Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-16 / 140. szám
V ! Egyenrangúak ? Visszhang Válaszol az illetékes Amióta — immár öt esztendeje — törvény szentesíti a téeszek önállóságát azóta lobog a vita is: vajon egyenlő- ek-e kapcsolataikban a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és a velük kapcsolatban álló állami vállalatok? Sajnos, e témát ketté kell választanunk. Az egyenlőség meghatározására ugyanis két kifejezést használunk: az egyenjogúságot és az egyenrangúságot. Az egyenlő jogokkal nincs itt semmi baj. Amint a Magyar Népköztársaság alkotmánya leszögezi, hogy az állampolgárok között különbség nincs, ugyanúgy mondja ki minden ezzel kapcsolatos jog- Bzabály. hogy az állami és szövetkezeti vállalatok jogiai azonosak. Nem töltenek már be hatósági szerepet a nagyvállalatok, nem írhatnak elő kötelező erejű szerződéskötést, feltételeket. Sőt, a hatalmaskodás is rikán fordul ma már elő. A módszerek, kifinomodtak. a törvénvben rögzített jogokat formálisan nem sérti meg senki. Más a helyzet az egyenrangúsággal. Ez nem annyira jogi, sokkal inkább gazdasági fogalom. Nagyon durván fogalmazva az az egyenrangú, aki visszabeszélhet a másiknak. Ilyen értelmű egyezőséget oedig az állami vállalatok és szövetkezetek között ha keresünk is ritkán találunk és a távlatok sem valami biztatónk. Egyenrangúak ugyanis nagyjából egyenlő gazdasági erejű felek lehetnek. De hogyan lehetne egyenlő erejű a termelő, ha bizonyos cikkeit csak egy meghatározott vállalatnak •— monopolvállalatnak — adhatja el. Ráadásul a szövetkezet egy helyi szervezet, maximális esetben is legfeljebb százmillió forintos anyagi háttérrel, míg például az állatforgalmi vállalat országosan egy kézben tartott cég, sokmilliárdos anyagi erővel. Az erősebb itt óhatatlanul „lelépni” a gyengébbet, akkor is, ha ez utóbbit a törvény betűinek sokasága védi. Hasonló a helyzet a cukorgyárakkal, a gabonafelvásárlással, stb. Persze nem minden vállalatnak van monopolhelyzete. Sokat beszélünk és joggal a többcsatornás értékesítési lehetőségről. A zöldséget például a téesz átadhatja a nagykereskedelemnek, eladhatja közvetlenül a kiskereskedelemnek, vagy nyithat saját üzleteket és így már az összes lépcsőket kikapcsolva közvetlenül a fogyasztóval kerül kapcsolatba. A tőkeerő azonban sok mindent meghatároz. Vegyük azt az esetet, hogy a téesz valóban nyit egy standot Budapesten, sőt. belép egy közösségbe, amelynek húsz üzlete van. Akkor is a ZÖLDÉRT nevű nagy céggel áll szemben, amely az üzletek százait tartja fenn a fővárosban. Tehát ha harcra kerülj a sor, akkor sok üzletével, tőle függő alkalmazottaival, fejlettebb raktárhálózatával és külső kapcsolataival nyilvánvalóan diktálni tudja a feltételeket és a követelményeket. A zöldségfronton még egy fogalommal ütközünk, ez pe- lig a szortiment. Egy szövetkezet almát termel, a másik káposztát, a harmadik zöldpaprikát. Hárman együtt még mindig csak háromféle cikket tudnak kirakni a pultra. Egy zöldségüzlet szortimentje pedig 30—35 cikket tartalmaz, sőt ha a tartósított készítményeket is hozzávesszük, akkor többet. A téesz-stand nem tud teljes választékot beszerezni és kínálni, ezzel is hátrányba kerül a piacon. Mi a kiút mégis ebből a helyzetből? Sokat várhatunk a már megindult politikai munkától;- amelynek célja a nagy- vállalatok szemléletének megváltoztatása. A nagy vállalatnak sem mindegy ugyanis, hogy milyen barátságot ápol a termelőkkel. A hajdani hatósági szerepkörből maradt gőgös szemlélet nemcsak a politikai légkörnek árt, nemcsak a népgazdaságra hátrányos, de adott esetben veszedelmes lehet magára a nagyvállalatra is. Például úgy, hogy a felbosz- szantott termelők egyszerűen felhagynak az ő cikkeik előállításával. Ma egyáltalán nem ritka, hogy ugyanannak a cikknek a termelése ráfizetéses, a forgalmazása pedig szép hasznot, tisztes prémiumokat hoz. A jövedelmi arányok igazságosabb kialakítása csökkentheti a monopolszervezetek monopol-erejét. Hasonló eredményekre vezethet, ha ugyancsak felsőbb intézkedésekkel, közelebb hozzák egymáshoz a termelők és a forgalmazók, vagy feldolgozók érdekeit. Biztató próbálkozás a zöldség-nagykereskedelem átszervezése. A téeszek ma már egyben tulajdonosai is a MÉK- hálózatnak és ez az ellentétek egy részét megszüntette. A termelők és vállalatok vetélkedésének helyére a termelők egymás közötti versenye lépett. A nagykereskedelem átszervezése azonban minden várakozásnak nem tudott eleget tenni. Ebben az ágazatban különös élességgel mutatkozott meg, hogy az egyenrangúság hiányában maguk a termelők is ludasak; Mert mi történik nemcsak a zöldségfelvásárlásban hanem a forgalom más területein is. Mindig akadnak egyrészt olyan termelők akik „lefekszenek” az “országos vállalatnak. Bizonyos pillanatnyi előnyök érdekében alákínálnak a többieknek, hátrányos feltételeket is vállalnak. A másik végletben pedig mindig Domboriban egy évtizeddel ezelőtt még birkák legeltek. Ma messze környék, de elsősorban Szekszárd kedvelt üdülőhelye, ahol magánosok nyaralóinak tömege sorakozik, vállalati üdülők épültek, idegenforgalmi létesítmények kaptak helyet és szép a strand. Itt van az ország egyik legszebb ifjúsági vezetőképző tábora is. Dombon igazi életét természetesen nyáron, a fürdőszezonban éli, de télen se halott, mert a nagyobb üdülőket rendszeresen hasznosítják különböző tanfolyamok céljaira. Ah«l emberek ezrei fordulnak meg, ott komoly feladatok hárulnak a közellátósra, a kereskedelemre. Ezzel kapcsolatban kérdeztük meg a megyei tanács kereskedelmi osztálya vezetőjének, Korsós Istvánnak a véleményét. — A dombori üdülőtelep partszakaszán elosztva e pillanatban két bisztró működik. Van egy tejárusító pavilon, a MÉK jó forgalmú vegyesboltot tart fenn, a KISZ-tábor mellett ajándékbolt árusít. Erre az idényre már négy pecsenye, és halsütőnek is működési engedélyt adtunk. — Legutóbbi ott jártunk idején a két bisztró közül még csak az egyik működött... — Azóta a Hullám-camping melletti működéséhez is sikerült megteremteni a személyi feltételeket és az rövidesen belép a kereskedelmi forgalomba. —• Ez a „forgalomba lépés” általában milyen szempontok szerint történik? — Neon egészen úgy, ahogy akadnak olyan termelők, akik igényeiket valami ősi paraszti naívsággal fogalmazzák meg. Elfeledkeznek arról, hogy olyan gazdasági környezetben élünk, amikor az összefonódás a földtől az üzletig rendkívül erőteljes, és hogy ebben az integrációs láncban valóságos érdekei vannak a felvásárlónak, a feldolgozónak, a fogyasztónak is. Olyan társadalom ahol minden termelői igény maradéktalanul érvényesülhet nincsen a világon. Ebből a két végletből rajzolódik ki egyébként az egyenrangúsági probléma megoldásának valóságos távlata. Tehát ha egységes a felvásárló, akkor teremtsenek maguk között eeységet a termelők is. Fellépésük lesyen megfontolt, és összehangolt. Ebben az esetben már a termelés a nagyobbik erő. amelv a lehetőségeket megközelítően kedvező feltételeket köthet ki magának. — Torkomban dobogott a szívem, amikor beléptem a Parlament kapuján, azt hittem álmodom az egészet. De nem! Az én nevemet is olvasták a kitüntetettek között, Losonczi Páltól kaptam meg a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, — emlékszik vissza Ambrusz Pálné az elmúlt hetek egyik legnagyobb belpolitikai eseményére a szocialista brigádvezetők országos tanácskozására. Megyénk ipari szövetkezeteinek mintegy háromezer szocialista brigádtagját képviselte, s eddigi munkásságának elismeréséül a „Munka Érdemrend” ezüst fokozata kitüntetést kapta. azt történetesen épperi ön egy nemrégiben megjelent kis humoreszkjében kifogásolta. Nem számolhatunk szeszélyes időjárásunk pillanatnyi kedvével. Az általános nyitási kezdet június eleje. Ebben éppúgy, mint a zárásban, a fokozatosság elve érvényesül. — Kielégítik-e a jelenlegi egységek az itteni üdülők, kirándulók közellátási igényeit? — Véleményem szerint hétköznap igen. A hétvégeken, szombat-vasárnaponként, amikor a forgalom lökésszerűen, hullámokban jelentkezik, egyelőre még nem. — A négy pecsenyesütő valószínűleg joggal várható jó forgalma sem elégséges ehhez? — A pecsenyesütőknek azzal a feltétellel adtunk működési engedélyt, hogy nyáron egész idényben, mindennan kötelesek nyitva tartani. A KISOSZ-szal megállapodtunk abban. hoCTv részükre központi keretből külön biztosítjuk a megfelelő húsmennyiséget. Ennek ellenére, a már említett csúcsforgalmú napokon, arról még nem beszélhetünk, hogy minden igény biztosan ki lenne elégítve. — A megoldás? — A megoldáshoz minden bizonnyal legalább részben hozzásegít bennünket a Tolna megyei Vendé:? ! át óipari Vállalattal és a Gemenc Szálló igazgatójával történt megállapodásunk. Vállalták, hogy saját belátásuk szerint, amikor szombaton és vasárnap jó idő és így nagy forgalom ígérkezik. útnak indítiák mikrrobu- szaikat jégbehűtött italokkal, és szendvicsekkel. Ezek a A közelmúltban egy műszergyári konkrét példa kapcsán' vetették föl a dolgozó nők terhestanácsadáson való megjelenésének hátrányos következményeit. Bár a cikk végén az emberségesebb egvedi elbírálást jelölték megoldásként — az eddigi tapasztalatokból kiindulva — úgy véltük. hogy egészségügyi problémáról lévén szó, az orvoslás lehetőségeit is az egészségügy területén kell keresnünk. Éppen ezért, megyénk egészségügyének szervezői a nagy szakemberhiány ellenére is találtak rövid idő alatt megoldást, melyről ezúton adunk tájékoztatást. Az eddigi kétszer háromórás délelőtti terhestanácsadáSzerény munkásasszony Ambrusz Pálné, a Bonyhádi „BONY” Cipőipari Szövetkezet dolgozója. Munkahelye a papucsüzem, a Tyereskova nevét viselő szocialista brigád vezetője, amely eddig négy alkalommal kapta meg a kitüntetést, legutóbb a cím ezüst fokozatát nyerte el. Sokat dolgozik, hiszen a legjobban igyekszik helytállni a műhelyben, a családban és a közéletben egyaránt. Ez pedig nem kis dolog. A szövetkezet vezetőségének tagja, a nőbizottság elnöke, tisztséget tölt ba a községi pártbizottságban, s természetes, hogy el kell látnia a szocialista brigád vezemozgó büfék készletük fogytával bármikor visszatérhetnek Szekszárdra és új árukészlettel megrakodva ismét kimehetnek majd Domboriba. — A meleg étellel való ellátás javítására születtek-e tervek? Idény vendéglő megnyitására gondolunk. — Igen, sőt nem is idényjellegűén. A Mecsekvidéki Uzemélelmezési Vállalat a jelenlegi tejpavilon és MÉK-üz- let szomszédságában lévő szabad területen napi háromszáz adagos bisztrót létesít. Ez azonban nemcsak szezonálisan működik majd, hanem a téli tanfolyamok résztvevőivel is számolva, csökkentett létszámmal, egész évben. A tervek adaptálása folyamatban van. A több milliós beruházási költségek felét a Belkereskedelmi Minisztérium magára vállalta, így nagy segítséget adott a dombori közellátási gondok enyhítéséhez. Támogatást nyújtott a vállalatnak az Országos Idegenforgalmi Tanács és megyei tanácsunk is. — Mikorra készül el ez a bisztró? — Az év végére, így jövőre már bizonyos, hogy jobb helyzetről tájékoztathatom olvasóikat a dombori közellátásról, mint ahogy tavaly tehettem volna és most megtettem. Ki- sebb-nagyobb zökkenők mindig voltak és természetesen lehetnek is, abban azonban azt hiszem à helyet régóta ismerők mindannyian egyetérthet- nek, kevés olyan üdülőtelep van az országban, mely rövid néhány esztendő alatt annyit fejlődött volna, mint az Domboriban. törtéint. (ordas) son kívül, 1972. július 21-től minden szerdán 14 órától 17 óráig további három órával bővítjük Szek.szárdon a tanácsadások idejét, módot adva ezzel a délelőtti műszakokban dolgozóknak a munkaidejükön kívül való megjelenésre. Nem tudjuk, hogy más természetes, Vagy jogi személy reflektált-e az említett közérdekű cikkre, mindenesetre azt kérjük, találja meg a szerkesztőség annak a módját, hogy az érintettek a fönti intézkedéssel biztosított új lehetőségről tudomást szerezzenek. Köszönettel: dr. Trebits Rudolf főorvos, a Balassa János Megyei Kór-; ház és Rendelőintézet főigazgató-helyettese tésével járó feladatokat. Otthon?... Négy gyermek édesanyja, a legidősebb lánya nemrégen ment férjhez, legkisebb ikergyermekei még tanulnak. Családi körben sem unatkozik. — Néha magammal is vitatkozom, hogy miért kell eny- nyit vállalni ? Egyszerűen nem tudok nemet mondani, ha valamire megkérnek, és még- egyszer mondom, ami erőmből, tehetségeimből futja, azt megcsinálom. Én tudom, hogy többet várnak, elsősorban az én brigádom. A magas kitüntetést is, a képviseletet is úgy fogom fel, mint előlegezett bizalmat, igyekszem is ennek megfelelni. Szó esik a tanácskozáson szerzett tapasztalatokról is. Magamnak úgy fogalmaztam meg az országos értekezlet alapján a szocialista brigádok tennivalóit, hogy jól dolgozni, jól politizálni és becsülettel élni. Tulajdonképpen valamilyen formában mindenki hangsúlyozta ezt a tanácskozáson. Nagyon sokszor került szóba az is, hogy a gazdasági és politikai vezetők a gyakorlatban hogyan segítsék a szocialista brigádokat. Természetesen tőlem telhetőén igyekszem hozzájárulni, hogy a mindennapi életben hasznosítsuk a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásának tapasztalatait. A mi szövetkezetünkben valamennyi szocialista brigádnak, az egész kollektívának beszámolok. De, ha más szövetkezetekbe hívnak, s ezt a vezetők lehetővé teszik, ott is elmondom, meglátásom szerint mit kell tenni, hogy a szocialista brigádok minden tekintetben megfeleljenek az egész társadalom által támasztott követelményeknek. R. Ë. Népújság 3 1972. június 16. Közellátás Domboriban Háromezer szocialista brigádtag képviseletében
