Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-09 / 107. szám
y f 4 Csak akkor emelkedhet Megyei vadászgyűlés magasabb szintre... r I A szocialista brigádvezetők felső országos tanácskozása alkalmával 1962-ben alig négy évvel az első brigádok megalakulása után a küldöttek már arról számoltak be, hogy 22 ezer brigádban 280 1 ezer dolgozó küzd a szocialista cím elnyeréséért és 7 ezer brigád érdemelte ki a megtisztelő címet. Az idén a szocialista bri- gádvezetők negyedik országos tanácskozása előtt, már több mint 120 ezer kollektíva 1,3 millió taggal vesz részt a mozgalomban és ezek közül 70 ezer brigád mintegy 750 ezer taggal egy, Vagy több alkalommal is elnyerte a szocialista címet. „Szocialista brigádokban dolgozik a munkásság mintegy 30 százaléka. A brigádok nagy része kiemelkedő munkasikereket ért el, emelte a dolgozók műveltségi színvonalát, fejlesztette a szocialista gondolkodást és közösségi szellemet, erősítette az összetartozást, a vállalatokhoz való ragaszkodást a dolgozókban”, — mondja ki végső összegezésként a Központi Bizottság decemberi határozata. Mindebből szükségszerűen következik, s ezt a KB határozata a szocialista munkaver- seny továbbfejlesztéséről, majd ezt követően a kormányhatározat is kimondja: „A munkaverseny alapvető formája a szocialista brigádmozgalom”. Majd a továbbiakban ez áll: t,A szocialista brigádok a dolgozó tömegek olyan vezető kollektívái legyenek, amelyek mozgósító és példamutató szerepet töltenek be a munkában, a tanulásban, a közösségi életben”. A kormányhatározat felhívja a figyelmet arra, hogy a szocialista brigád, cím elnyerésének követelményeit szükséges emelni, s azokat a címek adományozásánál következetesen érvényesíteni kell, figyelembe véve, hogy a mozgalomnak nem elsődleges célja a brigádok számának a növelése. Az eddigi eredmények ismeretében jogosnak tűnik a kérdés: miért szükséges a mérce emelésé, a nagyobb felelősség hangsúlyozása? Nos, tapasztalatok bizonyítják, hogy a szocialista brigádmozgalom nagy népszerűsége és társadalmi rangja miatt egyes helyeken gyakran helytelenül értelmezett vállalati presztízsből elvi engedmények áfán is gyarapítják a „szocialista” címmel felruházott brigádok számát. Ez a gyakorlat árt a szocialista brigádmozgalom társadalmi tekintélyének, visszatetszést kelt a valóban szocialista módon gondolkodó kollektívák körében, végső soron csökkenti a mozgalom vonzerejét. A nemrégiben lezajlott ágazati szocialista brigádvezetői tanácskozásokon számos felszólaló tette szóvá jogosan a mozgalom „felhígulásának” a veszélyét. Az elvi engedmények elsősorban abban jelentkeznek, hogy a termelésben elért gazdasági eredményeket önmagukban is elegendőnek tártják a szocialista cím adományozásához. Megfeledkeznek arról, hogy a hármas követelmény — szocialista módon élni, tanulni, dolgozni — együttes teljesítése a feltétele a szocialista Cím elnyerésének. Változatlanul a vállalati és munkahelyi gazdasági vezetőkre, társadalmi szervekre Vár az a feladat, hogy az irányító és szervező munka további javításával, az elismerési és ösztönzési rendszer célszerű alkalmazásával segítsék elő a brigádmozgalom színvonalának emelését. Mindezek újszerű Szemlélet és gyakorlat alkalmazását igénylik a mozgalom szervezésében, értékelésében és minősítésében. Ez egyben fontos feltétele annak is, hogy a brigádmozgalom ne csak megőrizze, hanem erősítse pozícióit, a szocialista társadalom építésében. Az eddigi vállalati útmutatások, és ajánlások egyik fő problémája, hogy azok túlságosan általánosak, nem a munkahelyek, a kollektívák „testére szabottak” voltak. Nem konkrét követelményeket alakítanak ki, amelyek messzemenően figyelembe veszik az egyes mpnkahelyek feladatait, a brigádok és tagjainak sajátos adottságait. A határozat szellemében elsősorban a hatékonyság javítását, a termelés növelését, a gyár, üzem tervének megvalósítását szolgáló, hosszabb távra szóló, a munkaköri kötelezettségeken túlmutató célokat szükséges a brigádokkal együtt kialakítani. A szocialista emberi viszonyok és a közösségi magatartás fejlesztését szélesebb körben is elősegíthetik a brigádok közreműködésével. A vállalati szocialista brigádvezetői tanácskozásokon is sokan szóba hozzák, hogy a brigádok segítsék elő a fiatal pályakezdő dolgozók beilleszkedését a munkába, a szakma megszerettetését és megbecsülését, valamint a munkahelyhez, vállalathoz való ragaszkodásukat. A szocialista munkaverseny, a brigádmozgalom csak akkor emelkedhet magasabb szintre, segítheti hatékonyan a vállalati gazdálkodást, a tervek teljesítését, ha a gazdasági, műszaki vezetők is megtesznek mindent a jó üzemi légkör és munkatársi együttműködés kialakításáért, Javítják a vállalati üzem- és munkaszervezés Színvonalát, megfelelő feltételeket teremtenek a folyamatos munkavégzéshez és szüntelenül igénylik a dolgozók kezdeményezését, részvállalását az üzem gondjaiból és együtt alakítják ki a teendőket. DANKOVITS LÁSZLÓ Szekszárdim Vasárnap tartották vezetőséget is újjáválasztó küldöttgyűlésüket a Tolna megyei vadászok, a Babits Mihály művelődési központban. A gyűlésen a megye 32 vadásztársaságának mintegy 900 tagját képviselő küldött vett részt. A megyei küldöttgyűlésen részt vett dr. Lénárt Lajos, a MÉM miniszterhelyettese, a MAVOSZ országos intézőbizottságának tagja, Sinkovits Miklós, az országos központ kiküldötte, Horváth József, a Tolna meevei Tanács elnökhelyettese, Fülöp László és Széles István országgyűlési képviselő is. Tolnai Ferenc, a mesvei pártbizottság titkára, a MAVOSZ megyei intézőbizottságának elnöke nyitotta meg a tanácskozást, amely Arany Istvánnak, a tolnai vadász- társaság elnökének elnökletével kezdte meg munkáját. Bevezetőül dr. Lénárt Lajos miniszterhelyettes, a MAVÔSZ Országos Intéző Bizottsága nevében, négy Tolna megyei vadásznak: Forró Lajosnak, Martos Istvánnak, Nagy Bélának és Varga Istvánnak átadta a „Nimród vadászérem” kitüntetést, amelyet hatvanötén kaptak eddig az országban, a vadgazdálkodás, a vadászati kultúra fejlesztésében kifejtett kiváló munkásságuk elismeréseként. A megyei IB beszámolóját Farkas Dénes titkár, az ellenőrző bizottság jelentését Vajda István elnök, a fegyelmi bizottság jelentését dr. Losonczi György elnök terjesztette elő írásban, már előzetesen. A be. számoló és a jelentések fölötti vitában Lovasi Imre, a gyönki Vörös Csillag Vadász- társaság elnöke, Keszi Nándor, a hőgyészi erdészet vezetője, dr. Lénárt Lajos miniszterhelyettes, Bödök Bertalan, a decsi VT vadászmestere, dr, Binszky István, a szekszárd- őcsényi VT elnöke, Rózsa Imre, a szekszárdi szakszervezeti VT küldötte, Bénák Mihály, a madocsai Összetartás VT ellenőrző bizottságának elnöke, Pere Ferenc, a belecs- kai Ságvári VT vadászmestere és Császár István főhadnagy, a BM Tolna megyei Főkapitányságának képviselője szólalt fel. A felvetett kérdésekre Farkas Dénes, Vajda István, dr. Losonczi György ég Tarlós István, a megyei tanács vadászati felügyelője válaszolt. A felszólalók igen hasznos észrevételekkel és javaslatokkal egészítették ki a megyebeli vadásztársaságok fejlődését és hiányosságait is hűen tükröző beszámolót, jelentéseket. Felhívták arra is a figyelmet, hogy a mezőgazdasági érdekek szem előtt tartásával, fontos a jó minőségű szarvasállomány megóvása, s a selejtező létszámapasztást megfelelő szakértők közreműködésével folytassák a vadász- társaságok területén. Foglak koztak a vadgazdálkodás időszerű tennivalóival és a vadászerkölcs kérdéseivel . is. Egyhangú álláspontra helyezkedtek abban, hogy a vadász- társaságokat rendkívül súlyosan érintik az egyoldalúan eltúlzott vadkár-követelések, a gyakorlatban sok az ellentmondás, zűrzavar e tekintetben, szükségessé vált a vadkáA zt hiszem, elkéstem. Velem szemben két asz- szony elmélyülten beszélget, jönnek a vásárból. Hátukon a sárközi zsák, kezükben nylonszatyor,. A sorompónál még kifelé tódul a nép. A szembe jövők vannak kevesebben. A Dózsa- pélya mellett húzunk, el, lemarad egy Fiat, meg egy mo- torbicikli: erre csak gyalogos közlekedhet. — Vége. Vége? Egy asszony jön velünk szemben, kosarán még rajt a fejkendő, barátom szólítja meg, az ő kérdésére válaszol. — Elmentek a csibék. — El? Aztán mennyiért? — Menjen ki, aztán nézze meg. Nyomakszunk a vásár felé. Tavaly itt még a téesz embere áilt őrt, aki karóval hajtotta a népet a lucernástól. Most kukorica van a lucernás helyén, kikerüljük, a mutatott úton megyünk a szekszárdi vásárba. A drótkötél traktort szolgált. Most a vásározó nép kordonja. Emellett lehet a gépekkel parkolni, ezen belül az asszonynép rakhatja a portékáját. Ide a pecsenyés sátrakat, amott a malacos ládákat lehet telepíteni. Áll a vásár. Az asszonyok ponyváján ki tudja kitől, levetett holmi... A maszek használtcikk-kereskedő megállít, — mint hivatalos embert —, hogy „itt mindenki árulhat, én bezzeg fizethetem az OTI-t, az asszony után a szakszervezetet, mindent, és mégis ótő- lük vásárol a cigányság.” Kinek milyen az áruja, — mondom. Mérgesen int felém, magamra meg cigány vevőire hagy. Húzzák, tépik a portékát. Egy nadrág negyven forint, egy használt anorák húsz. Papucsért ötvenet elkérnek. Szandálért meg százat. — Képzelje uram, — a szitát, rostát áruló ember kapja el karomat — a bajai Vadásznál egy óra tíz percig próbált egy asszony. A papucsot megvette. Én kivágtam volna, mint a... A vevő az vevő, csillapítanám a bajai embert. A szitás mérgelődik: ma még csak két rostát adott el. Rossz ez a szekszárdi vásár. Rossz? Dél félé már minden sör elfogyott a vendéglátó sátrából. Gulyás úr eladta a pecsenyét, el a kolbászt. A köteles már a nyolcadik kötőféket húzza le az akasztóról. A malacnak volna most az ideje, ha nem tartanák ilyen magasra az árát. Ezerszáz forint egy pár választási féle jószág, akkorkák, mint egy ka- tonakesztyű. Ezorhatszáz az öfhónapos süldő. Ti zennégyezret kérnek az egyetlen „felhajtott” tehénért, amely írás szerint is nyolchónapos borjúval van együtt, — bizonyítja a tolnai ember, aki mutatja a íőállatorvos pecsétes írását is e tényről. A ló az drága. Drága? Tudja a szösz. A cigány, aki tizenkettőt kér a hatéves sodrottért, tegnap még tízért kínálta a Tüzép előtt. A borjut, az üszőt persze, az atyaúristen sem veszi, csak a bika tartja az árát; „Ha ez az üsző bika volna, nem kétezer-hetet ígérnének érte. hanem harmincötöt.” így aztán a gazda szép csendben hazaviszi a borjút. A lovak sem kelnek sem a vágók, sem a fuvaroslovak. Van pedig vevő. Cigány is, meg vállalati ember is. Egyre megy. Mindegyik a portékát becsmérli. Érdemes is, mert csak úgy van haszon, ha a portékát áron alul veszi az ember, és fél óra múltán három selessel többért passzolja tovább. így aztán még az átírást, a passzus költségét is meg lehet takarítani. Amit érdemes Js, ha másért nem, az időért. Mert harminc éve sem ment lassabban a járlatlevéL Vásárban kiállítási ügy, mint most. Akkor is oly megközelíthetetlen volt a cédulaház, mint most. Közeleg a dél. Arról lehet ezt tudni, hogy megszaporodik a rendőrjárőr az egyetlen scrössátor körül, ahol a hangulat már magas s egymásután ütik ki a cigánygyerekeik kezéből a sörösüveget. Igazoltatni is kell némely magyar embert, akinek fizimiskája nem éppen bizalomgerjesztő. Egy órakor elfogy a sör. A pecsenyés sátornál még kapható finom falat, sör is, mert a tulaj gondolt a jobb vendégekre. Az asszonyok pakolnak, sietnek, hogy a vasúti restiben még megehessék a pörköltet. Én sört kérek. A sör Kinizsi, és meleg. A vásárban Szalon volt, és hideg. , Nem kell oly finnyásnak lenni, mert aki igazi vásáros, az még a meleg sört is élvezettel nyakalja. A pálfai vásározó emberek, lehetnek tán hatan, ugyanannyi asszonnyal, sört isznak, várják a vonatot. Az ebéd tarisznyapörkölt. Az egyik férfi hoz csak magának bogrács- gulyást, de azt magára hagyják. Az építővállalat nyugdíjasa is, aki helypénzes volt a vásárban, megissza a sörét. Mögöttem tisztes távolságra mag ott áll egy bizalmatlan külsejű férfi, aki látta, hogy egy táj‘.ékszipkáért nyolcvan forintot fizettem. PALKOVÁCS JENŐ rok elbírálásának jogi rendezése, szabályozása. Bonyolult a társaságok ügyvitele is, ezért dr. Lénárt Lajos javaslatára elhatározták, hogy Tolna megyében új módszert dolgoznak ki az adminisztráció egyszerűsítésére. A gyűlésen megvitatták az új tagdíjtervezetet, majd megválasztották az új vezetőséget, s az országos tanácskozás megyei küldötteit. A MA. VOSZ megyei intézőbizottságának elnöke ismét Tolnai Ferenc, titkára dr. Losonczi György; az ellenőrző bizottság elnöke újra Vajda István, a fegyelmi bizottság elnöke pedig Mónus József lett. Az országos küldöttértekezleten Tolnai Ferenc, Berta Kálmán, Böröczky Kornél, Bősz József, Vida László, dr. Bodó István ég Lakos József vesz részt és képviseli a Tona megyei vadásztársaságok tagsáNépújság 5 1972, május 9,
