Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-11 / 109. szám
A nemzedékváltás, a világszínvonal, a mai paraszti munka ' Helyenként bizony beborult az ég. A TOT-kongresszust megelőző küldöttértekezleteken a fel-, szólalok egy része csüggetegen arról beszélt: nincs utánpótlás. Ki veszi át a stafétabotot? Az öregek lassan elmennek, „kikopnak”, helyük a közös gazdaságban üres marad. A nemzedékváltás gondjaival a TOT- kongresszus is foglalkozott, és a kívülálló, aki pár évvel ezelőtt még azt hallotta, hogy visszatért a paraszti munka becsülete, most értetlenül csóválja a fejét. Mi ez megint? Visszatért, vagy nem tért visz- sza? A kérdés bonyolult és sokágú. Erről beszélgettem nemrég a pincehelyi téesz elnökével, előtte a bátaszéki téesz elnökével, aztán különböző alkalmakkor számtalan téesz- taggal, vezetővel. Az eszmecserék végeredményét így foglalhatnánk össze: Ma, napjainkban a termelőszövetkezetek között meglevő különbségek észrevehetően nőnek. Megfigyelhető, hogy az eltérő adottságok kitágítják a távolságokat olyan formán, hogy a pár évvel ezelőtt is erős, jómódú közös gazdaságok gazdagodtak, a pár évvel ezelőtti gyenge közös gazdaságok változatlanul gyengék, esetleg szegényebbek, mint 1968-ban. Most így módosítható a közmondás: Szegény téeszt még az ág is húzza. Egyetlen példa a sok közül: a mezőgazdasági gépek megdrágultak. Az árnövekedés átlag 7 százalékos. Emögött azonban az van, hogy a kapós gép ára 10—15 százalékkal, a nemigen keresett gép ára csak 2—3 százalékkal több. De ez most tulajdonképpen mellékes. Sokkal lényegesebb, hogy az árváltozás 1972 márciusától érvényes. Ilyenformán a gazdag téeszek jobban jártak, mert zárszámadás után, de még a drágulás előtt lebonyolíthatták idei gépvásárlásukat. Volt pénz. Tény tehát, hogy napjainkban ami gond, nehézség, keserűség az egyik téeszben, azt a másikban, akár a szomszédban, a tagok, a vezetők egyáltalán nem ismerik. így vagyunk a nemzedékváltással is. Seregnyi megyei termelőszövetkezetben, ahogy az idős emberek kiállnak a sorból, kellő számban nyomban helyükbe lépnek a fiatalok. Sőt. Több gazdaságban állandó a túljelentkezés, ami annyit jelent, hogy a belépni szándékozók mindegyikét nem vehetik fel, mert képtelenek állandóan, folyamatosan munkát biztosítani. De az is igaz, hogy Misz- lán és még néhány termelő- szövetkezetben csak távozás van, belépés szinte egyáltalán nincs, évek óta. Ezek után már válaszolhatunk arra is, hogy tulajdonképpen mi történt a paraszti munka becsületével. A _régi kapa-kaszásnak, a verejtékez- tetőnek, a nehéz fizikai munkát igénylőnek továbbra sincs vonzása, s nem lesz soha többé. Bezzeg van becsülete, rangja az újnak, amely éppen az erős, gazdagabb téeszek- ben nevezhető szinte általánosnak. Az új és a régi között ég, föld a különbség. Az egyik vonz, a másik taszít. Most csak az a kérdés, hogy napjainkban Tolna megyében a termelőszövetkezetekben végül is milyen a paraszti munka. Szinte azt mondanék, olyan, amilyen a tagok, a gazdák korösszetétele. A pincehelyi Vörösmarty Tsz- ben a növénytermesztési ágazat a búzát, a kukoricát világ- színvonalhoz közel álló eredményekkel termeli, a kézi erő kikapcsolásával, gépekkel, vegyszerekkel, nagy adagú műtrágyával, intenzív vetőmagfajtákkal és szakmunkásokkal, szakemberekkel. Itt a paraszti munka szellemi igénybevételt jelentő szakmunka. Ezen a területen. De a cukorrépát a pincehelyi gazda még mindig ugyanúgy „állítja elő”, mint negyven esztendővel ezelőtt, a gőzeke korában. Miért így az egyiket, miért úgy a másikat? Az emberek életkora miatt. Van a termelőszövetkezetben 80—’100 ember, aki a nyugdíjhoz még fiatal, a szakmaszerzéshez, az átálláshoz viszont idős. Kizárólag a kasza-kapa munkához értenek, s az üzem köteles az ilyen társtulajdonosoknak is keresetet biztosítani még azon az áron is, hogy mesterségesen visszafogja a gépesítést, a kemizálást, tehát az újat. Érdekes, és jellemzően mai helyzet ez. Itt, ebben az üzemben még csak azért létezik a hagyományos paraszti munka, mert keresethez kell juttatni a tagok egy konzerválódott csoportját. Á gyenge termelőszövetkezetekben viszont azért létezik a kasza-kapa világ, mert kevés a fiatal, tehát nincs, aki gépekre ülve, vegyszereket kezelve felváltsa a régit. Ami tehát a fiatalokat a rossz adottságú közös gazdaságoktól elriasztja, azon gyakran éppen ők, a fiatalok tudnának változtatni. Elsősorban és szinte kizárólag. Kérdés azonban, hogy tárgyalnak-e ilyenformán a termelőszövetkezet vezetői a számításba jöhető iskolahagyott fiatalokkal. Rendszerint nem, mégpedig azért nem, mert nem tudnak „perspektívát felmutatni”, biztos egzisztenciát ígérni. Itt megint csak az erős téeszek vannak jobb helyzetben, mivel a pályaválasztást megelőző hetekben az általános iskolákban biztos állásokat és beosztásokat ígérve, majd később adva, hívhatják a fiatalokat a mezőgazdasági pályára, s küldhetik a szakmunkásképző iskolákba. Az eltérő adottságok tehát még itt is eltérő lehetőségeket hoznak létre. De leginkább a termelésben. Mégis gyakran tapasztalható, a gyenge téesz ahhoz, hogy lábra álljon, a jobb adottságú üzem „nyomvonalán” próbál elindulni, ahelyett, hogy saját adottságait felismerve, önmagához igazodna. Amit Mözsön, a mözsi adottságok felismerésével maximálisan kihoznak az üzemükből, ugyanúgy és ugyanazt nem lehet kihozni a tamási, a bonyhádi járás több termelő;- szövetkezetéből. S ha mégis megkísérlik, szinte biztos a kudarc, és egy ilyen kudarc szintén elriasztja a fiatalokat a mezőgazdaságtól. Űjabban ilyen alapállásból egyre többen vitatják az általános tapasztalatcserék szükségességét. Ezek a tapasztalatcserék olykor ugyanis álmok kergetésé- re kárhoztatják a különbségeket fel nem ismerő vezetőt. Végül: Mi történik azzal a néhány, kifejezetten rossz adottságú téesszel, ahol hovatovább elfogy a hadrafogható munkaerő. Egyelőre nyitott kérdés. A termelőszövetkezeti vezetők többségének egyöntetű véleménye: Itt a dolgok elé kell menni, de gyorsan, amíg nem késő. SZEKULITY PÉTER Szekszárdi tervezők országos sikere Baranyában Országosan figyelemreméltó újítás született Szekszárdon. A Mezőgazdasági Gépkísérleti In_ tézet szekszárdi mérnöki irodájának kollektívája egy több évvel ezelőtt elkezdett köny- nyűszerkezetes programot fejezett be — sikerrel. • Kormányunk a könnyűszerkezetes, nagy fesztávolságú épületek tervezését nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az iparban és a kereskedelemben is programmá emelte. A szekszárdi tervezőknek sikerült megoldást találni egy olyan épülettípus kialakítására, amelynek fesztávolsága közbeiktatott tartóoszlopok nélkül 22,50 méter. Korábban az épületek legnagyobb fesztávúi, sága 18 méter volt, amelyek azon kívül, hogy szűknek bizonyultak — nehéz vasbeton ‘ elemekből készülteik, összeszerelésük igen körülményes volt. — Két évvel ezelőtt alakult a szekszárdi mérnöki iroda — kaptunk tájékoztatást Szablár Bélától, a mérnöki iroda vezetőjétől. — A Szekszárdi Állami Gazdaság és a Dunai Vasmű már régebben kialakította a 12 méter fesztávolságú, pillér nélküli épülettípusát, mi a kooperáció harmadik tagjaként ennek a típusnak a továbbfejlesztését tűztük célul. Az országszerte elterjedt négysoros tehénistállók modernizálását éppen a 18 méteres, addig legnagyobb fesztávol- ság zavarta, amely mégis csekély. Ez a körülmény kényszerített bennünket az új, nagy i fesztávolságú könnyűszerkezetes épülettípus kialakítására. Az első, hazánkban példátlan méretű könnyűszerkezetes épületet Baranyában, a reménypusztai tsz nagyárpádi tehenészetében állítottuk fel. A kísérlet kiválóan sikerült. A terhelhetőség mintegy 20—30 százalékkal nagyobb a tervezett-; nél. — Elterjedt, hogy a köny- nyűszerkezetes megoldások kivitelezése drágább a hagyományosénál.. Mit bizonyít a gyakorlat az új típusnál. — A kiviteli végösszeg egy 200-as tehénistálló esetében félmillió forinttal kevesebb, mint a vasbeton vázasé, s az új típusú épület összerakása könnyebb, gyorsabb elődjénél: — Folytatják-e a kísérleteket az új épülettípus továbbfejlesztésére? — A mezőgazdasában tömegméretekben nincs szükség nagyobb fesztávolságú épületekre. Ennek az épületnek a kialakításával elkészült a hazai tehenészeti program épülettípusa, de a sertéstartásra és más feladatra is kiválóan alkalmas. A sikeres kísérlet eredményeként nemcsak azt értük el, hogy négy méterrel nagyobb lett a tartópillérek közötti fesztávolság, hanem a Tnegnövekedett tér következtében megvalósíthatóvá válik a tehenészet és más technológia erőteljes gépesítése. Rózsa György Készülnek a kiállításra a Gerjeni Állami Gazdaságban A szekszárdi mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításon való részvétel alapvető követelménye a megfelelő termés- eredmény. Dunántúl négy megyéjéből állítanak ki, de a mérce nem alacsonyabb, mint az országos kiállításon. önálló kiállítóként is, az állami gazdaságokkal közösen is, Népújság 5 1972. május 11. Átadásához közeledik a kétszáz fős egészségügyi szakiskola. A munkások jelenleg a belső szakipari munkákat, valamint ezekkel egyidőben a külső homlokzatot fedik be világos- és sötétkék üvegmozaikkal. Az átadásra, a tervek szerint augusztus elsején kerül sor. bemutatja növénytermesztésének és állattenyésztésének legjobb eredményeit, a Gerjeni Állami Gazdaság. Háromévi átlagos búzatermése 34,1 mázsa volt. Erre az évre 38,1 mázsát terveztek. Szépen termett az őszi árpa, szintén három év átlaga 29,8 mázsa volt. Ebből is többet, 30,3 mázsát terveznek az idei évben. Kukoricából átlagban 55,8 mázsát sikerült megtermelni. 1972-re 56,8 mázsát terveznek. Lucernából is szép eredményről tanúskodnak az adatok. 33 mázsa a három év átlaga. Ebben az évben létesítenek egy lucernaliszt-készítő üzemet. Az 1971-es évi átlagos kocalétszám 405 volt. Az egy kocára jutó éves malacszaporulat 17,5. — Búzát, őszi árpát, kukoricát és egy MTZ-traktorülés újítását mutatunk be — tájékoztatott a növénytermesztési főagronómus, Hegedűs Ferenc. — Az MTZ-ülések kényelmetlenek, ezért változtattunk rajtuk. Rugós súly- és terhelésszabályozóból, üléspárnából és üléssel együtt mozgatható háttámaszból áll majd. Dér Ferenc főállattenyésztő a következőket mondta az állattenyésztés területén folyó előkészületekről : — Angol nagyfehér csoporttal indulunk. Élőállat-bemutató nem lesz, így termelési grafikonokon szemléltetjük eredményeinket. Magyarország térképén illusztráljuk, hová adtunk el tenyészkant, vagy süldőt. Bb.
