Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-11 / 109. szám
r f < Varsó a turistaszezon küszöbén A vállalatok többsége korrekt Szabálytalanságok a nyereségkimutatásban és a beruházási költségek elszámolásában — A mérlegbeszámolók ellenőrzésének első tapasztalatai A Pénzügyminisztérium bevételi főigazgatóságának területi igazgatóságainak és megyei hivatalainak apparátusa március közepén megkezdte a vállalatok és szövetkezetek mérlegbeszámolóinak, zárszámadásainak ellenőrzését. A revizorok azt vizsgálják, hogy a mérleg valódisága, a kimutatott eredmények megfelelnek-e a tényleges helyzetnek, az államnak befizették-e a megfelelő adót, s ugyanakkor tájékozódnak a pénzügyi szabályozók hatékonyságáról, vizsgálják a bizonylati fegyelem színvonalát. Mint a bevételi főigazgatóságon az MTI munkatársának elmondták, az első tapasztalatok áltálában kielégítőek. Eddig 600 vállalat és szövetkezet mérlegbeszámolóját, zárszámadásait ellenőrizték. A vállalatok túlnyomó többsége korrektül mutatta ki gazdálkodásának eredményeit. Az adómorál legalábbis nem rosz- szabb, mint az előző évben; Ez nem utolsó sorban az üzemek és a pénzügyi szervek egyre javuló kapcsolatának, a hibákat megelőző kölcsönös tájékoztatásoknak köszönhető. Az általában korrekt mérlegbeszámolók mellett számos helyen torzításokat, a valóságnak nem megfelelő eredménykimutatásokat fedeztek fel a revizorok. Egyes helyeken a ténylegesnél nagyobb, másutt kisebb nyereséget mutattak ki. A főváros 73 meg- vizsigált vállalatnak egy csoportjánál összesen 45 millió forinttal magasabb nyereséget mutattak ki a valóságosnál, más csoportnál á kimutatott összeg 33 millió forinttal a tényleges nyereség alatt maradt. A felfelé torzítok rendszerint „előre isznak a medve bőrére”, vagyis várható későbbi bevételeiket előre elszámolják, a lefelé torzítok adóval károsítják meg az államot. Tehát mindkét eset szabálytalan, amit a vállalatoknak korrigálniok kell, sőt adott esetben bírságot - is fi-, zetnek. A második, viszonylag gyakori hibatípus, hogy beruházásokat is a költségek terhére, fenntartási munkák címén könyvelnek el, holott beruházást csak fejlesztési alapból szabad finanszírozni. Ez a módszer alkalmas arra, hogy nehezítsék a vállalatok a beruházási piacon az egyensúly helyreállítását, ezért az effajta hibákra is igen nagy figyelmet fordítanak a revizorok. Némelyik szövetkezet és vállalat termelési költségekből igyekszik fedezni olyan kiadásokat, amelyeket csak a részesedési alapból fizethetnek. Ilyenek például a nem hivatalos külföldi kiküldetések, jutalomüdülések, amelyeket igen gyakran hivatalos kiküldetésként tüntetnek fel, hogy, annak költségeitől mentesítsék a részesedési alapot. A revizorok a termelőszövetkezetek közül mindenekelőtt azoknak a zárszámadását vizsgálták meg, amelyek szanálási eljárás előtt állnak, hogy a szanálási bizottságnak megfelelő tájékoztatást adhassanak. Sajnos ezek többségénél helytelennek találták a zárszámadások eredménykimutatásait, s a revizorok gondoskodtak ezek korrigálásáról. A számviteli munka, a bizonylati fegyelem az állami vállalatoknál némileg javult, a szövetkezetekben azonban változatlanul nem kielégítő t a helyzet. A Pénzügyminisztérium is vizsgálja, hogy milyen, módon egyszerűsítheti a zárszámadás előírásait, ezzel is segítve a tsz-ek ügyvitelének javítását. Valamennyi szövetkezetnek saját érdeke is, hogy nagyobb gondot fordítson a számvitelre, tartsa rendben könyvelését, mert ez feltétlenül szükséges a kiegyensúlyozott gazdálkodáshoz, csak így kerülhetik el a kellemetlen meglepetéseket. (MTI) Május 22-én kezdődik az MSZBT idei egyik legjelentősebb akciója, a „szibériai hetek” rendezvénysorozata. Az ország valamennyi vidékét átfogó gazdag programról Nagy Mária, a baráti társaság főtitkára nyilatkozott az MTI munkatársának. — November végéig szerte az országban élménybeszámolók, előadások, filmvetítések, irodalmi estek és fotókiállítások segítségével állítjuk az érdeklődés előterébe a Szovjetuniónak e rendkívül érdekes és sokoldalú területét. — A változatos eseménysorozat nyitányaként május 22- én a Lenin Kohászati Művek rendez ünnepi műsort. Hetven tablós fotókiállításon tárják a A számítások szerint Varsót az idén 1 800 000 hazai és külföldi turista keresi fel, a pihenés különböző formáit pedig előreláthatólag 4,5 millióan veszik igénybe. Az idegen- forgalmi és üdülési intézmények és szervezetek olyan programot készítettek elő a közelgő idényre, amely kellemessé fogja tenni a nyaralást a Varsóba érkező vendégek és a fővárosi lakosság számára egyaránt. Az utazási és üdülési irodák a hazai és külföldi turisták ellátásáról és elszáüásoláközönség elé a szibériai tájak, városok életét. A következő hónapokban szerte az országban hasonló módon, változatos programokat szervez az MSZBT több, mint 650 tagcsoportja. A különböző munkahelyeken, iskolákban sok ezren ismerkednek meg majd a hetven tablós vándorkiállítás képeivel. Az MSZBT Országos Elnöksége hamarosan kiadja a „Mit olvassunk Szibériáról” című bibliográfiát, valamint a „Szibéria és a szovjet Távol-Kelet” című ismertető füzetet is. A Szibériával való ismerkedés sajátos állomása lesz Pest és Nógrád megye, ahol elsősorban a szibériai testvérmegyék, Omszk és Kemerovo bemutatása kap nagy súlyt. sáról messzemenően gondoskodni fognak. Lényeges, hogy az utazási irodák a késő esti órákig nyitva fognak tartani. Maximálisan kihasználják a szállodai és fizetővendég-szol- gálati szálláslehetőségeket (az utóbbit nemcsak a. fővárosban, hanem a város környéken is). A „Wisla” varsói idegenforgalmi iroda a campinge, ken 300 új helyet létesít a hazai és külföldi autós turisták számára. Az egyéni turisták számára speciális, érdekes városnéző programokat szerveznek. Átszervezik és átkép- zik a varsói idegenvezetők gárdáját, számos idegen nyelvű útikönyvet, térképet és tájékoztatót adnak ki. Nyelvi alapkurzusokon vesz részt azoknak az éttermeknek, kávéházaknak ég üzleteknek személyzete, amelyek 24 óráig nyitva fognak tartani a főváros legforgalmasabb útvonalain. A varsóiak számára igen jelentős, hogy a Visztula partján gyarapodik a mentőügyeletes strandok száma. A Varsó környéki egyéb folyó- és tóparti üdülőközpontokban az eddiginél hatékonyabban és rugalmasabban ki fogják használni az üzemi üdülőket. Javulni fog az élelmiszer- és hűsítőital-ellátás a hétvégi pihenőhelyeken, elsősorban a Visztula mentén, ahol 10 nagy pavilon épül fel. Május 22-én kezdődnek a szibériai hetek ítSsÉ MÉm SlfMDéKKftL Hatvani Dániel dokumentumregénye 15. HOLTTEST A FENYŐ ALATT Átmennek Ceeén. Előbb csak kis piros fény látszik az út tengelyében, aztán a lecsukott sorompó is. Megállnak. Robi egyszerre csak azt veszi észre, hogy megkoecan a mellette lévő ablaküveg. Igazoltatás — dermed meg benne a gondolat, de mielőtt az igazolványokért nyúlna, higgadt mozdulatokkal lehajtja az ablakot és látja, hogy egy ötven év körüli bajszos arc tekint rá. És még meg is szólal: — Ne haragudjanak már, de merre mennek? — Robi fel- lélegzjk: ez utas lesz. Tettetett közönnyel mondja: Enyingre. — Nagyszerű, akkor átmennek Mezőszilason. Nem vinnének el? — Hüvelykujjával Robi a társa felé mutat: — Ha az utasom megengedi... Zoli hümmög valamit, az ember — testes, tagbaszakadt, kalapos férfi — máris beül a ,,vezető” mögé. Maga mellé teszi fekete műbőrtáskáját. Elrobog a tehervonat, a sorompó felemelkedik... Keskeny, döcögős az út, sok kanyar van. Az ember nagyokat szusszant, kedélyeskedik,’ hangosan és folyvást beszél. Errevalósi lehet, mert arról cseveg, hogy hívják a dombokat, a dűlőket, mi volt itt meg ott húsz éve, ötven éve, száz éve. Robi figyel is rá, meg nem is. A kocsivezetés is nehezebb errefelé, meg aztán ez a szöveg most igazán nem érdekli, de ha pem szól, gyanús lehet, Ezért közben ilyeneket mond' ■— Ja... Mi a fene... Ki gondolta volna... — Zoli igazán beszélgethetne vele, de meg sem szólal. Pár percig hallgat az ember, eközben Robi eljátszik a gondolattal, hogy megint hárman vannak a kocsiban és most ő a vezető... önkéntelenül is a tarkójához nyúL De mielőtt rádöbbenne, hogy mégsem csak hárman vannak, mögötte az ember ezt kérdi: — Maguk fehérváriak? — Nem, .Kecskemétről jövünk. Fuvarban vagyok... — Az ember felsóhajt: —Hát igen, ilyen ez a maguk szolgálata, menni kell, ha nappal van, ha éjszaka. Akárcsak nekem... — Miért, maga hol szolgál? — kérdi a „vezető”. — Autó- és motorszerelő volnék. — És ekkor kicsit előre hajol, a hangját is mintha halkabbra fogná, mint aki bizalmas dolgot árul el: — De most egy ügyben nyomozok a rendőrségen. Robi szeme sarkából a pillantás mellette lévő „utasa” felé vág, de látja, hogy Zoli figyelme egészen máshol jár, tán a tudatáig sem jutott el a közlés. így a riadalom első villámcsapása máris átfutott „jól földelt” Idegzetén. Ö tud uralkodni magán. De a helyzet így is nagyon meredek: ugyanabban a kocsiban egy nyomozó és egy hulla. És a kettőt csak egy üléstámla meg egy milliméter vastag fémlemez választja el. Kicsivel nagyobb gázt ad, hogy mihamarább lelehesse alkalmi utasát. A sebességet sem meri nagyon növelni, hiszen azt mondta a krapek, hogy autószerelő... Isten tudja, mióta vezethet már kocsit, az ilyen rögtön megérzi, hogy nincs rutin, anélkül, hogy figyelné. Lehet, hogy máris rájött. Megpróbál a vezetésre koncentrálni, de mielőtt az ing átnedvesedne a hátán, feltűnik a helységnévtábla: Mezőszilas. A központban élelmiszerbolt, kivilágított portál, ide húzódik le. „Jó, hogy bekapcsoltam a taxiórát, most zavarban lennék”, Emlékszik, hogy a sorompónál 536-ot mutatott. Most meg 571. Amikor az ember kérdi, hogy mivel tartozik, máris rávágja: — Harmincöt, uram. — Az ember a tenyerébe nyom egy ötvenest, s távozóban még ennyit mond: — A többi a magáé. Amikor elhagyják a falut, Robi jobb hüveíykjével hátrabök és ezt mondja: — Most már idegesít. Figyelj és hg erdőt látsz, szólj. — Hat kilométer után Zoli ezt mondja: — Lassíts, jobbra erdő. Nézd csak, ott van egy út is... — De ezt már Robi is észreveszi és az erdei úton simán befordul. Fák a reflektorban: fenyők, távolabb néhány akác. Nem egészen egy kilométer után az út kétfelé ágazik. Tolatással fordul. Húsz-harminc métert jön visszafelé, jobb felől alacsony, ritkás fenyves, a fák között térdig érő aljnövényzet. Kicsit lehúzódik az útról, alacsony törzsű fiatal akác mellett áll meg, alig tíz centire. Óvatosan visszább tolat, nehogy a fa megkarcolja a kocsit, mert azért is igazoltathatják. Aztán így szól: — Na, itt kitesszük. Mennek hátra a csomagtartóhoz, felnjutják, a test mozdulatlan. Robi fogja elöl, ő az erősebb, Cipékednék, Robi jobbra-balra nézeget, a vállán keresztül hátrafelé js. Senki a közelben. Belegázolnak a bozótba, csapást vágnak. Nyolc-tíz méter után egy alacsony, nyesetlen fenyő alá helyezik a testet. A zakó és az ing a vonszolástól felhúzódott a hasán, a nadrágja lecsúszott. Fejjel a fatörzs irányába teszik. Majdnem teljesen betakarja egy alsó növésű, legyezőszerű ág. Feltartott jobb keze látszik csak, kissé begörbült ujjakkal. Mintha integetne... Szótlanul mennek a kocsihoz, elöl Horváth Zoltán, mögötte Király Róbert. Az ifjab- bik, csak úgy menetközben, lecsapja a csomagfedelet. De mire Robi odaér, felpattan. „Ha lassan nyílna, még megijesztene” — gondolja. Ö is lecsapja, de rögtön visszavágódik, Mi van ezzel? Nézi, próbálgatja, s rájön, hogy a zári emez elgörbült. Hajlítgat- ja letörik. Dühösen eldobja az apró fémdarabot. Zolinál van egy darab zsineg, azzal kötözi le. Visszamennek a kővesútra. Robi úgy érzi, mintha köny- nyebben futna velük a .kocsi. Vagy csak nekik könnyebb? Amíg ezen meditál, útelágazáshoz érnek. Könnyedén a balra ágazó útra hajt. Pár kilométer után kiderül, hogy a másikon kell haladni. Megfordul. Már Enyingen vannak, amikor hátulról Ids fémes zörej hallatszik. Robi a visszapillantóból észreveszi, hogy felvágódott a csomagtér fedele. Megáll, hátramegv. A madzag nem lesz jó. Pillanatig töpreng: mivel kösse le. Aztán előrántja a bicskáját, levág egy darabot a szerelőlámpa zsinórjából. Újból megnézik a térképet, s megállapítják: a 8-as főútvonalat kell elérni, s azon végig... De nem egészen: a szentgotthárdi határátlépő tájékán elég sűrűn vannak a települések. Robi szerint errefelé veszélyes lesz. Szombathelyre kell menni, s onnan tovább, nyugati irányba. A Balaton csücskénél'lépten- nyomon útelágazások. Egy nagy* vegyi üzem főbejáratánál veszik észre: megint nem jó az irány. A kapun — forduláskor pillantják meg meg. — hatalmas halálfej vigyorog rájuk. Végre elérik a 8-ast. Áthajtanak az éjszakai Veszprémen, s a város túlsó szélénél haladva látják: velük egy irányban sétál egy magányos nő. Robi lassít mellette, kiszól, hogy merre megy. A nő azt mondja: — Veszprémbe. — De hiszen az mögöttünk van! — A buszmegállóhoz me* gyek. Zoli nem nagyon érti, hogy miért akarta felvenni a nőt. Elég volt már az utasokból... De fáradt, szólni sincs ereje. Már arról is lemondott, hogy kiszálljon és egyedül, gyalog meneküljön. Érzi, hogy fokozatosan Robi hatalmába került... Pedig ő, Horváth Zoltán kezdeményezte és gondolta ki az egészet. Az is idegesíti, hogy Robi szünet nélkül füttyönget, ritmusra, s közben ütögeti a kormányt. És 100-zal, 110-zel megy állandóan, a kanyarokban is. Most is 100-zal megy neki egy éles kanyarnak. Jaj, dől a kocsi! Zoli behunyja a szemét: most vége lesz mindennek... De amikor érzi. hogy túljutottak, kinyitja. Fülében még ott a gumi sivító, radírozó hangja. Kis idő múlva megszólal: — Robi, ne hajts annyira. — De a „vezető” fölényes: — Bízd rám, most már én vagyok a sofőr. Kámnál fordulnak Szombathely irányába. Mire a várost megpillantják, pirkadni kezd. Hat óra felé jár az idő. (Folytatjuk)
