Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-28 / 124. szám

A Ki mit tud- kislány Zsebbe dugható szamok Válás és kukorica Érdekességek a KSH legújabb kiadványából A Ki mit tud amolyan nem­zeti játékká vált nálunk. A fiatalok tízezreit vonzza a já­rási, megyei vetélkedőkre és a nézők százezreit a televízió képernyői elé. Megyénkből há­rom versenyszám jutott a se­lejtezők után a kamerák elé. A népdalénekes fiú kiesett, a szekszárdi táncegyüttes pro­dukcióját a jövő heti adásban láthatjuk. Pillanatnyilag Lá­zár Noémi képviseli megyénk színeit a középdöntőben. Másodikos a szekszárdi Ga­ray János Gimnáziumban. Ki­lenc éve tanul zongorázni, Hu- sek Rezsőnek, a zeneiskola igazgatójának tanítványa. Min­denkinek el szokták tenni egy- egy sikeres szereplése után a kérdést... — Mi szeretne lenni? — Ezt nem tudom még. Ere­detileg orvos akartam lenni, de fizikából is kell felvételiz­ni és ezt a tantárgyat nem sze­retem. Zenei pályára soha nem gondoltam igazán, nincs Szekszárdon szakiskola, és nem akartam elmenni hazul­ról Pécsre. Az természetes volt mindig számomra, hogy zon­gorázom, szórakozás nekem, gyakorolni is szeretek, igaz, ennyit könnyen kibírhat az ember, amennyit én gyakoro­lok, — s elmosolyodik. — Kedvenc tantárgyad, ze­neszerződ? — A nyelvtant szeretem, meg az oroszt. A kedvenc ze­neszerzőm Beethoven, én még nem is tudtam megbirkózni vele. A beat-zenét is nagyon szeretem. — Milyen egy tévéadás be­lülről? — Érdekes. Nagyon kedve­sek voltak a tévések. Három kamera egészen közel jött hoz­zám, mikor játszottam, de nem zavart. Nem is izgultam na­gyon. Olyan családias volt, Amikor a dunaföldvári vár- torony falait (talán) II. Lajos magyar király parancsára rak­ni kezdték, az építőket alig­ha foglalkoztatták tájképi szépségek és idegenforgalmi .V'.empontok. Ilyeji vonatko­zásban az építményben csak a mai látogató gyönyörködik, akár a Duna jobb, de akkor is, ha bal partjáról tekint körül. Persze „idegenforgalom” ak­koriban is volt, csak egy ki­csit más jellegű, mint nap­jainkban. Ma a tornyot áll­ványerdő veszi körül és Men- dele Ferenc építészmérnök, tervező vezetésével nagy lét­számú kőmívesgárda dolgozik helyreállításán. A simontor- nyai restaurálás gyakorlatilag befejeződött, úgyszintén a szekszárdi ásatások is. Itt fo­lyik most megyénkben — a centenáriumát ünneplő ma­gyar műemlékvédelem jegyé­ben — a legnagyobb mérvű restaurációs munka, mélynek befejezése két éven belül vár­ható. Érdemes néhány szót ejteni arról, hogy a „török”-nek is nevezett toronynak mi a múlt­ja és mi lesz a jövője? Az említett „idegenforga­lom” ezen a tájon már na­gyon korán megkezdődött és utólagosan népvándorlásnak nevezzük. A rómaiak Eszék­től Aquincumba vezető fontos hadiútja erre vezetett, a Duna egyik legjobb átkelő­helye mentén. Éppen ezért már a rómaiak megrakták a község melletti Baracspusztá­mintha itthon játszottam vol­na rokonoknak, barátoknak. Igaz, ott volt a nővérem is, aki Pécsett fogorvos. Már az or­szágos versenyen is ö volt ve­lem, olyan, mintha a kabalám lenne, megnyugtató érzés, ha a közelemben van. — A tanulmányi eredményed megkérdezhetem ? tói Dunaföldvárig terjedő partszakaszt erődítményekkel, nem kevesebb, mint kilenccel. A mai vártorony egy több övezetből álló erődrendszer legközepét foglalta el, és ez a vár sűrűn szerepelt a magyar történelemben, éppúgy mint a földvári apátság, melynek pontos helyét azonban ma már nem lehet megállapítani. A valamikor avar időkbeli Zamony nevezetű szláv tele­pülést legelőször 1199-ben em­lítik „Feldvar”-nak, majd egy­re sűrűbben. 1483-ban már vár van itt, melynek környé­kén hét év múlva a Corvin Jánost leverő Kinizsi és Bá­thory csapatai fosztogatnak, sőt — erről oklevél vall — az itteni jó boroktól alaposan be is rúgnak, 1526-ban II. Lajos itt vonult Mohács felé, majd Szulejmán szultán személyesen képvisel­te az „idegenforgalmat”. A XVI. század végén azonban már portyázó magyarok „vi­szonozták” ezit a látogatást, akikről Ali budai basa így panaszkodott Ernő főherceg­nek: „Ezöknek utána vagyon az hatalmas császárnak egy Földvár nevű vára, ki még Buda alatt tíz mérfölddel va­gyon az Duna mellett, ott mind szüntelen leskelődnek, az szegény úton járóikban so­kat levágnak, kiket pedig minden marhástól elvisznek”. À vádban 1628/29-ben ösz- szesen százhat müsztaflz (gya­logos), ulufedzsi (lovas), top- csi (tüzér) és más gyalogos Mosolyog. — Elég jó volt, 4,8, de most, az év végén biztos nem lesz ennyi. Sokat hiányoztam, meg készülni kell a középdöntőre. Ha sikerül addigra jól begya­korolnom, Liszt: Gondola-dal című darabját játszom. Sok sikert! várnép (azáb) állomásozott. Jóval később az erősség még olyan kitűnő hadvezéreket is kemény próbára tett, mint Vak Bottyán, aki a Kálvária és a Tudom-hegy északi ol­daláról ágyúztatta a tornyot. Maga a torony a XIX. szá­zad elején börtönként szolgált. Celláit feltárták, valamennyi föld alatti és cseppet sem ba­rátságos lakóhely. 1858-ban a Dunaföldvárt negyedrészben elpusztító tűzvész a belsejét A dunaföldvári torony met­szete egy 1795-beli helyre- állítási terv alapján. ^ Rajz: É. J. Évről évre megjelenik a Köz­ponti Statisztikai Hivatal Zseb­könyve, melynek most az 1972- es évszámot borítóján viselő pél­dánya jutott el az olvasóhoz. 10x14 centiméteres méretű, tehát csakugyan zsebbe dugható könyv, ami szakembernek és lai­kus érdeklődőnek is egyformán sok információval szolgál. A la­punkban eddig követett szokás­hoz híven, most sem törekszünk teljességre alábbi ismertetésünk során, csak kedvgerjesztésre a kereken négyszáz kis alakú oldal böngészéséhez. t — 1,6 és 2,5 százalék Magyarország Európa terüle­tének egy százalékát foglalja el, ami igazán nem mondható sok­nak. Itt él a sok vihart látott öreg földrész lakosainak 1,6 százalé­ka, Magyarországéból pedig 2,5 százalék. Az ország kilencvenhét járásából öt, hetvenkilenc váro­sából kettő, háromezerszóz- harminc községéből százhat tartozik önálló vagy közös taná­csú formában a Tolna megyei közigazgatás aló. Az országban az idei év első napján 276 nagy­község volt, ebből tizennégy Tol­nában, ami a tizenkilenc megye közül sorrendben a nyolcadik „helyezést" jelenti, (Ne téved­jünk! A „helyezésnek" inkább tu­lajdonítunk sportszerű jelentősé­get, semmint tudományosat, bár sokszor csakugyan alkalmasak ilyen, vagy olyan területen tény­leges fejlődési fokunk mérésére. Az olvasó ezért találkozik a kö­vetkezőkben is ilyen jellegű szá­mokkal.) A tizenkilenc megye kö­zül hetedik helyen álltunk a me­zőgazdaságban, erdőgazdálko­dásban és vízgazdálkodásban foglalkoztatottak aránya terén (40,2 százalék), ami messze és tetejét kiégette. Lassan öt­százéves fennállása során azonban nemcsak emiatt, ha­nem több alkalommal is át­építették, illetve eltérő korú és rendeltetésű épületek tar_ toztak hozzá. Ezek nagy ré­szét az Országos Műemlék- védelmi Felügyelőség megbí­zásából itt hosszú időn át ása­tásokat végző Kozák Éva ré­gész legalább nyomaiban fel­tárta, vagy azonosíthatóvá tet­te. A középkori udvarburko­lattól, a török cölöpvédmű maradványain át a XVI., XVII., XVIII. és XIX. száza­di részletékig minden elő­került, rengeteg, a régészeik­nek sok mindenről valló apró töredék, faragvány és haszná­lati tárgy mellett. Mindez azonban csak a múlt. A torony történelmi be­cse mellett a feltárást más szempontok is szükségessé te­szik, éppígy a renoválást, a mai kor követelményeihez va­ló idomítást. Dunaföldvár ide- genforgahnilag szerencsés fek­vésű, fejlődőben lévő nagy­község. Az Alföld felől itt át­vonuló idegenforgalomban épp­úgy érdekelt, mint a 6-os úton lebonyolodóban, A távolabbi tervek szerint az ősi torony csodálatos kilátást nyújtó emeletén panoráma presszó nyílik. Alább helyet kap a múltat, az itt előkerült leg­szebb emlékeket, és a börtö­nöket bemutató kiállítás, míg az együk közeli, ugyancsak a régi vár területén lévő épület­be kisebb befogadó képességű turistaszálló kerül. elüt az országostól (25,7 száza­lék). Az ezer lakosra jutó há­zasságkötések és élveszületések alapján megyéink közt egyfor­mán a 11.—11-ik helyet foglaltuk el. Városaink közül Szekszárd lé- lekszáma országos 45., Dombó­váré 60. helyű. Mezőgazdaságunk Tényleges területi arányával szemben Tolnában volt az ország hektárban mért termőterületének 3,8 százaléka. Innen származott oz 1971. évi búza-rozs termés 5,4, takarmánygabona-termés 2,4, a kukorica 6,6 és a cukorrépa 2,6 százaléka. A termésátlagokért nem kell szégyenkezni. Hektá­ronként és mázsában mérve bú­zából a megyék közt országos harmadikak voltunk (35,3 má­zsa), árpából elsők (31,4 mázsa), kukoricából ugyancsak harmadi­kak (40,9 mázsa), míg cukorré­pából hetedikek (269,2 mázsa). A száz hektár mezőgazdasági te­rületre jutó srámosáilatl^tszám- ban hatodikak (42,5 számosál­lat). Ami még érdekes Vagy takarékosak vagyunk; esetleg lehet, hogy kevés a pén­zünk, de megyénk mezőgazdasá­gi jellegét ismerve, inkább az a valószínű, hogy oz egy lakosra jutó kiskereskedelmi áruforga­lom terén 12 845 forinttal azért állunk a tizenharmadik helyen, mert a házikertek, háztáji gazda­ságok nagyon sokat megtermel­nek abból, amiért máshol boltba kell menni. Utolsó volt 1971-ben kereskedelmi szálláshelyeink ide­genforgalma, mely a vendégek száma szerint az országban elő- fordultaknak csak 0,8, az itt töl­tött napokat számon tartva 0,6 százalékát adta. 1971-ben fel­épült 1443 lakás, ami ezer Ickos- ra viszonyítva csak a szomszédos Baranya megyebelinél jobb arány. A zsebkönyv a szekszárdi Ge­menc Szállót és a Korzó áruhá­zát említi a nagy beruházások közt. Változatlanul kiemelkedő egész­ségügyi ellátottságunk. A tízezer lakosra jutó orvosokat nézve he­lyünk a megyék közti második (első Baranya), és ugyanígy az egy körzeti orvosra jutó lakosok tekintetében is, ahol ismét csak Baranya az első. Mindkét mutató messze az országos arány felett van, sőt még a gyógyszertárral ellátott települések százalékará­nyáé is, noha az csak 33 száza­lékos. (Szolnok megye 67 száza­lék, Magyarország 28 százalék). Ugyanígy az ezer-ezer bölcsődéi és óvodás korú gyermekre jutó férőhelyek száma, ahol „helye­zésünk", egyformán országos el­ső. Házasság, válás és halál A következők már országos adatok. Magyarországon 1956- ban 863 férfi és 563 nő kötötte meg harmadik, vagy ennél „töb­bedik” házasságát. 1970-ben 2256, iletve 1826. Válási világre­korder mivoltunk részletei: a legtöbb férfi 40—49 közt, a leg­több nő 25 éves kora előtt válik — először. Válási szempontból az 5—9 közti együtt töltött esztendő tűnik a leginkább kritikusnak. 1970-ben ekkor mondott búcsút egymásnak a válófelek több, mint negyedrésze (25,2 százalék), 10—14 évet volt együtt 15,4, 15 —19 évet 11,0, húszat, vagy an­nál is többet 12,7 százalék. Vé­gül az életkorokról. 1949-ben a meghalt férfiak átlagos életkora 47,56, a nőké 52,02 év volt, 1970-ben 62,95, illetve 68,45 év, A statisztika bonyolult valószínű­ségszámítási képleteinek fel- használása révén az derült ki, hogy az 1968-ban született fiúk 66,6, a lányok 71,9 életévre szá­míthattak. Százéves a magyar műemlékvédelem Eredmények és tervek Dunai öld várott Állványok a torony körül — Hány müsztafiz élt a várban? O. I. — s.

Next

/
Thumbnails
Contents