Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-30 / 125. szám

y i Kubai jegyzetek (1.) A Moncada ma iskolaváros... Pop-minták gamimaîracen Az arab országok számára tilos a zöld szín A fenségesen kanyargó hegy- vonulat, a Sierra Maestra megszelídült nyúlványain, né­hány kilométernyire Santiago de Cubá-tól fekszik a Siboney farm. Nevét az ország őslákói- tól kapta, valamikor a sibo- ney indiánok törzsei népesítet­ték be ezt a vidéket, de a spa­nyol hódítók negyven eszten­dő leforgása alatt kiirtották őket A fehér épület előtt pálmák állnak sorfalat s mangófa vet árnyékot az elmaradhatatlan fedett kútra. Olyan akár a többi granja (gazdaság) és Franclsca Vigilanca asszony aki tizenkilenc évvel ezelőtt baromfit tenyésztett a farmon aligha hitte volna, hogy háza bekerül a történelmi krónikák­ba. Ma múzeum, s arra emlé­keztet, hogy innen indult el az a forradalmi mozgalom, amely bukásokon és sikereken át végül is a kubai nép dia­dalához vezetett. Fidel Castro két bajtársa bérelte ki a farm egy részét és 1953 július 25-én itt gyüle­keztek munkások, parasztok, diákok — a legidősebb sem volt közülük harmincéves — hogy felkeljenek Batista zsar­noksága ellen. Santiagóban háromnapos fiesta volt, utca­bálokat tartattak, petárdák robbantak, ezt a forgatagot használták ki arra, hogy kü­lönböző utakon elérjék a Si- boneyháaat. Százhatvanöten gyűltek össze, az utolsók kö­zött egy magas fiatalember ér­kezett akkor még nem viselt szakállt: Fidel Castro Ruzvolt, az akció vezetője. A múzeum igazgatója, ma­ga is a forradalmi harcok ve­teránja, kedves epizódot ele­venít feL Amikor nemrégen Koszigin szovjet miniszter- elnök Siboneyba látogatott, Fidel Castro is kíséretében volt. A kubai miniszterelnök többek közöt ezeket mondta: .Megkérdeztem a többieket, jól elrejtették-e a fegyvereket. Azzal válaszoltak, hogy pró­báljak nyomukra akadni. Min­dent felkutattam, de nem buk­kantam rájuk. Akkor mutatták meg, hogy a kút oldalába süllyesztették azokat, megfe­lelő vízhatlan csomagolásban”. Igaz, csupán kézifegyvereik voltak — a pesónként össze­gyűjtött pénzből mindössze egy könnyű géppuska meg­szerzésére futotta. így indul­tak el a rádió, az ügyészség, s az ország második legnagyobb laktanyájának, a fegyverrak­tárként is szolgáló Moncadá- nak ostromára. A derékhad tizenhét Chevrolet taxin köze­lített az erődhöz, s úgy lát­szott sikerül a vakmerő terv. Egy elkésett őrjárattal azon­ban elkerülhetetlenné vált az összeütközés, riadóztatták a zsoldosokat, »tizenötszörös túl­erővel kerültek szembe a roha­mozok. Castro csapata öt órán keresztül tartotta magát, abban bíztak, hogy a hagyományo­san forradalmi Santiago lakos­sága segítségükre siet. Ám közben a rádió elfoglalása nem sikerült, az előre elkészí­tett kiáltványt, s népi törvé­nyeket nem tudták beolvasni az embereknek. Azok pedig úgy hitték, hogy a háromna­pos ünnep után a hadseregen belül tört ki csetepaté, s távol­tartották magukat. A fiatal felkelők nagy vérvesztesége­ket szenvedtek. Castronak is csak véletlen szerencsével si­került megmenekülnie. Ami­kor ma a kocsi a városból a farm felé kanyarog, az út men. tén mérföldkövekként állnak a piros táblák, mindegyiken va- amelyik elesett mártír neve. Itt, Santiagóban zajlott le Fidel Castro pere is: a kórház egyik ápolónői szobájában; A Batista bérencek féltek az igazságtól s a kubai forradalmár '„gyengélkedésére" hivatkoe­va, suba alatt próbálták el­ítélni. Itt hangzott Costro öt­órás vádbeszéde az utolsó szó jogán, amelyet egyetlen jegy­zet nélkül volt kénytelen meg­tartani. „Ahol a köztársaság elnöke gonosztevő, ott a be­csületes emberek meghalnak vagy börtönben szenvednek — mondatta Batistát célba véve, majd befejezésül hozzáfűzte; — ítéljenek el, ez mit sem 6zámit, a történelem fel fog menteni !” A Moncada ostromlói tanul­tak az időleges vereségből — évekkel később előbb a városok­ból a hegyekbe mentek, hogy azután megerősödve, a Batista- rendszer általános összeomlá­sát előkészítve, újra visszatér­jenek. Mayari Arri bábán, a Sierra Maestrával szomszé­dos Kristályhegységben meg­látogathattuk azt az egykori főhadiszállást, ahol a Raul Castro vezette második front bontott zászlót, őszintén szól­va, kicsit csodálkoztam is, mert az ugyancsak múzeum­ként működő négyszobás ház mellett szabályos kisváros éli életét. Egy gerilla-főhadiszál­lást a lakott településektől távol, úttalan-utakon képzel­tem volna. Hamarosan kide­rült azonban, hogy jogos volt az első meglátásom: a város teljesen új, csak a forradalom győzelme után alakult ki. Ma már központja a környező he­gyi tanyáknak, a völgy kávé­termesztő gazdaságainak. Az utakat nemrégen építették, s ahová még nem vezet beton­6. Úgy látszik, a másik fél ugyanezen gondolkodhatott. Sőt, Moranék cselekedtek előbb. Chicago egyik legszebb szál­lodája a Hawthorne Hotel. Ez A1 Capone főhadiszállása 1926- ban. Egy napon csinos, festett­szőke nő áll meg a portáspult­nál. Közli, hogy a Főnököt keresi. A portás izgatottnak látszik. Feltelefonál, közben örömmel bólogat és azt mond­ja a kagylóba: — Igen, uram, a kisasszony itt várja. — Lejön!? — kiáltja a hall egyik foteljében ülő férfi a portáspult felé. Az igenlő vá­lasz után megelevenedik az előcsarnok. Két szálas legény a bejárat elé áll, hogy ne en­gedjen be senkit. A többiek — lehetnek vagy hatan — gép­pisztolyt húznak elő kabátjuk alól, és félkörben körülveszik a liftet. Fényjelzés tudatja, hogy a felvonó elindult lefelé. Abban a pillanatban, amikor leér a földszintre, lövések tö­mege reszketteti meg a leve­gőt. Moran megöleli Weisst, és túláradó boldogságában az össze-vissza lyukasztott lift­ajtóra mutat: — Chicagónak új gazdája van. A szellőssé vált ajtó azon­ban hirtelen felpattan, és A1 Capone, aki már az első lövés­re jó érzékkel lekuporodott, teljes hosszában felegyenesed­ve, két revolveréből tüzelve végigszáguld a halion, és ki­rohan az utcára. Néhány má­sodperc múlva a páncélozott Cadillac befordul a sarkon, és eltűnik a világvárosi forgalom­ban. vagy kőalap, oda lóháton szer­vezik meg a közlekedést. Akár a cowboyok, vagy inkább a chilei huasok, sobrerós férfi­ak ügetnek a nyeregben: igaz ez itt nem divat, elemi szük­séglet. .. A Moncadát is nehéz lenne régi formájában felismerni. Az egykori marcona épület ma világos pasztellszínekkel, ba­rátságos benyomást kelt. Ez az érzés különösen erőssé válik, ha átlépünk a főkapun, amely mellett amolyan emlékként ott árválkodik még egy elha­gyott őrtorony. Fiatalok töltik meg a termeket é8 szünetek­ben az udvarokat — általános — és középiskolások. (A tíz- osztályos kubai iskolarendszer felső négy osztálya számít a mi gimnáziumunknak.) Egyen­ruhájuk szürkés nadrág vagy Gzoknya, fehér inggel és blúz­zal — arcszínük a legkülön­bözőbb árnyalatokat tükrözi : a korábbi fali megkülönböz­tetéssel szemben megvalósult a teljes és valóságos egyenlő­ség. Amint a múlt sötét ár­nya az írástudatlanság is: Ku­bában csaknem kétmillió gyermek tanulhat, nincsenek anvagi korlátok, az oktatás minden fokon ingyenes. Tulaj­donképpen a Moncada név is történelmi fogalommá vált, mert a bejáraton ezt olvas­suk: Ciudad Escolar 26 de Junio — Június 26-a Iskolaváros. RÉTI ERVIN GYÉMANTOS ÖV, ARANY C BETŰVEL A mozialkalmazottak szak- szervezetének elnöke ellen so­rakoznak a korrupciós vádak. A tagság bizonyítékok tömegé­nek birtokában azzal vádolja az elnököt, hogy nagy összegű, a filmszínház-tulajdonosoktól kapott „ajándék” ellenében teljes befolyásával leszereli a bérmozgalmakat. Veszélyben a jól jövedelmező állás, és Tony McCloy A1 Caponehez fordul. így érkezik el a felháboro­dott tagság által kierőszakolt, rendkívüli elnökválasztás nap­ja. Amikor már megtelik áté­rem, három nagy luxusgépko­csiból vagy egy tucat olyan vendég száll ki. akikkel még fényes nappal sem szívesen ta­lálkozik az ember. Belekötnek mindenkibe, széthúzott zakó­juk alól kicsillan jókora re­volverük. Szicíliai teatralitás­sal, égnek emelt tekintettel mondogatják: Szörnyű, mi len­ne itt, ha nem választanák úira Mr. McColeyt. Akkor már Chica.go-szerte közismert a maffia „szakszervezeti üzlete”, azt pedig immár minden isko- 1 ásgyerek tudja, hogy a Seb­helyes -y hála temérdek pén­zének és magas kapcsolatai­nak — sebezhet et len. Tony McCloy természetesen megvá­lasztatott. BÜNTETÉS BURNHAMBAN 1929, május 7-én a Főnök nagytanácsra hívja össze al- vezéreí.t. A színhely óvatos­ságból nem Chicago, hanem az Indiai állambeli Burnham. A vezérkar huszonhárom tag­Negyven ország strandjain, nyaraló- és üdülőhelyein talál­hatók a magyar gumimatra­cok, a felfújható kempingcik­kek. Nincs világrész, ahová ne indítottak volna még szál­lítmányt ezeken hevernek a francia Riviérán, és a Nílus partján is. A magyar gumi­matracok népszerűségét jel­lemzi, hogy legutóbb Hollan­diában a fogyasztók szövetsé­ge ennek ítélte a nagydíjat, Á siker már tény. az az út, ami idáig elvezetett, igen gö­röngyös volt, hiszen ilyen sok vásárló igényeit kielégíteni nem kis feladat. Európában például más még a csomago­lás igénye is. A szomszédos államokba hengeralakba gön- gyölgetik a gumimatracokat, ugyanakkor a tengerentúlra négyszögletesre hajtogatva do­bozokban utazik. Más-más színt igényelnek a különböző földrészeken. Európában soká­ig a hagyományos piros-kék szín uralkodott a kemping­cikkeken, ugyanakkor Ameri­ka részére a szivárvány min­den színére festették ezeket. Ma már Európában is tért hó­dítottak az élénk színek, ró­ja üli körül a hosszú asztalt. A1 Capone pezsgőt bontat. és húsz reprezentatív külsejű kis dobozt tesz ki az asztalra. Mint kiderül, a tokban értékes gyémántokkal ékesített ővele vannak, csatjukon a Főnök ne­vének . kezdőbetűjével, egy nagy, arany C-vel. Hárman sápadtan veszik tu­domásul, hogy nem kaptak a furcsa ajándékból. Capone fel­emelkedik a székéről, kezében revolver csillan. — Azért hívtam egybe a nagytanácsot, hogy példát sta­tuáljak. Egyszer és minden­korra meg akarom értetni, hogy ilyesminek nálunk nincs, nem lehet helye. Ezek az urak ott a rendőrségnek kezdtek dolgozni. Márpedig én meg­szoktam, hogy a dolog fordít­va van, a rendőrség dolgozik nekem. A Főnök intésére a három kitaszítottat átvezetik a szom­széd szobába, ahonnan a je­lenlevők — hiszen ez a cél — tisztán hallják a dörrenése­ket. A1 Capone ekkor már nem á régi. Teljesen megszédül a hatalomtól, és egy megszállott hitével bízik abban, hogy nem lehet hozzányúlni. Imponál magának az amerikai bűnügyi irodalomban sokat elemzett „övcsatos igazságszolgáltatás­sal”. Mindenkinek eldiosek- szik az esettel. És egész Chi­cagóban mégis akad egy em­ber, egy Frank Knox nevű hírlapíró, a Chichago Daily News főszerkesztője, aki megpróbál tenni valamit. Knox nem tudta elfelejteni a maffiának az emlékezetes szerkesztcségszétdúló akció­kat, és mozgósítva magas ál­lású ismerőseit, sikerült kiesz­közölnie, egy személyes kihall­gatást az Egyesült Államok akkori elnökétől, Herbert Hoovertől. Az elnök utasítást adott a Főnök letartóztatására. Àzt a Fehér Házban is jól tudták, hogy ez a parancs nem realizálható egyik percről a másikra. Valami jogi szalma- szál kellett, amelvbe bele le­hetett kapaszkodni. AJ. Capone alighanem az­zsás minták, és háttérbe szo­rítják a hagyományos két színösszetételt. Tehát az eu­rópai divat utolérte az ame­rikait, de nem mindenben- Amerikai üzletkötők legutóbb úgynevezett pop-mintával ren­deltek gumimatracokat, az íz­lésük meghökkentette még a magyar szakembereket is, de a vevő kérése parancs, és kí­vánságuknak megfelelően gumimatracra festették Po­pejt a tengerészt, néhány női aktot és virágot minden mennyiségben. Ebből a soro­zatból Európa még nem kért. Ki hinné, hogy bizonyos nemzeti szokások még a ke­reskedelmet ás befolyásolják.' Az arab mohamedán államok­ban például a zöld színt a próféta színének nevezik, és ezért tiszteletlenségnek tarta­nák, hogy ilyen színű matra­cokon heverjenek. Részükre tehát tilos a zöld festés, így a virágok leveleit is kékre, sárgára festik. Persze vannak szolidabb és célszerűbb kíván­ságok is, ezek közé sorolható az NSZK-igény, amely sze­rint különböző felfújható kempingcikkeket a müncheni olimpia jelével látnak el. előtt is, azután is példátlanul álló bűnlajstromához képest jelentéktelen narancshéj volt, amin megcsúszott, CADILLAC A SZTRÁDÁN Néhány héttel a Hoover— Knox párbeszéd után A1 Ca­pone Cadillacja az Atlantic City és Philadelphia közötti műúton száguldott. Az elnöki utasításnak megfelelően ezt az alkalmat használta ki az FBI, a szövetségi nyomozóiroda, hogy megpróbáljon lecsapni a gengszterfejedelemre. Miért volt ez alkalom? Mert az ame­rikai törvények értelmében — emlékezzünk csak a Kennedy- gyilkosságra — az FBI nem járhat el az egyes államok igazságszolgáltatásának hatás­körébe tartozó esetekben. A1 Capone azonban az adott pil­lanatban elhagyta mentsvárát, Illinois államot, amelynek egész hatalmi gépezete a zse­bében volt. A szövetségi de­tektívek kocsija átkutatásakor revolvereket és egv Thomnson típusú géppisztolyt találtak. Ez már őrizetbevételi lehető­ség volt. (Az USA egyes tag­államaiban nem egységes a fegyvertartási jo®. Egyes ál­lamokban engedélyhez van kötve a fegyverviselés.) A Főnök későbbi vallomá­saiban másfél mázsás testőr­sofőrjét, a hírhedt Frankie Riot hibáztatta, „amiért nem tudott meglépni” és nem tud­ta időben elérni Illinois te­rületét. Ott már minden rend­ben lett volna. A kriminalisz­tikai irodalomban azóta is hí­res esetnek számít, amiért vé­gül Chicago urát elítélték. A bandita, akinek enyhe becslé­sek szerint is több száz gyil­kosság, köztük sok saját ke­zűleg végrehajtott emberölés terhelte a lelkiismeretét — adócsalásért állt bíróság elé. 1939. november 16-án hagyta el az aleatrazi börtönt, és 1947. január 26-án halt meg. Dúsgazdag magánzóként, te­kintélyes személyiségek barát­jaként. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents