Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-11 / 136. szám
A Kodály-életmű reprezentatív bemutatása PÁKOLITZ ISTVÁN VERSEI: KELJ FÖL ÉS JÁRJ! Nem szólított magához az Űr, a Sátánnak sem kellett a bőröd; mért lapulnál gyámoltalanul? Ki vesztésre áll, még nem legyőzött: Kelj föl és járj! Kérdezetten minek vallani? Fitogtatnád fölös-szép erődet; hisz az egész nem nagy valami, újra beállhatsz következőnek: Kelj föl és járj! Másokkal se hitesd el soha, hogy különös, ami veled történt; nem spanyolviasz és nem csoda, csak kései-biztató verőfény: Kelj föl és járj! ötvenen túl minden ráadás, ki megéli, könnyen belebékül; akid mindig, aki magyaráz------T edd a dolgod fontoskodás nélkül: Kelj föl és járj! Mint a Naim-béli tetszhalott: félig még a koporsóba zárva------D e gyógyul a szív, gyógyul: sajog, készül az újabb feltámadásra: Kelj föl és járj! MESSZIRŐL Az ácsinas mégiscsak odabiggyesztette — szabályellenesen — a lábnak való támasztékot. Ha többre nem futja, legalább ennyivel segíti azt a szerencsétlen flótást. Igaz, csak beszélni hallotta, nem is értett jól mindent, talán azért, mert túlontúl szép volt. Kár, nagy kár az ilyen kenyér- és halszaporitókért. Lám, a főpallér is szemet hány. Ha a huligán Barabbásról lenne szó, hát a világért sei Hogy a megrendelő egy vasat se fizet magánszorgalmú különmunkájáért, az még hagyján. És nem fogadná el a borravalót se. De ráuszíthatják a kopókat. Mert az inasféle könnyen gyanúba keveredik. Kodály Zoltán születésének 90. évfordulójáról nagyszabású zenei ünnepségsorozattal em- lékéznek meg hazánkban. Ez lesz az idei évad egyik legkiemelkedőbb kulturális eseménye; megrendezésekor nemcsak a hazai, a külföldi közönség érdeklődésére is számíthatunk. A szeptember 25-én kezdődő és december 17-én záruló jubileumi ünnepségekről a közelmúltban sajtótájékoztatón is beszámolt az Országos Operatív Bizottság, — ennek egyes fontosabb programjaira kell most emlékeztetnünk, amikor vázlatosán ismertetjük a Ko- dály-jubileum tartalmát, mondanivalóját. A Budapesti Zenei Hetek keretében — szeptember 25.— október 26. — nyolc hangversenyt Kodály-emlékestként rendeznek meg. A további huszonöt koncert középpontjában is Kodály életművének reprezentatív bemutatása áll. Zenekari művei közül felhangzik a Nyári éste és a Háry János- szvit (Ferencsik János vezényli); a Galántai táncok és a Concerto (Lukács Ervin); a Mdt-osszéki táncok (Vagzy Viktor) és a Felszállott 'a páva (Konstantin Iliev vendégkarmester dirigálásával). Az ora- tórikus művek közül a Psalmus Hungaricust, a Budavári Tadeumot hallhatják a koncertsorozat részvevői. A jubileumi ünnepségek nyitányaként — Ferencsik János vezényletével — a Székelyfonót adják elő. „Kodály kamarazenéje” címmel négy előadáson Nemes György szerkesztésében az idén is megjelent az Írószemmel című gyűjtőkötet, amely rendeltetése szerint arra hivatott, hogy az elmúlt év legjobb riportjait gyűjtse egybe. Már az első, 19?0-es év legjobb riportjait egybefoglaló s a jelenleginél lényegesen jobb kötetnél feltűnt a cím kétértelműsége: írószemmel, tehát nem író módjára, nem is írói ■eszközökkel, csak épp szemmel, amiből csak arra lehet következtetni, hogy a kötet szereplői nem írók, de író- szemmel látták meg a valóságot, legalábbis itt közölt riportjukban. A cím azonban így is félreérthető, kétszeresen is, hisz épp ebben a kötetben szerepel- például Thiery Árpád, aki több kitűnő regénnyel bizonyította be írói rangját, ugyanakkor ugyancsak ebben a kötetben olyan írás is található, nem is egy, ami elég távol van attól, hogy szerzője írói kvalitását ígérje. Mégis, a kötet egy év riport- termésének keresztmetszetét adja, bizonyítva, hogy a társadalmi gondokat tükröző, szo- ciográfikus igényű riport ismét polgárjogot nyert, s kár lenne lebecsülni társadalmi szerepét, tudatformáló jelentőségét, s még azt sem mernénk megkockáztatni, hogy mint műfaj valahol az irodalom perifériáján lenne. A kötet legjobb írásai föltétlenül ezt bizonyítják. Valamennyi írásra nem térhetünk ki, elsősorban azok érdekelnek bennünket, amelyek szükebb pátriánkkal. Tolnával valamiképp kapcsolatban vannak. Ám nemcsak ebből a szempontból, a kötet egészét tekintve is, első helyen kell említeni Ordas Iván írását, amely már a műfaj, végső lehetőségét jelenti, hisz egy családregény áramlása sejlik a B&ke-család tagjainak egymásrautatja be műveit a Magyar Rádió és Televízió Énekkara —, amely ezeken kívül ünnepi hangversennyel is megemlékezik1 a nagy zeneköltőrőL Nem ez az első Kodály-ün- nepségsorozat Magyarországon. Fontos zenei esemény volt a zeneszerző 70., 75. születésnapja alkalmából megrendezett koncertsorozat is, amelyeknek előadói gárdáját a mester útmutatásaival is segítette. A mostani azonban — arányainál, jelentőségénél fogva — még kiemelkedőbb. Valamennyi eddigi Kodály- emlékünnepség óriási lendületet adott a hazai kórusmozgalomnak. Ez volt e bemutatók legnagyobb eredménye, ezzel igazodtak a mester szelleméhez, s ezzel vívták ki leginkább Kodály elégedettségét. Köztudott, hogy milyen hatalmas arányú zenepedagógiai tevékenységet fejtett ki Kodály Zoltán. Ô vetette meg a mai iskolai — elsősorban az általános és középiskolai — zenei nevelés alapjait: ma már sok százezerre tehető azoknak az általános iskolát végzett fiataloknak a száma, akik az ő zenepedagógiai elvei szerint felépített tananyag segítségével ismerkedtek meg a muzsikával. Ez tükröződik a kórusmozgalom eredményeiben is. Az idei jubileumi hangversenysorozaton több mint háromszáz öntevékeny kórus is bemutatja műsorát —, s ezeknek az együtteseknek a tagjai ba folyó, szétváló, újra egyesülő sorsában. Az Anyasági érdemérem kilenc fejezete, melyek mindegyike önmagában is biztos vonásokkal megrajzolt portré, nemcsak egy család hű képe, a koré is: íme, így élt egy család, s mennyi más még, 1971-ben Magyarországon. Szekulity Péter riportja, a Félútón, egy utazás kerettörténetében villantja föl nemcsak útitársait, hanem egy kicsit az egész országot, valóban „írószemmel", helyenként szinte Gogolt idézve, s az utazás egyes állomásainak szereplőiről jóval többet tudünk meg, mint amennyit elmond: a fél- WfOndatok mögött sorsokat érzünk, emberekét is, egy országét is. A kötet egyetlen írása szól kifejezetten Tolna megyéről, pontosan Sárpilisről, Kunszabó Ferenc Sárpilis, 1970 című írása, ami alcíme szerint „részlet egy nagyobb lélegzetű szociográfiai műből”. Sajnálatosan gyönge írás, s bár Féja Géza kitűnő Sárköz-könyve után nehéz hozzá hasonló színvonalon írni a Sárközről, a szerző meg sem próbálkozik azzal, hogy ábrázoljon, írói eszközökkel igyekezzék közelebb hozni egy falu életét, inkább csak leltárba veszi a tényeket. A szociográfiának ma mindenképp más úton kell járnia. Az Irószemmel 1971 nem éri el színvonalban az előző évi gyűjteményt, néhány kitűnő írás azonban így is bizonyítja, hogy a műfaj, amit képvisel, nemcsak időszerű, hanem jó alkotásokat is rejteget magában. Ordas Iván és Szekulity Péter írásán kívül mindenképp ezt bizonyítja Katona Éva, Thiery Árpád, Sulyok Katalin, László Lajos, hogy csak azokat a neveket említsük, amelyek megmaradtak emlékezetünkben. CSÁNYI LÁSZLÓ már túlnyomó többségükben Kodály „zenei növendékei”. A mestert roppant örömmel töltötte el életében az a tény, hogy pedagógiai munkássága termékeny talajra talált hazánk iskoláiban. 1963-ban írta ezeket a sorokat: „A legnagyobb örömömre az szolgál, amikor a fiatalokat hallom jót, és jól énekelni. Nemrég három alkalommal volt ilyen élményben részem: Kecskémé» ten, Veszprémben és Dunaújvárosban (öregember már csak kevés helyre jut el) —, s mondhatom, a csendes elégedettség örömével jöttem el: így éneklő ifjúság, ez az, amit mindig kívántam. Bebizonyosodott, hogy az éneklő ifjúság óhaja nem hiú, üres ábránd; szorgalmas zenetanárok, tehetséges pedagógusok, kiváló nevelők segédkeznek megvalósításában, nagy sikerrel”. Többször írt erről a témáról — beszélt, nyilatkozott — s mindig . hasonló hangnemben. A mester, természetesen, nemcsak a Kodály-művek bemutatását hallgatta élvezettel. Sőt, mint mondotta, elsősorban annak örül, hogy az ő közreműködése is megkönnyítette, (egyszer így nyilatkozott: megrövidítette) a nagy zeneköltők műveinek megértéséhez vezető utat. Nem csekély részben neki köszönhető, hogy ifjúságunk tekintélyes része eljutott Bach, Beethoven, Mozart megértéséhez, eljutott az opera megértéséhez, s nem idegen számára a mai európai komolyzene. A jubileumi koncert- és kó- rusbemutató-sorozat kiváló alkalom lesz arra is, hogy határainkon túl még jobban megismertesse Kodály zenepedagógiai munkásságának jelentőségét. Nem mintha külföldön először hallanának róla. Zenei szakemberek — pedagógusok — évek óta tanulmányozzák módszerét. Most azonban, újólag tapasztalhatják, mint hatott a tömegekre Kodály pedagógiai eszméje, mint lett belőle zenei mozgalom, szellemi eredmény, kulturális cselekvés. S láthatják a részvevők százait, ezreit, akiknek együtteseit nem valami „parancs” kovácsolta össze, hanem a zene szeretete, megértése, s a Kodály Zoltán felébresztette — az ő szavaival élve — „zenei közlésvágy”. A külföldi közönség és a szakemberek, a Magyar Rádió adásain kívül, közvetlenül is bekapcsolódnak az ünnepség- sorozatba. A Kulturális Kapcsolatok Intézete Kodáiy- hangversenyeket rendez a párizsi Magyar Intézetben, a római Magyar Akadémián, a bécsi Collegium Hungaricumban, a varsói és a szófiai Magyar Intézetben és a Magyar Nép- köztársaság moszkvai nagykövetségének előadótermében. A jubileumi ünnepségsorozat másik fontos tartalmi jegye: előtérbe helyezi Kodályt, a komponistát. A háromhónapos bemutatósorozaton lényegében valamennyi Kodály-mű előadásra kerül. Nagyzenekari, kamara- és oratórikus művek, népzenei feldolgozások, kórusművek. Óriási feladatokkal kell megbirkóznia a népes előadói gárdának. Nem a KodáJy-életmű „újraértelmezéséről” van szó, — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza! Csak olyan irodalmi munkákra válaszolunk, amelyekben a tehetség jelét látjuk. hanem arról, hogy még pontosabb, még lelkiismeretesebb, a mester útmutatásaihoz még jobban igazodó produkciók szülessenek meg. A hivatásos együttesele, a kórusok, iskolai énekkarok már hónapok óta készülnek a műsorokra. S hogy ezt a munkát milyen fontosnak tekintik, jellemzésképpen megemlítjük: igen 6ok zenetanár halasztotta el hosz- szabb nyári kirándulását, tanulmányúját jövőre, hogy irányíthassa a felkészülést, a próbákat. Végezetül, hadd számoljunk be röviden arról, hogy a közvetlen zenei eseményeken kívül milyen széles körben folyik a készülődés a Kodály- jubüeumra. Az Országos Filharmóniánál 25 koncertből álló sorozatot készítenek elő, elsősorban Debrecenben, Győrben, Kecskeméten, Miskolcon, Szegeden és Veszprémben. A Kulturális Kapcsolatok Intézete Moszkvában, Helsinkiben és Pozsonyban Kodály-emlékestet rendez. A Zeneművészeti Főiskola ünnepi hangversenyeket tart, Kodály-előadótermet avat és megrendezi a „Szép magyar beszéd” című versenyt. A Zeneműkiadó Vállalat két Ko- dály-könyvet bocsát a közönség elé (Magyar népzene. Utam a zenéhez) ; s kiadja Szabolcsi Bence, Eősze László és Gál Zsuzsa Kodály Zoltánnal foglalkozó műveit. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat megjelenteti a Székelyfonót, a Zenekari dalokat, a Kórusművek új sorozatát és Kodály Zoltán vezényel című 3 lemezes albumot T. L Az olvasó naplója j írószemmel, 1971
