak, de a háromnapi együttlétük alatt valamiféle jeiképfërtdSZer is kifejlődött közöttük, aminek segítségével könnyen megértették egymást. — Olaszországban lehet igazán szép — sóhajtott az asz- szony. — Milánó, Genova, Firenze, Perugia, Róma, Nápoly. — Helységneveket sorolt fel, a valóságos úttól független útvonalat, ahol képzeletében végighajtott''ezzel a kocsival. — Jawohl — nevetett a ferde szájával a férfi —, Róma, Nápoly kitűnő... Coure- dolore-amore. — Most élhetne még igazán jól — gondolta. Hatvanéves, és bár tíz évet letagadhatna, mert szerencsére vigyázott az alakjára, mégis már csak a fiatal nők tudták izgalomba hozni. Például ez a Szászné. Nem szép ez a nő, a feje túlságosan keleties, nagy barna szemével, erős arccsontjaival, tüske hajával, magas és széles homlokával, de az alakja tökéletes. Amikor először meglátta a vízből kijönni... amíg a hoínokos parton megtette azt a húsz-harminc métert, minden lépésénél egyre jobban erősödött benne a vágy. Pár napja voltak itt, és már eso- koládészínűre bámulták azok a kicsit vastag és mégis formás, hosszú combjai. — Döntésre kell mér vinnie a kettőjük ügyét. Ezzel a ti-' pússal különben is a hatalmat kell érzékeltetni. Ultimátumot intéz hozzá. Az idő rohan... Még két nap és elutaznak, ö ugyan maradhatna még, de elege van ebből az országból. Nem fog tétovázni, megmondja neki: Kell! Fizet érte. Alfred Flessburger elmosolyodott mágában. Vaskos csekk-könyve van. Minő előrelátás... 1940-ben Gladbach-ból, amikor a csapatok elindultak Franciaország meghódítására, minden német katonának kiosztottak három Salvarsan- fiolát. És nrtiflden tiszt tudott előre minden utat, lőszerraktárat, vízfelvételi lehetőséget, hajszálpontosan megbecsülték még az ellenállás erejét is. Csak németek képesek erre. Flessburger gúnyos vigyorra húzta a száját. Az előrelátás méretei és fogalmai a mái riémet számára azt jelentik, hogy női karórát hozzanak magukkal a nyaraláshoz. Elajándékozható gyöngyöket a bennszülötteknek... — Jó, de túl gyors — szólalt meg Éva, mert Flessburger egyre vadabbul hajtott. — Nincs kedvem meghalni, de féllábbal vagy összetört tagokkal élni még kevésbé. — Szavait széles gesztusokkal kísérte. A férfi lassított, majd gyakorlott mozdulattal tette jobbját az asszony vállára. — Jawohl! — nevetett és kacsintott hozzá. Óvatos mozdulattal lassan engedte el Éva vállát, és lenyúlt a hő térde felett levő szérelvényfal gombjáig. Megnyotnta, a doboz fedele lecsapódott. Philip Moriss és Pali Mail cigarettával kínálta útitársát. A másik rézsútosan megdöntött fiókból egy palack Henessy került elő. Alfréd Flessburger leállította á kocsit és töltött. — Prosit — mondta és biccentett a fejével, de ő maga nem ivott. — Gyűlölöm az alkoholt — tette hozzá. — Magának semmi szenvedélye sincs? — kérdezte az asszony. Mióta itt Van, mást sem csinál, mint motorcsónakázik, sétál, autózik, horgászik, s bennünket szórakoztat, fáién öt-hat cigarettát ha elszív naponta... Jéghideg tejet iszik, láttam, az ételeket is megválogatja, csak a könnyűeket fogyasztja. Mire jó ez'? Éva kétszer töltetett magának, mire mindezt elmagyarázta a férfinek. Flessburger rejtélyesen mosolygott. (Folytatjuk.)
