Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-03 / 129. szám

Érettségi tétel : a négy vércsoport  ballagás mosolyt és köny- nyet fakasztó percei szinte feledésbe merültek. Az utolsó nekifutás, az érettségire ké­szülés éjt nappallá tevő ne­héz napjai alatt elhervadtak a rózsák, szekfűk, a ballagok vi­rágai. És két nappal ezelőtt újra, utoljára bejöttek az is­kolába a végzősök. Bejöttek, mert az alma ma­ter, mielőtt végleg elbocsátja volt diákjait, egy végső, utol­só számadásra rendeli be őket. Az érettségire. Hogy megmu­tassák, mit sajátítottak el az eltelt négy év alatt. A máskor diákcsiviteléstől, kacajtól hangos folyosók most ünnepélyes csendben fogadták a sötét ruhát öltött maturan- dusokat. Az ünnepélyesség mindig indokolt, volt ezekben az utolsó napokban. De most fokozottabb mértékben az. Mert egy új osztály, egy új oktatási rendszer vizsgázik. Szekszárdon, a Garay János Gimnáziumban most érettségi­zik az első, végzős egészség- ügyi tagozatos évfolyam. Míg a másik teremben Ordas Péter a villamos rezgőkörök elméletéről beszél, a kórház hangulatát árasztó gyakorlati osztályban Sáfár Márta a vér­csoportokat magyarázza. Míg felel, mögötte, a hosszú asztal­nál készülnek társai. Schmidt Éva, Rovacsek Annamária, Rónaszéki Ágota, Miskolci Má­ria, a holnap egészségügyi dol­gozói. — Ápoló-; gondozó-, védő-, asszisztens- és szülésznők le­hetnek, de jelentkezhetnek egyetemre, főiskolára is — ma­gyarázza súgva dr. Erdősi Er­vinné, gyakorlati oktatójuk. Az érettségi bizonyítvány után megkapják a gondozónői és ál­talános asszisztensnői oklevelet is. Dr. Horváth Jenő, megyei főorvos még valamit kérdez a kipirult arcú kislánytól, a vá­laszra bólint, és a kis asztal­nál Márta helyére Rónaszéki Ágota ül. Vörösmarty, az Előszó, a Vén cigány, és már csak a háttér­ben álló kórházi ágyak, orvosi műszerek emlékeztetnek, hogy itt valami újszerű érettségi fo­lyik. A folyosón izgatott kérdések. — Milyen volt? — Milyen az elnök? És a kijövő még remegő hanggal, de egyre felszabadul­tabban válaszol. Vége. Négy év öröme, bána­ta a múlté. Indulnak az élet­be. Az alma mater négy esz­tendővel ezelőtt gyermekként fogadta be, s most mint kész embert bocsátja útjukra őket. Az új, nagy vizsgákra, ahol már hétköznapi ruhában, de nap mint nap kell újra bizo­nyítaniuk. — szepesi — Első érettségiző Dombóvárott Tolna megye fiatal városá­ban, Dombóváron sétálva az Arany János téren szembetű­nően nagy a diáksereg, de a megszokott hangos zsivaj he­lyett halkan beszélgetnek egy­mással, mert érettségire ké­szülnek az Apáczai Csere Já­nos Gimnázium negyedévesei. Ebben a nagy múltú iskolában vannak a vasúti forgalmi, ke­reskedelmi szakközépiskolások is az egészségügyiek és az utolsó évfolyamot végző gim­nazisták mellett. A Vasúti Forgalmi Keres­kedelmi Szakközépiskola 1968- ban alakult egy osztállyal, 27 hallgatóval és ugyanennyien most érettségiznek a dombó­vári csomópont történetében először. A MÁV Pécsi Igazga­tósága 5 megyére kiterjedő te­rületén is ez az első ilyen jel­legű iskola. Az iskola igazga­tója, Veress József jó véle­ménnyel van a vasutasisko­láról és arról a segítségről, melyet a vasút biztosít a szak- középiskola számára. Az anya­gi támogatás mellett az igaz­gatóság vezetői — az illetékes szakosztályok — rendszeresen látogatják az iskolát. Elisme­réssel kell szólni az iskola kollégiumáról és az ott folyó nevelőmunkáról, a kollégium hallgatói szeretettel emlékez­nek Gelencsér Józsefnéről, a gyerekek között népszerű „Jut­ka néniről”. Az ez évben végző huszon­hét diák közül huszonha- tan továbbra is a vasút terü­letén kívánnak maradni. A beszélgetés folyamán meg­tudjuk, hogy egy fiatal óvónő­képzőbe készül, egy mozdony- vezetőnek, kettő a műszaki egyetem közlekedésmérnöki karán, hét hallgató a Szegedi Távközlési Műszaki Főiskola vasútközlekedési szakán sze­retne tanulni azzal, hogy on­nét a vasúthoz megy dolgoz­ni. A többi 16 hallgató nem akar tovább tanulni, ők már most a vasút területén a gya­korlati munkába kérték elhe­lyezésüket, amit az igazgatóság vezetése biztosít is számukra. A végzős hallgatók felé biza­lom nyilvánul meg olyankép­pen is, hogy bíznak, a gya­korlatban gyorsan elsajátítják az önálló vasúti munkához szükséges ismereteket. Halmai János MÁV-főtanácsos­Az európai problémák és a közvélemény írta : Garai Róbert, az HSZHP KB külügyi osztályának helyettes vezetője A második világháborút kö­vetően, a fasiszta Németország összeomlása és a Szovjetunió­nak a háború kimenetelében betöltött döntő szerepe követ­kezményeként, Európában me­rőben új helyzet fejlődött ki. Megváltoztak egyes országok határai, több országban szocia­lista fejlődés indult, köztük Németországnak a szovjet had­sereg által felszabadított terü­letén is. Az Amerikai Egyesült Államok köré csoportosult tő­késerők minden eszközzel igyekeztek szembeszállni az új helyzettel : agresszív katonai szövetséget szerveztek, amely­be nem átallották bevonni a Németország nyugati övezeté­ben létrehozott Német Szövet­ségi Köztársaságot, ahol mili­tarista és revansista erőket se­gítettek hatalomra. Az Atlanti Szövetségben tömörült erők a fegyveres fenyegetés, az ideo­lógiai diverzió, az ellenforra­dalmi irányzatok támogatása és gazdasági blokád gátlástalan eszközeivel leplezetlen nyílt­sággal törtek a szocializmus visszaszorítására. Mindez a szocialista országokat arra késztette, hogy hathatós intéz­kedéseket tegyenek a fenyege­tés elhárítására. így történt, hogy az Egyesült Államok és a NATO szövetségesei tudatos és megfontolt törekvéseinek meg­felelően Európa ellentétes töm­bökre oszlott; kialakult a ke­let-nyugati szembenállás, a hidegháború légköre. Az Európában végbemenő szükségszerű folyamatok vetet­tek véget a hidegháború tar­tós időszakának. A szocialista országok, nehézségeik ellenére, megszilárdultak. A Szovjet­unió óriási eredményeket ért el a tudomány és a technika területén, nem utolsósorban a haditechnikában. A szocialista országok, a javukra változó erőviszonyok alapján fokozták erőfeszítéseiket az európai fe­szültség enyhítése, a valóságos helyzet nemzetközi jogi ren­dezése érdekében. A nyugat­európai tőkésországokban —■ köztük a Német Szövetségi Köztársaságban is — fokozato­san felismerték: az európai helyzet erőszakos módosítása abszurd törekvés; az Egyesült Államok világhatalmi szándé­kai végzetes kalandba sodor­hatják szövetségeit; az USA katonai, gazdasági, politikai gyámkodása egyre terhesebb. Ezáltal Európa tőkésországai­ban is teret nyert a problé­mák józanabb megközelítése, a tárgyalási készség. Az érdekelt európai államok között párbeszéd indult az Szekszárdon, a Garay János Gimnáziumban.az egészség fMUfÿtja »z érettségi bizottság, ^ ~ 'ügyi tagozatos Sáfár Mártát Foto: Szepesi égető kérdések rendezésére: a Német Szövetségi Köztársaság kormánya egyezményeket kö­tött a Szovjetunió és a Len­gyel Népköztársaság kormá­nyával, a Szovjetunió, az Egye­sült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormánya megállapodott az európai fe­szültség egyik gócának, Nyugat-Berlin státuszának rendezésében. Széles körű és . kedvező visszhangra lelt a Varsói Szerződéshez tartozó szocialista országok kezdemé­nyezése, hogy hívják össze az európai kormányok konferen­ciáját a tartós enyhülés, a kol­lektív biztonság, a szocialista és a tőkésországok ‘ sokoldalú együttműködése kérdéseinek közös megvitatására. Az euró­pai kormányok többsége ma­gáévá tette a konferencia gon­dolatát, a közvélemény pedig örömmel üdvözölte a békés és biztonságos Európa megterem­tésének biztató kilátásait. Nem így bizonyos NATO-beli és más politikai-katonai körök, amelyek makacsul ragaszkod­nak militarista és revansista rögeszméikhez. A NATO- kormányok, a szocialista or­szágok javaslatának kedvező népi visszhangja miatt, nyíl­tan nem szegülhettek szembe e kezdeményezéssel, de a leg­különbözőbb feltételek és aka­dályok támasztásával igyekez­nek azt lejáratni, megvalósítá­sát elodázni. Találóan ír erről Victor Larock, a Belga Szo­cialista Párt egyik vezető sze­mélyisége egy cikkében : „A NATO-kormányok formá­lisan csatlakoztak a konferen­cia gondolatához... de a mai napig konkrét tettek nélkül. Az ember akaratlanul is az operaházi énekkarokra gondol, amelyek nagy hangon éneklik: Induljunk! Induljunk! és köz­ben ott maradnak a színpa­don." Az európai enyhülés makacs ellenzői nyíltan is felléptek a különböző rendszerű európai országok egymáshoz való kö­zeledése ellen, akciókat szer­veztek a kedvezően alakuló légkör megrontására: a brit kormány 1971 szeptemberében 105 szovjet állampolgárt ki­utasított biztonsági okokra hi­vatkozva; a NATO-hoz tartozó államokban szovjetellenes élű kémhisztéria keltésével próbál­koztak ; több nyugat-európai országban széles körű kommu­nista- és szovjetellenes propa­gandakampányt és tüntetése­ket szerveztek; az NSZK je­lenlegi kormányának ellenzéke a hisztéria hatását súroló ki­rohanással reagált a feszült­ség enyhítésének nagy jelen­tőségű okmányaira, a Szovjet­unióval és a Lengyel Népköz- társasággal megkötött szerző­désekre. A NATO 1970-ben és 1971-ben tartott ülésein olyan képmutató kijelentések hang­zottak el, hogy nem szentesít­hetik Európa megosztottságát, azaz két német állam létezé­sét Európában. . Európa népei nem lehettek tétlen szemlélői azoknak a folyamatoknak, amelyek köz­vetlenül érintik létérdekeiket, nem nézhették ölbe tett kézzel a nemzetközi politikai légkör enyhítéséért, a biztonság és a gyümölcsöző államközi kapcso­latok megvalósításáért síkra- szálló és az ezzel szembeszegü­lök konfrontációját Európa társadalmi erőinek széles körű mozgalma bonta­kozott ki abból a felismerés­ből, hogy a népek sorsdöntő érdekei közösek, függetlenül attól, hogy szocialista vagy tő­késországban élnek. A min­den népet egyaránt fenyegető nukleáris konfliktus borzal­mainak elhárítása, az anyagi és szellemi javak védelme, az összes ország és nép számára előnyös jószomszédi kapcsola­tok és sokoldalú együttműKö­dés a legszélesebb társadalmi rétegek érdekében áll, tekintet nélkül ideológiai, politikai né­zeteikre, hovatartozásukra. Kontinensünk legkülönbözőbb társadalmi rétegeiben fokozot­tan tudatossá vált, hogy a kö­zös érdekek képviselete csak közös akaratban, együttes fel­lépésben valósítható meg. Ki­bontakozott Európa haladó köz­véleményének széles körű moz­galma, amely kiterjed konti­nensünk valamennyi országá­ra, a szervezett munkásokra, parasztokra, alkotó értelmisé­giekre ; kommunistákra, szo­cialistákra, szociáldemokraták­ra, hívőkre és ateistákra; par­lamenti körökre, üzletembe­rekre, nőkre és férfiakra, idő­sebbekre és az ifjúságra. Számos országban nemzeti bizottságok, kezdeményező cso­portok és egyéb szervezeti ke­retek alakultak az európai biztonság és együttműködés nemes ügyének szolgálatára; a társadalmi erők mozgósítására. Szakszervezeti, ifjúsági, egy­házi, békemozgalmi és egyéb nemzetközi találkozók soroza­tára, a legkülönbözőbb szintű és összetételű konferenciák, szemináriumok, ankétok, szim­póziumok, kerekasztal-értek az- letek, párbeszédek, egész sorá­ra került sor, amelyeken a szocialista és a tőkésországok társadalmi képviselői cserélték ki nézeteiket az európai hely­zet megoldásra érett problé­máiról, és arról, hogyan lehet a közvéleményt mozgósítani e problémák megoldásának elő^ mozdítására. E mozgalom keretében kez­deményezték a belga közéleti személyiségek az európai köz­vélemény ■ képviselőinek köz­gyűlését, amelyet június 2-ára hívtak össze Brüsszelbe. A né­pek e nagy jelentőségű fóru­mán kontinensünk országaiból a legszélesebb társadalmi ré­tegek, a politikai pártok, tár­sadalmi és tömegszervezetek,' egyházak, kormányközi szerve­zetek képviselőinek és közéleti személyiségeinek százai vesz­nek részt. A fórum résztvevői megvitatják, hogy a közvéle­mény milyen módon segítheti élű a feszültség ■ tartós enyhí­tését, a dolgozó emberekre sú­lyos teherként nehezedő fegy­verkezési verseny lefékezését; a szembenálló katonai tömbök megszüntetését, egy minden európai országot magában fog­laló kollektív biztonsági rend­szer megteremtését, összevetik nézeteiket az eltérő társadal­mi berendezkedésű országok közötti gazdasági, kereskedel­mi, műszaki és tudományos valamint a kulturális és az emberi környezet védelmében történő együttműködés lehe­tőségeiről. A fórum fontos feladata, hogy az érdekelt kor­mányokat konkrét cselekvésre késztesse a biztonsági és együttműködési konferencia érdemi előkészítésére és mi­előbbi összehívására. A köz­gyűlésen, a véleménycsere alapján, sor kerülhet olyan ajánlások és javaslatok kimun­kálására is, amelyek a biz­tonsági és együttműködési konferenciát előkészítő kor­mányok számára hasznosak lehetnek. Hazánk közvéleménye egyet­értéssel és támogatással követi a társadalmi erők erőfeszíté­seit egy olyan új Európa ki­alakításáért, ahol a fenyegető veszélyek helyett a békés egy­más mellett élés elvei uralkod­nak; ahol a különböző orszá­gok és népek között sokoldalú és gyümölcsöző együttműködés jön létre minden lehetséges területen. A szocializmus épí­tésén munkálkodó magyar dol­gozó nép azt vallja, hogy egy ilyen magasztos célért való küzdelem egyaránt szolgálja a ma élő és a jövő nemzedék alapvető ügyét, s mint ilyen, megér minden erőfeszítést. __

Next

/
Thumbnails
Contents