Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-25 / 148. szám
r I I ! ! Petőfi Tolnában Kiss István és Raffay Anna jó ideje dolgozik egy olyan ■filmen, melynek az lenne a mondanivalója (bemutatnivalója), hogy mit őrzött meg a hálás utókor Petőfi - megyénkben jártának nyomaiból. Ilyenkor természetesen mindenkinek a négyökrös szekér jut eszébe, mely valahol Borjúd táján halkan ballagott. De amíg a költő odajutott, hogy erről az égre nézve számlálhatta a csillagokat, sok minden történt vele. Éppen ezért a születőben levő film alkotói — előjátékként — végigjárták Petőfi alföldi útját, Kiskőrös— Kiskunfélegyháza—Szabadszállás, Dömsöd—Dunavecse— Szalkszentmárton útvonalon. Petőfi ezután Dunaföldvárra ment, majd hajóval Paksra. Az „előjáték" színhelyén gyönyörű emlékházak sorakoznak. Nem műemlékek, hanem olyan épületek, melyek Petőfi ürügyén váltak irodalmi kegyhelyekké. Szalkszentmártonban másfél milliót áldoztak erre a célra, Dunavecsén a mészárszék és a költő lakásának emlékét külön őrzik, Szabadszálláson két Petöfi-szobor is van, egyik a faluban, a másik annál az útelágazásnál, ahonnan távoztában — valószínűleg — visszanézett ide. A megyénkben lehetőségek egyelőre majdnem csak, hogy egy kritikai jellegű film alkotását teszik lehetővé. Bár Sárszentlő- rincen csakugyan készül a Pe- tőfi-ház; itteni diákoskodása emlékére; és az egyik bolt kirakatában az eddig már begyűjtött, és mát csak a hely- történeti emlékgyűjtés miatt is minden elismerést megérdemlő anyag egy részét mutatják be. A borjádi Sass-kú- ria állapota azonban kritikán aluli és Ozorán se hirdeti egy emléktáblánál több a magyar líra egyik legnagyobb alakjának ittjártát. Sok ez, vagy kevés? A négyökrös szekér természetesen nem ballaghat újra, de a kegyeletnek, az emlékek megőrzésének, élővé tételének még sok módja, fóruma van. Az eddigieket egyetlen jelző illetheti: — kevés. O. I. A korszerű állattenyésztő telepek működésének tapasztalatai, fejlesztésük további lehetőségei a megyében újszerű megoldásokkal való ismerkedés. Az üzemeltetéssel kapcsolatban a mezőgazdasági üzemek vezetőinek, pártszervezeteinek nagyon sok, rendszeresen figyelemmel kísérendő feladata van. Többek között: a munkaszervezés, gondozás, takarmányozás, továbbá a technológiai fogyatékosságok menetközbeni javítása terén. Mindezek együttesen jelentős mértékben közrejátszanak a termelési színvonal alakulásában. A tehenészeti ágazatnál a technikai és biológiai fejlődés összhangját még a legtöbb helyen nem sikerült megteremteni, amit az átlagos alacsony termelési színvonal is mutat. Egyes telepeknél különösen jelentkezik ez a probléma. A telepek létesítésével kapcsolatos üzemi döntések általában megalapozottnak tekinthetők, de a fejlesztés egyes termelőszövetkezeti gazdaságoknál átmenetileg erőn felüli beruházási és forgóalap-lekötési tehervállalást, anyagi nehézséget idéztek elő. A jövőben a gazdasági vezetőknek és a pártszervezeteknek az eddigiektől még alaposabb, megfontoltabb döntést megelőző tevékenységet, számításokat kell végezniük minden jelentős beruházásnál, konkrétan az állattenyésztő telepek létesítése esetén is. A több millió forintos invesztíció (nagyságrendtől és a műszaki megoldástól függően) mind a népgazdaság (állami dotáció), mind pedig a mezőgazdasági üzem számára (saját erő) komoly erőfeszítéssel jár. Nem lehet tehát eléggé hangsúlyozni mennyire fontos a minden részletre kiterjedő előkészítés, a komplex szemlélet. A megvalósított telepek rendszerükben sok eltérést mutatnak, s ennek megfelelően a beruházási költségekben is nagyok a különbségek. Hatékonyságuk a termelés volumenére és a termékek minőségére nézve nem vitatható, a jövedelmezőségre vonatkozóan ez még korántsem érvényesül egyértelműen a vázolt és egyéb okok miatt. (Amortizációs költségtényező stb.) A gyakorlat már eddig is bizonyította, hogy a szakosított állattenyésztő telepek létesítése célszerű és szükségszerű volt. Az üzemek állattenyésztésének fejlesztése, az ország hús. és tejellátásának megjavítása, az exportértékesítés növelése ilyen módon válik lehetővé. Emellett szólnak az állattenyésztés munkaerő- ellátási érdekei is. különös tekintettel a munka- és szociális körülmények elfogadhatóvá tételére. A férőhelyek növelésének továbbra is » komplex telepeken kereszt *1 való megvalósítása látszik az egyik legjárhatóbb útnak, az egyéb megoldási módok mellett. A megyénkben a további feladatok és a továbbfejlesztés lehetőségei kétirányúak: egyrészről a már üzemelő telepek technológiai hibáinak folyamatos javítása, a szakvezetés, illetve a szakmunkáshelyzet további javítása, a korszerű takarmányozási rendszer alkalmazása. az épülő telepek mielőbbi befejezése, termelésbe állítása. Másrészről a megfelelő anyagi és egyéb feltételekkel is rendelkező üzemekben újabb telepek létesítése. 1975-ig a termelőszövetkezetekben legalább 2000 db az állami gazdaságokban pedig 500 db további új tehénférőhely létesítése szükséges ahhoz, hogy a kisüzemekben folytatódó csökkenést is ellensúlyozva a tervezett állományfejlesztés teljesíthető legyen. fëJBdA DANIEL Az MSZMP Tolna megyei végrehajtó bizottsága 1972. második negyedévében megtárgyalta a párt gazdaságpolitikai célkitűzése érvényesítésének tapasztalatait a modern iparszerű nagyüzemi állattenyésztés vonatkozásában és a továbbfejlesztés lehetőségeit a megyében. Megállapította, hogy az állattenyésztési ágazat összességében jelentősen fejlődött annak ellenére, hogy egy-egy állatfajnál a fejlődés rendje nem volt folyamatosan felfelé ívelő, sem a számszerű növekedés, sem a hozamok terén (sertés, szarvasmarha). A fejlődést nagymértékben elősegítette — több tényező együttes hatása mellett — az elhelyezési, tartási viszonyokban végbement jelentős változás. A jelenleg üzemelő és építés alatt álló állattenyésztő telepek együttesen 11 668 tehén és 98 540 sertésférőhelyet, illetve évi 112 220 sertéskibocsá’jtó kapacitást biztosítanak. Ezzel a jelenlegi nagyüzemi tehénállománynak kb 55, a kocaállománynak pedig 35—40 százaléka lesz elhelyezhető korszerű telepeken. Tolna megye állami és termelőszövetkezeti gazdaságai — a megye fejlesztési programjának teljesítésére törekedve — élenjáró kezdeményezői voltak a modern, nagyüzemi állattenyésztési telepek létrehozásának. Ezt a törekvést a már említetteken túlmenően egyrészt indokolta az a tény, hogy a megye gazdag állattenyésztési — főleg szarvasmarha-tenyésztési — hagyományokkal rendelkezik, másrészt pedig szükségessé vált az elhelyezési viszonyokban uralkodott mostoha helyzet megváltoztatása. Az állomány elhelyezését 1965-ig a termelőszövetkezetekben túlnyomórészt szükségférőhelynek minősülő, primitiv berendezésű, szerfás építkezésű istállók, az állami gazdaságokban pedig nagyobbrészt az elavult tartásrendszert biztosító uradalmi istállók szolgáltatták, egy-két munkafolyamatra szorítkozó gépesítettséggel. Ennek megfelelően alacsony fokon álló munkaszervezet, higiéniai helyzet stb. uralkodott a nagyüzemi állattartásban, többnyire vegyes profilú majorrendszerekben. A dolgozók munkakörülményei alig különböztek a régi, hagyományos kisüzemi állattartás körülményeitől. Mindezek együttesen hátrányosan befolyásolták a munkaerőhelyzetet és az -utánpótlást, fékezték a munka hatékonyságát, gátat szabtak a további fejlődésnek. A gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése során hozott gazdaságpolitikai intézkedések kedvező feltételeket teremtettek a nagyüzemi állattenyésztés továbbfejlesztéséhez. Az 1968 utáni időszakban megnőtt a beruházási kedv, s főleg a komplex nagyüzemi állattenyésztő telepek létrehozására irányuló törekvés volt jellemző. Ennek eredményeképpen jelenleg a megyében 26 szakosított tehenészeti és 14 sertéstelep épült, illetve áll építés alatt. Mind az épület- szerkezeti, mind a technológiai megoldásokban sok újszerű elem, vagy rendszer bontakozott ki, s ezeknek egy része nemcsak pillanatnyi, hanem perspektivikus jelentőségűnek tekinthető. A műszaki és technológiai' téren elért jelentős pozitívumok mellett a kellő tapasztalat hiányából adódóan számos tervezési, kivitelezési, anyag- minőségi stb. hiba tapasztalható. Ezeknek nagy része az elkövetkezendő időkben épülő telepeknél kiküszöbölhető. A munkakörülmények, a telepek szociális viszonyai. a munkaszervezet korszerűsítésének lehetőségei, a munkaköri szakosítás vonatkozásában messzemenően felülmúlják a hagyományos istállókban uralkodott ilyen körülményeket. Természetesen a gépesítés komplexitásának mértékétől függően nagy eltérések vannak. A telepek egy részénél még sok a kézi munkát igénylő munkafolyamat. A telepek irányítását megfelelő végzettségű szakvezetők végzik, de még nem kielégítő a sziak- és betanított munkások aránya az állattenyésztő telepeken. A végrehajtó bizottság felhívta a figyelmet ás ajánlotta a gazdasági vezetőknek, pártszervezeteknek, hogy a jövőben as eddiginél nagyobb gondot fordítsanak e nagyon lényeges kérdésre. A telepek üzemeltetésének mechanizmusa, színvonala a telepek rendszerétől, technológiájától függően eltérő, de általában véve határozott fejlő- 4 őst mutat. Ezek reális értéke- ' -sét nehezítik az indulással iáró különböző problémák,, az Outinord az Újvárosban 100 Outinord alagútzsalus rendszerrel épülő lakás alapozását kezdte meg a TOTÉV Szekszárdon az Újvárosban. Az öt épület szalagház rendszerben párhuzamosan épül majd a Rákóczi utcával. Az idén még három épület összeszerelését elvégzik: az új beruházás mintegy 30 millió forintba fog kerülni. Foto : Gottvald
