Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-27 / 149. szám

■» ft n l K Versenyző brigádok 17. Öntevékeny közösségek Még a szocialista brigád ve­zet ők országos tanácskozása előtt, a vasasok kongresszusán , hallhattam és jegyeztem fel, az egyébként sokszor és sok­féleképpen megfogalmazott panaszt: a szocialista brigádok eredményes munkáját, válla- . lásaik maradéktalan teljesíté­sét sokszor akadályozza a rossz munkaszervezés, a rendezetlen munkakörülmények, a mű­hely, a gyáregység, vagy az üzem vezetéséből adódó hibáik. Számtalan példát lehetne sorolni e panasz jogosságára, ám mégis: nem egészen érthe­tő a dolog. A rossz szervezés­nek oka van. Ha nincs anyag, ha késve érkezik az alkatrész, ha várat magára a tmk, ennek is ok van. A termelőmunkát akadályozó — sa brigádok ál- • tál oly sokszor felpanaszolt — tényezők, nem tartoznak a csodák, az emberektől függet­lenül létező objektív dolgok világába. A szervezetlenség embereken múlik, mégpedig olyan embereken, akik egyré- sze szintén brigádokban, szo­cialista közösségekben dolgo_ zi'k, s akik az efféle panaszko­dásokkal lényegében saját munkájukról állítják ki a bi­zonyítványt. Arról nem is beszélve, hogy a munkahelyi kiscsoportok — függetlenül attól. — hogy mi­nek nevezzük ezeket a csoporto­kat és milyen elvek alapján, milyen konkrét célok érdekében dolgoznak —, egyszóval ezek­nek a csoportúiknak, brigádok­nak a megalakítása, többek között, a szervezettebb munka érdekében történik. Nyilván­való, hogy a többé-kevésbé homogén csoportok esetében jóval egyszerűbben és célsze­rűbben lehet megszervezni a munkát, mint egyes személyek esetében. S alighanem erről az alapigazságról maguk a brigá­dok is gyakran ’ megfeledkez­nek, s azt a bizonyos szerve­zést, mindig másoktól, a mun­kahelyi vezetőktől, vagy hiva­tásos szervezőktől várják. Pe­dig egy-egy csoport, egy-egy brigád bőven kap olyan fel­adatokat, amelyek ellátását sajátmaga tudja a legcélsze­rűbben megszervezni. A brigád belső munkájának megszervezése persze feltétele­zi az öntevékenységet, azt a fajta aktivitást, amellyel ugyancsak megelőzhetők az ilyen panaszok. Végtére is: a szocialista brigádok — mint mondjuk — űj típusú közössé­gek. S ha ez így van, akkor bizony nehezen érthető, hogy egy-egy viszonylag könnyen megoldható probléma láttán, olykor ölbe tett kezekkel ülnek, panaszkodnak, és várják, hogy valaki majd segít a bajon. Bo­nyolult kooperációs gondokon persze aligha segíthet egy-egy brigád elhatározása; de, hogy a szomszéd műhelyből időben érkezzen az alapanyag vagy az alkatrész, az esetek többsé­gében, minden külső beavat­kozás nélkül is előremozdítha­tó. Itt már valóban csak arra lenne szükség — s ilyesmire is lehetne néhány példát monda­„Nagy műsor, jó produkció volt” A szekszárdi madrigálkórus aranykoszorús lett A szövetkezeti kórusok közül ketten értek el aranykoszorús szintet, s ezek egyike a szek­szárdi madrigálkórus. Az ipari szövetkezetek Vas megyei szövetkezeti bizottsága és a Kőszeg városi szövetke­zeti bizottság örökös vándor nagydíjat alapított. Az „örö­kös" azt jelenti, hogy a nagy­díj állandóan vándorol, min­dig a legjobb kapja és min­den együttes csak addig őriz­heti, amíg nem akad nála jobb. A mostani hangverse­nyen első ízben ítélték oda és e nevezetes nagydíj első ki­tüntetettje a szekszárdi szövet­kezeti madrigálkórus lett. A nagydíj, amelynek első birtokosa a szekszárdi madri­gálkórus lett, a történelmünk­ből közismert kőszegi Juri- sics-vár fémmakettje. B. ni —. hogy a szóbanforgó két műhely szocialista brigádjai közösen segítsenek a gondo­kon, magyarán: közösen segít­senek egymáson. Maguk a gazdasági vezetők sem látnának semmi kivetni valót abban, hogy a szocialis­ta brigádok, szabályos védnök­séget vállaljanak egy-egy ter­melési program, vagy az üzem életében, munkájában fontosnak tartott egyéb gyár­tási folyamat fölött. Lényegé­ben ez a célja a néhány évvel ezelőtt megindult komplex­brigád mozgalomnak is, ám itt is jóval kevesebb kezdemé­nyezőkészséggel, öntevékeny­séggel találkozni, mint ameny- nyit a komplex briádok szer­vezeti felépítése, személyi ösz- szetétele alapján elvárnánk. Igaz: sok esetben az üzem belső rendje ügyviteli rend­szere gátolja akár a komplex brigádok, akár az „egyszerű” brigádok gyors, rugalmas mun­káját. S ha Így van. akkor csak egyetlen megoldás kínál­kozik : az adminisztrációt, az ügyrendet az ügy érdekébe kell állítani, a tenni akaró emberek igényei • szerint kell módosíta­ni. Idevág egy mondat, amit a brigádvezetők országos tanács­kozásán mondott Ivits Tibor, â Magyar Hajó- és Darugyár szocialista brigádvezetője: ......brigádjaink ma már be­látják, hogy a külső okokra való hivatkozás helyett tenni kell. A vállalat belső életének kedvező alakítása, a termelési eredmények javítása, senki másé, csakis a mi feladatunk". 5 VERTES CSABA A mai kísérlet 1973-tól már általános gyakorlat Anya- és gyermekvédelem, magasabb fokon az új rendszerű és gépi fel­dolgozásra tervezett terhes­gondozási dokumentáció ki­próbálására. A kódolt adatlapok elkészí­tése nem túl bonyolult, bár vi­szonylag elég sok adminisztrá­ciós feladatot jelent a terhel­és csecsemőgondozó hálózat számára. De egy dolog már most biztosra vehető, az nevezete­sen, hogy a szeptember 30-áa záruló kísérleti időszak tapasz­talatai mindenütt igent mon­danak az új rendszerre, és zöld utat nyitnak 1973-tól kez­dődően az általános bevezetés számára. Kísérletképpen ez év május 1-én kezdték meg az új rend­szerű adatlapok alkalmazását Szekszárd város és a szekszár­di járás anya- és csecsemő­gondozó hálózatának dolgozói. Néhány szót az előzmények­ről... Az Egészségügyi Minisztéri­um anya-, gyermek- és if j óság­ai védelmi főosztálya az. Orszá­gos Szülészeti és Nőgyógyásza­ti Intézettel közösen hívott életre egy szakmai kollégiumot 1971 végén, A kollégium létre­hozásának célja az volt, hogy kijelölt dokumentációs bizott­sága a terhesgondozás, a kora- szülések, a csecsemőhalandó­ság, a népesedés adatainak is­meretében a gondozói hálózat részére új törzslapokat és ter­hesgondozási könyvecskét dol­gozzon ki. Lényegében egy olyan dokumentáció bevezeté­sének Vesse meg az alapját, amely a mai követelmények­nek megfelelően tudja biztosítani a terhesgondozás, csecsemő- ,gondozás hatékonyságának nö­velését. Tolna megyében a mi­nisztérium a szakmai kollégi­umban való közreműködésre dr. Váczi László kandidátust, me­gyei szülész-nőgyógyász főorvost kérte föl. Valószínű, hogy ez 'a tény sem játszott jelenték­telen szerepet abban, hogy az új rendszerű terhesgondozási lapok és könyvek tervezeté­nek elkészülte után az Egész­ségügyi Minisztérium többek között Tolna megyét is jelölte a kísérletben való részvételre, Kissé korai rekonstrukció A szekszárdi Kadarka utcai lakótelep D-jelű épületeit, összesen száznyolcvannyolc lakást, és a szakközépiskolát széntüzelésű kazánrendszer látta el meleggel. Ezt az ellá­tást sok panasz kísérte, noha a kazánegységek felszerelése nem a század elején, hanem 1967/68-ban történt. A kedve­zőtlen körülmények miatt a Városgazdálkodási Vállalat új, olajtüzelésű kazántelep létre­hozását javasolta a városi ta­nácsnak. Az eddigi kivitele­zési költségek már a terve­zett felett járnak, amit ugyan árváltozások bizonyos fokig indokolni látszanak, a végre­hajtó bizottság mégis jónak látta utasítani a pénzügyi, terv- és munkaügyi osztály vezetőjét, hogy az eddigi ilyen irányú tevékenységről a Vá­rosgazdálkodási Vállalatot, úgyis mint a rekonstrukció- és bővítés líteruházóját számol­tassa el. Az elszámoltatás so­rán rögzítik majd a jelenlegi helyzetet műszaki, pénzügyi és kötelezettség vállalási terüle­ten egyaránt és megfelelő in­tézkedéseket hoznak, hogy a beruházási program első üte­me mindenhogyan megvaló­suljon, Ez az első ütem, a vál­lalat közlése szerint, kell hogy fedezze 188 lakás, a szakkö­zépiskola és kollégium hő- és meleg víz igényét, ezenkívül pedig még maradna annyi sza­bad kapacitása, hogy a most építeni kezdett száz OTP-tár- sasházbeli lakás Ilyen szük­ségleteit Is kielégíthesse. A szekszárdi szövetkezeti madrigálkórus évekre vissza­menő sikersorozata a múlt hét végén tovább folytatódott: aranykoszorús minősítést ka­pott. Az együttes lelkes, ki­tartó munkája, s dr. Partos János karnagy céltudatos irá­nyító tevékenységének ered­ményeként lépésről lépésre ha­ladt felfelé a kórusok hivata­los minősítési ranglétráján. Legutóbb, 1970-ben ezüstko­szorús minősítést kapott dip­lomával. A múlt szombaton rendez­ték meg az ipari szövetkezeti kórusok dunántúli dalostalál­kozóját. A kórusokat az or­szág egyik leghangulatosabb kisvárosa, Kőszeg látta vendé­gül. A Jurisich-vár lovag­terme kiváló akusztikájával nagyszerű hangversenyterem­nek bizonyult. A találkozónak két célja volt: egyrészt minő­síteni a kórusokat, másrészt hangversenyt adni az ipari szövetkezetek Vas megyei szö­vetkezeti bizottsága és a Kő­szeg városi szöi'etkezeti bi­zottság vándor nagydíjáért. A szekszárdiak kiválóan helyt­álltak a minősítő zsűri előtt is, a nagydíjas hangversenyen ÍSm , ­Nem szeretjük a hétfőt. Kü­lönösen nem az ilyent, mint ez a tegnap volt, álmosító, nyugtalanító. Igen, az idő miatt volt mindez, mert össze­függő szürke felhők takarták a várost, és a hangok, mintha visszaverődtek volna, meg­rekedtek a falak között. • A halak tehetetlenül dobál­ják magukat a pult mélyedé­seiben. Az elárusító — nagy bőrkötény előtte — nézi a be­járatot, s csak legyint egyet. — Egy-két mázsa hal el­megy. — Pénteken, szombaton? — Tizenöt-húsz mázsát el­adunk. Nézze, ezek a gyönyörű tükörpontyok, milyen jók len­nének halászlének. Egy vagon­nal kaptunk ma Biharugráról. Elkel ez, majd a hét vége felé... Az öregasszony álldogál a vaslábú asztal mögött, és szin­te szemével igyekszik oda­húzni áruihoz, hogy mondja: — Nézze, milyen szép a bab. Vegyen avanyoskám, nem jár rosszul. Az asztal szegényes, mint ez az egész hétfői piac. Egy-két köteg hagyma, kis vászon­zacskóban szárazbab, régi vi­rágcserépben hervadó szegfű... Ennyi az egész. Máshol, a Hétfő többi asztalnál sem különb a választék. Az az érzésem, hogy itt az eladók is vevők, ahogy az Otthon Áruház helyiségeit já­rom. Vevőt alig látni, az el­adók sürgölődnek csak. — Majd holnap már kezdő­dik. A hétfő ilyen — mondja az asszony, aki p szőnyegek között jár ide-oda. — Hónap vége van. — Az. Sokadika. A lépcsőkön öreg, hajlott hátú asszony lépdel, két kis­lány megy előtte. — Mit vesz, néni? — Egy-egy poharat az uno­káknak. Itt nyaralnak nálam. A tehertaxi odaáll a járda mellé, szemben a villamossági szaküzlettel. Nagy dobozt emel le róla két férfi, és mennek be az üzlet nyitott ajtaján. — Bedöglött — mondja a férfi a kék ruhás eladónak. — Emlékszik, szombaton vettük, bekapcsoltuk otthon, nem hűt. Anyósom is ideadta a vasár­napi ebédre való húst, meg­romlott. Megnézik, mustrálják a gé­pet — Bizony, a motorral van baj. Mehet vissza. Formaságok következnek, jótállási jegy, használati uta­sítás, aztán kis idő múlva új hűtőgéppel a kézben megy a két férfi a tehertaxi felé. — Ez a hét is jól kezdődik — bosszankodik az egyik. — Az rendben van, hogy ki­cserélték, de a fuvardíjat ki­dobtam az ablakon. A virágüzlet üres. Az eladó­lány széttárja a karját. — Hétfő van — mondja bi­zonyságul. — Forgalom? — Nincs ma olyan névnap, amire vinnék a virágot. Se ünnep. Az lenne a jó, ha az emberek egyformán szeretnék a virágot Nem csak ünnepe­ken.« A város utcáin ismerős ar­cok mindenfelé, a vidékiek hétfőn nem igen jönnek be Szekszárdra. Majd később, szerdán, csütörtökön, pénte­ken, szombaton. De ma hétfő van. Álmosító, borús idő, minden pillanatban várni lehet, hogy elered az eső. V. J. A ma még kísérleti adat^ lapok — melyekből megyénk­ben most 400 van — egyik! oldala az áldott állapotban lé­vő nők terhességét megelőző időszakának adatait tartalmaz-: zák és igen alapos, mélyreható információk alapján. Ha sza- bad így mondani, az adatlap egyes oldala a terhes nő gyermekkorával kezdődő múlt­ját, a második oldal pedig a jelent, a terhességre vonatko­zó, mindenre kiterjedő vizsgá­lati adatokat tartalmazza. A megadott kódszámúkkal kell választ adni például a családi állapot, a terhes nő iskolai végzettsége, a férj is­kolai végzettsége kérdésekre.1 Hasonlóképpen arra is, hogy milyen a terhes nő családjá-» nak lakáshelyzete, a vele kö­zös háztartásban élőknek mennyi az egy főre jutó havi jövedelme, milyen a terhek nő . családi, helyzete, általános kul­túrája és magatartása milyen fokú. Még az is fontos kérdés­ként szerepel egyebek között; hogy a családjában milyen betegségek fordultak elő. Az adatlap azonban tartalmaz csak a terhes nőre vonatkozó ada­tokat is, olyanokat, mint pél­dául; hogyan utazik, közelíti meg a munkahelyét, mennyi időt tölt utazással, miként táplálkozik, milyen mértékben fogyaszt élvezeti cikkeket és így tovább. A jelennel foglal­kozó információk természete^ sen az általános orvosi ki­vizsgálás eredményeit tartal­mazzák, mintegy kiegészítve a gondozás munkáját meghatá­rozó „előélet” információit. A szakemberek egybehangzó véleménye már most, az új rendszerű terhesgondozás be­vezetésének kísérleti időszaká­ban az, hogy a gondozás fej­lődését szolgálják a munkához tudományos alapot biztosító, gépi feldolgozásra alkalmas adatlapok. A pénz, az idő és energia bőven vissza­térül tehát és abban, ami ál­talános emberi érdek. A vár­hatóan magasabb fokon foly­tatódó terhes- és csecsemő­gondozás új hazai rendszeré­nek eredményeként csökken a koraszülések száma, hátrébb szorul a csecsemőhalandóság és föltehetően több jólfejlett, egészséges csecsemő születik. A kísérlet eddigi tapasztala­tai azt bizonyítják, hogy vára­kozásunk messzemenően indo­kolt, mert a terhesgondozás bevezetésre váró új rendszere előreláthatóan képes lesz meg­felelni a követelményeknek. — óa — Népújság 3 1973. június 27. V

Next

/
Thumbnails
Contents