Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-24 / 147. szám

Hárman Szekszárd köztisztaságáról A közeim jltv; n je'ont meg az a tanácsrendelet, „mely Szekszárd város köztisztaságát hivatott biztosítani. A tanacs- a.(-ndelet miatt kerestek fel dr. Wéner Jánost, Szekszárd vá­ros Tanácsa Végrehajtó Bi­zottságának titkárát. — Wéner elvtárs, mi tette szükségessé ennek az új ta­nácsrendeletnek a megalkotá­sát? — Az, hogy a korábbi köz- tisztasági tanácsrendelet el­avult, helyesebben a város ki­nőtte azt. A példa kedvéért megemlítem, hogy azokon a területeken, ahol a korábbi rendelkezések alapján lehe­tett állatot tartani, ma már eme. letes házák, lakótelepek van­nak. Ilyen és hasonló körülmé­nyek tulajdonképpen a város fejlődése tették szükségessé a tanácsrendelet megalkotását. — Mennyiben hozott újat a mostani rendelet a régihez vi­szonyítva? — Majd mindenben, mert az egész városra 'kiterjeszti az intézményesített szemétszállí­tást, az állattartást pedig sok­kal szigorúbban szabályozza a réginél. Az új köztisztasági szabály értelmében egészség- ügyi intézmények, kórház, gyermekintézmények mellett ötven méteres körzetben tilos például az állattartás. — A rendelkezést — látszó­lag — könnyű meghozni. Ho­gyan készült fel a tanács a végrehajtás ellenőrzésére, vagy a 'köztisztaság jobbátéte- lére vannak-e új elképzelések, tervek? — Igen, a rendelkezés ön­magában nem old meg sem­mit. Érvényesülnie kell, mert eredmény csak akkor lesz ész­lelhető. A végrehajtás ellenőr­zéséről a városi tanács köz­egészségügyi, járványügyi fel­ügyelősége. valamint műszaki osztálya gondoskodik. Három köztisztasági felügyelő járja a város utcáit, adott esetben felszólítják a szabálysértőket ha kpll, büntetnek is. A város tisztaságának javí­tásáról még annyit, hogy a kö­zelmúltban versenyfelhívást adtunk közre; A fejlesztési verseny, mely a „Tiszta és vi­rágos Tolna megye” címet vi­seli — és aminek csak egy ága a köztisztaság — azt a célt szolgálja, hogy a lakosság széles körének bevonásával még többet tegyünk a köztisz­taság érdekében is. A verseny még nagyon kezdeti stádium­ban van, így csak egy-két ter­vet tudnék ismertetni. Szeret­nénk, ha az ipartelepek üze­meinek dolgozói társadalmi munkában a munkahelyük előtti területet parkosítanák. Példaként említem a Patyola­tot. ahol a rendbehozott terü­leten majd harcászati eszközök állandó bemutatóját rendezzük. Legfontosabb elképzelésünk az, hogy a lakosság minél szé­lesebb körét vonjuk be ebbe a közhasznú, mindnyájunk ér­dekét szolgáló munkába. A tanácsrendelet betartásá­nak ellenőrzését a közegész­ségügyi és járványügyi fel­ügyelőség is végzi. — Tapasztaltak-e mostaná­ban olyan szabálysértéseket, melyek a város közegészség- ügyi helyzetét rontották vol­na? — kérdeztük dr. Ferenczy Józsefet, a városi tanács köz­egészségügyi és járványügyi felügyelőjét; — A város tisztaságával kapcsolatban közegészségügyi szempontból komolyabb kifo­gás nem merült fel. Egy-két esetben szabtunk csak ki bír­ságot, de azok sem voltak je­lentősek. Ettől függetlenül, az új köztisztasági rendelkezés kapcsán elmondhatom, hogy háromezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtjuk azokat, akik a vizek, a levegő tiszta­ságára, szennyvízelvezetésre, az állattartásra vonatkozó egészségügyi jogszabályt, vagy az ilyen jogszabály alapján kiadott egészségügyi rendelke­zéseket megszegik. Célunk ter­mészetesen nem a büntetés, hanem a nevelés, mivel a köztisztaság mindnyájunknak közügyé. A rendelkezés kimondja, hogy aki szabálysértést ta­pasztal. az feljelentéssel for­dulhat a városi tanács műsza­ki osztályához. — Érkeztek-e feljelentések, tapasztaltak-e komolyabb sza­bálysértéseket? — kérdeztük Reinhardt Mátyást, a városi tanács műszaki osztályának csoportvezető főmérnökét. — A köztisztasági rendelet megjelenése óta súlyosabb szabálysértést nem tapasztal­tunk, bejelentések sem történ­— Nem jönnek, Borkai, nem jönnek! — vagy hússzor el­ismételte, és közben a dísz­zsebkendőjét húzogatta. Erre azért emlékszem, mert össze­gyűrte, akkor meg azzal állt elő, hozassak másikat. — Honnan ilyen gyorsan, méltó- ságos uram?! Egészen bolond volt. — Vezérigazgató úr — súg­tam neki bizalmasan, mert ak­kor még én afféle házibarát­ja voltam —, a pontosság csak az alsóbb néposztályok szoká­sa. Chorin úrtól mégsem lehet megkövetelni „. — Ide figyeljen, Borkai ! Itt, ebben a teremben ma összejön Magyarország tíz leggazdagabb embere, a pénz vezérkara... Ha nem megy minden... Abban a pillanatban meg­szólalt a tárgyalóterembe sze­relt különtelefon. Bárány je­lentkezett, a személyi titkára. Mayer méltóságos úr idegesen kapta fel a kagylót: Halló Bárány! Mit akar? Új­ságírók vannak itt? Jelen akarnak lenni a bauxit tröszt megalakulásánál, mert vége az RT-nek?.. . Honnan szima­tolták ezt meg Bárány?... Akinek eljár a szája, azt kirú­gom!... Ki keres? Rajniss Fe­renc? Az meg kicsoda?... Menjen a pokolba... Hát még?... Tetétleni?... Hogy én csaltam ki a pakettjeit? Vén svihák... Küldje el... Neki már semmi keresnivalója, kö- vetelnivalója nincs. Kifizette Tetétlenit, nem?.,. Nahát! tek. Ha feljelentések érkeznek hozzánk, mi azokat minden esetben kivizsgáljuk és a megfelelő intézkedéseket meg­tesszük. Természetesen előbb felhívjuk a szabálysértők fi­gyelmét, felszólítjuk őket, és csak a legvégső esetben folya­modunk büntetéshez. Az elmondottakból kitűnik, hogy a köztisztaságra, mely a város esztétikai képének egyik meghatározója, az eddigieknél több gondot -kell fordítanunk. Ezt a nyilvánvaló célt szolgai­ja az új köztisztasági tanács- rendelet is, mely elsősorban a mi érdekeinket, a szekszár­diak érdekeit tartja szem előtt. V. J. Hogy én tízmilliót kerestem az ötletével ?... Marha ! Mindenki ezzel jön, én meg koldusbotra jutok... t Szász Dániel a híres tröszt­vezér titkárát, Borkai Sán­dort faggatta tovább a nagy tárgyalásról. — Ki beszélt velük? ön, vagy maga a vezér? — Öh, kérem, persze, hogy a vezérigazgató úr! Nagyon ünnepélyes volt. Bevezetőben ismertette azt a nagy erőfeszí­tést, amit eddig az RT tett a gyors és eredményes kiakná­zás érdekében... Aztán így folytatta: Uraim, a svájci Blancart Bankház nagy meg­értést tanúsít problémánk iránt. Az ország érdeke köve­teli, hogy a svájci tőke is ér­dekelt legyen. A német Lau ta Werkével felbontottuk a szer­ződést. Mint tudják, a svájci holdingban trieszti, romániai és svéd érdekeltségek is benne vannak. A Bauxit RT tehát megszűnt, és svájci érdekelt­ségű trösztté alakult át. E ne­héz tevékenységünkhöz maga a kormányzó úr őfelségének kabinetirodája is... — Kik lettek az igazgató- tanács tagjai? — ezt kérdezték kiabálva az újságírók. — A tröszt elnöke Schröder bankár, alelnöke Vida Jenő, a MÁK vezérigazgatója. Az el­nökség tagjai: Chorin Ferenc, Weisz Alfréd, Károlyi István gróf, herceg Montenuovo Nán­dor, Andrássy Mihály... Az igazgató pedig szerénységem. Hej, ekkor látta volna ön a főnököm arcát! Levette <*ip­Á Tolna megyei vásárlókat is várja a bajai nagyáruház Kerékpár, motorkerékpár, rádió, televízió, hűtőgép, varrógép, csillár, méteráru, készruha, kötött-, divatáru, lábbeli nagy választékban. XII. Ivóvíz-, ipari víz-, gőz-, és gázvezetékekhez, öntözéshez, szerkezetekhez, kazánokhoz, fűtés céljára, sav- és hőálló folyadékok • továbbítására a ' •ei*ro glóbus vállalatnál. la kivitelű, fekete és horga­nyozott, melegen hengerelt és hidegen vont, varrat nélküli és hosszvarratú acélcsövek a szabványban előírt műbizony­lattal, 6—324 mm külső átmérőig azonnal, raktárról kaphatók illetve rövid határidőre szállíthatók. Vevőszolgálat, műszaki tájékoztatás és megrendelés: az Acélcső Főosztályon, Bp. VI., Lehel u. 3/b. Telefon: 205—480, 158-as és 159-es m. á. Közvetlen kiszolgálás vidéken: Pécs, MeosekaljafCserkút v. II. rakodó, Hódmezővásárhely, Erzsébet út 5,, és kisebb tételekben: Bp., XIII., Révész u. 8. Tel.: 202—881. (390) tetőjét, boldogságtól piros arc­cal hunyorgott. Mi, alkalma­zottak is örültünk, hiszen egy gazdagabb gazda keze alá ke­rültünk, s nyilván több lesz a fizetésünk. — Igen, ez természetes, de kérem, folytassa, milyen ter­mészetű bejelentéseket tettek még. — Úgy emlékszem, akkor je­lentették ki, hogy tekintettel az értékesítés ideiglenes ne­hézségeire, a svájci tőke fede­zetet vállal a nyersanyagra. Az alumíniumérc-részvényeket pedig beváltják Bauxit Tröszt részvényekre, s ez előnyös, mert a magyar pénzértékű papírok átvedlenek frankra. Az osztalékról nem volt szó. — Értem. De magyarázza meg nekem, hogyan csúszha­tott át Chorinék kezébe a részvénytársaság ? — Nagyon egyszerűen. A főnököm ügyes ember volt. A részvénytulajdonosokat rá­beszélte, hogy adják el rész­vényeiket, mert — bizalmasan megsúgta nekik, he, he, he, — hogy a bányák már kimerülő­ben vannak. A sok tudatlan pedig eladta, és a főnököm Chorin és Vida pénzén fel­vásárolta őket. — Érdekes. Talán még arra válaszoljon, Mayer úr adott-e ki valamilyen utasítást a fel­fedezővel, Balátai Jenővel kapcsolatban? — Hogyne. Nagyon rendes volt hozzá. Engem utasított, hogy utaljak ki neki ezer pen­gőt... ötezret pedig kölcsön­kért, hogy újabb zártkutat- mányokat tudjon kiváltani. Azután kezdett el Balátai Je­nő a Vértesben is kutatni. A főnököm szerint ráér vissza­adni a pénzt. Ne riasszuk el, Borkai — mondta —, de a tűzhöz se engedjük közel! — ön mit csinált 1938. már­cius 6-án? — Én? De kérem, hát, ho­gyan tudnék én visszaemlékez­ni. öreg, beteg vagyok már, harminc év távlatából ki tud­ná megmondani, egy bizonyos napon mit csinált? De már Magyarországon voltam. — Köszönöm a türelmét. Bocsánat, még egy dolog, de aztán ígérem, nem fárasztom többé. Hol lakott ebben az időben a vezérigazgató? — Mayer méltóságos úr Bu­dán, a Városmajorban vett magának egy nagyon szép villát. Nagy tekintélye volt már a tőzsdén és az üzleti kö­rökben... Most már elárulha­tom önnek, vagyona után mér­ve már akkor milliomos volt. Nem titok, de a harmincas évekre a tröszt alaptőkéje már kilencmillió svájci frank kö­rül mozgott. Tetétleni egyéb­ként, csak azért mondom, mert szó esett róla, meghalt. Ügyes gazember volt — je­gyezte meg a méltóságos úr —, ugye Borkai? De mi még ügyesebbek vagyunk... Szász visszahajtotta a sza­lagot, és a titkárral folytatott beszélgetésének utolsó szaka­szát újból lejátszotta. Valami fontosat elfelejtettem megkér­dezni tőle — morogta dühösen maga elé. Pedig azt hittem, már mindent kihúztam az öregúrból, és ami ez után jön, csak fecsegés lenne. Mindegy — vonta meg a vállát. Hiba nélkül nincs nyomozás. Éppen elég munkát jelentett neki Herr Borkait a nyugat-német­országi Paderbornban meg­találni. A farkaskutyák majd­nem letépték róla a nadrágot... Még meg kellett volna kér­deznie Borkaitól, járt-e a Bauxit Trösztnél és milyen ügyben egy Alfred Frisch ne­vű ember, a Gestapo meg­bízottja? És mikor tűnt fel, melyik évben. . ___ (FolytaüuJO ...

Next

/
Thumbnails
Contents