Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-13 / 137. szám

A ! Alföld tengert követel' ma­gának. Vissza a valamikori Időkbe, amikor még víz borított erre­felé mindent, sík, merő víz, hatal­mas tenger. Jövőjét éli, építi, formálja a táj. A Tisza IX. A nép még semmit sem lá­tott az eljövendő nagy vízből, de már találóan elnevezte Kisbalatonnak, alföldi tengernek. A KUNSÁGBAN Kisköre Heves megyében találha­tó. A Tisza másik partján mindjárt Abádszalók. Az ország legszárazabb területe. Kevés a csapadék, évente 500—530 milliméter. A földek min­dig szomjazták itt az esőt. Történelmi a táj. Nemcsak a mon­dák, a szájról szájra örökölt mesék, elbeszélések vallanak róla, hanem történelmi leletek is. Abádszalókon a Királyhalom tetején nem is olyan régen hatalmas eperfa volt. Egyszer­re csak elsüllyedt a földben úgy, hogy a hegye látszott ki a gödörből. A régiek ma is úgy mondják, egy ideig ott volt eltemetve Aba Sámuel magyar király.« A föld vall. Abádszalók területe az ősközösség óta lakott hely. Elszene­sedett hulladékanyagokban neolit kori cserépedény-töredékeket talál­tak. A mocsaras, akkor még vízben bővelkedő vidéken kezdetleges föld­művelést folytattak. A szkíta korból is maradtak fenn emlékek. A Kunságnak külön története van. Kunmadaras, Kunhegyes,Karcag, Kis­újszállás, Kenderes — a hajdani kun település Kolbaszék, többszöri el­pusztulás után is „lábra kapott”, és végleges otthonnal szolgált a mokány kis kunoknak. MINDENKI ÉPÍT À táj elárulja az embert. A növé­nyek, a házak, a termesztett kultú­rák beszédesek. Egy időben itt, ke­véssel a felszabadulás után boldog, boldogtalan rizst termelt. Beütött az első esztendőben. Aztán jött a be­tegség, a brunzone, s elvitte a ter­mést, elvitte a kedvet is. Néhány esztendeig még az elárvult, elhanya­golt földeken próbálkoztak néme­lyek, de lassan-lassan abbahagyták. S maradt minden, a hagyományos, Tisza megszokott formák között, kukorica, cukorrépa, kalászosok. A nagyüze­mek létrejöttével, megerősödésével néhány új kultúra is meghonosodott: szőlő, gyümölcs. De a táj még min­dig nem annyira intenzív, mint a dunántúli, vagy a Szeged környéki. Kisköre kis falu. De már a Tisza II. formálja. Mozgékonyak, lüktetőek a napok. A fodrászüzlet hétköznap is tele, a Tiszagyöngye kisvendéglő szintén. Teherautók dübörögnek át a falu főutcáján, hajnaltól késő estig, megállás nélkül. Itt minden építke­zik. Az ember is. Aki eljárt messzi vidékre, most hazahívta a készülő vízlépcső, a biztos megélhetés. A nádfedeles házak szomszédságában egyre-másra épülnek az újak, vagy csinosodnak a régiek. Az építkezés első üteme tart. Víz­lépcső készül, parti létesítmények, tározó tó, töltéserősítések egy szaka­sza, a bal parton Tiszafüredig, a jobb parton Sarudig. Ugyanakkor a nagykunsági és a jászsági főcsatorna. Látogatók jönnek, látogatók mennek. 1970-ben 2700 vendég volt, akikről hivatalosan is tudnak. 1971-ben 714 millió forint volt a pénzügyi elő­irányzat, amit december végéig tel­jesíteniük kellett. Ebből 500 millió építési, 180 millió szerelési, 34 millió pedig egyéb tevékenységre. UJ MEDER A duzzasztás 1973-ban kezdődik meg. Ehhez már június végén meg­kezdik a mederátvágást, vagyis a Tiszát a régi mederből új mederbe terelik. A munkák jellege változó. 1970-ben az építési tevékenység do­minált, tavaly az acélszerkezeti ele­mek szerelése. Piros daruk emelked­nek a magasba, valóságos „kő­hegyek” betonerődök. Pontosan halad itt minden, szigorúan megtervezve, szabályszerűen. A telep — ahol az irodák is találhatók, lakóházak, munkásszállás, étterem, presszó — már az építkezés kezdetére ek- készült, hogy az itt dolgozók meg­felelő szociális, kuturális körűimé- r : ' y .{ kettő nyék közé jussanak, jöjjenek. Nin­csenek „kutyaólak”, a végleges lakó­telepen 120 lakás található, zömében kétszobás, és 120 fős legényszállás. Parkettás szobák, zuhanyozó, fürdő­szobák, központi fűtés, konyhák, szó­val mindaz, ami városi színvonal. A konyha 1300 személyt szolgál ki. Műhelyek, garázsok, szociális létesít­mények. A telepen termelt víznek egyharmada a faluba jut el, Kiskö­rére. Van szennyvízhálózat és tisz­títóberendezés. Megfelelő az úthálózat, 6 és fél kilométer, 3 és fél kilométer az ipar­vágány-hálózat. A tömeganyagokat vasúton szállítják, az acél- és víz- gépészeti egységeket is. Összesen 1600-an találnak nap mint nap mun­kát, tisztességes keresetet ezen a hatalmas beruházáson. Jó a társa­dalmi tulajdon védelme, nem ha­sonlít az élet a hajdani dunapentelei napokhoz. Nagy a gépesítés, a mű­szakiak száma 110. Sok az automata és félautomata berendezés, ilyen a „betongyár” is. aram és öntözés A félautomata rendszer nagy tel­jesítményű, óránként 30 köbméteres. A sok ügyes elektromos berendezés segíti az embert. Beprogramozzák az időmemória-egységet, amely kijavít­ja azokat az elemi hibákat — job­ban mondva inkább megelőzi —, amit esetleg az ember elkövertne. így épül a vízlépcső. A Tisza helyzeti energiáját használják majd fel, és négy turbina segítségével áramot nyernek, vagy pedig öntöznek. A tározó tó környékén lényeges válto­zás lesz. Elsődleges az árvízvédelmi biztonság fokozása. Úgyszintén a bel­vízi kiépítettség, vagyis a belvíz­károk csökkentése, levezetése, a mezőgazdasági hasznosítás jobb fel­tételei. A hatalmas tófelület alkal­mas lesz haltenyésztésre, intenzív halgazdálkodásra, ugyanakkor kiala­kulhat a víziélet, strandolás, vitorlá­zás, sporthorgászás. Egyre-másra lét­re jöhetnek, gomba módra szaporod­hatnak az üdülőtelepek. Végered­ményben a hasznos víziterület — duzzasztással, 127 négyzetkilométer lesz, ami a Balaton egyötödének fe­lel meg, vagyis találó az elnevezés: Kisbalaton. Megváltozik a mikroklíma, nagy lesz a párolgás. A szegedi József Attila Tudományegyetem megkezdte már a mikroklimatikus vizsgálatokat, s két állomást telepít ide. Az öntö­zési hatásterület másfélmillió holdat érint, ezen belül 524 ezer holdat ön­tözhetnek majd a gazdaságok, s ez à mezőgazdasági dolgozó élet- és mun­kakörülményeit változtatja meg, te­szi kedvezőbbé. A növényi kultúrák átalakulnak, s az állattenyésztés is, hatalmas és virágzó feldolgozóipar jön létre a környéken. A műtárgyakhoz, s az építkezéshez több millió köbméter földet mozgat­nak meg. Ezek helyén az agyag­gödrökben erdőket telepítenek, és másodlagos mezőgazdasági hasznosí­tású növényeket. 1970-ben 100 mil­lió forintot adtak kártalanításra. A szövetkezetak ezt csak üzemági fej­lesztésre fordíthatják. VÉDNÖKSÉGGEL ötszáznál több vállalat érdekelt a hatalmas építkezésen. Különösen a fiatalok, ugyanis a kiskörei (Tisza II.) vízlépcső és öntözőrendszer építésé­nek, valamint mezőgazdasági, hasz­nosításának megvalósulása véglege­sen 1985-re várható. A feladatokat tehát a fiataloknak kell elsősorban megvalósítani. Ezért védnökséget vállalt a KISZ, és szocialista szerző­dést kötött a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériummal, vala­mint az Országos Vízügyi Hivatallal. Budapesten és az érintett hat me­gyében több mint ezer KlSZ-alap- szervezeit és 600 úttörőcsapat kapcso­lódott be a nagy program megvaló­sításába. A negyedik ötéves terv célkitűzései alapján a kiskörei fő­mű első szakaszát 1973. június 30-ra, teljes kiépítését pedig 1975-re feje­zik be. Az építkezés eddigi üteme garancia erre. Mindenütt építkezés. S a falvak népe ámulattal, reménykedéssel fi­gyeli. Uj élet készül, új élet születik..' , SZ. LUKÁCS IMRE . 9 9 o tjJ -rt :3 19 in $ a Kaszinó utcában ii. Szász Dániel újságíró elő­vette a jó előre előkészített papírokat és a magnetofont készen arra, hogy bekapcsol­ja. Már nyúlt is feléje, de mozdulata eltört, gondolatai újból és újból a régi esemé­nyekre irányultak. Otthon eszébe sem jutott, hogy fele­sége nagyanyja, a Dédi, egy volt bárónő, a pesti társaság egykori szépasszonya, hiszen a szegény öregasszony ismeret­ségük kezdetén, az ötvenes években még Kutassy profesz- Bzorék cselédszobájában nylonkendőket festegetett. De lám, elég volt a tengerpartra jönni és a forradalmi évek eseményei, amelyek megfosz­tották rangjától és részvény- pakettjeitől, eltűntek. Elég volt meglátni a hajdani hódí­tásait és gáláns kalandjai színhelyét, a valamikori Fiúmét és Abbáziát, újra bárónővé, nagyvilági dámává vedlett vissza. Szász meglehetősen vegyes érzésekkel figyelte mint éb­red fel negyedszázados álmá­ból, mint regenerálja érzék­szerveit, mozgását, hanghőrdo- zását. Szász Dániel felesége Balátai Éva pedig akaratlanul is segítette ezt az átváltozást. — Minden kifogástalan itt. ugye Dédi? — kérdezgette nagyanyjától kedveskedve. — A nap, a szél, a víz, a fűsze­rezett húsok, a saláták, gyü­mölcsök, az italok — és Dédi boldogan rábólintott. A kali­forniai nyarak jutottak eszébe, ahol kisebb birtoka volt. az olasz katedrálisok. az isztam­buli fehér házsorok, ahoi va­lamikor annyit járt. És eltűn­tek az „oroszok bejövetele” utáni „szörnyű” évek, a cse­lédlakás, a beszegésre váró nylonabroszok..,. Azzal a kéz­zel kellett ezt végezni, amely­re valamikor Krupp. Thyssen. Ghorin Ferenc lehelt érzelmes kézcsókot... vegyi gyárát le­bombázták, részvényei elérték­telenedtek, leánya férjét Ba­látai Jenőt hiába finanszíroz­ta... A jugoszláviai nyaraló­helyen eltöltött napok elfúj­ták azonban Dédi rossz emlé­keit. Szász Dániel a terasz másik oldalára sétált és az üdülő előtti autóparkolóra nézett. Alfréd Flessburger kölni gyógyszerész, akivel a Dédi 30 év után itt összetalálkozott, éppen a slusszkulcsot húzta ki piros színű sport Mercedesé- ből és leállította a motort, megindult a szálló felé. Szász a kerek arcú, zárt mosolyú férfit figyelte és közben arra gondolt milyen érdekes sze­szélye a sorsnak, hogy Dédi és ő most összefutottak. Dánielnek nyaralásuk első napjai is eszébe jutottak, ak­kor találkoztak először a pi­ros Mercedes gazdájával. A hegyek felé sétáltak ketten Évával, szembe velük az úton kocsi jött, majd gyorsan el­porzott és Szász a pillanat tört része alatt látta felvillanni a kocsiban ülő 60 év körüli szi­kár. keményvonású. naosolyta- lan arcú férfit. Kalapja, szem­üvege, kezén a kesztyűje a gazdag úrvezetőt mutatta. Éva megtorpant és az autó vágta léghuzatban férje karjába ka­paszkodott, miközben hátra­fordulva az autó rendszámát figyelte. — Csodálatos kocsi, mondta Éva és Dániel ügyet sem ve­tett erre a megjegyzésre, foly­tatta magyarázatát a római utakról, légiókról, aztán a crnagorácokról. 'akik a máso­dik világháború partizánhar­caiban a legkitűnőbb céllövők voltak. — Azt hiszem, azon az úton verték vissza először a néme­teket — mutatott a hegy pe­remére, a kanyargó szerpen­tinre. — A németeket? — kérdez­te dacos kis gúnnyal a fele­sége — a németek mégis Mer­cedesszel vannak itt, — s Szász erre nem tudott mit válaszol­ni. Alfréd Flessburger — Szász hangosan kimondta a nevet és a másodszori találkozásuk ju­tott az eszébe. A szálló bárjá­ban kellemes, halk zene szólt, Évával táncoltak, ö nem akart inni és szeretett volna korán lefeküdni, hogy tiszta és világos aggyal tudjon más­nap az anyaggal foglalkozni, de a társaságnak túl jó kedve volt. nem hagyhatta ott őket. Amikor a zenekar nagyon gyors számra váltott. Évával visszatértek asztalukhoz. — Dédi, csak nem vagy rosszul? — Éva ijedten kapta fel nagyanyja asztalon nyugvó kezét és pulzusát tapogatta. — Nem, semmi már elmúlt — nyögte sápadtan a bárónő, de szemét nem tudta levenni egy távoli pontról... Szász kö­vette tekintetét... Az egyik fekete bőrhuzatú fotelben a Mercedes tulajdonosa ült. A férfi felemelte poharát és diszkréten meghajolt az idős hölgy felé. — Dédi, te ismered őt? — kérdezte Éva. — Valami rémlik nekem drágám, bár az emlékeimből oly sok arc merülhet föl, hogy már nyugodtan összekeverhe­tem őket. Éjfél felé a zenekar öreg szerszámokat vett elő. tambu­ráztak. Meleg volt. sokat ittak és a társaság a zenészekhez csatlakozva énekelni kezdett. Francia, angol, olasz, szerb szavak keveregtek a levegő­ben. összefogóztak, egymás vállára téve kezüket, körbe táncolták az asztalokat. Dáni­elt is befogták. A lánc rövide­sen összesodarta őket Alfréd FlessburgerreL .. Fújtatva, li­hegve ült le asztalukhoz mé­lyen bókolva csókolt kezet a hölgyeknek. Kiderült, Dédi ismeri Fless- burgert. — Bajor származású vagyok mondta Dédi Szásznak — éle­tem felét Németországban töl­töttem. Holnap feleleveníthetjük emlékeinket — mondta a bá­rónő és a kölni gyógyszerész­re nézett. Flessburger pezsgő­ért szalasztotta a pincért „ta­lálkozásunkra inni kell höl­gyeim!” Aztán a környék lát­ványosságairól, az olajfákról, a teraszosan művelt földekről, a népek szokásairól beszélget­tek. — A magyar konyha ki­tűnő — mondta Flessburger. — Úgy találja? Nézett a szemébe Szász. — Járt talán Magyarországon ? — Igen, a háború előtt ex- port-impoi;t ügyleteket bonyo­lítottam. .. Apropos... Meg van még a jó öreg Astoria? A pezsgőzést vidám cseve­gés követte. Szász agyában, karjában a szesz jótékonyan szétáradt, jó volt feloldódni a kellemes társaságban, a szóra­kozó emberek között. — Ez egy nagyon gazdag pasas — mondta neki Éva, már a szobájukban, s Szász arra gondolt, Évánál újabban az élmények, érzések önma­gukban értéktelenek, ha vala­miféle érdekkel nem kerülhet­nek kapcsolatba. — Hiába, ezeknek mindig jól megy — az asszony mé­lyet sóhajtott. Szász nem akart erről be­szélni. Éva elaludt. Dániel könyvet vett elő, olvasott, de az sem hozott álmot a szemé­re. Levegőre vágyott, ezért hát csendesen felkelt és lábujjhe­gyen kisettenkedett a szobá­ból. A portás a pulton bóbis­kolt, Szász hangtalanul elment mellette és kisétált a kapun. Gyönyörű csillagos éjszaka volt, a pálmák között enyhe szél sustorgott. A tenger fe­lől friss levegőt hozott a misztrál. Szász a partnak tar­tott, a napozókosarakat ke­rülve érte el a vizet. Vissza­fordulva a magas, sötét he­gyek felé nézett, aztán a par­ti lámpácskák irányába. A szálló harmadik emeletén az egyik erkély mögül világosság szűrődött ki. A Dédi szobája!.. Nem tud aludni? __ Mindig k itűnő alvónak tartotta ma­gát. Szász közelebb sétált és felkukkantott az üvegezett er­kélyajtóra. Az összehúzott függönyök mögött két mozgó alakot látott a szobában. Csak nem lett rosszul a 72 éves matróna?... A pincér van bent nála vagy az éjszakai személyzet valamelyik tagja? Szász várt öt-hat percet, de az alak csak nem távozott. Meg keli néznie ki az! Szász megkerülte a földszinti veran­dát, belépett a kapun és fel­sietett a harmadik emeletre. A folyosó csendes és kihalt volt. Nesztelen léptekkel ment az exbárónő szobájáig. Fülét az ajtóra tette. A szobából német nyelvű beszédet hallott, de a szavak sajnos érthetetlen hangcsomókká . álltak össze. Nem akarta, hogy rajtakap­ják, és a közeli mosdóba osont. Az ajtót kicsit nyitva tartva figyelte, ki távozik a Dédi szo­bájából Negyed óra múlva nyílott az ajtó és meglepetésére Dédi újkeletű és egyben régi isme­rőse, Alfréd Flessburger tűnt fel. Némán bólintott a bárónő felé. aztán sietős léptekkel tá­vozott. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents