Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-11 / 109. szám

I lk * párthatározat végrehajtása rajtunk múlik Beszélgetés egy termelőszövetkezeti párttitkárral Tolna megyeî ssnknserveseíi napok A szakszervezetek nevelő tevékenységéről tanácskoztak Szekszárdon * ■ i i ! ■ ti. i A tamási Vörös Szikra Ter­melőszövetkezet párttitkárával, Filótás Istvánnal arról beszél­gettünk, mit és hogyan való­sítanak meg a decemberi párt- határozatból, hogyan változott az azóta eltelt időben termelő- szövetkezetükben a pártmun­ka. — Mindenekelőtt azt kér­dezném, hogy mennyire isme­ri a pártszervezet a decemberi határozatot, s hogyan dolgoz­ták azt fel? — A Központi Bizottság de­cemberi határozatát titkári ér­tekezleten ismertették a ter­melőszövetkezeti párttitkárok­kal. Termelőszövetkezetünkben összehívtuk a pártvezetőséget és a tájékoztató alapján meg­tárgyaltuk a határozatot. Meg­beszéltük, hogy melyek azok a kérdések a párthatározatból, amelyek közvetlenül a terme­lőszövetkezetekre vonatkoznak. Ezek után részletesen ismer­tettük a termelőszövetkezet párttagságával. Meghatároztuk, hogy az egyes pártcsoportokra az adott területen mi vonatko­zik, s a feladatukat hogyan hajtsák végre. Egyik legfonto­sabb feladatuk az volt, hogy kinn a területen a termelő- szövetkezet tagságával ismer­tessék a Központi Bizottság határozatát. A tsz-tagság és a párttagság együttes feladata, hogy minden egység többet termeljen, s ebben a kommu­nisták járjanak az élen. Se­gítsék a területi vezetőket ab­ban, hogy a határozatokat va­lóban végre tudjuk hajtani. — A párttagok mit tartottak legidőszerűbbnek a párthatá­rozatból, mit tartottak nagyon fontosnak a közös gazdaság­ra vonatkozóan? — A párttaggyűléseken el­hangzott felszólalásokból ezt konkrétan megmondhatom. Kérték, hogy a tsz pártvezető­sége a párthatározatokról töb­bet, gyakrabban tájékoztassa a párttagokat és a tsz-tagokat azért, hogy azokat a gyakor­latban végre tudják hajtani. A szocialista munkaversennyel kapcsolatban elmondták, hogy ehhez a lehetőség a mi terme­lőszövetkezetünkben is adott. A pártszervezetnek nagyobb gondot kell fordítania a mun- kaverseny-mozgalommal kap­csolatos kérdésekre. Termelő- szövetkezetünkben eddig is volt szocialista brigád, de so­ha nem értünk célhoz. Nem törődtünk vele kellőképpen, egy-két évet működött, aztán mindig újra kellett kezdeni. — Fontosnak látszik tehát itt is, hogy a verseny szigorú­ságát, komolyságát növeljék. — Természetesen. A decem­beri párthatározattal kapcso­latban még egy másik problé­ma is felvetődött. Nevezetesen az, hogy nagyobb segítséget adjunk a tsz-tagok háztáji gaz­daságához. A termelőszövetke­zetben ez igen komoly politi­kai feladat. Tettünk lépéseket, eredmények máris vannak. Ta­karmányt, tápot, lucernát biz­tosítunk a tagoknak, akik a hízósertést a tsz-en keresztül értékesítik. A tsz-nek ebből haszna nincs, sőt külön gondot jelent, a tagok szempontjából viszont nem mindegy. — A termelés pártirányítá­sát, a gazdasági vezetés beszá­moltatását különösen hangsú­lyozza a decemberi párthatá­rozat. Hogyan volt ez régeb­ben, s mi a gyakorlat ma? — Az elmúlt években a ter­melés irányításába a párt­szervezet nem kapcsolódott be úgy, ahogy kellett volna. Eb­ben az évben munkatervünk­nek megfelelően beszámoltat­tuk a tsz elnökét, főagronó- musát, az állattenyésztés ve­zetőjét, a pártvezetőségnek azokat a tagjait, akiknek gaz­dasági vonalon valamilyen re­szortjuk van. A pártcsoporto- kat tájékoztatjuk a beszámol­tatás eredményéről. Az el­múlt években különös gondot okozott a politikai irodalom terjesztése. Két évvel ezelőtt hoztunk egy határozatot, hogy a párttagság kötelessége párt­folyóiratot járatni, de nem haj­tottuk végre. Most összeírtuk, hogy ki milyen folyóiratot ren­del. Szükségesnek tartom ezt azért is, mert ezekből nagyon sok lényeges kérdésről tájé­kozódhat a párttagság. — Mit szóltak a tsz gazdasá­gi vezetői a beszámoltatáshoz? Nem volt-e ez szokatlan, ké­nyelmetlen a párttitkárnak is, meg a gazdasági vezetőknek is? — Először egy kicsit furcsa volt. Most ebből rendszert csi­náltunk. Megszoktuk. — Előfordult-e ilyen alka­lommal, hogy felhívták a gaz­dasági vezetés figyelmét, hogy nem helyesen csinál valamit, vagy éppen figyelmeztették őket? — A középtávú tervvel kap­csolatban voltak észrevétele­ink. A főagronómus beszámolt a párttagságnak, hogy a- kö­zéptávú tervbe hogyan illesz­kedik be a tsz éves terve, s hogyan épül a tervekbe az újonnan létesítendő fehérje­feldolgozó. A pártszervezet je­lezte a gazdasági vezetésnek, hogy egyes területeken több ember dolgozik, mint ameny- nyire ott szükség van. Ezek az emberek nem csináltak sem­mit, a fizetést viszont felvet­ték. A gazdasági vezetéssel tör­tént megbeszélés nyomán az utóbbi két-három hónapban csökkentettük a felesleges munkaerőt. — Tehát a pártszervezet a tsz napi feladataiba, de hosz- szabb távú feladataiba is ja­vaslatokkal és konkrét kéré­sekkel is beleszól. — Ezzel kapcsolatban né­hány dolgot konkrétan el tud­nék mondani. A pártszervezet felülvizsgálta termelőszövetke­zetünkben a munkabér, rend­szerét. Nevezetesen azt, hogy jelenleg érvényben lévő mun­kabér-rendszerünk mennyire ösztönző és mennyire haté­kony. Megállapítottuk, hogy egyes területeken munkabér­rendszerünk idejét múlta. A régi normákat korszerű gépek mellett nem lehet alkalmazni. Az is előfordult, hogy beírták az órát, de mögötte nem volt konkrét teljesítmény. A gaz­dasági vezetés egy hónap alatt kivizsgálta és kidolgozta az új bérezési normát. — Néhány embert ez bizo­nyára hátrányosan érintett. — Van, akit igen, de sokan kerültek előnyösebb helyzetbe. Szükség volt az új norma- rendszerre, mert egyes terüle­teken bérfeszültségek voltak. — Hogyan fogadta a párt- szervezetnek ezt a javaslatát a párt- és a tsz-tagság, mi volt a visszhangja? — A párttagság és a tsz ve­zetősége helyeslőén vette tu­domásul. A tervtárgyaló köz­gyűlés is elfogadta a határo­zatot. Nyilván annak az egy­két embernek, .akit hátrányo­son érintett, nem tetszett, de a többség elfogadta. A tsz nő­dolgozóinak régebbi kérését teljesítettük azzal, hogy hatá­rozatba foglaltuk: az az asz- szony, aki a 200 munkanapot ledolgozta, kapja meg a fize­tett szabadságot. — A pártszervezet tehát me­net közben, év közben kiiga-; zítja azokat a lépéseket, ame­lyek a termelést nem jó irány­ba viszik. — Ez így van. Az utóbbi né­hány hónapban a pártszerve­zet 52 határozatot hozott. A na­pokban azt vizsgáljuk, melyek azok a határozatok, amelyeket még nem hajtottunk végre. A határozatok a termeléssel, a pártmunkával kapcsolatosak. Például: javaslatunk alapján a tsz boltjaiban a boltvezetők felelnek azért, hogy legyen elég áru, s a fizetést a forga­lomnak megfelelően kapják. Vagy: javasoltuk, hogy az ál­lattenyésztésben dolgozók a végtermék után kapják a fi­zetést. Ez még nem oldódott meg. Az állattenyésztésben dolgozó párttagoknak komoly politikai munkájuk lesz, hogy megértessék az emberekkel : végtermékbérezés esetén nem éri őket anyagi károsodás. — Elégedett- e a pártszerve­zet a növénytermesztésben a termésátlagok alakulásával, fi­gyelembe véve a negyedik öt­éves terv célkitűzéseit? — A növénytermesztéssel a pártszervezet és a tsz-tagság is elégedett. Nálunk a növény- termesztésnek múltja van. Ta­valy a termelési tervet túl­teljesítettük. A termésátlago­kat még lehet fokozni, de alap­jában véve a tsz-tagság elé­gedett. — Tehát egyértelműen meg­állapíthatjuk, hogy a pártszer­vezet figyelme a decemberi párthatározat után intenzíveb­ben fordult a termelés irányá­ba. — Ezt egész nyugodtan meg­állapíthatják. Sokkal inkább szem előtt van a termelés, mint azelőtt. Volt olyan fel­fogás is, hogy a pártszervezet kizárólag politikával, a gazda­sági vezetés pedig termeléssel foglalkozzon. Annak idején sem tartottuk ezt helyesnek. A tsz pártvezetösége és gazdasá­gi vezetése összhangban dol­gozik. A fontos dolgokban csak közösen döntünk, s a gazdasá­gi vezetés az utóbbi időben minden tekintetben igényli a mi munkánkat és beleszólá­sunkat. D. VARGA MARTA — A szakszervezeti mozga­lomnak is ki kell alaktíania a maga sajátos művelődési poli­tikáját, mozgalmi erejével olyan feltételeket kell terem­tenie, melyek segítik a dolgo­zók művelődési lehetőségeit, azt, hogy az ilyen irányú tö­rekvésekkel élni tudjanak, fel­ismerjék az önképzés, a mű­velődés fontosságát. — Ezekkel a szavakkal nyitotta meg Ke­lemen Józsefné az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete megyebizottságának titkára a Tolna megyei szak- szervezeti napok tegnap Szek­szárdon, a megyei művelődési központban megrendezett ta­nácskozását, a szakszervezetek nevelő tevékenységéről. Rolland Ferenc, a SZOT al­osztályvezetője a szakszerveze­tek kulturális nevelőmunkájá­nak időszerű kérdéseiről tar­tott igen érdekes, számos prob­lémakört felölelő előadást Tol­na megye több mint száz szak- szervezeti tisztségviselőjének. Az előadó először az agitációs és propagandamunka helyze­téről és feladatairól beszélt. Hangsúlyozta, hogy ma a moz­galmi célok megvalósítása megköveteli a felvilágosítást, a propaganda- és a nevelő­munkát. Jelenleg több mint félmillió szakszervezeti tiszt­ségviselő van az országban, akik naponta találkoznak a dolgozókkal; körülbelül félmil­lióan vesznek részt politikai oktatásokon; százezrek járnak ismeretterjesztő előadásokra, tanfolyamokra. Tehát a szak- szervezet a párt politikájának továbbviteléhez , mozgósítja a tömeget, másrészt pedig ösz- szegyűjti a dolgozók javasla­tait. Ezután az agitációs munka számtalan pozitívuma mellett azokról a problémákról beszélt, amelyekben még elmaradás van. Például az agitációs mun­ka sorárt elsősorban csak ál­talános kérdésekben nyújtanak eligazítást. A dolgozók az or­szágos terveket, gondokat job­ban ismerik, mint a helyi problémákat. A munka során jóval nagyobb energiát fordí­tanak a célok kitűzésére, mint azok napi szisztematikus vég­rehajtására. A szakszervezeti tevékenység sajnos gyakran nem jár együtt az állandó ne­velő tevékenységgel. Hiányos a bizalmiak felkészítése a tájé­koztatásra, nincs, illetve na­gyon kevés anyag áll rendel­kezésükre, amire támaszkod­hatnának. Az általános és szakmai mű­velődés feladatai közül (ami a nevelő munka másik nagy te­rülete) Rolland Ferenc első­sorban azt emelte ki, amit a XXII. kongresszus is feladatul tűzött ki, hogy a munkások mind többen végezzék el az általános iskolát. Igaz, hogy az elmúlt évtizedben felszámoló­dott az analfabétizmus, de 1953 óta 922 ezer fiatal nem végezte el az általános iskola hetedik, illetve nyolcadik osz­tályát. Ezek a fejlődő terme­lésben nem tudnak helytállni, az alapiskolázatlan egyének nem tudnak kellően beillesz­kedni a társadalomba. A szak- szervezetnek itt olyan feladata van, hogy felhívja a szülők (akik jórészt szakszervezeti ta­gok) figyelmét erre a lemara­dásra. A felnőttek körében is sajnos elég magas az alapisko­lázatlanság. Az 1970-es nép- számlálás szerint másfél mil­lió felnőtt — 45 évesig — nem végezte el a nyolc osztályt, ami azt jelenti, hogy minden harmadik dolgozó bizonyítvá­nyából hiányzik a hetedik, vagy a nyolcadik osztály. Tíz- tizenkét esztendővel ezelőtt e téren jóval nagyobb volt az igény. Hat évvel ezelőtt is kö­rülbelül 120 ezer ember járt esti iskolába, most pedig mind­össze 20—22 ezren végzik az általános iskola utolsó két osz­tályát. A következőkben az ismeret- terjesztésről, a felnőttek szak­mai továbbképzésének fontos­ságáról beszélt az előadó, majd a munkás-paraszt gyermekek továbbtanulásának segítését méltatta. Rolland Ferenc előadása után három korreferátum hangzott el, majd színes, aktív vita követte. — vhm — Tanácskozás a Gabonafelvásárlónál Az együttműködés alapja a gazdasági érdekeltség Tegnap állami gazdasági, ter­melőszövetkezeti vezetők, a termelőszövetkezeteik területi szövetségeinek vezetői részvé­telével tanácskozást tartott a Tolna megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat. A ta­nácskozáson részt vettek a Gabona Tröszt, valamint az állami gazdaságok igazgatósá­gának képviselői. A vállalat igazgatója, Farkas László az elmúlt év tapasztalatairól és az 1972-es év tennivalóiról tar­tott beszámolót. Elmondotta, hogy az elmúlt évben a la­kosság, a fogyasztóik jó minő­ségű étkezési termékekkel való ellátása folyamatos volt. A vállalat takarmányforgal­mazási tevékenységével előse­gítette a nagyüzemek, az egyé­ni és a háztáji termelőik állat- állományának fejlesztését. 1971-ben a taikarmányérté- kesítés területén helyenként és időnként feszültségek jelent­keztek. Az eddig soha nem ta­pasztalt jó kalászos gabona­termésből a vállalat lényege­sen többet vásárolt, mint 1970- ben. Tovább bővítették a kap­csolatokat a mezőgazdasági üzemekkel. A vállalat teljesí­tette fejlesztési és beruházási célkitűzéseit. Az 1972-es év feladatairól a vállalat igazgatóis elmondot­ta, hogy idén kedvező képet ’ '-ú ’k • ins--, ú és a '-v ' távú szerződéskötések. Április végéig az éves árubeszerzési program 79,2 százalékát kötöt­ték le szerződésekkel. Az el­következő időszakban a válla­lat legfőbb tennivalója, hogy a gabonaátvételre felkészüljön. Ehhez a gépi és a technikai feltételeket részben megterem­tették. Annak ellenére, hogy idén a raktárkapacitás 360 va­gonnal növekedett, még mindig aggasztó a' raktárhelyzet. A mezőgazdasági üzemek segít­sége nélkül nem tudják meg­oldani a termények tárolását. A keveréktakarmány-gyártás 1969-hez viszonyítva a múlt évben 56,9 százalékkal növe­kedett. A korszerű takarmá­nyok felhasználásának gyors fejlődésével a vállalat terme- lőíkapacitása nem tudott lé­pést tartani. Ebben az évben a nagydorogi keverőüzem be­indításával évi kétezer vagon­nal nő a kapacitás. Az igé­nyek kielégítése érdekében három állami gazdasággal és 8—10 termelőszövetkezettel kötöttek bérkeverési szerző­dést. Az ellátási feszültségeket lényegesen enyhítené, ha üze­melnének a tsz-ek birtokában lévő keverőüzemek. A taskarmányforgalom az időnként és helyenként fellé­pő feszültségek ellenére, 1971- ben kiegyensúlyozott volt. A rendelkezésre álló szerény anyagi eszközök nem teszik lehetővé, hogy a vállalat az elkövetkező években nagyobb beruházásokat létesítsen. 1973- ban Dombóváron kétezer va- gonos vasbeton siló építését kezdik meg, Tamásiban pedig 480 vagon befogadó képességű fémsiló épül. A beszámoló elhangzása után a résztvevők számos ész­revételt és hasznos javaslatot tettek. Elmondták, hogy a mezőgazdasági üzemek azért nem vállalnak bértárolást, mert alacsony a tárolási díj. Javaslat hangzott el, hogy a takarmánytáp-hiány enyhítésé­re koncentrátummal lássák el az egyéni termelőket. Kérték, hogy a tápot felhasználó üzem kívánságára a vállalat speciá­lis készítményeket állítson elő. A vállalat és a termelő üze­mek kooperációjával létesít­senek nagy teljesítményű ta­karmánykeverő üzemet. A fel­szólalásokra Buzogány István, a vállalat kereskedelmi igaz­gatóhelyettese válaszolt

Next

/
Thumbnails
Contents