Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-13 / 137. szám

Közös tanács — összhang nélkül Ä 862 lakosú Lengyel máig lem bocsátotta meg a közpon- 1 íekvésű, de „csak” 560 lel­het számláló Kisvejkének, íogy közös tanácsi székhely ett. Az engesztelhetetlennek ízért nem mondható „harag” íem tetéződik kimért magá- íással, de létezik és nem min­ien előzmény nélkül. A mél- lányolható előzmények idő­pontja a 2022/1968. VII. 13. számú kormányhatározat vég­rehajtásának kezdetére tehető. Ha netán valaki nem tudná, ez a kormányhatározat indí­totta el tanácsi hálózatunk korszerűsítésének azt a mun­káját, ami munka a tanács- törvény végrehajtási rendele­tének megvalósításában tető­zött. A 789 lelket számoló Mucsfa és a 640 lakosú Závod már 1969. június 30. hatállyal ki­mondta, hogy Kisvejke szék­hellyel közös tanácsot alakít. Kívánatos lett volna Lengyel azonnali csatlakozása is, de Lengyel, nem tudni mire, vagy kire számítva távol maradt és csak egy év múlva, 1970. jú­nius 30-án csatlakozott a kö­zös tanácshoz. Akkor is úgy, hogy nem volt egyöntetűen tisztázott a csatlakozás értel­me, haszna, államigazgatási szükségessége. Ma már bizton megállapítható mindez, s leg­főképpen abból, hogy Lengyel változatlanul őrzi a sértődött­ség maga teremtette státuszát. Nem egy és nem is csak két lengyelt választópolgár számá­ra jelent megválaszolatlan kér­dést ma is, hogy miért Kis­vejke lett a közös tanácsi szék­hely és miért nem Lengyel? Pedig a válasz kézenfekvő. A négy község közös tanácsba va­ló egyesítése államigazgatási szempontból volt célszerű. Kis­vejke az egyesült . községek centrumában fekszik, ezenkí­vül a négy község lakosságá­nak túlnyomó többsége dolgo­zik a kisvejkei Szabadság Mg. Termelőszövetkezet néven 1969-ben egyesült termeáőszö- vetkezetben. Mi következik mindebből? Az, hogy Lengyel, Mucsfa, Závod és Kisvejke nemcsak közigazgatási egysé­get alkot, hanem gazdasági egységet is. Következik továb­bá, hogy ez a négy kis község többre megy mind államigaz­gatási, mind gazdasági téren összefogódíva, mint külön- külön. Az egyesülés alaphely­zete ugyanis— többek között és távolról sem mellékesen — lehetőséget biztosít az anyagi eszközök koncentrálására, ezek ésszerű fölhasználására, nem beszélve a legfontosabbról, ar­ról a differenciáltságról, ahogy a közös tanácsok és kirendelt­ségeik tanácsi, azaz államigaz­gatási teendőiket elláthatják ebben a fölállásban. — Lengyel példája egyedi példa — hallhattam nem is olyan régen, amikor a megyei tanács végrehajtó bizottsága a közös tanácsú községek taná­csainak munkáját értékelte, különös tekintettel a kirendelt­ségek működésének tapaszta­lataira. — Nincs itt nálunk már selmmi baj — nyugtatott nem sokkal ezután Bai József a lengyeli tanácsi kirendeltség vezetője, aki később abbeli ag­godalmának adott kifejezést, Népújság 5 1972. június 13. hogy jobb lenne, ha nem boly­gatnánk ezt a dolgot, mert ke­veredés lehet belőle. Akkor sem értem, most sem értem, miféle keveredésre gon­dolt. De mélységes nyugalom tölt el arra a gondolatra, hogy az esetleg mégis támadó ke­veredés fölkelti az érdekeltek­ben a tisztázás igényét, ami­nek az lehet az eredménye kis idő múltán, hogy a négy kö­zös tanácsba egyesült község közül egy nem tekinti magát tovább előkelő idegennek és végre megérti, hogy az egyesü­lés ténye egyenlő az előre­lépéssel. De Lengyel, mind­addig nem látja, nem láthatja teljes hasznát az összeíogód- zásnak, amíg nem kezdi ta­nácstagjaival az élen kamatoz­tatni ezt a fejlődés diktálta előrelépést. Miért mondom, hogy tanácstagjaival az élen? Sőt, külön is kihangsúlyozva, hogy az élen? Mert az • ir­reális székhely községi álmok meghiúsulása miatt neheztelő Lengyel mára már leszokott az asztalcsapkodásról, de 12 ta­nácstagja közül öt-hat rendsze­rint távol tartja magát a kö­zös tanács üléseiről. Boldogan föltételezném, hogy nincs eb­ben semmi kigondoltság, a passzív ellentüntetésnek egy szikrája se. De nem merem föltételezni. És e bátortalan­ságomat igazolja némiképpen annak a tanácsülésnek a jegy­zőkönyve, ami februárban ké­szült. A tanácsülés az 1972. évi költségvetést tárgyalta és igen viharos légkörben, mert amikor a fejlesztési tervek mellé társuló anyagi eszközök sorsáról kellett dönteni, Kesz- ler Mátyás, a lengyeli községi tanács volt elnöke — jelenlegi tanácstag — így hördült föl, szavait a mucsfai elnökhöz in­tézve: — Kérdezem Henrik, mit tettetek ti 20 év alatt? A retorikus kérdés indítéka pedig nem más volt, mint az, hogy a közös tanács költség- vetéséből a mucsfai bekötő út építésére 576 000 forintot kel­lett jóváhagynia a 38 tagú tes­tületnek. A négy község ta­nácstagságának. A mucsfai bekötő út meg­épül. Csak ez sajog úgy? Lengyelen Bai József kiren-. deltségvezető és mellette má­sok is azt hangoztatták, hogy már nem lenne semmi .baj a fejekben a közös tanácshoz való csatlakozás miatt, ha több lenne a fejlesztési feladatokra fordítható pénz. Lehet benne valami. Kisvejke közös tanácsa gyöngén áll a fejlesztési föl­adatokra fordítható, anyagi esz­közök dolgában, mert köz­ségfejlesztési adóból van 193 000 forintja, községenként átlag 44—45 ezer forint befize­téssel, míg Lengyel a fejlesz­tési alaphoz 59 000 forinttal járul hozzá. — Elviszik tőlünk a pénzt, aztán nekünk ott van a sehol semmi — hallhattam Lengye­len. Itt mondom ki hangosan: vajon milyen lehet, a 12 len­gyelt tanácstag kapcsolata vá­lasztóikkal, ha választóik nem tudják, hogy az a bizonyos és érvként annyiszor emlegetett 59 000 forint bőségesen vissza­térül? Ahogy mondani szokás: kamatostul! Mert... elkészült például — Bai József tájékoz­tatása szerint — egy buszváró a tanácsválasztások jelölő gyű­lésein elhangzott kívánságnak megfelelően fönt a szakmun­kásképző intézet magasságá­ban 40 000 forintért. Bekerí­tették a 200 000 forintos költ­séggel fölépített ravatalozót, elhelyeztek számos közvilágí­tási lámpát, és így tovább... Itt jegyzem meg, hogy a közös tanács fejlesztési célok­ra biztosított költségvetése 1972-re meghaladja a 600 000 forintot. Ennyi pénze Lengyel­nek egyedül mikor lenne? Köztudott dolog, hogy a falu­gyűlések tanácstörvényünkben előírt összehívásának a célja a község lakosságának tájékoz­tatása, továbbá az az informá­ció, ha tetszik véleménycsere, ami nélkül nehéz elképzelni a szocialista demokrácia kibon­takozását, érvényesülését. Len­gyelen legutóbb mindössze 27 ember jelent meg a falu­gyűlésen. A községnek 12 ta­nácstagja van, akik ilyen meg­nyilvánulásokon mondhatni hi­vatalból jelennek meg. Hossz volt a falugyűlés-szervezésem? Lehetséges. Inkább ezt hiszem el, mint azt, hogy csak 27 szülőhelyét szerető, a haladást igenlő ember él itt, aki jogot formál a község életének ala­kítására. Hol van hát a baj? Föntebb már említettem. Annyit azon­ban hozzátennék befejezésül, hogy ha beáll a félig-meddig megjósolt „keveredés”, úgy annak alkalmát használják föl az egyenetlenkedések okának tárgyilagos föltárására és az oktalan haragszomrád szigo­rú kiirtására. — lászló — Napfizikai obszervatórium Gyulán Megfigyelőállomást létesített Gyulán a Magyar Tudo­mányos Akadémia debreceni Napfizikai Obszervatóriuma. Az obszervatóriumot a 45 méter magas víztorony tetején helyezték el. Márki-Zay Lajos, a gyulai állomás vezetője, dr. Dezső Lóránt, a debreceni obszervatórium vezetője és Kálmán Béla tudományos munkatársa Napról készült fényképfelvé­telt vizsgálja. (MTI foto: Bajkor József felvétele — K3). Táfoornyitás Balatonszepezdéit Vasárnap megnyílt Bala­tonszepezden a megye első út­törőtábora. A szekszárdi járá­si hivatal fenntartásában lévő tábor turnusonként száz gye­reket képes fogadni és hat­nyolc személyes, betonalapzat­ba ágyazott, tehát rögzített vázú sátrakban elhelyezni. Harmadik éve működik. Ta­valy elkészült a jól felszerelt üzemi konyha” és a hideg­meleg vizes zuhanyozó. A tol­nai tábor környékén a fák alatt több más megyének is van úttörő- és KlSZ-nyaraló- helye. Az első nap minden úttörő­táborban egyformán zajlik. A gyerekek folyamatosan érkez­nek, tegnap két autóbusz szál­lította őket a helyszínre. Már elmúlott dél mire megérkez­tek. A szép nagy ebédlőben még az otthonról hozott ételt fogyasztották el. Ezt követő­en megalakult a két raj. majd az őrsök is. A gyerekek ma­guk dönthették el kikkel sze­retnek egy csoportban, ez azt is jelenti, hogy egy sátorban Sárhöxi lakodalom : Befejeződtek az elődöntők Vasárnap délután Decsen és Alsónyéken Megfújom a furu­lyám címmel a Sárközi lako­dalom népdaléneklési elődön­tőit rendezték meg, melyekkel az elődöntők sora lezárult. Mindkét helyen nagyszámú érdeklődő előtt folyt a versen­gés, aminek eredményeként a szombat esti, a bátai művelő­dési otthonban tartandó dön­tőre az alábbi versenyzők ju­tottak : Fodor Mihály szálkai, Czirák Éva szekszárdi, Baranyák Zol­tánná dunaf öld vári, Király Ilo­na érsekcsanádi. Borbély Ist­vánná nagybaracskai, Kapási Julianna bátaszéki szólista. Az éneklő csoportok közül a szeremlei kórus, a szekszárdi Gyors- és Gépíró Iskola és a bátaiak kórusa jutott a dön­tőbe. Érdekességként megemlítjük, ahogy azt Olsvay Imrétől, a Magyar Tudományos Akadé­mia népdalkutató csoportjá­nak munkatársától megtudtuk, hogy a Sárközi lakodalomra finn szakemberek is eljönnek. A napokban a televízió sár­közi dokumentumfilm forgatá­sát kezdi meg. tölteni az elkövetkező egy he­tet. A kora délutáni órák a költözködéssel, rendezkedéssel teltek. Ennek elkészültével az idén először fürödtek Tolna megyei úttörők csoportosan a Balaton vizében. Szerencsére már elkészült a szepezdi strand, nem kell a négy ki­lométernyire lévő révfülöpire étgyalogolni. Hat után elvégezték a hát­ralévő táborrendezési mun­kát. Nyolc órakor kezdődött a táborgyűlés, ahol ismertették a kilencven úttörővel a tábor hendjét és az állandó napi­rendet, majd vidám, játékos ismerkedési est kezdődött. Ta­karodó fél 10-kor volt. Ebben az első turnusban a járás őrsvezetőinek egy cso­portja vesz részt őrsvezető­képző tanfolyamon, a járási KISZ-bizottság szervezésében. A programban ennek megfe­lelően délelőtt és késő délután tulajdonképpen tanulás szere­pel, . ha játékos formában is. Szerepel a programban egy ki­sebb kirándulás ég akadály- verseny is, majd az utolsó na­pok valamelyikén este ünne- pélyes nagy tábortűz lesz, vi­dám játékokkal, fejtörőkkel. Még ezzel együtt is túlságo­san kevésnek tartjuk a napi három óra szabad időt, amely­nek valójában csak egy részét tölthetik a gyerekek gondta­lan fürdőzéssel. Mindenkép­pen helyes lenne, ha délelőtt is jutna legalább egy óra er­re a célra. Változatos ételek­ről egy szakácsnő és három másodikos szakács szakmun. kástanuló gondoskodik. A következő turnus jutalom jellegű szaktábor lesz. A já­rási őrsi vetélkedők győzte­sei nyaralnak Szepezden tíz napot. Majd augusztus 23-áig, a zárás napjáig, úttörőcsapa­tok veszik birtokba a sátra­kat. Nyaranként nyolc-kilenc csoportban mintegy kilencszáz úttörő tölt hét. vagy tíz napot a táborban.

Next

/
Thumbnails
Contents