Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-13 / 111. szám
Pillantás az első negyedévre Tudakozódás táp-ügyben Akadozik a takarmánytáp-ellátás À népgazdaság idei első negyedévi eredményeiről közzétett statisztikai jelentés a szokásosnál is nagyobb érdeklődésre tarthatott igényt. Ez érthető, hiszen most először figyelhetők meg azok a változások, hatások, amelyek az országos gazdasági aktívát és •a decemberi párthatározatot követően érvényesülnek. Akik megértették a párt és a kormány vezetését foglalkoztató egyensúlyi gondokat, tudták, hogy nincs szükség gyökeres fordulatokra. Akik pedig a gazdaság mozgástörvényeit, nehézkedési erőit ismerik számolnak azzal, hogy a kívánatos átalakulások sem bontakozhatnak ki negyedév alatt. De nézzük mit mutat a statisztika! Immár ismétlődő .jelenség: az iparban foglalkoztatottak száma nem nő. sőt egy százalékkal csökkent a tavalyi első negyedévhez képest. így a termelékenység (az egy foglalkoztatottra jutó termelés) 4.7 százalékkal nőtt. Az eddigi gyors ütemben növekedtek a lakosság jövedelmei ég vásárlásai is. A termelés alakulása' már jelez a szokásostól eltérő sajátosságokat. Mindenekelőtt a növekedés üteme valamelyest mérséklődött. Erre — bár nem egyértelműen — hatott az enyhe tél. A bányászat termelése például szénigényekhez igazodva 4 százalékkal csökkent. Az építő-, illetve az építőanyag-iparnak viszont az időjárás kedvezett, termelésük kiugróan nőtt, 14, illetve 10 százalékkal. Ezáltal is mérséklődött az építési piac feszültsége. Egész napos közös munka- értekezletet tartott a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztálya és a Szak- szervezetek Tolna megyei Tanácsának kulturális-agitációs propagandabizottsága. A két osztály függetlenített apparátusának értekezletét Tolnai Ferenc, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára és Király Ernő, az SZMT vezető titkára vezette. A természeti tényezőknél lényegesen nagyobb és egyértelműbb az egyensúly javítását célzó intézkedések hatása. Főként a beruházási kereslet korlátozásával magyarázható például, hogy az építőipar egy esztendeje még rendeléséinek 11, most az első negyedben pedig csupán 2,5 százalékát utasította vissza. Ugyanezek a beruházásokat korlátozó lépések részben mérsékelték az importot és növelték az exportot is. Ám a külkereskedelmi egyensúly lényeges javulásában (mint ismeretes a kivitel 26 százalékkal nőtt, a behozatal pedig 8 százalékkal csökkent) nagyobb szerepe volt a vámkedvezmények csökkentésének, az import-áremeléseknek, a készlethitelezés megszigorításának. Az egyensúly javulása (beruházási, külkereskedelmi és költségvetési egyaránt) szükségképpen a termelés, a gazdaság növekedési ütemének mérséklődésével párosul hazánkban. Ezt az összefüggést félreérthetetlenül tükrözi már az első negyedév statisztikai jelentése is. .Különösen a gépipar szokatlanul' alacsony. 3 százalékos termelésnövekedése szembetűnő. A gépipar az esztendő . ' hátralévő részében aszerint , növelheti majd termelését, ahogy a sztornírozott belföldi beruházási rendeléseket exoortfel adatok vállalásával pótolja. Ez egyben a külkereskedelmi mérleg javulásának is egyik lényeges, fel. tétele. Ha már a? 1972-es esztendő kilátásainál tartunk eltnond- hatjuk: bizonyára rendkívüli Az értekezleten . megvitatták a iömagpolitikai munka feladatait,-, szóltak a szakszervezetek tömégpolitikai oktatásáról és az időszerű kulturális nevelő munkáról. A munkaértekezletet alapos, mindenre kiterjedő elem. ző munka jellemezte, s meghatározta a két osztály jövőbeni közös feladatát. nyomás nehezedik majd az irányító és pénzügyi szervekre a beruházások növelése iránt. Természetesen az „észszerűség” és a „gazdaságosság” jelszavával érvelnek majd azok a vállalatok, amelyek az új helyzetben nem használhatják ki teljesen kapacitásaikat, illetve amelyek félig kész, vagy el sem kezdett beruházásaikért emelnek szót. Ha e nyomással szembeni ellenállás hatásos lesz, akkor szinte már automatikusan javul a költségvetés egyensúlya, mérséklődik a gépimport és növekednek az exportárualapok. Ma már több mint valószínű, hogy ha a legnagyobb sikerrel is hajtjuk végre az 1972. évi feladatokat a gazdaság a nemzeti jövedelem növekedési üteme a tavalyi magas szinthez képest mérséklődik. Az 1971. évi eredményekben ugyanis a nagy beruházási tevékenységen túl a mezőgazdaságnak is döntő része volt: A búza-, a kukoricatermelés, illetve a sertésállomány rekordszintet ért el. E három fő termék a mezőgazdasági termelés több mint 40 százalékát adja, termelésük tavaly 22 százalékkal nőtt 1970-hez képest. Mivel hasonló fejlődésre az idén még kedvező viszonyok között sem számíthatunk, így biztosra vehetjük, hogy a mezőgazdaság a nemzeti jövedelem növekedéséhez a tavalyihoz hasonló mértékben nem tud hozzájárulni. Hogy mégis milyen mértékben járul majd hozzá? Ennek megválaszolására jelenleg a gazdasági prognózis, sőt. a meteorológiai előrejelzés sem vállalkozhat. Levelet kaptunk egy háztáji állatokat tartó termelőszövetkezeti gazdától. Többek között a következőket írja: „Az Állatforgalmi Vállalattal 6 süldő leadására szerződtem. Amikor a szerződést megkötöttem, a tápárusító boltban bőven lehetett takarmányt, illetve tápot kapni. Egy hét óta beköszöntött a hét szűk esztendő úgy, hogy még a boltot sem nyitják ki. Nap mint nap 80—100 személy várakozik az elárusító bolt előtt takarmánytápra várva. Most már napok óta a négyforintos krumplit vásárolom a malacoknak, hogy éhen ne pusztuljanak. Ettől persze a szerződésben megszabott határidőre a malacok a kívánt súlyt nem érik el.” A takarmánytáp-hiány nem csupán megyénkben, hanem az egész országban problémákat okoz, s nemcsak az egyéni termelőknél, a mezőgazdasági nagyüzemek is megérzik. A takarmánytápot gyártó gabonafelvásárló vállalat érthető okokból elsősorban a nagyüzemek igényeit igyekszik kielégíteni, sorrendben ' utánuk az egyéni állattartók következnek, akik bizony — mint a fenti levél is tanúsítja — nem mindig jutnak időben hozzá. Egyik-másik állattartó úgy véli, hogy a „táp-ügy” kényes kérdés, s azzal, hogy nem lehet kapni, vissza akarják fogni a sertésprogramot. Még véletlenül sincs erről szó. Az Igazság az, hogy senki sem számított az állattartási kedv ekkora fellendülésére. Egyik évről a másikra szinte duplájára emelkedett a hízóba fogott állatok száma, ugyanakkor a hizlaláshoz szükséges takarmánykeverék-termelés — kapacitás híján — nem emelkedhetett kellőképpen. Nézzük, mi a helyzet megyénkben a keveréktakarmány gyártása területén. Az év első felében a Gabonafelvásárló Vállalat tervei szerint 6789 vagon tápot kellene gyártani, ezzel szemben a vállalat 7600 vagon takarmánytápot gyárt túlórázással, új keverőüzemek beállításával. Az igény megközelítőleg 7800 vagon, tehát kétszáz vagonnal meghaladja azt a mennyiséget, amit a Tolna megyei Gabonafelvásárló a legnagyobb erőfeszítések árán előállítani képes. A számadatokból kitűnik, hogy legalábbis az év első felében nem számíthatnak az egyéni termelők arra, hogy takarmánytáp- szükségletüket maradéktalanul ki tudják elégíteni. Megyénkben az állami gazdaságok, tsz- ek kezelésében 41 takarmánykeverő van, ebből a múlt évben 20 üzemelt, 20 takarmánykeverő pedig állt. Jó lenne, ha a kihasználatlan keverőket „munkára fognák”, hisz ezzel legalábbis a környék tápellátása megoldódna. Érthető, hogy a termelők jobban ragaszkodnak a táphoz, mint a szemes takarmányhoz, hisz ezzel az állatok hizla- lási ideje lényegesen lerövidül- De a tápot kizárólag abból lehet előállítani, amit megtermeltek, s annyit, amennyit a termelőkapacitás elbír. Mire számíthatnak tehát a háztáji állatokkal foglalkozók? Takarmánytápból ebben az évben nem tudják az igényeket maradéktalanul kielégíteni. Szemes takarmányból, búzából, kukoricából, árpából viszont telített lesz a piac. A hiányzó tápmennyiség pótlására dúsított takarmánylisztet hoz forgalomba a gabonafelvásárló, aminek a tápértéke semmiben sem marad alatta a takarmánykeverék tápértékének. A közeljövőben vitatják meg a szakemberek azt a javaslatot, miszerint a háztáji gazdaságok koncentrátumot vásárolhatnak, s a tápot a termelők otthon, az előre meghatározott recept szerint állítják elő.-fettí;-,., — vm — KOVÁCS JÓZSEF Ideális környezet várja az úttörő szakrajok találkozóját Az úttörőszövetség megyei elnöksége, a KISZ megyei bizottsága a munkásőrséggel, az MHSZ-szel, a határőrséggel, a tűzoltósággal együttműködve, május 19—20-án rendezi meg Domboriban az úttörő szakrajok találkozóját. Az úttörőelnökség tagjai, a közreműködő szervek képviselői, illetve a leendő altábo- rok parancsnokai pénteken délelőtt kint jártak a helyszínen. Kijelölték az altáborok helyét a vízi-, a tűzoltó-, a lövész-, a munkásőr-, az egészségügyi-, a közlekedési úttörő szakrajok — mintegy ötszáz gyerek számára, és azokat a területeket is, ahol a szakmai bemutatókat tartják. Különösen festői környezetben lesz 19-én este a nagy tábortűz, egy a Nagy-Dunával összefüggő „tengerszem” mellett, amelynél a találkozó részvevői az 50 éves lenini pionírszervezetről emlékeznek meg. Tanácskozás a tömégpolitikai munka feladatáról Két védnökség — a gyakorlat útján 25 éve : Népbíróság ítélkezett az orgoványi Annak idején beszámoltunk arról, hogy a KISZ Tolna megyei Bizottsága két védnökséget vállalt a közelmúltban. Az egyik az Alsótengelici Kísérleti Gazdaság szakosított szarvasmarha-telepével kapcsolatos. A megyei KISZ-bi- zottság vállalta, hogy segít a telep fiatal szakmunkásokkal történő ellátásában. A másik védnökség lényege — melyet a Bátaszéki Cserepes Vázkerámia Gyár felett vállaltak —, hogy a megyei KISZ-bizottság a gyár építési, szerelési munkáinak gyorsításában, valamint a próbaüzemeltetés három hónappal korábbi megkezdése érdekében tevékenykedik. A Báitaszéki Cserép- és Vázkerámia Gyárral kapcsolatos vállalás első gyakorlati lépé1972. május 12. se szerdán történt, amikor is a védnökség! operatív bizottság tagjai, akiknek az a feladatuk, hogy a kivitelezésben részt vevő vállalatok KlSZ-alapszer- veinek munkáját összehangolják; megvitatták és elfogadták az éves intézkedési terveket. Megállapodtak abban, hogy havonta a műszaki koordinációs értekezlet után rendszeresen megtartják a védnökségi operatív ‘biizöttság ülését, ahol beszámolnak az előző havi gyakorlati feladatok végrehajtásáról és meghatározzák a következő hónap feladatait. Csütörtökön bemutatták a járás általános iskolái igazgatóinak, valamint a mostani hetedikesek osztályfőnökéinek az Alsótengelici Kísérleti Gazdaság-jelenleg próbaüzemelés alatt, álló szakosított szarvasmarha-telepét, - valamint a Lengyeli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetet. A látogatás célja az volt, hogy a pedagógusok a látottak alapján megfelelő képet tudjanak adni tanulóiknak, hozzájárulva ahhoz, hogy felkeltsék a nyolcadikosok érdeklődését e jszéö szakma iránit. , i, . Történelmünk leggyászosabb lapjai örökítik meg mindazt, ami az 1919-es Tanácsköztársaság felszámolása ptán kezdődött Magyarországon. A magyar burzsoázia és a nagybirtokosság a régi arisztokrácia fegyveres ereje, a Horthy-féle darutollas hadsereg, s benne a tiszti rohamszázadok, addig elképzelhetetlen állatias- sággal törtek mindenkire, akinek csak némi köze volt a magyar Tanácsköztársasághoz. Különösen báró Prónay és a kecskeméti Héjjas Iván „alakulatai” vittek véghez leírhatatlan rémségeket. Tények és minden tekintetben hiteles dokumentumok bizonyították, hogy Prónay és Héjjas hóhérlegényei — tisztek és pribékjeik — ezrével ölték a nekik nem tetsző embereket. Akasztották a volt direktóriumi tagokat, vízbefojtották a vörösparancsnokokat, lemészárolták a bizalmiakat, megkorbácsolták az uradalmi béreseket és cselédeket. Megteltek a kínzókamrák forradalmi értelmiségiekkel és zsidókkal. Sok áldozatukat élve temették el. Mindebben az volt a legborzasztóbb, hogy az egész ország és az egész világ ismerte a szörnyűségeket. A külföld felháborodására az ántánt vizsgálóbizottságot küldött Magyarországra, de ez a bizottság, természetesen, semmit nem észlelt a „rágalmakból”. A gyilkosok nemzeti hősként járkáltak szabadon az országban, Nyugat-Magyarorszá- gon pedig folytatták rémtetteiket. A fehérterror a huszas évek első felében a bombamerényietek egész sorát követte el. A csongrádi gyilkos merénylet után — három halott, negyven sebesült —, Drózdy Győző képviselő részletesen feltárta azokat az iszonyatos tetteket, amelyeket Héjjas úgynevezett alföldi brigádja a románok kivonulása után elkövetett Kecskeméten és környékén, de különösen Orgo- vány községben. Bethlen kormánya tehát mindent tudott, s mégis futni hagyta Héjjasékat. Csak a felszabadulás utón, 1947. május 13-án érte utol a törvény keze és a magyar nép jogos haragja Héjjas banditáit. A per célja — 27 évvel a vérengzés után — nem csak az igazságszolgáltatás volt, hanem végső és hivatalos bírói megállapítása mindannak, ami történt. A gyilkosok felett még élő tanúk — a megmaradt hiteles dokumentumokkal együtt — félelmetes gaztettekre déri* tettek fényt. Jellemző a népbíróság elfogulatlansága, törvénytiszteletére, hogy nem bosszúállás volt a célja. Távollétükben csak az értelmi szerzőket — Héjjast és Francia-Kiss Mihályt — sújtotta halállal. Héjjas aztán „elrothadt a történelem szemétdombján", Francia-Kiss pedig — akitől egyik kihallgatása során így búcsúzott el Horthy bírája : „Isten vele, Mihály" — egy emberöltő múltán mégiscsak a Nép- köztársaság ítélőszéke elé került. De a per mindenképpen nagy történelmi tanulságokkal szolgál: Nincs olyan népellenes gaztett, amit büntetlenül el lehetne követni. A nép ügyének árulói és hóhérai mindig megkapják a törvénytől és a történelemtől azt, amire rászolgáltak. De a legnagyobb tanulság: a fasizmus minden fajtája és formája ellen küzdeni kell, csírájában kell elfojtani, mert emberfaló szörnyeteggé válik, ha idejekorán nem tapossák el,»' (F. M.J ,
