Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-21 / 144. szám

v * > I » H |ő munkaszervezés—alapvető munkásérdek Minden munkahelyen be­szédtéma a munka- és üzem- szervezés szerte-körbe ágazó problémája. Máskor is, de most, a Központi Bizottság múlt év decemberi határoza­ta óta különösen az. Sok kér­dés, vélemény hangzik el e té­mával kapcsolatban. A helyes feleletet megadni, a kételyeket és félreértéseket eloszlatni, az egységes szemléletet kialakíta­ni — ez mindenekelőtt a párt- szervezetekre, a kommunisták­ra vár. Á hatékonyság szolgálatában A jelenlegi időszakban a legfontosabb a párthatározat­nak azt a gondolatát megér­tetnünk, hogy a szervezésnek a gazdasági hatékonyságot kell elősegítenie, szolgálnia. A ha­tékonyság az egész gazdálko­dás következménye, végered­ménye. Az eredményesség a folyamat végén már aligha be­folyásolható, de a kezdetén és menetközben igen. Helyes ter­vezéssel, korszerű technológiá­val, ütemes termeléssel, a ter­melőkapacitások jó hatásfokú kihasználásával, a szakképzett­ség fokozásával, a veszteség­idők csökkentésével, a minőség javításával. Mindez pedig — közvetlenül vagy közvetve — összefügg a munka- és üzem- szervezés színvonalával. A szervezés tehát nem kam­pányszerű feladat, nem lehet egy-egy intézkedéstől feltűnő változást várni. A szervezeti sémák lefektetése, a felelősség és a hatáskörök tisztázása ön­magában nem elegendő, a munkaszervezésnek a termelő­folyamat dinamizmusában kell érvényesülnie. S ehhez sSk-sok kisebb-nagyöbb intézkedés, fo­lyamatos munka szükséges. Igaz, hogy a szervezés veze­tői funkció — de egyetlen ve­zető sem lehet képes ezt ellát­ni a munkások részvétele, ak­tív támogatása, a pártszerveze­tektől kapott politikai segítés, bátorítás, erősítés nélkül. Kü­lönös hangsúlyt kap ez jelen­legi helyzetünkben. Hiszen akár a szervezettség színvona­lából, akár a veszteségforrá­sokból kiindulva nézzük teen­dőinket, azt kell érzékelnünk, hogy napjainkban elsőrendű helyen a mindennemű munka­végzésre kiterjedő ésszerűsítő jellegű szervezés áll. Minden üzemben dolgozó ember tud­ja: a szocialista építésben olyan belső tartalékokkal ren­delkezünk, amelyek kihaszná­lása már a jelenlegi gazdasági viszonyok között is számotte­vően javíthatná élet- és munka- körülményeinket. S lényegében éppen ez adja e feladat politi­kai súlyát, ezért tette most a párt az egész ország ügyévé a munka- és üzemszervezés meg­javítását, fejlesztését. Mindezt azért is szükséges a pártszervezeteknek megértet­niük, mert sokan hajlamosak a látványos megoldásokra. Nem egy helyen azon mérik a korszerűséget, hogy van-e számítógépük. Ez a szemlélet az egyik legveszélyesebb fel­fogás, mivel lényegében pasz- szivitásra kényszeríti az üzemi kollektívát. „A gép mindent megold” nézete ellen éppen ezért a leghatározottabb fellé­pés szükséges. E fellépésnek természetesen nem a gép ellen kell irányulnia, hanem azt az elképzelést szükséges bírálni, amely mindent tőle vár. Hi­szen, ahol megérettek az opti­mális kihasználás feltételei, ott most már valóban a számító­gép a szervezés következő lép­csőfoka. De a legkiválóbb gép is rontja az üzem eredményeit, ha alkalmazása nem gazdasá­gos. A feltételek megteremté­séhez pedig sokoldalú, gondos mérlegelés szükséges. A való­ságot torzító elképzelések el­len a pártszervezetek úgy küzdhetnek, ha az adott viszo- jtyok reális elemzésére készte­tik a vezetőt és a munkást egyaránt. Á feladatokra építve Arról van tehát szó, hogy a pártszervezeteknek a felada­tokra épülő szervezést kell po­litikailag támogatniok, ösztö- nözniök. Különben ugyanis a szervezés óhatatlanul célt té­veszt. S valljuk meg, elég nagy a múlt rossz „hagyományai­nak” kísértése. A szervezés bi­zony sokszor volt a könnyebb megoldások eszköze, a célnél­küliség színtere — lejáratva ezzel a szervezést mint tudo­mányt, s mint a hatékonyság elérésének egyik eszközét. Az a követelmény, hogy a szervezésnek a termékek iránti piaci igényből, az üzem előtt álló feladatokból és a techno­lógiai adottságokból kell kiin­dulnia — e munkában igen nagyfokú differenciáltságot je­lent. Nemcsak iparágak kö­zött, hanem egy iparágon be­lül is igen eltérőek a válla­lati, üzemi lehetőségek. A kor­szerűséget éppen ezért mindig az adott egység szintjén kell mérni. Ez látszatra a világ legtermészetesebb dolga. Nem így a valóságban. Hiszen veze­tőtől és munkástól egyaránt aát igényli, hogy kellőképpen ismerjék vállalatuk valóságos gazdasági, műszaki, politikai helyzetét. Beletartozik ebbe a szervezés újfajta értékelése, a gyári szűklátókörűség elleni harc, az új stílusú szakember- képzés, és nem utolsó sorban az, hogy felismerjék saját erői­ket. Az ilyen szemlélet érvénye­sítésében döntő szerepe van a pártszervezetek kezdeményezé­sének, segítésének, ellenőrző tevékenységének. Már csak azért is, mert minden szerve­zési intézkedés embereket érint. Akkor is, há egy új gé­pet állítanak üzembe, akkor is, ha kiselejteznek egy gépet, ak­kor is, ha műszakilag megala­pozott normákat vezetnék be. Ezek az intézkedések bármeny­nyire is szükségesek, időlege­sen kellemetlenségeket is okoz­hatnak. Szükséges tehát, hogy megértésre találjanak azok kö­zött, akiket érintenek. Elfo­gadtatni viszont csak azt le­het, ami ésszerű, s valóban könnyebb, gazdaságosabb lesz hatására a termelési folyamat. A munkások régi és állandó kívánsága, hogy tegyék a munkát szervezetté. Nem vé­letlen ez. Hiszen a munka- és üzemszervezés összes gyenge­sége végső soron rajtuk csat­tan. Érzik, mint dolgozók (túl­órák, hajrák, nehéz fizikai munka) és mint vásárlók (ki­csi az áruválaszték, nem di­Tegnap délelőtt ülést tar­tott Dombóvár Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága. A le­járt határidejű határozatok végrehajtásáról szóló tanács- elnöki jelentés után a családi jelíegű szertartások társadalmi megünneplésének eddigi ta­pasztalatairól és a további tennivalókról tárgyalt a végre­hajtó bizottság. Az MSZMP Politikai Bizott­sága 1969 szeptemberében tár­gyalta ezt a kérdést, és meg­állapította, hogy a társadalmi szertartások szélesebb körű el­terjedésének ma még akadá­lya a tárgyi és személyi fel­tételek hiánya, valamint, hogy a társadalmi szertartások nem megfelelően ünnepélyesek és bensőségesek. Ugyanakkor ha­tározat született a körülmé­nyek javítására is. vatos a termék). A kulturált, becsületes munkát kedvelő többség ezért igényli a gondos szervezést. Vannak azonban szép számmal olyanok is, akik jól érzik magukat a kevésbé, vagy rosszul szervezett munka­helyeken. Így ugyanis aligha derül ki, mit és mennyit tesz­nek a vállalat, az ország asz­talára. A dolgozók közreműködésével Mindenkinek szervezik a munkáját, s mindenki maga is szervezi azt. Ügy tűnhet: nem kell hozzá más, mint a józan ész. Ez valóban nélkülözhetet­len, de önmagában kevés. Szakmai hozzáértés szükséges hozzá, mégpedig elég bonyo­lult, mivel összetettek a válla­A szervezett magyar sta­tisztikai szolgálat fennállása óta legnagyobb jelentőségű mezőgazdasági munkájának első üteme — megyénkben is — befejeződött. Ezzel kapcso­latban kerestük fel a Közpon­ti Statisztikai Hivatal Tolna megyei Igazgatóságát, ahol Szászy Ákostól, az igazgatóság helyettes vezetőjétől kaptunk információkat a részeredmé­nyekről. — Az általános mezőgazda- sági összeírás teljeskörű fel­vételét április elején hajtottuk végre a kisgazdaságokban, — mondotta. — Hány ilyen kisgazdaság van a megyében, és nagyjából hány embernek biztosít — ha nem is teljes, de — re*tz-meg­él hetest; jövedelem-kiegészí­tést? — ötvennyolc és fél ezer kisgazdasági ezenkívül pedig kereken négyecierötszáz, gaz­dasággal nem rendelkező, ál­lattartó. A kisgazdaságok többsége, közel hatvan száza­léka, a termelőszövetkezeti ta­gok háztáji gazdasága. A gaz­daságokhoz 176 ezer személy tartozik, (megyénk összlakos­sága valamivel 260 ezer lélek alaílt van; a seerk. megjegyzése) közülük mintegy harminchét­ezren dolgoznak a mezőgazda­ságban, egyéb munkahelyeken több, mint negyvenezren. A nyugdíjasok száma felülmúlja a huszonötezret, az eltartott- és segítő családtagok pedig közel hetvennégyezren van­nak. Az eltelt időben Dombóvá- rott is javultak mind a tárgyi, mind a személyi feltételek. A legtöbb gondot a temetés, il­letve gyászszertartások okoz­zák. Ezen a téren a legkeve­sebb az igény is. A város nem rendelkezik megfelelő szónok­gárdával, akik a gyászbeszéde­ket elmondanák, és nincs kó­rus sem. Pillanatnyilag még megoldja a kérdést a MÁV fúvószenekara. Az esküvőkre, névadókra azonban nem vi­hető be a harminctagú fúvós- zenekar. A tanács tett lépése­ket egy kamarakórüs létre­hozása érdekében, egyelőre si­kertelenül. Mindenképpen az lenne a jó, ha ének szakos ta­nár vállalná, legalább a kórus betanítását, de úgy látszik a pedagógusok ilyen irányú se­gítségére nem számíthat a latok előtt álló feladatok is, amelyekre a szervezésnek épülnie kell. Ez a szakmai hoz­záértés azonban nem szűkít­hető le csak a szervezést vég­ző intézetekre, osztályokra. A gazdasági, műszaki vezetők, a munkások hozzáértését és köz­reműködését is igényli a szer­vezés. Sőt, ez utóbbiak nél­kül a legjobbnak minősített intézkedés is hatástalan. A munka kulturáltsága, a termékek minősége, mennyi­sége, ára, a munkaidő és a szabad idő viszonya ma jórészt a szervezettség színvonalának függvénye. Ezért minden kez­deményezés, ami a szervezet­tebb, jobb munkát segíti, alap­vető munkásérdek. Ezt kell ma mindenekelőtt megértetniük az üzemi pártszervezeteknek, kommunistáknak. — Milyen mennyiségű, lét­számú állat van a birtokuk­ban? — Az április 1-i állapot sze­rint közel 14 ezer szarvas- marha, 184 ezer sertés, 23 ezer ló, 18 ezer juh, másfél ezer kecske, majdnem 19 ezer méhcsalád, 105 ezer feletti há­zinyúl és több, mint kétmillió baromfi. — Imponáló számok. Milyen arányt jelentenek ezek a me­gye teljes állatállományához viszonyítva? ■— A szarvasmarha-létszám kereken egyötödét, a sertése­kének negyvenöt, a lovakénak huszonkilenc, a juhokénak hu­szonhárom százalékát, a ba­romfiállománynak pedig túl­nyomó többségét, mintegy négyötödét. — Melyek lesznek az álta­lános mezőgazdasági összeírás soron következő feladatai ? — A kisgazdaságokban rep­rezentatív módszerrel folyta­tódnak a felvételek. Júniustól kezdve egy éven át, húsz köz­ségben, kilencszázhatvan kije­lölt családnál folyamatos munkaügyi megfigyelést vég­zünk. Egy-egy családot kétha- vonként, előre meghatározott napokon keres fel a számláló- biztos, és részletesen feljegyzi előző napi, tehát még „emlé- kezetkö/elben” lévő tevé­kenységüket. Ezzel a „munka­idő-fényképezéssel” kívánunk adatokat nyerni a mezőgazda­sággal foglalkozók időfelhasz­nálásáról. tanács. A névadók, esküvők megrendezéséhez rendelkezés­re áll a gépzene pillanatnyilag is. A későbbiekben villany­orgonát is beszerez a tanács. A társadalmi szertartások megszervezésében előrelépés Dombóvárott úgy biztosítható, ha megszervezik a csak ezzel foglalkozó szolgáltató irodát. Az iroda minden számba jö­hető szervezési munkát átvál­lal a felektől. Házasságkötés­hez például biztosítja a zenét, szavalatot, fényképészt, ebéd­hez vagy vacsorához az asztal- foglalást, virágrendelést, ven­dégek meghívását, távirat, új­sághirdetés feladását, taxi- rendelést stb. A második napirendi pont tájékoztató jelentés volt a ta­nácsi személyzeti munkáról. Erich Krause Tolna megyében Az NDK-beli Karl-Marx- Stadt kerület és Tolna megye közti testvérmegyei kapcsola­tok jegyében hétfőn este Szek- szárdra érkezett Erich Krause, a Német Szocialista Egység­párt Zschopau-i járási bizott­ságának agit-prop. titkára. A vendéget István József, a mer gyei pártbizottság osztályveze­tője fogadta. Erich Krause az egyhetes Tolna megyei látoga­tása során előadást tart Bony-i hádon, Szekszárdon és Tamási­ban „A munkásosztály és párt­ja vezető szerepének növeke­dése a fejlett szocialista társa­dalom felépítésében a Német Demokratikus Köztársaságban’’ címmel. Ezenkívül ellátogat több ipari és mezőgazdasági üzembe. — A nagyüzemekkel kap­csolatos feladatok? — A nagyüzemek adatai­nak zömét a kötelező beszá­molási rendszer keretén belül, ismétlődő jelentéseken gyűjt­jük be. Ezeknek kiegészítésére kerül sor. Júliusban kérünk adatokat az üzemek szervezeti felépítéséről, a kerületek, üzemegységek, önálló elszá­moló ágazatok területéről és állatállományáról, a majorok­ról. a területek tagoltságáról, természeti adottságukról, to­vábbá a gazdaság szociális és kulturális ellátottságáról. Má­sodízben a jövő év elején szerzünk be adatokat a me­zőgazdasági nagyüzemektől. Ezek a munkaügyre, a nö­vénytermesztés technológiá­jára, a szakosított állatte­nyésztő'telepekre, a mezőgazda- sági (termelőszövetkezeteknél pedig a közös és háztáji gaz­daságok kapcsolataira vonat­koznak majd. — Az április elsejével tör­tént ■ állatszámlálás szükség­szerűen egy adott időpont ál­lapotát tükrözi. Van-e elkép­zelés a változások felmérésére, érzékeltetésére ? — Július elején kerül sor negyvenkét községben, közel hétezer kisgazdaságban repre­zentatív állatszámlálásra. Ezt még két ízben, októberben és januárban megismételjük; Ezenkívül júliusban sort ke­rítünk az épületek és gépek részletesebb megfigyelésére is. A „reprezentatív” kifejezés képviseleti módszert jelent, mely nem terjed ki a vizsgált terület egészére, de elégiséges alapot nyújt ahhoz, hogy ada­taiból általános érvényű kö­vetkeztetéseket vonhassunk le. A gépeknél azok beszerzési évét is megkérdezzük. Ugyan­így az épületek korára, felsze­reltségére, hasznosítására szin­tén kérünk adatokat. így meg­felelő képet alkothatunk a népgazdaság egészében fontos szerepet játszó kisgazdaságok eszközellátottságáról. — Az eddigi fontos munka eorán milyen tapasztalatokat szereztek a KSH szakemberei? — Megyénk mezőgazdaság­gal foglalkozó lakossága az eddigi összeírások során meg­értő, segítőkész magatartást tanúsított, támogatta számláló biztosaink munkáját. Elkövet­kező adatfelvételeink sikeré­nek egyik biztosítéka, hogy ez a segítőkészség ne változzon, így azt a jövőben is kérjük megyénk lakosságától. O. I. Az általános mezőgazdasági összeírás részeredményeit 184 ezer sertés, 14 ezer szarvasmarha ötvennyolc és félezer megyénkbeli kisgazdaságban • -m Ülést tartott a dombóvári tanács végrehajtó bizottsága Napirenden t a családi jellegű társadalmi szertartások fejlesztése

Next

/
Thumbnails
Contents