Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-25 / 148. szám
K. Péter kocs'olai tsz-gazda úgy parancsolta háza népének, hogy az indulás vasárnap reggel hat órakor lesz. Ebből a parancsból mindenki tudta, mit kell tenni. A leány — az idén érettségizett a dombóvári Gőgösben — a kocsit kihajtotta a garázs elé, mosni, csutakolni kezdte. Egyébként ez fölösleges munka volt, ugyanis a kocsi a múlt vasárnapi kirándulás óta bennt állt a garázsban. De rend a lelke mindennek. Shell-sam- pon a legjobb, — mondta az egyik szomszéd, így ők is azt vettek egy hónapja, amikor Harkányban voltak és a péesi Shell-kútnál tankoltak. Valóban jó .ez a sampon, mert úgy habzik, mint az - igazi, békebeli sör, amelynek habját, ha a csapos levágta, megállt, mintha. homokkőből lett volna. A vizet a községi vízmű szolgáltatja a Moszkvics- mosáshoz, amely órán keresztül folyik, tehát minden liter víznek ára van. Nem úgy, mint amikor még a kerekes kútból kellett-húzni. Áz asszonynak az volt a dolga, hogy a vasárnapi ételt elkészítse. Aprósüteményből legalább kétféle szükségeltetik, és a négy személyt számítva legalább három csibe, kirántva. Reggelire szalámi való. Az is van, mert tavaly két hízót vágtak, s még szüretre is marad a hasznából. A sonkaféle fürdőnapon nem nagyon ízlik, mert rágós, sós, és minden valamirevaló üzletben lehet már sonkát kapni, de szalámit, amelyet Péter gazda tölt nagy-nagy gonddal, és legalább olyan figyelmes füstölésben részesíti, sehol nem árulnak. Szóval vasárnap reggel hat előtt néhány perccel végeztek a jószágok etetésével; átszóltak a Mari ángyinak, hogy majd nézzen át a kacsákhoz, töltsön vizet a vályúba, s délben úgyszintén lássa el az apró, meg a lábas jószágot. Marhát negyedik éve nem tartanak már — a tejet a csarnokból hordják. Korán kell a tehénnek enni-inni adni, este későig tart vele a munka. Jobb, kevesebb munkát kíván a sertés-jószág. Nincs is vele annyi kockázat, a takarmányt is jobban lehet beszerezni, mint teszem azt a réti szénát, amelyet kaszálni kellene vagy a pesung-parton, vagy az út mellett. Lehetne a tsz-rétről is vállalni, résziből, de Péter gazda már kinőtt abból a korból, hogy naponta egy hold rétet levágjon ... A leány keresztapja hat órakor ragyogóra tisztított Wartburggal állt meg a ház előtt. Komótosan kiszállt a járműből, és bement Péterkéhez. „Megyünk?” — nem is köszönt, korán kelő emberek úgy tudják, úgy érzik, mintha az este el sem váltak volna egymástól. Minek koptatni annyit az emberfia száját fölöslegbe, amikor úgy is tudja mindegyik, hogy köszönés, jókívánság nem marad el, még ha ez a kívánás gondolatban történik is. „Mehetünk.” — A mama a hátsó ülésre, a leánya mellé kerül, a leánygyerek az első ülésre. Kigurulnak az udvarról, az ángy! becsukja utánuk a kaput. „Isten velük” — mondja és a kapura rátolja a reteszt. Ettől a pérctől az ő gondja K. Péter birtoka. Meg is áll a kapuban, néz a két autó után, amíg eltűnnek a kanyarban, aztán megfordul, le is, föl is kémlel az utcában, látják-e, hogy elment a háznépe, s rámaradt a tiszt: a házőrzés, meg a jószággondozás. Egyébiránt azt már mindenki tudja, hogy második vasárnaponként az ángyi a negyedik utas, és akkor a szüle marad házőrzőnek — az ángyinál is, meg náluk is. • D O Porzik az út, mert hiába portalanít- ják, a sok traktor, kombájn felhordja a sárt, a sárból meg egyszer csak por lesz, a port meg fölveri a gyorsan rohanó autó, és a por belep mindent. A kiskertek virágát, beszüremlik a zárt ablakon ... Kint az úton, a falun túl már negyedikbe lehet kapcsolni. Surrogva szalad a kocsi. Senki nem beszél. Péter azért, mert ő a vezető, s ki van adva a családban, hogy ez nem kollektív vezetés, mint némely tsz-ben a rcndeletek értelmezésében van, hanem ez szigorúan egyszemélyi vezetés. Aminek következménye, hogy ha zománcozott írás nincs is a vezető mellett, hogy „A vezetővel beszélgetni tilos”, mégsem szól senki. Csak akkor, ha Péter valamit mond. Ilyeneket mond: „Jó volt az a Shell- benzin, látod milyen szépen szalad.” „De erre nincs Shell-kút” válaszol a Leány, „Adjunk neki szupert” vélekedik az ember felesége. À mama a bal oldali sarokban ül, kezét, amelyen ezer ránc, és fényes lakkszerű bőr mumifikál, ölében a szépen varrt kötényben tartja. Hallgat, csendben van. Feje állandóan balra fordítva. Majd megint úgy jár, mint a múltkor, akkor is amikor Hét- vízre értek, elgémberedett a nyakcsigolyája, a menyecske lányának kellett masszírozni, hogy életre keljen. Mehettek volna át, toronyiránt, a földes úton. Úgy mint ezelőtt harminc éve, amikor a kaposvári, meg a taszári vásárra jártak — lovas kocsival. A földút nem rossz most sem, de mi az a harminc kilométer kerülő. Fél óra alatt leszaladja a Moszkvics, és akkor még „lát is az ember valamit”. így is történik, mert látnivaló mindig akad. A múlt heti vihar kidöntött megint két óriás hársfát Kiskonda alatt; az államiak kukoricáját úgy vetették, hogy hat-nyolc méterenként marékkai szórta a szemenkénti vetőgép a magot; konstatálják, hogy a tüskepusztai volt kastély előtt a pályán még most, kora reggel is rúgják a labdát a fiúk; s szemben ugyanúgy áll a ki tudja milyen üzem leendő üzemcsarnoka, mint két évvel ezelőtt. Ezzel aztán be is értek a városba. A Rákóczi utcán végigszaladnak, aztán már ott is a temető, azon túl pedig Somogyország. • * # A kaposvári útról letérni veszélyes dolog, mert keskeny, - gödrös, és a nagy forgalom miatt nagy a balesetveszély. Most ugyan mindenki Igái felé tart, jó- szerint egyirányú az egész út... Igáiban, a főútcán nagy a csődület, önkéntes rendőr intézkedik, irányítja a forgalmat. Az úton fölborulva egy motorbicikli, mellette fekszik valaki. Köpenyfélével takarták le a fejét-testét, •hsak a bal lábán levő, fényesre bóxoTt szandál kandikál ki. „Meghalt?” — csak ennyit kérdez a bámészkodók egyikétől, aztán megy tovább, mert megállni nem lehet, az még veszélyesebb volna ... És itt is van már a fürdő. „Jézus isten!” kiált fel a mama, amint a sokaságot a drótkerítésen belül meglátja. Péter otthonosan kanyarog, jobbra, a temető felé, ott a gledicsia bokrok alatt árnyékban lesz a kocsi délután háromig. A csomagot kézbe fogják, az autót bezárják és indulnak a fürdőbe. A bejáratnál sorba kell állni a jegyért, azután a ruhafogasért az öltöző előtt, majd az öltözőfülkénél. A ruhák a praktikus fogasra kerülnek, az apró holmi az eszesen kifundált akasztó-zsákba. A bilétára vigyázni kell, mert ha elvesztik, úgy járnak, mint a múltkor a göl- lei ember, akinek addig kellett várni, míg az utolsó fürdőző is elment, csak akkor kapta meg a ruháját. Szóval a biléták a Péter fürdőnadrágjának zsebébe kerülnek, erre gondosan ráhúzza a zippzárt. Az asszonynép hozza a csomagot. A pokrócot, valahogy két család közé tudják szorítani. Egyik Somogyaszalóról, másik Kaposmérőből jött. A reggelizés következik. A patyolattiszta abroszra kikerül minden: szalámi, kalács, apró sütemény, bor, szifon, rántott csirke, a mamának a leány hozott egy bögre kakaót. A rádiót a lány maga mellé teszi, hadd bömböljön ott, távol K. Pétertől, aki minden bittel, meg poppal torkig van. Mellettük ülök, a plédem hozzáér az övékéhez. „Megkínálhatom? Olyan ismerős !” — szól hozzám. Elfogadom a bort, koccintunk, iszunk. Az asszonyok a fürdőbe mennek. Mellettem öreg ember ballag szép fehér hosszú gyolcsgatyában, amott egy öreg szüle kombinéban, itt meg egy tinédzser lohol — talán meztelenül, csak akkorka rajta a „feredőgönc”. PÁLKOVÁCS JENŐ Modell művelődési ház Faddon A faddi közös fenntartású művelődési házról sűrűn írtunk már, bár nem érdemén felül. Az az országos elsőnek bizonyult kezdeményezés, mellyel a helyi Lenin Termelőszövetkezet szociáliskulturális alapját a művelődési ház rendelkezésére bocsátotta, és ezzel szép fellendülés lehetőségeit biztosította, joggal érdemelt meg minden elismerést. A nagyközség centrumában elhelyezkedő, 1961-ben ritka sikeres terv alapján épült, művelődési házat mégis túlhaladták a körülmények és maguk mögött hagyták az igények. Ennek örülni kell. Tömören fogalmazva, ma már az embereket szinte bosszantja egy olyan létesítmény, mely nevében is kifejezve arra hivatott, hogy ott valakit, valakiket „műveljenek”. Intimebb, kisebb körű, bensőséges foglalkozások színhelyének megteremtése a cél. Ennek jegyében a termelőszövetkezet, a nagyközség, a megyei tanács, a Népművelési Intézet és remélhetőleg a KISZ támogatásával nagy arányú átépítésekhez fognak Faddon. Megszűnik jelenlegi helyén a művelődési ház életét károsan befolyásoló „talponálló". Nagyobb helyet kap a könyvtár, egy megszűnt szolgálati lakás felhasználásával új szakköri szoba létesül. A félezer személynél nagyobb befogadó- képességű színháztermet elmozdítható fallal két részre osztják és új belső kiképzést kap az eddig is kitűnően be- vált kupolacsarnok. Az őszre megvalósuló átépítések után a faddi művelődési ház is csatlakozik majd a viszonylag gyérszámú hasonló létesítmények sorába, melyek követendő példaként, modellként szolgálhatnak. O. I. A tágas, hűvös előszoba falán fényképek sorakoznak. — Hát igen, ő a nagyobbik, — mutat a sötét hajú fiúra,.a?; öregember — ő az, aki a teherautóról esett le, fordulóban. Bevitték a kórházba, néhány óra múlva halott volt az én fiam. Az öreg Simon Sándor, a mészégető, leveszi szemüvegét és elnéz, ki az ablakon, az üdezöld fák felé. Hirtelen visszarakja a szemüvegét és a következő kép elé lép. — ö meg a középső. Bizony, csúnya halála volt neki is. Jöttek itt a szaká- lyi horhosban, hárman egy biciklin. Előttük ment egy lovas kocsi; Kiabáltak neki, hogy bácsi, adjon helyet. A kocsis kicsit félrehúzódött, ital volt benne, aztán a gyerekek után iramodott a szekérrel. Már majd rájuk ért, amikor az én fiam a csomagtartóról leugrott, meghemperedett, a lovak meg rá, a szekér átment rajta. Ott halt meg mindjárt. Az öregember tekintete hirtelen megváltozik, a mély ráncok kisimulnak, ahogy a harmadik fiú képe előtt megáll. — ö a legkisebb, igaz, már túl a harmincon. Pécsett jó hivatala van. Segít minket, mi meg őt. Hát így vagyunk. — Mikor járt a kemencéknél? — Elmegyek én oda majd mindennap. Tudja, sok hasznos dolog van a földön, de nekem ez a kis robogó mindennél jobb. Csak felülök rá, aztán usgyi, ott vagyok a kemencénél, Talán egy kilométer ide, ahogy megyünk Tamási felé. — Sándor bátyám, ha a borra azt mondják szekszárdi, vagy tokaji, az rangot jelent. A mésszel hogy van ez? Gondolkodik egy kicsit, rám néz, hosszan, fürkészően. —. Az én meszemnek neve van. így gondolta? — így— Lehet ám a másznék is neve. Nézze, én úgy voltam vele, hogy ami mész az én kezemből kikerült, az olyan legyen, hogy panasz ne legyen rá. — Honnan jöttek érte? — Mindenfelől. Jöttek Bajáról, Paksról, Kalocsáról. De ugye leginkább innen a környékből. Iregrpl, Hőgyészről, Regölyből. Jöttek kocsival, autóval; Ki, ahogy tudott. — Képes ennyi népnek elég meszet égetni? — Nem. Az nem sikerült. Én már mindig papírra égettem. Szóval, hogy már megvolt a megrendelés minden grammra. Ha kész volt a mész, csak. ment a távirat, hogy ez meg az jöhet. — A kapuból fordult most vissza. Hova indult? — Van egy kis szőlőnk. Oda jároga-, tok, amikor tehetem. Kétszázötven öl. Ami bpr kell, az bejön belőle, cA mhzéí/etSiitl — Borivó? — Voltam. Persze,' csak mértékkel. Most már nem bírom, sokat beteges- kedek. Inkább a fiamnak szoktam küldeni, meg aki jön hát megkínálom. Az öreg kikiált az ajtón, a feleségének: — Hozz egy kis bort, asszonykám. Az öreg nevet. — Mi sokat viccelődünk így. Asz- szonykám._-V'" Simon Sándor a mészégető Rajz: Érdi Judit ;— Sándor bátyám, meséljen a régebbi időkről, hogyan kezdődött a mészégető mesterség. Közelebb húzza a fonott karosszéket, gondolkodik, töpreng. — Hát nem voltam én örök életemben mészégető. Alig legénykedtem, mentem részesaratónak, vagy napszámba. így kezdtem az életet. így ment ez harmincnyölcig. Akkor egy falumbeli- vel -elhatároztuk, hogy úgy is mindig hiány van a mésszel... — Mostanában is... — Igaz, no, szóval elhatároztuk, hogy mészégető kemencét nyitunk. Volt egy pécsi vasutas ismerősünk, az is betársult. Nagy dolog volt ez akkor, a megalapítás. Gyűjtöttünk, dolgoztunk, aztán meglett. Béreltünk egy gazdától területet a Tamásiba vivő út mellett. Kemencéket ástunk, kis házat építettünk. Hát így volt. — Azóta mindig üzemeltek a kemencék? — Nem. Volt idő, mikor úgy alakult, hogy bérbe adtam őket. Egy gazdaságnak adtam oda tízévi bérletre. Hát ők aztán tönkre tették a kemencéket, használni nem lehetett őket. — Pereskedett? ,, — Ajaj. Sokáig. —- Ki nyert? — Én. Helyre kellett hozni nekik az egész mindenséget, úgy adhatták csak vissza nekem. Utána nálunk is megalakult a téesz, volt egy kis földem, beléptem én is, tagnak. Úgy hatvanháromban beindult újra a mészégető, mint a téesz mellégüzemága. Egy évet működött, azt mondták, nem kifizetődő. Pedig dehogy nem az. Én tudom. — Mi történt azután? — Nem tudtam nyugodni, sajnáltam a kemencéket. Tudja, véremben van a nyugtalanság. Iparengedélyt szereztem, függetlenítettem magam. 1968. március 18-án belekezdtem megint. De ez tudja, nem az igazi volt már. Túl vagyok a hetvenötön, menthetetlenül öreg vagyok. A felek érdaiklődtek, elvitték volna a meszemet, mint a cukrot. 1970 júliusában mégis leálltam, nem ment tovább. Az adó is nyomott nagyon, inkább abbahagytam. — Most nyugdíjas? — Járadékos vagyok. Nem sok, vala-- hogy azért megélünk. — Mi lesz a kemencével? — Ha lehetne, ha bérelné valamelyik téesz, vagy üzem, én újra elkezdeném. Persze, legszívesebben eladnám, nem lenne gondom vele. Hiába, hetvenöt múltam. * Külön világ ez, alig tíz méterre a Tamásiba vezető úttól. A két hatalmas, földbe vájt kemencét deszkatető borítja, nehogy beleessen valaki. Az udvar, ahol nem is olyan régen az öreg Simon meg az emberei jártak izzadva, hatalmas a gaz. A kis vigyázóház — így mondta Sanyi bácsi — olyan, mint a vak ember. Be- téglázták az ablakait, hogy ne menjen be senki. Igazság szerint két ember egynapi munkával rendbe hozhatná ezt a kis üzemet, hogy működhetne. De hol az a két ember, és ki működtesse? VARGA JÓZSEF
