Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-25 / 148. szám
f f V 1 i Petőfi tüze Beszélgetés Wéber Antal professzorral egy készülő Petőfi-könyvről A maga nemében egyedülálló vállalkozást hajtott végre az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem felvilágosodás- és reformkori magyar irodalom- történeti tanszékének tudományos közössége. Wéber Antal professzor és Tamás Anna adjunktus vezetésével népszerű könyvet állítottak össze arról, hogy milyennek látja a mai irodalomtudomány a legnagyobb magyar költő alakját. — A tanszék kollektívájának vállalkozása azért figyelemre méltó — mondotta Wéber professzor —, mert ilyen jellegű könyv Petőfiről mindeddig még nem jelent meg. Az a célunk, hogy az olvasók — az újabb olvasók — széles tömegeihez szóljunk, hozzájuk vigyük közelebb Petőfi költészetét. Magas tudományos igénnyel, kommentárjainkba és elemzéseinkbe beépítve a marxista magyar irodalomtudomány új eredményeit —, de olyan formábah és módon, hogy ne fárasszuk, hanem lebilincseljük az olvasót. Megoldható ez? Köztudott dolog, hogy a tudósok szívesebben művelik az értekezés műfaját, ahol a megszokott módon idézhetik a forrásokat, egészíthetik ki jegyzetekkel, hivatkozásokkal a művüket. — A könyv már a Kossuth Kiadónál van, s ősszel az olvasók személyesen ellenőrizhetik, miként valósítottuk meg ezt a — beismerem szokatlan — feladatot. Célunk olyan könyvet adni az olvasók — hangsúlyozom: olvasók és nem a Petőfi-szakértők! — kezébe, amely nem f áraszt ja el őket tudományos jegyzetapparátu- sával, nagy terjedelmű „szakmai anyaggal”, hanem közvetlenül, mintegy „csevegve” beszéli el, miként gondolkodott, cselekedett a költő, milyen irodalmi és politikai tények voltak rá hatással, milyen volt a korabeli társadalommal való viszonya — milyen volt ez a társadalom —, hogyan alakult világszemlélete, s mi volt az a szellemi erő, amely máig tartó hatást gyakorolt az irodalomra, az olvasókra, sőt bátran mondhatom: a magyar közgondolkodásra. — Hallhatnánk néhány té- tnát a könyvből? — Mindenekelőtt azt kell megemlíteni, hogy tanszékünk csak a központja ennek a tudományos kiadványnak. Igyekeztünk kiterjeszteni a szerzők körét — elsősorban a vidéki egyetemek és tudományos intézmények munkatársaival való együttműködés révén —, hogy sok színű legyen az anyag. Az alábbiakból talán kiviláglik, milyen mértékben sikerült ezt megvalósítani. — Nagyon érdekes irodalomtörténészi feladat felderíteni, új adatokkal kiegészíteni az első — 1842—1844-es — Petőfi verseskötet kiadásának körülményeit. Ennek a feltárás során nemcsak a fiatal költőről kell beszélnie, hanem be kell mutatni a korabeli irodalmi viszonyokat, a konkrét történeti helyzetet, a negyvenes évekbeli Pest irodalmi életét. Erre a munkára vállalkozott Kiss József. Petőfi és Vörösmarty viszonyáról szól Mártinké András Váltás a stafétában című tanulmánya. Közelebbről szemügyre vészi, miként gondolkodott két nagy költő koráról, s bemutatja: miként gondolkodott, vélekedett róluk a saját koruk, s az őket követő nemzedék. Kulin Ferenc a reformkori Dózsa-kép és Petőfi című munkájával jelentkezett. Ez is rendkívül izgalmas téma. Köztudott, hogy Petőfi forradalmi gondolkodásában milyen nagy helyet foglalt el a Dózsa-élmény. Mennyire érdekelte a költőt a nagy parasztvezér emberi alakja, sorsa, milyen szenvedélyes érdeklődéssel olvasta az erről szóló forrásműveket és krónikákat. Ezekből az élményekből táplálkoznak a Dózsa képét-emlékét, példájának sugárzását megörökítő versek. Közülük is elsősorban az, amely a legelőbben —, s a maga korában az uralkodó osztályra a legveszélyesebben idézte fel Dózsa szellemét: a Még kér a nép című. Wéber Antal tanulmánya (címe: A népdaltól a plebejus demokráciáig) azt a folyamatot, szellemi fejlődési szakaszt mutatja be, ahogyan Petőfi eljutott az esztétikai szempontú népiességtől a világnézeti népiességig, hogyan alakult át rokonszenve, részvéte, lírai együttérzése harcos, cselekvő demokratikus népszemléletté! Tamás Anna — a kötet másik szerkesztője — Petőfi és a magyar történet lapjai című tanulmányában egyebek között azt vizsgálja, hogy milyen történeti élmények foglalkoztatták a költőt, a múlt mely eseményei voltak hatással gondolkodására, s a forradalmi fejlődés különböző szakaszaiban hogyan módosították történelmi felfogását a megélt politikai élmények. Például: hogyan gondolkodott a negyvenes évek elején, majd a negyvenes évek végén, a forradalom idején olyan történeti alakokról, mint Rákóczi, Dózsa, Spartacus, a honfoglaló Árpád és így tovább. — A kutatók nagy többségét — természetesen — Petőfi forradalmi gondolkodásának — s szereplésének — fejlődése foglalkoztatja. Ennek egyik megnyilvánulása az az összefoglaló elemzés, amelyet Petőfi jakobinusai címmel Fekete Sándor írt. Ebben egykorú francia forrásművekkel összehasonlítva mutatja be, hogyan alakult, s bontakozott Petőfi Sándor képe a nagy francia forradalomról. Ismeretes, hogy ez volt Petőfi egyik leggyakrabban visszatérő történelmi témája-párhuzama. Szomjas érdeklődéssel fordult a francia forradalom felé; mindent elolvasott, ami számára ebben az időben hozzáférhető volt: kritikus szemmel vizsgálta a francia történetírói műveket. Hasonló — bár a szó szorosabb értelmében vett „irodalmibb” — a témája Sőtér István analízisének, amelynek a címe: A költészet forradalmától a forradalom költészetéig. Ez tulajdonképpen nagyszabású világirodalmi kitekintés. Kortársakkal — a többi között Heinével, Lamar- tine-nel hasonlítja össze költészetének egyes vonásait. Megmutatja, hol van a helye Petőfinek ebben az önmagát kereső világban, forrongó-forradal- mi korban. A kötet többi tanulmánya Petőfi költészetének utóéletével foglalkozik, s néhány huszadik századbeli jelentős polgári költő — például Babits Mihály — Petőfi-képének alakulásával. A századunkbeli Petőfi-képet kommentáló művek közül meg kell említeni József Farkas írását, amelynek címe Az 1848—1849-es forradalmak Petőfi-képe. Azt vizsgálja, miként hatott Petőfi szelleme, költészete az őszirózsás forradalomra, majd a proletár-forradalomra és a Tanácsköztársaságért vívott harcokra; mely költeményeiből merítettek leginkább példát a forradalmárok, mely műveit idézték, szavalták a legtöbbször —, egyszóval hogyan talál rá a magyar proletárforradalom nagy költőelődjére. Pándi Pál jegyzetek Révai József Petőfi-képéről című tanulmányában azt vizsgálja, miként fejlődött, módosult Révai felfogásában a nagy forradalmár költő életművének értékelése. D. Zöldhelyi Zsuzsa és Radó György közös tanulmányukban — Petőfi a Szovjetunió népeinél — azt mutatják be, hogyan ismerték meg a Szovjetunióban Petőfit, milyen fordítások közvetítik a sok nyelvű szovjetország népéhez a nagy magyar költő műveit. A kötet záró tanulmánya a fontosabb Petőfi-bibliográ- fia adatait foglalja össze. — A tanszék igen nagy izgalommal és érdeklődéssel várja a jubileumi kiadvány megjelenését és fogadtatását mondta befejezésül Wéber Antal —, mert óriási szellemi erőfeszítés, tudományos próba ez a kötet. Tudósok kerestek utat az olvasó szívéhez, érzéseihez. Szeretettel írták, s természetesen szorongva várják: sikerült-e vállalkozásuk. PÁKOLITZ ISTVÁN: SZÜMPOZION A Pletykavirág Utca szóvivője persona non grata-nak nyilvánította a szomszédlányt. Volt, aki helyeselt, de akadt bőven ellenzéki is. Néhányan tartózkodtak a szavazástól. Mások kiigazították a szóvivőt, mondván, hogy a leányzó nem profi, csupán másodállásban — — Egy pörsenéses képű legényke fekvésre helyesbítette az állást. A kacskalábú özvegy maszek iparos már-már citálta volna a vecsernye-foszlányt: „elesettek menedéke, szomorúak vigasztalója”, — de hát az alkalom nagyon evilági, elég profánul hatna a szöveg, s különben is, jobb, ha nem adja bele a garast. Valamelyik sumákoló azzal próbálkozott, hogy ez nem társadalmi ügy. Nyomban érdekeltséggel vádolták. A Pletykavirág utcában nehezen billen helyre a világrend. Dózsa katonája Krautheim Mária rajza* ' IHÁSZ-KOVÁCS EVA: NOSZTALQIA Az alkonyattal meghal a fény is. Elszálltak szavaid pacsirtái, meleg köntösként soha többé nem ölthetlek fel, Szerelem! Egyszerű elnevezést kapnak a dolgok. A lassú tél országa immár közel. Csörgetem az ősz töredékét, maradék aranyamat. Rézüstjében a nap szilvaízt készít az éjszakákból, reggelre a fény celofánjai az ég üvegére feszülnek .. : Józan vagyok'. Sosem volt bennem mámor. Csak ünnep. TOLDALAGI PÁL: A BOLDOQSÁQ PILLANATA Érzem a teret, az időt, s a legnagyobb boldogság ez, amit elérhetek: a helyén van a ház, a lombos fa, a körút és a híd. Levált rólam a múlt, csak a jelen van jelen szépen, ünnepélyesen; olyan felemelő, olyan csodás, ahogy a lámpafény megkoronáz, most már a sárkányt is megölhetem, ez a dicsőség, ez a győzelem pillanata, mely nem tér soha vissza; egy másik perc az embert megvakítja, lemezteleníti és félreállhat, de most, de most itt van a nagy vadászat ideje, s aki élni mer vele, annak fülébe eljut a zene, a mámorító hang, hívás kalandra: erőmet most semmi meg nem haladja.
