Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-24 / 147. szám

Baktériumvadászaton kánikulában Napirenden: a mezőgazdasági szakcsoportok fejlesztése A baktériumnak a nyaraló­val közös tulajdonsága, hogy kedveli a meleget, sőt az előb­bi a kánikula hatására reali­zálja családtervezési elgondo­lásait, — ami pedig ennél az apró élőlényfajtánál sok száz­ezres nagyságrendű elszaporo­dást jelent. A megyei KÖJÁL a hőmér­séklettel arányosan szaporítja nyári ellenőrzéseit. Csütörtö­kön — szekszárdi kőrútjának egy részén — Hermann Nán- dorné közegészségügyi-jár­ványügyi ellenőrt kísértük el. (Személyi hír a kedves fiatal- asszonyról, aki ebben az évben kapta meg az egészségügy' ki­váló dolgozója kitüntetést, ek­kor lépett újra munkába szü­lési szabadságról.) Szívesen emlékezünk meg arról, hogy a vártnál Aagyobb forgalmú Bartina áruházban jórészt eleget tesznek az egész­ségügyi előírásoknak, noha ez nem ritkán többletmunkával jár. Csak apró hibákra buk­kanunk. A pult előtti miniki­rakat tetején — például födet- len a pogácsa; a tőkehúst ki­mérő fiatalember nem visel sapkát. A takarításhoz — állí­tólag — Hypót is használnak; a megnyugtató bizonyosságot adó műanyag palack azonban nincs sehol. A cukrászüzemben — eny­hén szólva — KÖJÁL-keserí­tők az állapotok. Gyermeki naivitás kellene elhinni, hogy a mozaikpadlót naponta és tisztességesen felmossák. Lefö- detlen a zsír, a munkaasztal magasságához vészes közelség­ben tojáshéj, papírszemét. Az „egészségügyi nagykönyvben” olvasható, — mi több : tudni is kéne —, hogy a szennyes edény mosogatása, öblítése há­rom lében kötelező. Az egyik mosogatóedény dugójának két hete nyoma veszett. A moso­gató asszony és az üzem he­lyettes vezetője azt bizonygat- ■ ja, hogy két edéhyben is meg lehet birkózni a tisztogatási feladattal. Ezzel szemben egy­szerűen elképzelhetetlen, hogy az a mocskos, sűrű lé, amely­nek felszínén az Ultra habjá­nak semmi nyoma, akárha utánöblítéssel alkalmas volna az edények megtisztítására. Mindehhez társul, hogy egyet-. len zománcedény nem sok, de ép zománccal annyit sem tud­tak felmutatni. A helyettes ve­zető szerint ném szállít a köz­ponti raktár. Nem a KÖJÁL- nak és nem a Népújságnak a dolga utánajárni, miért nem szállít... Lejárt érvényességű egészségügyi könyvek látvá­nyának szomorú emlékével tá­vozunk a cukrászüzemből. A piactéri büfében megnyug­tatnak, hogy a poharakat me­leg és hideg vízzel mosogat­ják. Szórakozottan megcsavar­juk a piros jelzésű csapot. A kicsurranó víz — hideg. Me­leg viszont a levegő a virslis- pultnál, — olyannyira, hogy a kiszolgálónő rövid frizurájáról hiányzik a kendő. A letakarat- lan mustárostál mellett heverő megkezdett erős paprika, ke­nyérdarabka, lerágott csont azt sejteti, hogy ott falatozott valaki. Kókadt krémesek bágyadoz- nak a Garay büfé csak névle­gesen hűtő pultjának egyik polcán. A krémes, — mint is­meretes —, a salmonella-faj- ták annyira kedves csemegéje, hogy ezt az édességet nyáron az egyik faluból a másikba sem szabad átszállítani. Az 50. számú önkiszolgáló boltban tiszták a vásárlókosa­rak, a hűtőszekrények, a pul­tok polcai, szépen gyalult a húsvágódeszka, más-más kés­sel szeletelik a sajtot és a fel­vágottat, hófehér a kiszolgálók köpenye. Úgy látszik, az egész­ségügyi előírások megtartása a kánikulában sem lehetetlen. Mármint azok számára, akik a szabályokat nem tehernek, ha­nem közérdekű útmutatásnak tekintik... — borváró — Azzal kezdem — remélem nem tekintik üres fecsegésnek —, hogy bevallom, nincs még fái éve sem,hogy idekerültem, Szekszárdra. Azelőtt a város­ról csak annyit tudtam, hogy megyeszékhely, valahol a Du­nántúl déli részén, itt látta meg Babits Mihály a napvilá­got, meg, hogy környező domb. jain ősszel piros nedűt szüre­telnek. Ezek után érthetően, maxi­mális igyekezettel próbáltam bepótolni mulasztásom, és jár- va-kelve a városban megkísé­reltem megismerni minden ér­dekes. nevezetes, fontos helyet, épületet. Igaz ugyan, mikor beköszön­tött a kánikula, fél füllel hal­lottam, hogy van a városnak strandja, de hogy hol, az rej­tély maradt. így azután, mikor a szerkesztő szólt, hogy eridj fiam, írj egy riportot a strand­ról. zavarban voltam. Piron­kodva kérdeztem, merre men­jek, hogy jutok el oda. Zava­rom még csak fokozódott, mi­kor elmondták, hogy körülbe­lül másfélszáz méterre van a red akciótól. Elindultam, ahogy mondták, bementem egy kiskapun és az udvar túlsó végén láttam egy bejáratot, rajt egy kicsinyke táblát. Gondoltam, majd itt megkér­dezem. De ahogy beljebb lép­tem, rájöttem, helyben vagyok. A bejáraton túl pázsit, rajta sütkéreznek százan és százan, fürdőruhában. Odébb egy 33 méteres és egy 50 méteres úszómedence. Most sem értem, miért szé­gyenkeznek, miért rejtik el, bújtatják fedezékbe így ezt a nyári hőségben kellemes fel­üdülést nyújtó csodálatos in­tézményt az idegenek és a hozzám hasonló félidegenek elől. Miért nincs egy felirat a bejáratnál. Nem nagyobb, mint egy OFOTÉRT, vagy egy fa­lusi bolt ajtaja felett. Avagy egy tábla, ami egy utcasarok­kal korábban jelzi, hogy arra lubickolni, sőt, akár úszni is lehet. Móndják ugyan, a strand ré­gebben pocsék volt. De most üde zöld fű, három-négy na­ponként cserélt víz, kabinsor, öltözők és két nagy medence meg az apróságok tocsogója nem egy város, sőt, több me­gyeszékhely díszére is válna. Ezek a gondolatok motosz­káltak fejemben, mikor Szüts Lászlónéval. a strand vezető­nőjével sétáltunk a medence mentén és a pázsiton. A fogyasztási szövetkezetek legutóbbi VI. kongresszusának határozataira alapozva, a SZÖVOSZ-nál a közelmúltban napirendre került a mezőgaz­dasági szakcsoportok tovább­fejlesztése. Közismert a ház­táji és kisegítő gazdaságok termelésének népgazdasági jelentősége; évente mintegy 40 milliárd forintnyi termék­kel járulnak hozzá a lakosság ellátásához, illetve az export- szállításokhoz. Azonban a napjainkban egymillióra tehe­tő (kistermelőből ma még csu­pán 80 ezren tömörültek szak­csoportba. s így termelésük hatékonyabb szervezésére szükségessé vált a szakcso­portok taglétszámának jelentős növelése. Érthető, hiszen a sokféle udvarból, kertből, még az azonos termék esetében Is sokféle — kisebb tételekben is nehezen értékesíthető — ve­gyes, kevert fajtájú és minősé­gű áru jut a felvásárlókhoz. Emellett a magára maradó A zöld füvön, ahol már vagy négy-ötszázan feküdtek, perzselve magukat a napon, hogy parádés színükkel irigy­séget ébresszenek a „fehérek” között. S míg pantallóban, a csuklót is eltakaró ingben, pvöngyöző homlokkal mász­káltam a fürdőruhás bronzbő- rűek között, igyekeztem elles­ni titkokat. Dióolaj és berga- mott. És az egyik pokróc mel­lett egy csomag vaj. — Kicsit büdös, de jó — nevettek a lányok és szorgal­masan kenték karjukra, lá­bukra a kenyérrevalót. — Büdös? — Most még nem, de várjon estig! A büfé előtt jópáran álltak. Cola, jaffa, sör és fagylalt. A vendéglátóipar idén szívügyé­nek tekinti a strandbüfét. És itt is egy furcsaság. Míg a vá­rosban mindenki menekül a kemény tízestől, a fémpénznek ehol igen nagy becsülete van. — Világos — magyarázták — ez nem ázik el a vizes fürdő­kistermelő is a kelleténél több gonddal küszködik. A szétszórtan termelő, de kö­zös beszerzésre és értékesítés­re, valamint különféle speciá­lis termelési célok közös meg­valósítására alakult szakcso­portok — a szövetkezeteknek ezek a legelemibb formái —■ azonban mindezt az ÁFÉSZ- ektól várhatják; A szakcsoportok ügyeivel való foglalkozástól az ÁFÉSZ- ek ellátási jellegű feladatai gyakran elvonják az erőt. Ép-j pen ezért azokon a helyeken, ahol az önálló szövetkezet ala­kulásának feltételei már adot­tak — a kongresszus határo­zatának megfelelően — a SZŐ V ŐSZ -ban célszerűnek tartják speciális beszerzési és értékesítési feladatokra külön szövetkezet alakítását. Létre­hozásának alsó határát 15 ala­pítóban és körülbelül 10 mil­lió forint várható értékforga- lomban jelölték meg. (MTI) náciban. Petőfit meg még rongyokban sem tudnánk ki­bányászni a zsebből; Egy kissrác furakodik a pulthoz. Kezében egy huszas. Colát kér, és a visszajárót fémpénzben. Perzsel a nap. A sütkére- zők be-be ugranak a medencé­be. Lehűteni átízzott testüket. Most mind a két nagy meden­ce tele van. A nagyobbat teg­nap töltötték fel. A 33 méte­rest holnap leeresztik, és két nap múlva az is újra tele lesz. Gyorsabban nem lehet. A 23 fokos termálvizet adó kút eny- nyi idő alatt tudja csak meg­tölteni. Kifelé, a pénztárnál meg­nézzük, hányán jöttek ma a strandra. — ötszázegynéhány jegy fo­gyott el. A tavalyi másfél ezres csúcs­tól még messze vannak. Igaz, a hőmérő higanyszála sem ér­te még el a kánikulai maxi­mumot Strand — fedezékben Visszhang GE1ENCBEN A GEMENCCEL A megyei tanács kereskedelmi osztályvezetőjének válasza A Tolna megyei Népújság 1972. június hó 6-i számában megjelent „Gemencben a Ge- xnencen 1972. június 4-én” cí­mű cikkel kapcsolatban a me­gyei tanács elnöke által elren­delt vizsgálatot lefolytattam, melyről az alábbi tájékozta­tást adom: A vizsgálat során megálla­pítottam, hogy a cikkben fel­vetettek — néhány pontatlan­ságtól eltekintve — a való­ságnak megfelelnek. A Gemenc kishajóval kapcsolatos hírköz­lés helytelen, mert a Közleke­dési és Postaügyi Minisztéri­um Hajózási Főosztálya az 1972. április 28-án megtartott üzembiztonsági szemlén a hajót kifogástalannak minősí­tette. A cikkben közölt időpont­ban karcagi csoport nem volt Gemecben, valószínű tévedés­ből írt a cikk írója Szentes helyett Karcagot. A hajóval kapcsolatos egyéb megállapítások kétségtelen az akkori állapotot tükrözik visz- sza. ezért a Tolna megyei Ide­genforgalmi Hivatal vezetőjét felszólítottam, hogy szükség­hez mérten a sétahajózásban részt vevők üdítőital-ellátásá- fól gondoskodjon. A megállapított tények elle­nére nem lehet az idegenfor­galmi vezetés hibájaként több dolgot felvetni, mivel vagy objektív körülményekből fa­kad, vagy folyamatosan való­sul meg a tervek szerint. — Kora délelőtti órákban érkező vendégek vadat nem láttak, ez tény, de az állatok megszokott életmódon élnek és a délelőtti órákban ritkáb­ban mozognak. — Az állatóvoda létesítése szerepel a Tolna megyei Ide­genforgalmi Hivatal tervében, de annak megvalósítása köz­tudott, hogy hosszabb időt igé­Népújság J 1973, június 31 nyel. A Szarvas-csárda mellett telepített fiatal erdőrész még nem alkalmas arra, hogy oda vadat telepítsenek. — A szolgáltatással kapcso­latban az idegenforgalmi hi­vatal kötelessége olyan megál­lapodás kötése, hogy a részt­vevők megelégedettségét vált­sa ki. A „Szarvas-csárda kosztja” ellen felhozott kifo­gással kapcsolatban megjegy­zem, hogy a 30— Ft-os étke­zési keret nem teszi lehetővé II. osztályú egységben nagyobb adag háromfogásos vadétel előáJlítását. — A Magyar Autóklub ál­tal május 2ff-án szervezett ki­rándulás résztvevői az idegen­forgalmi hivatal szolgáltatásá­val teljes egészében elégedet­tek voltak. Ézzel szemben a június 4-én lehozott csoport a szolgáltatás ellen kifogással élt. Meg kell azonban jegyez­ni, hogy írásos megrendelés erre a napra nem volt. A cso­port érkezését telefonon be­szélték meg és így fordulhatott elő az a sajnálatos eset, hogy a vonat adott férőhelyeit más résztvevőkkel már előre kitöl­tötték és így a csoport egy ré­szének nem jutott hely. Véleményem szerint me­gyénk idegenforgalmának fej­lesztése megköveteli, hogy az Idegenforgalmi Hivatal dolgo­zói munkájukat a jövőben az eddigieknél pontosabban és nagyobb figyelemmel végez­zék el. , -Az elkövetett mulasztásokra és hibákra felhívtam a hiva­tal vezetőjének figyelmét és utasítottam, hogy a téves in­formációadásért, a telefon­megrendelés vissza nem igazo­lásáért az illetékes dolgozókat vonja felelősségre. Kérem továbbra is a Nép­újság segítő szándékú és bíráló hangú tudósításait, hogy a megye igen gyorsan megnöve­kedett idegenforgalmát egyre jobban, a vendégek megelége­désére lehessen lebonyolítani. Korsós István, megyei tanács vb. kér. oszt. vezetője — szepesi —

Next

/
Thumbnails
Contents