Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-24 / 147. szám
Baktériumvadászaton kánikulában Napirenden: a mezőgazdasági szakcsoportok fejlesztése A baktériumnak a nyaralóval közös tulajdonsága, hogy kedveli a meleget, sőt az előbbi a kánikula hatására realizálja családtervezési elgondolásait, — ami pedig ennél az apró élőlényfajtánál sok százezres nagyságrendű elszaporodást jelent. A megyei KÖJÁL a hőmérséklettel arányosan szaporítja nyári ellenőrzéseit. Csütörtökön — szekszárdi kőrútjának egy részén — Hermann Nán- dorné közegészségügyi-járványügyi ellenőrt kísértük el. (Személyi hír a kedves fiatal- asszonyról, aki ebben az évben kapta meg az egészségügy' kiváló dolgozója kitüntetést, ekkor lépett újra munkába szülési szabadságról.) Szívesen emlékezünk meg arról, hogy a vártnál Aagyobb forgalmú Bartina áruházban jórészt eleget tesznek az egészségügyi előírásoknak, noha ez nem ritkán többletmunkával jár. Csak apró hibákra bukkanunk. A pult előtti minikirakat tetején — például födet- len a pogácsa; a tőkehúst kimérő fiatalember nem visel sapkát. A takarításhoz — állítólag — Hypót is használnak; a megnyugtató bizonyosságot adó műanyag palack azonban nincs sehol. A cukrászüzemben — enyhén szólva — KÖJÁL-keserítők az állapotok. Gyermeki naivitás kellene elhinni, hogy a mozaikpadlót naponta és tisztességesen felmossák. Lefö- detlen a zsír, a munkaasztal magasságához vészes közelségben tojáshéj, papírszemét. Az „egészségügyi nagykönyvben” olvasható, — mi több : tudni is kéne —, hogy a szennyes edény mosogatása, öblítése három lében kötelező. Az egyik mosogatóedény dugójának két hete nyoma veszett. A mosogató asszony és az üzem helyettes vezetője azt bizonygat- ■ ja, hogy két edéhyben is meg lehet birkózni a tisztogatási feladattal. Ezzel szemben egyszerűen elképzelhetetlen, hogy az a mocskos, sűrű lé, amelynek felszínén az Ultra habjának semmi nyoma, akárha utánöblítéssel alkalmas volna az edények megtisztítására. Mindehhez társul, hogy egyet-. len zománcedény nem sok, de ép zománccal annyit sem tudtak felmutatni. A helyettes vezető szerint ném szállít a központi raktár. Nem a KÖJÁL- nak és nem a Népújságnak a dolga utánajárni, miért nem szállít... Lejárt érvényességű egészségügyi könyvek látványának szomorú emlékével távozunk a cukrászüzemből. A piactéri büfében megnyugtatnak, hogy a poharakat meleg és hideg vízzel mosogatják. Szórakozottan megcsavarjuk a piros jelzésű csapot. A kicsurranó víz — hideg. Meleg viszont a levegő a virslis- pultnál, — olyannyira, hogy a kiszolgálónő rövid frizurájáról hiányzik a kendő. A letakarat- lan mustárostál mellett heverő megkezdett erős paprika, kenyérdarabka, lerágott csont azt sejteti, hogy ott falatozott valaki. Kókadt krémesek bágyadoz- nak a Garay büfé csak névlegesen hűtő pultjának egyik polcán. A krémes, — mint ismeretes —, a salmonella-faj- ták annyira kedves csemegéje, hogy ezt az édességet nyáron az egyik faluból a másikba sem szabad átszállítani. Az 50. számú önkiszolgáló boltban tiszták a vásárlókosarak, a hűtőszekrények, a pultok polcai, szépen gyalult a húsvágódeszka, más-más késsel szeletelik a sajtot és a felvágottat, hófehér a kiszolgálók köpenye. Úgy látszik, az egészségügyi előírások megtartása a kánikulában sem lehetetlen. Mármint azok számára, akik a szabályokat nem tehernek, hanem közérdekű útmutatásnak tekintik... — borváró — Azzal kezdem — remélem nem tekintik üres fecsegésnek —, hogy bevallom, nincs még fái éve sem,hogy idekerültem, Szekszárdra. Azelőtt a városról csak annyit tudtam, hogy megyeszékhely, valahol a Dunántúl déli részén, itt látta meg Babits Mihály a napvilágot, meg, hogy környező domb. jain ősszel piros nedűt szüretelnek. Ezek után érthetően, maximális igyekezettel próbáltam bepótolni mulasztásom, és jár- va-kelve a városban megkíséreltem megismerni minden érdekes. nevezetes, fontos helyet, épületet. Igaz ugyan, mikor beköszöntött a kánikula, fél füllel hallottam, hogy van a városnak strandja, de hogy hol, az rejtély maradt. így azután, mikor a szerkesztő szólt, hogy eridj fiam, írj egy riportot a strandról. zavarban voltam. Pironkodva kérdeztem, merre menjek, hogy jutok el oda. Zavarom még csak fokozódott, mikor elmondták, hogy körülbelül másfélszáz méterre van a red akciótól. Elindultam, ahogy mondták, bementem egy kiskapun és az udvar túlsó végén láttam egy bejáratot, rajt egy kicsinyke táblát. Gondoltam, majd itt megkérdezem. De ahogy beljebb léptem, rájöttem, helyben vagyok. A bejáraton túl pázsit, rajta sütkéreznek százan és százan, fürdőruhában. Odébb egy 33 méteres és egy 50 méteres úszómedence. Most sem értem, miért szégyenkeznek, miért rejtik el, bújtatják fedezékbe így ezt a nyári hőségben kellemes felüdülést nyújtó csodálatos intézményt az idegenek és a hozzám hasonló félidegenek elől. Miért nincs egy felirat a bejáratnál. Nem nagyobb, mint egy OFOTÉRT, vagy egy falusi bolt ajtaja felett. Avagy egy tábla, ami egy utcasarokkal korábban jelzi, hogy arra lubickolni, sőt, akár úszni is lehet. Móndják ugyan, a strand régebben pocsék volt. De most üde zöld fű, három-négy naponként cserélt víz, kabinsor, öltözők és két nagy medence meg az apróságok tocsogója nem egy város, sőt, több megyeszékhely díszére is válna. Ezek a gondolatok motoszkáltak fejemben, mikor Szüts Lászlónéval. a strand vezetőnőjével sétáltunk a medence mentén és a pázsiton. A fogyasztási szövetkezetek legutóbbi VI. kongresszusának határozataira alapozva, a SZÖVOSZ-nál a közelmúltban napirendre került a mezőgazdasági szakcsoportok továbbfejlesztése. Közismert a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének népgazdasági jelentősége; évente mintegy 40 milliárd forintnyi termékkel járulnak hozzá a lakosság ellátásához, illetve az export- szállításokhoz. Azonban a napjainkban egymillióra tehető (kistermelőből ma még csupán 80 ezren tömörültek szakcsoportba. s így termelésük hatékonyabb szervezésére szükségessé vált a szakcsoportok taglétszámának jelentős növelése. Érthető, hiszen a sokféle udvarból, kertből, még az azonos termék esetében Is sokféle — kisebb tételekben is nehezen értékesíthető — vegyes, kevert fajtájú és minőségű áru jut a felvásárlókhoz. Emellett a magára maradó A zöld füvön, ahol már vagy négy-ötszázan feküdtek, perzselve magukat a napon, hogy parádés színükkel irigységet ébresszenek a „fehérek” között. S míg pantallóban, a csuklót is eltakaró ingben, pvöngyöző homlokkal mászkáltam a fürdőruhás bronzbő- rűek között, igyekeztem ellesni titkokat. Dióolaj és berga- mott. És az egyik pokróc mellett egy csomag vaj. — Kicsit büdös, de jó — nevettek a lányok és szorgalmasan kenték karjukra, lábukra a kenyérrevalót. — Büdös? — Most még nem, de várjon estig! A büfé előtt jópáran álltak. Cola, jaffa, sör és fagylalt. A vendéglátóipar idén szívügyének tekinti a strandbüfét. És itt is egy furcsaság. Míg a városban mindenki menekül a kemény tízestől, a fémpénznek ehol igen nagy becsülete van. — Világos — magyarázták — ez nem ázik el a vizes fürdőkistermelő is a kelleténél több gonddal küszködik. A szétszórtan termelő, de közös beszerzésre és értékesítésre, valamint különféle speciális termelési célok közös megvalósítására alakult szakcsoportok — a szövetkezeteknek ezek a legelemibb formái —■ azonban mindezt az ÁFÉSZ- ektól várhatják; A szakcsoportok ügyeivel való foglalkozástól az ÁFÉSZ- ek ellátási jellegű feladatai gyakran elvonják az erőt. Ép-j pen ezért azokon a helyeken, ahol az önálló szövetkezet alakulásának feltételei már adottak — a kongresszus határozatának megfelelően — a SZŐ V ŐSZ -ban célszerűnek tartják speciális beszerzési és értékesítési feladatokra külön szövetkezet alakítását. Létrehozásának alsó határát 15 alapítóban és körülbelül 10 millió forint várható értékforga- lomban jelölték meg. (MTI) náciban. Petőfit meg még rongyokban sem tudnánk kibányászni a zsebből; Egy kissrác furakodik a pulthoz. Kezében egy huszas. Colát kér, és a visszajárót fémpénzben. Perzsel a nap. A sütkére- zők be-be ugranak a medencébe. Lehűteni átízzott testüket. Most mind a két nagy medence tele van. A nagyobbat tegnap töltötték fel. A 33 méterest holnap leeresztik, és két nap múlva az is újra tele lesz. Gyorsabban nem lehet. A 23 fokos termálvizet adó kút eny- nyi idő alatt tudja csak megtölteni. Kifelé, a pénztárnál megnézzük, hányán jöttek ma a strandra. — ötszázegynéhány jegy fogyott el. A tavalyi másfél ezres csúcstól még messze vannak. Igaz, a hőmérő higanyszála sem érte még el a kánikulai maximumot Strand — fedezékben Visszhang GE1ENCBEN A GEMENCCEL A megyei tanács kereskedelmi osztályvezetőjének válasza A Tolna megyei Népújság 1972. június hó 6-i számában megjelent „Gemencben a Ge- xnencen 1972. június 4-én” című cikkel kapcsolatban a megyei tanács elnöke által elrendelt vizsgálatot lefolytattam, melyről az alábbi tájékoztatást adom: A vizsgálat során megállapítottam, hogy a cikkben felvetettek — néhány pontatlanságtól eltekintve — a valóságnak megfelelnek. A Gemenc kishajóval kapcsolatos hírközlés helytelen, mert a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium Hajózási Főosztálya az 1972. április 28-án megtartott üzembiztonsági szemlén a hajót kifogástalannak minősítette. A cikkben közölt időpontban karcagi csoport nem volt Gemecben, valószínű tévedésből írt a cikk írója Szentes helyett Karcagot. A hajóval kapcsolatos egyéb megállapítások kétségtelen az akkori állapotot tükrözik visz- sza. ezért a Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetőjét felszólítottam, hogy szükséghez mérten a sétahajózásban részt vevők üdítőital-ellátásá- fól gondoskodjon. A megállapított tények ellenére nem lehet az idegenforgalmi vezetés hibájaként több dolgot felvetni, mivel vagy objektív körülményekből fakad, vagy folyamatosan valósul meg a tervek szerint. — Kora délelőtti órákban érkező vendégek vadat nem láttak, ez tény, de az állatok megszokott életmódon élnek és a délelőtti órákban ritkábban mozognak. — Az állatóvoda létesítése szerepel a Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatal tervében, de annak megvalósítása köztudott, hogy hosszabb időt igéNépújság J 1973, június 31 nyel. A Szarvas-csárda mellett telepített fiatal erdőrész még nem alkalmas arra, hogy oda vadat telepítsenek. — A szolgáltatással kapcsolatban az idegenforgalmi hivatal kötelessége olyan megállapodás kötése, hogy a résztvevők megelégedettségét váltsa ki. A „Szarvas-csárda kosztja” ellen felhozott kifogással kapcsolatban megjegyzem, hogy a 30— Ft-os étkezési keret nem teszi lehetővé II. osztályú egységben nagyobb adag háromfogásos vadétel előáJlítását. — A Magyar Autóklub által május 2ff-án szervezett kirándulás résztvevői az idegenforgalmi hivatal szolgáltatásával teljes egészében elégedettek voltak. Ézzel szemben a június 4-én lehozott csoport a szolgáltatás ellen kifogással élt. Meg kell azonban jegyezni, hogy írásos megrendelés erre a napra nem volt. A csoport érkezését telefonon beszélték meg és így fordulhatott elő az a sajnálatos eset, hogy a vonat adott férőhelyeit más résztvevőkkel már előre kitöltötték és így a csoport egy részének nem jutott hely. Véleményem szerint megyénk idegenforgalmának fejlesztése megköveteli, hogy az Idegenforgalmi Hivatal dolgozói munkájukat a jövőben az eddigieknél pontosabban és nagyobb figyelemmel végezzék el. , -Az elkövetett mulasztásokra és hibákra felhívtam a hivatal vezetőjének figyelmét és utasítottam, hogy a téves információadásért, a telefonmegrendelés vissza nem igazolásáért az illetékes dolgozókat vonja felelősségre. Kérem továbbra is a Népújság segítő szándékú és bíráló hangú tudósításait, hogy a megye igen gyorsan megnövekedett idegenforgalmát egyre jobban, a vendégek megelégedésére lehessen lebonyolítani. Korsós István, megyei tanács vb. kér. oszt. vezetője — szepesi —