Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-30 / 125. szám
Hétfőn kétszer annyi... 1971 : meghaltak 630-an Megérdemelten Ünnepség a rendőrklubban À baleseti statisztikák mindig szívbemarkolóak, de .ugyanakkor mindig felnáborí- tóak is. Mi, emberek, sajnos gyakran semmibe vesszük, lebecsüljük a veszélyt, a munkahelyvezetők egy része pedig, akiknek elsőrendű kötelességük lenne a biztonságos munkavégzés feletti őrködés, elfordítják a fejüket, s úgy tesznek, mintha nem látnának és nem hallanának semmit. ÖK MAGUK SEM KÉRIK A szocialista brigádvezetők nemrég lezajlott iparági tanácskozásain nem ok nélkül foglalkozott minden második hozzászóló az üzemi baleseti helyzettel. Az az igazság, hogy sok üzemben sokkal élesebben vetik fel a munkavédelem problémáit a szocialista brigádok, mint maguk a gazdasági vezetők. Az igazgatók, főmérnökök az üzemek többségében heteken át nem szakítanak időt egy-egy személyes üzemi munkavédelmi szemlére, sokan pedig — huszadrangú megbízatásként — kiadják albérletbe a munka- védelmi tennivalódat. Valahogy a sokféle, s egyre növekvő vezetői tevékenység köréből kiesik, háttérbe szorul a munkavédelem. Tudjuk, hogy a termelési adatok mindennap a vezetők asztalára kerülnek, s azt is, hogy nagyon érzékenyen, reagálnak a legcsekélyebb változásira is. azonnal intézkedések egész sorát rendelik él, ha fennakadás Van a napi munkában. Ugyanez a naprakész és odaadó figyelem azonban nem vonatkozik a legfontosabbra, a munkát elvégző emberek biztonságának szigorú számonkérésére. Az igazgatók elé még havonta sem kerül baleseti adat, nemhogy naponta _ és sajnos ők maguk sem kérik ezt, csak akkor, ha már megvan a baj, vagy a SZOT munkavédelmi felügyelői megbírságolják őket. Mindezt akkor is el kell mondani, ha a teljes képhez hozzátartozik, hogy soha eny- nvi millió forintot, sőt összességében milliárdokat nem fordítottak hazánkban munkavédelemre, mint ezekben az években. Csak a vegyiparban például 1.9 milliárd forint a negyedik ötéves terv munka- védelmi költségvetése. Ténykérdés az is, hogy a foglalkozási betegségeket, a szilikózist, az ólombetegséget nagymértékben lecsökkentettük, s hogy egyre kevesebb a nehéz és egészségre ártalmas munkahely, ami az életkor kitolódásában is kifejezésre jut. Ennek ellenére is nyugtalanító adat, hogy hazánkban évente több mint 140 ezer baleset.— 1971- ben 143 951 — s köztük 600- nál több halálos — 1971-ben 630 — üzemi baleset történik. A népgazdaság egészében 1970-hez viszonyítva 2 százalékkal csökkent ugyan az üzemi balesetek száma, de ugyanakkor 0,8 százalékkal növekedtek a halálos kimenetelű balesetek. Ezen belül a mező- gazdaságban 21 százalékkal csökkent, az iparban viszont Ö,9 százalékkal növekedett a halálos balesetek száma. I NEM ; Ti ] RENDŐRSÉGI ÜGY Mi az oka ennek?! A tömeges halálos üzemi balesetek számának a növekedése, és ezen. belül a dolgozók szállításával kapcsolatos súlyos közúti balesetek számának a felfutásai. Hazánkban 1971- ben 56 esetben történt tömeges üzemi baleset, ennek során 440 dolgozó sebesült meg súlyosan, 93-an pedig meghaltak. Nyolc esetben egyidejűleg három, vagy ennél több dolgozó halt meg. A tömeges halálos jizeitá balesetek 50 százaléka a közlekedéssel függött össze, a dolgozókat szállításuk közben érte a halálos kimenetelű baleset. A vállalati vezetők sokszor azzal nyugtafják magukat, illetve hárítják el a felelősséget, hogy: „ami a közutakon történik az nem üzemi baleset, az rendőrségi ügy”, s a közlekedésrendészet feladata a megelőzés és a rendcsinálás”. Ez azonban nagy tévedés! A munkásokat szállító gépkocsik műszaki állapotáról és megfelelő karbantartásáról történő állandó és megkülönböztetett gondoskodás, s a személyszállítást végző gépkocsivezetőkkel a fokozott foglalkozás nem rendőrségi, hanem vállalati feladat. Ma egyre több üzem vállalja magára a dolgozók utaztatását, de még nagyon kevés vállalati munkavédelmi szabályzat tér ki a személyszállítás tárgyi és személyi feltételeinek alapos és szigorú meghatározására. És hány vállalatnál „bocsánatos bűn” a hajnali italmérés, s hányszor kínálják azestelO-kor kocsival kiálló és hajnali 4-kcxr már ismét 40 dolgozót szállító gépkocsivezetőt maguk az utasaik is egy kis „szíverősítővel”. A nehéziparban húsz, a kohó- ég gépiparban 58 százalékkal nőtt a halálos balesetek száma 1971- ben, de az állami és szövet- kezeti kereskedelemben és a szolgáltató iparban sem a csökkenés, hanem az emelkedés a jellemző. A szigor és az ellenőrzés, a biztonságos munkavégzés és utaztatás feltételeinek a megteremtése és a megkövetelése éppen ezért nem várathat magára, ez senki másra át nem hárítható gazdaságvezetői feladat. Mindenekelőtt a munka, és biztonságtechnikai fegyelem lazulását kell megszüntetni. A dolgozókat jobban fel is kell készíteni önmaguk védelmére. A szak-képzetlenségből és gyakorlatlanságból adódik ugyanis a balesetek 42 százaléka, s az első évben,^ az új munkakörben fordul elő a leggyakrabban. A termelésben egyre több új gép. gépsor és technológiai folyamat kerül bevezetésre, nem lehet szemet hunyni afelett, ha az új eljárásokat az utasítások ellenére alkalmazzák a dolgozók, s ezzel nagy veszélynek teszik ki magukat. BÜNTESSÉK MEG AZOKAT... À szakszervezetek munkavédelmi felügyelői több mint húsz éve küzdenek következetesen a munkavédelem színvonalának emeléséért, üldözik a nemtörődömséget, a hanyagságot, a szemléleti lezserséget. Míg 1970-ben 10 787 munkavédelmi intézkedését tettek, addig 1971-ben már 15 959 esetben jártak el mulasztó gazdasági vezetők ellen. Ezen belül üzem, gép, illetve berendezés működésének felfüggesztését, s rajtuk a munka beszüntetését 1850! esetben rendelték el 1970-ben, 1971-ben pedig 2288 esetben. A SZOT állásfoglalása szerint olyan anyagi-erkölcsi ösztönzési rendszert kell sürgősen kialakítani, amely a termelést irányító vezetőket a munkavédelmi feladatok maradéktalan • ellátására készteti és kényszeríti. A baleseti helyzet javulása járjon erkölcsianyagi elismeréssel, de erkölcsileg ég anyagilag megfelelően büntessék is meg azokat a vezetőket, akik nincsenek eléggé tekintettel a dolgozók egészségére é$ testi épségére — így szól a SZOT álláspontja. Nagy segítséget jelentene, ha a műszaki szakembereket is rendszeresen megbíznák az üzemekben biztonságtechnikai és egészségvédelmi feladatok megoldásával, s ha a túlórázásokat a tervszerűbb és jobb munkaszervezéssel megállítanák, lecsökkentenék, az egészségre ártalmas munkakör rökben pedig egyenesen megtiltanák. A legnagyobb eredményt a balesetek leküzdésében mégis attól várhatjuk, ha maguk a dolgozók sokkal nagyobb gondot fordítanának munka- körülményeikre, s ha elsősorban a dolgozónak nem volna mindegy, hogyan és milyen körülmények között telik el a napi 8 óránk. Logikus lenne például, hogy a pihenőnapok után frissebben és összeszedettebben álljunk munkába. Ez így is lenne, ha a szabad időnk valóban az aktív, kellemes és felüdítő, s a munkakedvet is regeneráló pihenéssel telne. Ehelyett azonban sokkal nagyobb a fáradtság hétfőn mint szombaton. A férfiaknál a kiesés a munkaritmusból, a nőknél a már-már mértéktelen háztartási munka végzése eredményezi, hogy hétfőn két- szer-háromszor annyi az üzemekben a baleset, mint pénteken. A munkahelyi biztonság érdekében tulajdonképpen tehát minden szinten elsősorban a szemléleten, a gondolkodásunkon kell változtatni, mert a saját belátásunkat rendeletek nem helyettesíthetik. K. Ë. Hétfőn délután Szekszárdon, a Tolna megyei Rendőrfőkapitányság klubjában bensőséges ünnepség keretében köszöntötték nyugdíjba vonulása alkalmából Varga Sándor rendőr ezredest, a megyei rendőr- főkapitányság vezetőjének rendőri helyettesét, a megyei tanács tagját. A bensőséges ünnepségen megjelent K. papp József, a Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottságának első titkára, valamint Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke, megyénk párt-, állami és társadalmi életének vezetői. Dr. Solymosi Mihály rendőr ezredes, a Tolna megyei Rendőrfőkapitányság vezetője szeretettel emlékezett meg Varga Sándor példamutató életútjáról. — Szolnoki munkásszülők gyermeke; fiatalon, munkásként kezdett dolgozni. A fel- szabadulás évének nyarán lett tagja a pártnak, a párt bizalmából pedig rendőrré, — mondotta. — Politikai és szakmai tudását állandóan gyarapította, a Szovjetunióban is tanult. Tizenkilenc éven át állt helyt a felelősségteljes főkapitányhelyettesi poszton. Mielőtt megyénkbe helyezték, Csongrád megyében töltötte be ezt a munkakört. Tizenkét kitüntetés tulajdonosa. A rendőrségnél huszonhét éven át dolgozott Megbízható tanácsadója volt a hivatásos rendőröknek, majd — az önkéntes rendőri szervezet megalakulása után — az önkéntes rendőröknek, úgyszintén minden más becsületes embernek, azoknak is, akik nem tartoztak testületünkhöz. Kommunista parancsnokként közéleti emberként helytállásával öregbítette a rendőrség tekintélyét, így érdemelt ki megbecsülést önmagának is. — Köszönetünk feleségének is szól, — folytatta dr. Solymosi elvtárs —, hiszen ő férjének pályája kezdetétől nyugalomba vonulásáig öntudatosan vállalta azt a többletlemondást, ami a rendőrfeleségek életének része. Varga Sándor rendőr ezredes elvtárs a szolgálat évtizedeiben sohasem ismert fáradtságot, megalkuvást, veszélyt. Most, a megérdemelt pihenés éveiben sem szakad el a testülettől: értékes tanácsaival, tapasztalatainak átadásával továbbra is segíti a hivatásos és az önkéntes rendőröket a közrend, a közbiztonság további szilárdításában. A választópolgárok Dombon *— szezon előtt Dombori üdülőhely, noha hivatalosan még nem viseli ezt a rangot. Ezenkívül Dombori megyénknek az a pihenési célokat szolgáló települése, melyről évente szót ejtünk, általában szezon előtt, szezon közben és szezon után. Sajnos, nagyjából ugyanazokat a szavakat (valamelyest variálva), alulírott személyes tapasztalatai szerint minimálisan három éve. A most elmondandók friss tényeken, és csakis a tényeken alapulnak. A múlt hét derekán kitört, majd szombat délután vihartól elfújt kánikula sokakat csábított Domboriba. Villa-, nyaraló-, vílcendház- tulajdonosokat és építőket, építőmunká- sokat éppúgy, mint olyanokat, akik egyszerűen csak vízre vágytak. Az Idegen- forgalmi Hivatal motelje például péntekről szombatra virradóan harminckét miskolci középiskolást fogadott (akik éjfél után egy órakor még úgy üvöltöttek ezen o nem ilyen célra rendszeresített pihenőhelyen, mint ugyanennyi skalpolásra készülő sziu-indián), másnap ötven vendéget Pestről. Vasárnap nyolcvan körüli létszámmal megnyílt a KISZ vezetőképző tábora. Szombat délelőtt kivonultak a Bőrdíszmű lányai is, akik közerővel rendbe tették üdülőjüket és egyebek közt bebizonyították az érdeklődő megfigyelőnek, hogy matracporolásra mennyire alkalmas — jobb hiányában — a gereblyenyél. Mindezeket fogadta: a máig egyetlen tejárusító pavilon ajtaján egy napszítta, piros betűs felirat: „Viszontlátásra 1972- ben!”. Egy vezető hiányában csukott bisztró a kemping kerítése tövében. Egy csukott pecsenyesütő és egy ugyancsak csukott halsütő bódé. Egy épülőben levő hasonló, a KlSZ-tá- bor melletti — szerény árukészletű — bisztró és az ajándékbolt, mely június 7-re várta friss áruval történő ellátását. Tavalyhoz és tavalyelőtthöz viszonyítva mit sem változott a nyilvános illemhelyek száma, mely létesítmények csak azért illethetők e szóval, mivel a „budi”, „re- terát”, netán „pöce- gödör” kifejezések a sajtó rejtélyes módon íratlan szabályai szerint nem használhatók. Kifogástalan áruellátással és kiszolgálási modorral működött viszont a MEK vegyesboltja, reggel hattól este hét óráig. A jelek szerint az egyetlen hely, mely a nem villa- (nyaraló-, víkendház-) tulajdonosok gépkocsival is biztosítható beszerzési igényein túlmenő- leg gondolt azokra a várható ezrekre, akik nagyon rövid távon, belátható időn belül pihenni, úszni, horgászni, csónakázni és (mint tavaly, vagy tavalyelőtt) sok esetben káromkodni fognak Domboriban. Következő szezon előtti beszámolóját 1973 májusában — a valószínűleg akkor sem létező autóbuszváró-fülkék egyikének helyén — készül megírni: ORDAS IVAN tanácstagként is számíthatnak reá. Dolgos élete új szakaszának kezdetén mindannyian hosszú életet, jó egészséget, kellemes pihenést kívánunk Varga Sándor elvtársnak. Dr. Solymosi Mihály rendőr1 ezredes ezt követően bejelentette, hogy Varga Sándor elvtárs munkakörét dr. Dajka Miklós rendőr őrnagy, a Paksi Járási Rendőrkapitányság vezetője vette át, dr. Dajka elvtárs helyébe pedig Dallos Tibor rendőr főhadnagy került. — Az ő munkájukhoz is sok sikert, erőt, egészséget kívánunk! — mondotta a rendőrfő kapitányság vezetője. K. Papp József elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára azokra a gyümölcsöző kapcsolatokra emlékeztetett, amelyek a párt irányításával Varga elvárs közreműködésével, a párt-, az államhatalmi; a társadalmi szervek, a lakosság. valamint a rendőrség között kialakultak, megszilárdultak. i Szabópál Antal elvtárs, a megyei tanács elnöke emlé^ kéz tetett arra, hogy a nvug- díjba távozó főkapitányhelyettes, mint megyei tanácstag, s mint rendőr egyaránt értékes eredményeket ért el a társadalmi tulajdon védelmé-' ért folyó munkában. Az említetteken kívül még sokan — munkatársak és beosztottak — köszöntötték, s örvendeztették meg kedves emlékkel Varga Sándor elvtársat. Az ünnepelt ismert szerénységével, meghatottan fogadta a szere ncsekívá n a tok at. Mit fűzhet mindehhez ai krónikás?..; Megyénk törvénytisztelő lakosságának véJ leményét: megérdemelten ünnepelték az összejövetel -részt*» vevői Varga Sándor elvtársat. Értünk dolgozott, s értünk: dolgozik majd nyugdíjas korá-* ban is. i I B. Z. ] Csoboth Dános helytállása Figyelmet érdemlően szerepelt az élelmiszergazdasági szakmunkástanulók Balaton- füreden és Pápán rendezett III. országos és 1. nemzetközi találkozóján Csoboth János, a Lengyel: Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet harmadéves szarvasmarha-tenyésztő tanulója. Csoboth János, aki az aparhanti Búzavirág Tsz-szel van szerződéses viszonyban, a2 igen erős nemzetközi mezőny vetélkedőjén negyedik helyezést ért el. Ugyanezen a találkozón a lengyeli iskola népi táncegyüttese az ötödik lett. EGYEDÜLÁLLÓ SZEMLÉLET! Cégem legfontosabb embere: A KEDVES VEVŐ. Győződjön meg róla! Bodrogi díszállat-kereskedés Szekszárd, Tartsay u. B/3. (Laktanya mögött) Nyitva: 14 órátóL (439) Népújság 5 1972. május 30,'