Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-09 / 107. szám
Növekszik ...... ... a z állami gondozottak száma Visszhang Miért maradt el május 1-én a szekszárdi és a dalmandi beat-előadás ? Esztendőről esztendőre nő az állami gondozott kiskorú gyermekek száma. A legutóbbi összegezésekből kiderül, hogy jelenleg több, mint 36 000 fiatal van állami gondozásban, közülük több, mint tízezren nevelőszülőknél laknak. Tíz esztendővel ezelőtt még alig valamivel több, mint 25 000 gyereket vettek állami gondozásba, 1955. és 1957. között pedig még a húszezret sem érte el országosan a számuk. Legnagyobb arányban a 14 éven felüliek szerepelnek az állami gondozottak között; számuk meghaladja a tízezret, s ez éppen kétszer annyi, mint tíz esztendővel korábban volt. Elgondolkoztató, hogy környezeti, magatartási, anyagi és egészségügyi okokból — a gyámhatóságoknál nyilvántartott veszélyeztetett kiskorúak száma meghaladja a 44 000-et. Csupán a fővárosban több, mint 11 000 ilyen gyermeket tartanak számon. A különböző Vasárnap, bár borús esőre hajló idő volt, nem csökkent a vendégforgalom a Balaton déli partján. Siófokon a SZOT Csepel-üdülőbe már a hét végén megkezdődött a beutalt vendégek érkezése. Szombaton mintegy négyszázan kezdték meg jól megérdemelt pihenőjüket, vasárnap pedig újabb kétszázfős csoportot — többségében nászutast — fogadtak és így már több, mint hatveszélyeztető okok közül legszámottevőbb a környezeti ártalom, emiatt több, mint 18 000 kiskorút tartalak nyilván a veszélyeztetettek listáján. Meghaladja a 11 000-et azok száma, akiknek környezetében az alkoholista veszélyeztetettség is számításba jön. A gyámhatóságokon kívül az oktatási intézményeknél további 28 000 veszélyeztetett kiskorút tartanak nyilván, így országosan együttvéve' csaknem 73 000-re tehető a számuk. Tavaly országosan 1199 esetben engedélyezték az örökbefogadást. Ebből 504 gyermek volt állami gondozott, örvendetes, hogy a felbontott örök- befogadások száma elenyésző, egy esztendő alatt mindössze 55 ilyen eset fordult elő, s közülük is csak nyolc volt állami gondozott. Jelenleg 1311 azoknak az állami gondozottaknak a száma, akik örökbe- adhatók. (MTI) százan élvezik a magyar tenger mellett szabadságukat. Vasárnap a siófoki Európa Szállóba egy osztrák és egy jugoszláv turistacsoporton kívül sok egyéni vendég is érkezett, köztük a hétfőn kezdődött kémikusszimpózium amerikai, angol, francia, nyugatnémet, lengyel és más nemzetiségű résztvevői. Vasárnap reggel kilenc órakor kinyitottá kapuit a siófoki nagystrand. Gazdag zenei program Pécsett Hazánk egyik leglátogatottabb városa — a 2000 éves Pécs — különleges zenei programmal várja az idegenforgalmi idényben idelátogató hazai és külföldi vendégeket. Csaknem fél évszázados szünet után felújítják a híres székesegyházi hangversenyeket. Május 27-én Händel Messiás című oratóriumát, június 24- én Vivaldi Judith Trlumphans című művét, szeptember 30-án pedig Mozart Esz-dúr szimfóniáját és Requiemjét adják elő. A hangversenyeken a Pécsi Filharmónikus Zenekar és a Liszt Ferenc kórus, a Budapesti Madrigálkórus és a Pro Musica kamarazenekar, a Budapesti Operaház és a Pécsi Nemzeti Színház énekesei működnek közre. Az idegenforgalmi idény zenei programjának érdekes eseménye lesz a „Zenélő pécsi udvarok” elnevezésű hangversenysorozat is, amelyet most először rendeznek meg a Mecsekalján. A város meghitt hangulatú kertjeiben és udvaraiban csendül majd fel a muzsika, így például a középkori barbakán szép várkertjében és a volt ferenceskolostor XVIII. századi udvarán. Nem vették fel a telefont. Egy olyan házban, ahol egyszerre 700 ember mozog, valóban nehéz elképzelni, hogy legalább egy meghallaná a telefon állhatatos csöngését. Ugyanis az Országos Rendező Iroda munkatársai állítása szerint „több alkalommal próbálták felhívni a megyei művelődési központot, de ott a telefont nem vették fel”. S ezért hatszáz fiatal csalódottan távozott, mert nem hallgathatta meg a beígért Neoton-pro- dukciót. Ezalatt a művelődési központ igazgatója, a bent tartózkodó munkatársak, valamint jómagam — lévén éppen ügyeletes — a technikai személyzettel és a Szinkron zenekar tagjaival erősítőket, hosszabbítókat, hangszereket cipeltünk a színpadra, hogy miután még negyed kilenckor sem jelentkezett a Neoton, a nagynehezen összeszedett Szinkron zenekar minden előzetes felkészülés nélkül mentse a menthetőt, és másfél órás koncerttel szórakoztassa az egybegyűlt fiatalokat, szórakozás helyett munkával ünnepelve május 1-ét. Éppen azok a fiatalok, akik a művelődési központban váltották meg jegyüket, győződhettek meg arról, hogy a telefonközpont és a jegyárusítás ugyanabban a helyiségben van, s nem egyszer hagyta abba a pénztáros a jegyek kiadását, amíg kapcsolta a hívásokat. S ha mégis? Ha valóban nem halljuk a pécsi hívást? Hogyan lehet az, hogy ugyanabban az időben egy Mohácsról érkező személyes hívásnak eleget tudtunk tenni? S ha mégis? Akkor is elgondolkodtató, hogy a véletlen mire nem képes. Két autóbusz, két beat-zenekar, mindkettő az ŐRI rendezésében, ugyanabban az időben elromlik az országúton, s egyik fogadó intézményt sem sikerült értesíteni. Hát igen. Könnyebb a felelősséget elhárítani, megelőzni az esetleges szerződés-előkere- sést, időpontok egyeztetését, kártérítés fizetését, s a sok huzavonát. ! SZALONTAI MÁRIA A szedres! élelmiszerboltba VEZETŐ ÊS HELYETTESI MUNKAKÖRBE FELVÉTELT HIRDETÜNK. Jelentkezés : ÁFÉSZ Szekszárd, Jókai u. 2. Bővebb felvilágosítás ugyanitt (116) Nem csökkent a vendégforgalom a Balaton partján Mké MEcmmr whdéfkül ______. H atvani Dániel dokumentumregénye 13. A TAXI ELAKAD Fél kilométer után az út derékszögben ágazik kétfelé. Annak az útnak az egyenes folytatása, amelyen ők jöttek, már a Hajagos-tanya bejáró útja. De ezt csak akkor veszik észre, miután • ráhajtottak. — Engedj oda, — mondja Zoli, majd én megfordulok. — Robi átadja a helyet, amaz hátramenetbe kapcsol, de túl hamar veszi a fordulót, a hátsó kerekek lecsúsznak a krumpliföld homokjába, s a motor nyomban le is fullad. Zoli kiszáll, káromkodik. Most Robi próbálkozik, jókora gázt ad, de csak a kerekek kaparják el magukat, a kipufogóból áramló gáz fodrokat rajzol a homokba. A kocsi már az alvázon fekszik, amikor Robi is kiszáll. — Ez így nem megy. Lapát kell. Én vagyok a sofőr, te az utas. Menj be a tanyába, kérj lapátot... De Zoli nem a tanya, hanem a csomagtartó felé indul. Felhajtja a tetőt, tenyerét a sofőr orrlika elé teszi. Ránéz Robira, ezt mondja; — Te, ez már nem él. — A másik nem válaszol, beül a volán mögé. Rágyújt. Zoli újból megnézi a sofőrt. Keze hozzáér a bőréhez. Hideg... Megborzong. Megpróbál a fejéhez hajolni, meghallgatni, hogy lélegzik-e. De nem fér oda... Most már meggyőződött róla, hogy a sofőr nem él. Halott. Zűrt nem csinál, ha idejön valaki... — Menj már, ne nézegesd! _ türelmetlenkedik Robi. — Zoli elmegy a tanya felé, ezalatt társa megtalálja a sofor naptáros óráját, megörül neki, akkor még nem tudja, hogy olcsó, ötköves, pár száz forintos tömegárucikk, zakója zsebéből összeszedi a tíz-húsz forintosokat. Közönnyel állapítja meg, nincs még kétszáz sem, de ha ezer volna, az sem tétel ahhoz képest, ami rövidesen a birtokukban lesz. Csak ezt a tragacsot kell innen kiránci- gálni... Lecsapja a fedelet és rázárja. Eltelik jó öt perc, amikor Zoli feltűnik a tompított fényben egy magas, szikár öregemberrel. Mindkettőjüknél egy-egy lapát. Az öreg akku- rátusosan magyarázza, hogy ki kell ásni a kerekek előtt is, meg mögött is. Úgy is csinálják... Amikor ez megvan, Robi indít, de a kerekek megint csak kaparnak, s úgy látszik, a feneketlen homokban a kocsi mindenestül el tudná ásni magát. — Ez traktor nélkül nem megy — mondja Robi. — Az öreg magyarázza, hogy két kilométernél nincs messzebb a Platter-telep, ott éjszakai mű-, szak is van, de traktorai vannak a szakszövetkezetnek is. Robi türelmetlenül legyint : messze van. S hozzáteszi, jobb lenne a ló. — Van itt a Bódog Istvánnak két jó lova — mondja az öreg. — Milyen messze van a tanyája? — Nem több, mint egy kilométer. — De a fiú erre is csak legyint. Ekkor az öreg paraszt megköszörüli a torkát. — Hát éppen nekem is van egy lovam, megpróbálhatjuk. — Vezesse ki bátyám! Elmegy, nemsoká jön vissza a lóval. Hoz kötelet és hámfát is. Rákötözik az első lökhárítóra, az öreg biztatja a lovat, az erőlködik, Robi gázzal segítené, de csak pár centit rándúl a kocsi, s nem mozdul tovább. — Idefigyeljenek a fiatalurak! — így az öreg Hajagos János. — Azt mondom én, nem kéne ide, csak pár erős ember. Megfogná és kitenné. — Jó, de hol vannak az emberek? — Van nekem is két erős fiam. Az egyik most szerelt le a katonaságtól. De a másik is meg tudja fogni... — Hívja ki őket. — Az öreg vezeti a lovat, menetközben Robi a kezébe nyom két húszast. Eltelik negyedóra is, mire az öreg Hajagos két fiával visszatér. Dorongokat hoznak meg rőzsekévéket. Hátul, a csomagtartónál alátámasztanak, a nagyobbik Hajagos fiú, oldalt a keréknél fogja meg. Zoli ekkor átmegy a túlsó oldalra, a fiút ismeri, amikor az még kocsis volt és télen hordozta őt is, meg a többi tanyai lurkókat is az iskolába. Kellemetlen volna, ha felismerné és kérdezgetné, rrtit keresnek errefelé. Robi elől, a vezetőülésben, a gázzal dolgozik, a kocsi meglódul és kiugrik az útra. Robi kiszáll, a nagyobbik Hajagos- fiúnak is ad 40 forintot. Zoli beül, elmennek a tanyaudvarig, ott fordulnak meg. Azt már nem hallják, amikor az ifjabb Hajagos János ezt mondja az apjának: — Nem lopták ezek ezt a kocsit? —! Taxit? Kockás vót az ódala. — Tudja a fene... Másfél óra biztosan eltelt a kiemeléssel. Robi ideges, várják őket a nők, már az is lehet, hogy lemondtak róluk. Zoli tűnődik, hogy ez meglehet. — Micsoda életünk lesz ott kint, Nyugaton!— ütögeti a kormányt Robi, amíg Zoli külön kérésére behajt egy hosz- szú, egyenes fasorba. Zoli ko- csikázni akar, csak úgy, pasz- szióból. De Robi azt mondja, sietni kell, a határ messze van, és még virradat előtt oda kell érni. Amíg kiérnek a kövesútra, Zoli elmondja: — Te szállsz ki, azt mondod, hogy állami kocsival vagyunk, Orgoványról jövünk egy üzenetet hozunk. Azt, hogy meghalt az Aranka nagymamája. És hogy vigyük el őt, de ha akar, az anyja is vele jöhet. Ha Béla bácsi beleegyezik, oké. Ha nem, meg kell kötözni és be a pincébe. Róbert bólogat: nem rossz, nem rossz. Zoli lehunyja a szemét, álmodozik. Mert ez a terv nem más, mint egy álom. Légvár. De ő valóságosnak hiszi. Persze Izsák után kiderül, hogy másfelé mennek. Tiltakoznak majd... Akkor majd „előveszi” a bandát. Jönnek mögöttük kocsival. Meg előttük is halad egy csapat... De ebbe már Robit nem avatja be. Hadd legyen ő is meglepődve. Kiss Béláékhoz akkor este szállítottak tüzelőt, eléggé elfáradtak a cipekedésben, majdnem 11 óra volt, mire ágyba kerültek, mindjárt el is aludtak. így nem hallhatják, hogy autó áll meg a tanya ablaka alatt, azt sem, hogy bőgetik a motort. Zoli ezt mondja: — Menjünk át Ujszásziékhoz, hátha ott vannak, tévét nézni. — Visszamennek a faluba, megállnak az Üjszásziék háza előtt. Robi zörget, fiatalasszony jön elő. — Kisséket keressük, akik ott a vasúton túl laknak. — Az asszony, kis gúnnyal a hangjában: — Ha tudja, hogy hol laknak, mi az ördögnek zavarnak bennünket éjnek idején! — Robi mentegetőzik, hogy üzenet Orgoványról, satöbbi, meg hogy Kissék egyik ismerőse ül a kocsiban. Az asszony kíváncsi lesz, benéz a kocsi ablakán, megismeri a fiút. —- Te vagy az, Zoli? — kérdi, de az csak hümmög valamit. Ujszásziné aztán megmondja, hogy Arankáék nem jártak itt, biztos, hogy odahaza alusznak. Visszamennek. Robi a csukott veranda mellé áll, túráztatja a motort, kürtöl egy-két rövidet. Végre az ablakban kis világosság támad, megnyílik a bejárati ajtón az apró ablak, s a nyílásban megjelenik Béla bácsi feje. Robi mondja a szöveget, de Kiss Béla arcára kiül a gyanakvás. — Ki volt az, aki átadta az üzenetet? — Robi nem jön zavarba. — Süttöli Imre. — Csakugyan van egy ilyen nevű orgoványi ismerőse. De Béla bácsi kijelenti, hogy ő nem ismeri. „Csak kinyitná már az ajtót végre” — türelmetlenkedik Robi magában, s először moccan meg benne a gyanú, hogy semmi sincs előkészítve és ő belemászott. De amikor az öreg mögött megjelenik az asszony feje, új remény lobban tudatában, s kezdi elölről a mesét. — De az asszony még jobban kételkedik, és még szemrehányást is tesz, hogy miért zavarják őket ilyesmivel, mikor tegnap járt Orgoványon, és semmi baja nem volt az édesanyjának. — Róbert nyeli a nyálat, de egyúttal a torka is kiszárad, s indulatosan odaszól a kocsi felé : — Gyere már elő Zoli, mondj te is valamit. — Kisséknek pedig: —Van egy utasom, maguk is biztosan jól ismerik. Az öreg, aki továbbra is elől áll, oldalvást kipillant, de csak egy bizonytalan árnyékot lát előlebegni a fal mellett. Zoli nem szól, csak nagyon halkan köszön, de a bentiek meg sem hallják. Kiss Béla ráförmed Robira: — Mutassanak igazolványt, ha tényleg azok, akiknek mondják magukat! — Robi a kocsi felé ugrik: — Hozom máris. — Keresné a sofőr igazolványait, de az asszony haragosan kiszól: — Nem kell ide semmi igazolás, hagyjanak minket magunkra. Ha igaz a dolog, majd kapunk reggel hivatalos értesítést. — Az öreg elhátrál, félig már be is hajtják az ablakot. Robi elnézést kér, köszön és a kocsihoz som- fordái. (Folytatjuk)
