Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-16 / 140. szám

Z 1-, A történelem kereke előre mozog...“ Dimitrov a lipcsei perben Négy földrész hatvan országában járt Beszélgetés a világ egyetlen női hajóskapitányával Mintegy 40 ezer oldalnyi ok­mány, jegyzőkönyv, hivatalos feljegyzés foglalkozik a törté­nelmi nevezetességű lipcsei perrel, amelynek magasan a fasiszta bírák és vádlók fülé emelkedő alakja, főhőse Geor- gij Dimitrov volt. Nevét már akkor megtanulta az egész vi­lág. A fasiszta bíróság egyet­len feladata a kommunizmus, a kommunisták diszkreditálása volt, őket vádolva meg a né­met parlament, a .Reichstag 1933. február 27-i felgyújtásá­val. Dimitrov személyében azon­ban emberükre akadtak. Nem azzal kezdte a vérbíróság előtt, afnivel kezdhette volna: „Ké­rem, én bolgár vagyok, nekem semmi közöm Németországhoz stb”, hanem így: — Tény, hogy bolsevik, pro­letárforradalmár vagyok. Tény és való továbbá, hogy én a proletárforradalomnak és a oroletáriátus diktatúrájának hí­ve vagyok. Szilárd meggyőző­désem, hogy ez az egyedüli ki­út és szabadulás... A- bíráknak a lélegzetük is elakadt, ő meg rendíthetetlenül folytatta: — Sa proletariátus diktatú­rájáért, a kommunizmus győ­zelméért való harc kétségtele­nül életem tartalmát jelenti... Évtizedek távlatából is cso­dálattal tölthet el mindenkit az az emberi nagyság és elvhűség, amellyel Dimitrov ügyének tárgyalására készült. Naplójá­ban — magatartásának mint­egy vezérlő elveként — je­gyezte be ezekben a napokban Shakespeare gondolatát: „A farkas azt tépi szét, aki bá­rányként viselkedik”. A tár­gyalásra készülve, alaposan át­tanulmányozta Németország egész történetét; három hónap leforgása alatt hétezer oldalnyi könyvet olvasott a német tör­ténelemből. Érdeklődését azzal magvarázta: a nép történelme megérteti vele majd magát a népet is. Tanulmányozta a tör. A Szekszárdi Vasipari Vállalat felvételre keres FÉNYEZŐ- ÉS DUKKÓZÓ- SZAKMUNKASOKAT. Jelentkezni lehet a vállalat Keselyűsi úti telephelyén az üzemvezetőnél. (276) FELVESZÜNK FESTŐ SZAKMUNKÁST. Hűtőjavításra szakmával nem rendelkezőket is. Mezőgép várdombi gyár­egysége, Várdomb. (277) Kerámiaüzemünkbe mázazáshoz SZAKMUNKASOKAT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT FELVESZÜNK. Jelentkezés: az üzem vezetőjénél, Szekszárd-Csatár. (246) vényeket, a bírósági eljárási szabályokat, hogy felkészülten lépjen bírái elé. A börtönben Heine, Goethe munkáit is olvasta. Egyik bör- tönlevelében megírta, hogyan erősítették meg elszántságá­ban Goethe szavai: „Ha elvesz, ted a vagyonodat, — valamit vesztettél: ha elveszted a be­csületedet, — sokat veszítettél; ha elveszted a bátorságodat, — mindent elveszhettél!” A lipcsei per drámai tár­gyalásain Dimitrov — bírái fe­je födött — a nemzetközi mun­kásosztályhoz, a világ dolgozói­hoz fordult, s messze hangzó szóval hívta fel őket: egyesít­sék soraikat, keljenek harcra a fasizmus ellen! Megsemmisítő logikával, érveinek súlyával szétzúzta a vád valamennyi ta­nújának vallomását. A német fasiszták hiába próbálták „erő­sítésként” bevetni a perben „ta­núként” Göringet, majd Göb- belset, Dimitrov fölényesen verte vissza a rágalmaikat, provokációikat. Hogyne jött volna ki sodrából Göring, ami­kor ilyen kérdéssel fordullak a vádlottak padjáról hozzá: — Tudomása van-e a minisz­terelnök úrnak arról, hogy az a párt, „amelyet meg kell sem­misíteni”, a föld egyhatod ré­szén uralkodik... hogy a kom­munista eszme uralkodó világ­nézet a Szovjetunióban, a vi­lág legnagyobb és legnagysze­rűbb országában s itt, Német­országban pedig millió hfve van a német nép legjobb fiai­nak személyében. Van-e tudo­mása. .1 S amikor a dühtől tajtékzó Göringj megfeledkezve arról, V. De most már végre megvan a szakvélemény, és ez óriási dolog. Jenő szerint Magyar- országon több millió tonna bauxit van... Ez pedig az or­szág számára beláthatatlan nyereség... A veszteség vi­szont, hogy Balátai Jenőnek egy vasa sincs, ezt úgy értsed, ahogyan Írom... És mit mond az a monarchiából származó öreg és poros bányatörvény, ami még mindig érvényben van?... Akié a föld, azé a ku­tatás joga. És akié a föld. azé a benne rejlő kincs is. övé a Plútó tüzéig — ezt próbáltam ennek a tökfejűnek elmagya­rázni... A MÁK vagy a Salgó vezérei hogyan tettek?... Ahol szenet gyanítottak, megjelen­tek és lefoglalták a területet. Megvették, vagy ha állami birtok volt. bérbe vették és azt zárt kutatmánynak minő­sítették. A zárt kutatmányok után óriási pénzt kell fizetni, viszont volt egy olyan rendel­kezés is. amelynek értelmében a zárt kutatmányt nem lehet elárverezni. Nos. Balátai Je­nőnek a zárt kutatmányi dí­jat be kellene a bakonyi rész­re fizetnie, hogy joga 1 égvén a kiaknázáshoz is. Mivel a szerencsétlennek egy vasa sincq — kinek van? — réei barátságunkra kérlek, kíséreli me» egy állami szubvencióval segíteni. Neked, mint kincs­tári főgeológusnak talán sike­rül. A bauxit a jövő fémje, én is ezt mondom. Kedven fe- ]esé<T''dnek. Elvirának kéz­i-sókkal: Abzinger Gyula.” Abzinrer szubvencióról va­ló álmodozása csak álmodo­hogy itt 5 ís csupán „tanú” ma. ga kiáltott rendőrökért, s ve­zettette ki a teremből a vád­lottat, az még az ajtóból oda- kiál/totta a dühöngő provoká­tornak: „Nyilván fél a kérdé­seimtől, miniszterelnök úr!” • Lipcsében, az egykori tör­vényszéki palota történelmi tárgyalótermében ma az egy­kori vádlott ércbe öntött bronz­szobra magasodik. Jobb kezét a jellegzetes dimitrovi erély- lyel lendíti a bírói asztal íelé. Mintha éppen most kiáltaná oda az őt félbeszakító, már ki­felé induló törvényszéki elnök, nek, Galileit idézve és leendő kommunista mártírok százai­nak adva biztatást: „És még­is mozog a Föld! A történe­lem kereke előre mozog... S ezt a kereket.. semmiféle irtó rendszabállyal, börtönbünte­téssel, halálbüntetéssel moz­gásában feltartóztatni nem le­Az „Évfordulók — esemé­nyek 1972” bélyegsorozat kö­vetkező értékét június 18-án, vasárnap hozza forgalomba a Posta. A háromforintos bé­lyeg Georgi Dimitrov születé­sének 90. évfordulójáról em­lékezik meg. A Dimitrov arc­képét ábrázoló bélyeg Gál Fe­renc grafikusművész tervei alapján, a több színű ofszet zág maradt, ezt Szász az öreg remetétől megtudta. Az állam egy fityinget sem volt hajlan­dó adni, sőt... Hogy a megszállott felfede­ző mégis honnan szerzett tő­két? Ezt Szász már korábban kiderítette és rekonstruálta. ...Balátai Jenő 1921 tavaszán a híres bankár előszobájában várakozott, majd kopott zakÓL. ját feszesebbre húzva belépett Kassay Simon szobájába. Ha­talmas, ébenfa íróasztalra rak­ta le a vörös-lila színű anyag­mintákat és melléje a Posta­kísérleti Állomás laboratóriu­mának vezetője, Marschalkó Béla főmérnök szakvélemé­nyét „A felfedezés jelentősége egyenesen beláthatatlan” — magyarázta. „A bauxit ugyan­is az egyetlen érc, amelyből az alumínium előállítható, az alumínium pedig a (modern technikának egyik legfonto­sabbá váló nyersanyaga.” Ba- Látpi egyre hevesebben be­szélt, teljes sebességgel rohant álmait megvalósítani: Kohók, bányák, ipar. pénz, hitel. tőke. kiaknázás. ­Kassay Simon nem szakítot­ta félbe, csak nézett mereven a tapétával borított fal egyik sarokban lévő. feltűnő ragasz­tására. Aztán nehézkesen fel­húzta magát a karosszékból, kétszer-háromszor mind az öt ujjával koppintott sötétzöld mappáján, majd az ablakhoz sétált. Szép tavaszi idő volt. A nap az ablak vasrácsain ke­resztül besütött a szivanszagú irodába. Kassay hirtelen meg­fordult, Balátai nem is várt ennyi rugalmasságot, mozgé­konyságot az idős embertől. Budapesten tartózkodik Da­nuta Kobylinska-Walas len­gyel hajóstiszt, a világ egyet­len női hajóskapitánya. Élet- útjárói, tengerész-pályafutásá­ról, élményeiről beszélgetett az MTI munkatársával. — A hajózás iránt érzett vonzalom középiskolás éveim alatt kezdődött, amikor Varsó­ból a tengerpartra költöztünk. Sok akadályt kellett leküzde­ni, amíg a helyi yachtklub vi­torlásáról mostani hajóm, a 16 000 tonnás „Bieszczady” pa­rancsnoki hídjára kerültem. A tengerésztiszti iskolára is csak államelnöki engedéllyel vettek fel, s addig is már sok sze­mélyszállító, part menti hajón teljesítettem fizikailag nehéz, de kedvvel végzett szolgálatot. 1951-ben lettem tiszt, azóta sok nyomással a pénzjegynyomdá­ban készült. Június 20-án jelenik meg a „Belgica 72” elnevezésű 10 forint névértékű bélyegblokk, amely az Iparművészeti Mú­zeumban látható, ismeretlen művész alkotását, Szent Már­ton megosztja köpenyét a koldussal című üvegfestményt ábrázolja eredeti színekben. — Nincs pénzem! Erre nincs. Sajnálom. — Alaposan, szem­telenül lassan végigmérte Ba- látait cipőjétől a feje búb­jáig. — Az érdekes értekezé­sért viszont ezer koronát fel­vehet a pénztáramból Ez kínosabb, megalázóbb és sértőbb volt egy pofonnál. Ba­látai Jenő felugrott a fotel­ből, mereven, görcsösen állta bankár előtt, nem tudva, mi­lyen mozdulatra határozza el magát, aztán mintha rohamra indult volna, kivágta az ajtót Köszönés nélkül távozott ...Az érsek már sokkal ked­vesebb volt. Hosszú, nagyon hosszú terem végében ült. Rit- kás, ősz haja fényespuhán si­mult a fülei mögé. A reliefek, freskók és a magas mennye­zet templomivá varázsolták a dolgozószobát. — Hivságog földi dolgokat hajszol, fiam — mondta az ér­sek halkan, egy erdei patak csergedezésének ütemével. — Minden e földön csupa hit- szegés, csáb, árulás. A mam­mon polipkarjai fogják körül. A változás boldogtalanság, a megállapodás öröm. — Az egyház adhatna pénzt az érc kitermeléséhez — vá­gott tiszteletteljesen az érsek szavába a mérnök. — Óriási haszon kecsegtet Az érsek arca elkomorult (Milyen nevetséges ez az em­ber itt előtte, a hős pózában!) Keményebb hangon válaszolt: — Tulajdonképpen ponto­sabban tudnunk kellene... Ba­látai szíve gyorsabban vert, kitágult, ugyanakkor őszinte rettegés fogta el. Minden szó­nak külön önálló, súlyos je­lentősége van. Hátha dadogni kezd, tétovázik, butaságot mond. De aztán, amikor meg­szólalt, hangja könnyed, bátor határozott volt. Gazdag értel­mű mondatokat fogalmazott. Azzal fejezte be: — Magyar- ország népei boldog jövő előtt állnak. * Szegény és gazdag hajón jártam az óceánokát, kÍJ lene éve vagyok kapitány, a jelenlegi hajóm a hatodik. — Mindig emlékezetes ma* rád számomra az első út, ame­lyet mint parancsnok tettem meg: Kuba felé tartva az Azo- ri-szigeteknél hatalmas vihar­ba kerültünk, s voltak olyan pillanatok, amikor nem bíz­tam abban, hogy szállítmá­nyunk megérkezik Havannába. Amikor azután lehorgonyoz­tunk, dísz-sortűzzel fogadtak, s én lettem a karnevál „első számú” vendége. — Általában minden kíköJ tőben — ahol először fordul­tam meg — a révkalauzok és más „tengeri medvék” beszél­getés ürügyén szakmailag vizs­gáztattak, de az én iskoláim kemények és alaposak vol­tak, mindig álltam a sarat. Hatvan országban fordultam meg, csak Ausztráliában nem jártam még. A családtól való hosszú távoliét nem kínoz, férjem ugyanis az én hajómon elsőtiszt. Tizennyolc éves fi­am az iskolai szünetekben ve­lünk hajózik, egyébként — mint mi magunk is — a nagy­mama „uralma” alatt él. — Szabad időm nagy ré­szét elviszik az újságírók, akik számára mindig meglepő, hogy egy nő a tengerjárást válasz­totta hivatásul. Bár sok szenet lapátoltam, sok alkatrészt ola­joztam, visszatekintve a meg­tett életútra, azt hiszem, újra ezt választanám. y> ___ f oglalná minden nap imájába az anyaszentegyházat. A főpapnak arcába szökött a vére: — Bizonytalan üzletbe nem vághatunk fiam. Nem látni a befektetés eredményét. Az egyház nem kockáztathat. Re­mélem megértett? Egy áldást fiam, a távozásakor?.« In aeternum... Balátai maga sem tudta miért, hangosan felnevetett, majd zavartan elfordult, nem mert az érsekre nézni. Aztán minden ok nélkül sírva fa­kadt. „Ostobaság, gyerekség” ■— mondta kínzó dühvei és a legszívesebben felpofozta vol­na magát. Az érseki füvészkerten úgy rohant keresztül, mintha ker­gették volna. A hatalmas, vas- rácsos kerítésnél még egyszer megállt, visszanézett. A visz- szautasító pillanatok rémes összhatássá álltak össze ben­ne, egész viselkedése szenve­délyes haraggal töltötte el. A kisváros porcig utcáin tánto­rogva haladt, mintha részeg lett volna. Belépett az első kocsmába, gyorsan és mohón ivott. A munkanap akkor ért véget, a kocsma lassan meg­telt borostás arcú, rossz ruhá­jú férfiakkal, savós szemű, fá­radt arcú nőkkel. — Micsoda korban élünk. Pocsék, rohadt korban — pu­fók, fonnyadt arcú férfi lépett Balátai mellé, aki összeráz­kódva hirtelen zsebkendőjét szorította az orra elé, ne érez­ze ezt a hagymás, pálinkás pinceszagot, ami a férfiből áradt. Eltaszította magát a pulttól, és kilépett a szabad­ba. Ide jut. ha feladja a har­cot. Menthetetlenül ide jut... Három hét múlva ragyogó ötlet jutott eszébe. Felkeresi Chorin Ferencet, Magyaror­szág leggazdagabb emberét, a Salgótarjáni Kőszénbánya RT. vezérigazgatóját. (Folytatjuk) Dimitrov-bélyeget adnak ki

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents