Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-11 / 109. szám

1 « Eléghetnének százmilliók Csendet kérünk ! A civilizált ember egyik ellenségéről A csendbe idegtépőén hasít a csengő. • Riadó! Néhány másodperc, s a ki­táruló ajtón kigördülnek a tűzoltóautók. Nappal 30, éjjel 60 másodperc a maximális idő, aminek elteltével a nagy piros gépkocsi hátsó kerekeinek el kell hagynia a tűzoltó-lakta­nyát. Szekszárdon még mindig az előírt időn belül indultak a kocsik. Kell ez a gyorsaság. A tűz, amely valahol fellobbant, té- bolyító tempóban terjed. Né­hány másodperc késés ember­életekbe kerülhet, milliós ká­rokat okozhat. De mi a helyzet a másik ol­dalon? Mennyire sietnek a tűznél levők a hívással. * Éjszakai ellenőrzésre indul­tunk a tűzoltóság vezetőivel. A Paksi Állami Gazdaság néhány üzeménél akartunk választ kapni a kérdésre. Megtudni hogyan vigyáznak a milliós értékekre és milyen gyorsan tudják jelezni a tüzet. * Vilmos-major felé közele­dünk. — Csináljunk próbariasztást — javasolja Csöglei István tűzoltó őrnagy, az ellenőrzés vezetője. A terepjáró bőgő motorral kanyarog jobbra-balra a gaz­dasági épületek között. De ránk, a hívatlan „garázdálko- dókra” ügyet sem vet senki. Az esős éjszakában az éjjeliőr nem szívesen sétál a szabad­ban. Végre megtaláljuk, de a próbariasztásról lemondtunk. — Hogyan jelezné a tüzet? $uti József, éjjeliőr, nagyjá­ból tudja a teendőket. A tele­font az irodaépület egyik ab­lakába teszik esténként. Az ablakot beütve lehet hívni a tűzoltókat. — Itt aránylag nincsenek komolyabb gondjaink — sum­mázza a látottakat, hallottakat Horváth Béla főhadnagy, a paksi járás tűzoltóparancsno­ka. ■jV • Matild-major. Az éjjeliőr­keresés újra megismétlődik. Tóth János sem a motorzúgás­ra, sem a kutyák mérges uga­tására nem kerül elő. — Pedig itt kell lenni vsja- hol — biztatjuk egymást. És valóban. Az egyik sertésistálló­ban meg is találjuk az éjjeli­őrt. — Tűz van papa — ijesz­tünk rá. Tényleg megijed — valószínű az egyenruhák is okozzák zavarát —, de nem tudja mit csináljon. — Na, nem ég semmi — nyugtatjuk meg. — De mit csi­nálna, ha kigyulladna az egyik istálló. , — Telefonálnék a tűzoltók­nak. — Na, mutassa meg, hon­nan, — biztatja provokálón a helyszínt jól ismerő Horváth főhadnagy. Elindulunk. Az éjjeliőr azon­ban nem az irodák felé vezet, hanem a másik istállóhoz, ahol kollégája ügyel. Ott de­rült ki, a pusztán nincs is te­lefon. De van tűzoltókészülék. — Ezt tudja használni? — Hát persze! És már veszi is le, mutatja, hogy kéne. Csak egy a baj, fordítva fogja az egészet. így kiszökik belőle a gáz és a por, az oltóanyag bennmarad a készülékben. — Közben — épp akkor ér­kezik haza Paksról — a telep­vezető is megjelenik. — Mikor vett részt tűzvé­delmi oktatásban — kérdi az éjjeliőrt a főhadnagy. A telep­vezető válaszol helyette : — ne­gyedévenként tartunk ilyen oktatást. Az éjjeliőr hol rá, hol ránk néz, majd mérgesen kiböki : de e2t nekem még soha nem mu­tatták meg ! Elköszönünk. Kívül az ajtó mellett drótkötél, tekercsben a falra akasztva. A villámhárító levezetése. Rosszabb mintha semmi sem lenne. Mert a ma­gasban húzódó vezeték szinte szívja a légköri elektromossá­got. Az így felakasztott drót azonban a villámot nem veze­ti le a földbe. Sőt, a tekercs hurkai kiválóan alkalmasak ív képzésére, ami pillanat alatt lángra lobban thatja a nád­tetőt. Hajnalig még több helyen jártunk. Gyapapusztán eltűn­tek a tűzoltókészülékek. És máshol sem volt minden rend­ben. Ha volt telefon, nem tud­ták, hogyan kell kezelni. Vagy az iroda kulcsa több kilomé­terre lakó személynél volt. Ez a villámhárító kiválóan alkalmas arra, hogy felgyújt­sa az istállót. ___ --------— • — — A negatív példa. így nem szabad tartani a poroltót. Milliókban, százmilliókban lehetne csak kifejezni az érté­két sok ezer állatnak, a ter­ménynek, s a rengeteg gépnek, amit így őriznek. Bízva a sze­rencsében, hogy eldobott ciga­rettavég, kipattanó szikra, vagy villám lobbantotta tűz nem semmisít meg mindent. Egyesek azt mondják, mi­nek ekkora hűhót csapni eb­ből. . Minek? Csak két példa: Tavaly a regölyi tsz gépműhelye égett le. Mert a tüzet fél óra késés­sel jelezték. Ugyanígy, csak üszkösödő romok maradtak a pörbölyi ÁFÉSZ-bolt helyén. Innen csak 20 perccel a tűz észlelése után telefonáltak. A tűzoltóknak nappal 30, éj­jel 60 másodpercen belül el kell indulni a tüzet oltani. SZEPESI LÄSZLÖ Az UNESCO havi folyóira­tának egyik nemrég megje­lent számát teljes egészében a csendnek szenteli. A csend­nek szenteli és a zajról be­szél. A zajról, amely megöli a csendet. A zaj a technikai fejlődés velejárója, de mint ilyen, az emberiség egyik legnagyobb csapása, amely megkeseríti és megrövidíti a modem ember életét. Annyire terhes már a mai ember számára, hogy so­kan elvágyódnak egy lakatlan szigetre, ahol nem, berregnek a motorkerékpárok, nem dü­börögnek teherautók és autó­buszok, nem közlekednek szu­perszonikus repülőgépek, ahol nem bömböl a szomszéd rá­diója, vagy televíziója, ahol nem csapkodják az ajtókat és nem ordítoznak az emberek. Más kérdés az, hogy ezek a szigetemberek meddig bírják az élet a technika csodálatos vívmányai és az embertársaik nélkül. TÄMADÄS A SZERVEZET ELLEN Orvosi szempontból a zaj el­sősorban a hallószervekre hat károsan. Az állandó erős zaj­ban dolgozók, mint a ková­csok, kazánkovácsok stb. hal­lásélessége csökken és idővel a megsüketíti és réme fenyege­ti őket. De a zajnak van más következménye is. Ki ne ta­pasztalta volna, hogy egy vá­ratlanul ért zörejre ösztönös ijedtséget érez, vérnyomása felszökik és szíve hevesen ver? A szervezetben ilyenkor csak lassan áll helyre a nor­mális állapot. A zaj fokozot­tabb mértékben veszi igénybe az idegeket, energiát von el a szervezettől ég végeredmény­ben csökkenti munkateljesít­ményünket. Már a normálisnál hangosabb beszéd is elegendő ahhoz, hogy a vegetatív ideg- rendszert károsan befolyásol­ja. És miután a belső elvé­állami gazdaságok, termelőszövetkezetek! A gondos gazda előrelátó! fl Közép-magyarországi Nyersanyag-hasznosító Vállalat saját kádárüzemében készült, kézműipari boroshordókat ajánl megvételre > Felújított, hitelesített transzport boroshordók 300-tól 1000 litere­sig: ászokhordók 1000-től 6000 literesig. Uj boroshordók 40-től 500 literesig; új ászokhordók 2500-tól 5000 literesig. A megrendeléseket felveszi és a szállítást késedelem nélkül le­bonyolítja a vállalat kereskedelmi kirendeltsége: BUDAPEST, XIII., KRESZ GÉZA U. — TELEFON: 495—56h (14) lasztású mirigyek a vegetatív idegrendszer irányítása alatt állnak károsodnak azok is. Változás következhet be in­tenzívebb zajártalomra a gyo- momedv összetételében is, ahogyan azt az acélművek dolgozóinál megfigyelték. Hu­szonöt százalékkal csökken a látásélesség is, ha a zaj a 90 phont eléri. MI A PHON? Â zajok erősségének méré­sére ma már műszer áll ren­delkezésre. Ha a hallhatóság határa nulla, a normális be­széd 60 phon. a nagy forgalmú utcáé 70, a közvetlen közeiről hallatszó repülőgép légcsavar­ja 120 phon erősséget jelez. A maximális határ, amit fülünk még elbír, 130 phon. Ezen fe­lül már a zaj elviselhetetlen; és legalább olyan fájdalmas, mintha szúrt, vagy vágott se­bet kaptunk volna. A mindennapi zajok, mint amilyen a közlekedési lárma; a beszéd, a kiabálás nem elég intenzív ahhoz, hogy zajártal­mat váltson ki. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a nap mint nap jelentkező zaj kö­zömbös lenne az emberre és nem kellene törődni vele. A tudósok 1960 óta négy kongresszuson is foglalkoztak ezzel a témával, kicserélték érdekes és értékes tapasztala­taikat egymás között és máris jelentős haladást sikerült el­érniük. ^ A TEENDŐRŐL ■ A lárma megszüntetésé* egymagában a tudomány nem tudja megoldani. A zajellenes küzdelemnek magánál az egyes embernél keli kezdődnie. Ke­rüljük a hangos beszédet, áss ajtók csapkodását, ne bömböl- tessük a rádió- és televízió- , készülékünket. Azokat a zajo­kat pedig, amiket a technika hozott, a technikának kel# megszüntetnie. Ma már olyan lautómotorokat gyártanak, amelyek szinte hangtalanul működnek. Bizonyára dolgoz­nak már azon is, hogy a mo­torkerékpárok süketítő berre­gését is minimálisra csök­kentsék. Sok helyen az úttes­teket hangtompító anyagok­kal burkolják. Az építő mér­nökök pedig igyekeznek az egyes lakások falait hangiszi­getelő téglákból építeni. Sok városban, így Budapesten is, megtiltották az autóknak a dudálást, villamosaknak a csengetést, amivel az utca za­ját 5—10 phonnal csökkentet­ték. A repülőtereket igyekez­nek a várostól jó messze elhe­lyezni, hogy a környező lako­sok idegeit és egészségét kí­méljék. Kiszámították, hogy a repülőtér közelében lévő isko­lában a diákok teljesítménye mindössze 50 százalékos, mert a fülsiketítő zajban időnként elhal a tanító hangja és meg­szakad a diákok figyelme. A lárma és a zaj elleni küz­delem az utóbbi időben erő­teljes lendületet vett. A városi zaj csökkenése jó hatással van a város emberére, aki gyen­gébb fizikummal és érzéked nyebb idegrendszerrel rendel­kezik, mint a vidéki ember. S ha nem sikerül a zajártalma­kat teljes egészében megszün­tetni, mégis arra kell töreked­ni, hogy olyan szintre csök­kentsék, amely már nem ár­talmas a fülre és az idegrend­szerre; Népújság 6 1973. május IS.

Next

/
Thumbnails
Contents