Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-28 / 124. szám

V I f * 1 Vasárnapi ebéd < A magyar kultúra Kárpát-Ukraj nában Belenéztek a fazekunkba. Persze, nem puszta kíváncsi­ságból, hanem tudományos cél­zattal. Megállapítandó, hogy mit eszünk vasárnap, hason-' lót-e, mint hétköznap. Kétezer Békés megyei családot szemel­tek ki a nagyszabású vizsgá­lat — azaz mit is mondok, manapság ehelyett inkább a felmérés dívik — alanyául. Aztán szépen visszatették a fedőt az aranyló húslevesre, ismét letakarták a frissen ki­sütött rántottszeleteket, rá­csukták a sütő ajtaját a süte­ményre és annak rendje-mód- ja szerint elkészült a tanul­mány, amely az alábbi zsírta- lan címet viseli : A táplálko­zás társadalmi és emberi vi­szonyai. Nem árt, ha megtudják vég­re, hogy mit szoktak enni szűk családi körben, ugye, kíván­csiak rá? Nos, a tanulmányból kiderül, hogy hétköznapi táp­lálkozásunk szöges ellentétben •áll a vasárnapival, ami helyte­len. Ugyanis jobbára hétköz­nap szoktunk dolgozni, helye­sebben bejárni a munkahe­lyünkre, ez a tevékenység kí­vánná a bőségesebb étkezést. Ehhez képest munkanapokon túlságosan is egyszerűen táp­lálkozunk, gyakori a gyenge ebéd, a hideg étel, a főétkezés pedig sokszor áttolódik estére. Vasárnap és ünnepnap viszont, amikor kiváltképpen szeretünk tespedni, a családok nyolcvan százaléka magas kalóriatartal­mú, nehéz ételeket eszik, szün­telenül. A felmérés szerint leg­inkább rántott szeletet, zsír­ban sült húsokat, töltött ká- ppsztát, paprikás csirkét no- kedlival, bár a körítések kö­zött a konzervatív krumpli uralkodik. A zöldfőzelék rit­ka, mint a fehér holló. Most mit szólnak hozzá, hogy milyenek is vagyunk. És ha őszinte lelki'ismeretvizsgá- latot tartunk, el kell ismer­nünk, hogy nemcsak Békésben táplálkoznak ésszerűtlenül a családok, hanem másutt is. Ha jól meggondolom, rossz pél­dáért nem is kell messze men­nem, itt van például saját gyo­mortájegységem. Az én kis családom helytelen táplálkozá­si szokásai. A tanulmányon fel­buzdulva, magam is végeztem felméréseket közvetlen környe­zetemben, és szakasztott olyan eredményre jutottam, mintha tudományos vizsgálódást foly­tattam volna. Rögvest neki is ültem egy tanulmánynak, de a tudományos munkához még nem mindenütt biztosítják a zavartalan feltételeket, mert feleségem késedelem nélkül rámszólt, hogy firkálás helyett inkább segítsek krumplit pu­colni. Természetesen a vasár­napi ebédhez, amely állt a töb­bi között rántotthúsból és kon­zervatív köretből, eléggé el nem ítélhető módon. * A teljes igazsághoz tartozik, hogy más vonatkozásban is ku­darcot kellett elszenvednem. Itt van ugye az a bizonyos hét­köznapi étkezés, amelyről a ta­nulmány jogosan állapítja meg, Kádár és Fatömegcikk KTSZ Bátaszék VI. 30-ig kádáripari termékeket ÉRTÉKESÍT 10 % árengedménnyel. (375) hogy többnyire gyenge. Arany szavak, szívemből szólnak, mintha csak én mondtam vol­na. Mondtam is, de lehet, hogy nem egészen jó helyen. El kell árulnom ugyanis, hogy én a hétköznapi ebédemet házon kí­vül költőm el, delente már csak azért sem ugróm haza ebédelni, mert nálunk munka­napokon a munkahelyünkön veszünk magunkhoz táplálé­kot, otthon nem főzőcskézünk. Ez valószínűleg nagy ritkaság, de mit csináljak, ha egyszer így van. Az a hobbynk, hogy üzemi konyhán szoktunk ét­kezni. A konfliktus tulajdonképpen ott kezdődött, hogy én termé­szetesen megszívleltem a tudo­mányos tanulmány intelmeit, nyilván ez is volt a szerzők célja. És elhatároztam, hogy a tettek mezejére lépek, meg­próbálok radikálisan változtat­ni a tarthatatlan helyzeten. Az üzemi étkezdében megvizsgál­tam a levest, és azt a követ­keztetést vontam le belőle, hogy kalóriában szegény, üres, tartalmatlan. A tanulmány ol­vasása előtt valószínűleg szó nélkül felkanalaztam volna a szokásos löttyöt, de nem így most. A tudományos igazság tudata elszánttá tett, és elhatá­roztam, hogy ismereteimet megosztom a szakácsnővel. Emlékeztettem őt arra, amit már gyermekkoromban meg­tanultam, igaz, hogy csak elvi­leg, miszerint ebédelj úgy, mint egy király, és vacsorázz úgy, mint a koldus. A konyha­szagban kissé furcsán hangoz­hatott ez az életbölcsesség, mert a szakácsnő csodálkozva rámpillantott... Én pedig rá­mutattam a sápadt paprikás- krumplira, a csökevényes Fra- di-kolbászra — tetszik ismer­ni: mindent bele! — valamint rámutattam arra is, hogy ez helytelen táplálkozási mód, a dolgozónak hétköznap kalória­SORTÜZ A HEYER’S GARÁZSBAN A1 Caponenak ekkor, 1926- ban már nyolcvan embere mű­ködik a hatóságok kebelében, és nincs bíró, vagy politikus, aki visszautasítaná Chicago urának pénzét. Nem is első- sősorban az egyáltalán nem megvetendő összegek miatt, hanem azért, mert a másik le­hetőség csaknem biztos halál. Két lap engedte meg magá­nak ebben az időben azt a luxust, hogy drámai hangon a hatóságoknak szegezze a kér­dést: meddig tűrik még a geng­szterkirály garázdálkodását? Mindkét újság, a Chicago Daily News, valamint a Chi­cago Sun Times, sürgősen be­látja, hogy darázsfészekbe nyúlt. Mindkét szerkesztőséget ismeretlen tettesek támadják meg, szétrombolják a beren­dezést, felgyújtják a nyom­dát, néhány újságírót pedig veszélyesen megsebesítenek. Hogy A1 Capone nem uszí­totta rá a rendőrséget Mora- nékra, az távolról sem a meg­bocsátás jele volt. Egyszerűen, ahogy mondani szokta, maga szereti intézni a saját dolgait. 1929. február 13-án a Főnök visszaüt. Morant valaki fel­hívja telefonon, és Detroitból dús ételeket kell ebédelnie, ez a tudomány mai álláspontja. Mire a szakácsnő bólintott, és azt ajánlotta, hogy akkor fá­radjak el a Gundel étterem összes helyiségeibe, valamint a szeme elől, mert mások is akarnak ebédelni. Milyen ember az, akit az első kudarcok elkeserítenek? Szombaton otthon folytattam a felvilágosítást. Persze, nem rontottam ajtóstól a házba, az­zal a kérdéssel kezdtem, hogy mi magyar családnak va­gyunk-e tekinthetők? Az igen­lő válasz után mély lélegzetet vettem, és szabadon idéztem a tanulmány egyik sarkalatos pontját, miszerint a konzerva­tív magyar konyha ünnepi ét­rendjében szinte ismeretlen a friss zöldfőzelék, ami helyte­len. Mi volna, ha vasárnap idei zöldborsófőzeléket ennénk, íz­letes és könnyű borjúkroket- tel? Feleségem átható pillan­tást vetett rám és közölte, hogy a vasárnapi zöldborsófőzelék­hez a mi családunknak leg­alább kétkilónyi nyersanyag kellene, ami önmagában negy­ven forint, borjúhúst utoljára gyermekkorában látott falun, legelni. Következésképpen va­sárnapra rántottszelet lesz, krumplikörítéssel. Persze, azért nem csüggedek. Manapság a tudomány már közvetlen termelőerővé vált. Ez sem ment minden zökkenő nélkül, de végül is ment. A táplálkozástudomány még nem törte át a szokások gátjait. Előbb, vagy utóbb ez is át fogja törni, s akkor vasárna­ponként sem terheljük majd túl a gyomrunkat zsíros éte­lekkel. Első lépésként, hogy a különbséget csökkentsük, talán meg kellene szerezni néhá­nyat az üzemi konyhák féltve őrzött receptjeiből. ÁRKUS JÓZSEF érkező, rendkívül olcsó italra­kományt ajánl. A bandita óva­tos, és többször is megkérdi, kivel beszél. Amikor azonban a vonal másik végén közlik, vele, hogy száz láda whisky, ládánként potom 75 dollárért kapható, már az sem érdekli, kivel beszél. — Rendben — mondja. — Az áru legyen a North Clark Street 21—22. szám alatt, a Heyer’s garázsban. VAN, AKI FORRÓN SZERETI Alighanem az ezután történ­tekről mintázták meg a nálunk is bemutatott „Van, aki forrón szereti” című amerikai vígjá­ték alkotói a filmbeli híres ga­rázsjelenetet. Moranék „stáb­ja”, a vezér és az alvezér, egy Ted Newberry nevű markos bandita vezetésével várja a be­ígért olcsó rakományt. Ehe­lyett azonban az egyik hirte­len kinyílt oldalajtón rendőrök rontanak be. A rutinos Moran Newberry vei együtt a váratlan vendégek belépése pillanatá­ban kámforrá változik, a töb­biek reflexei azonban lassab­ban működnek. Hét bánatos képű gengszter áll az óriási garázsban, magasra emelt kéz­zel. A rend egyik őre arccal a fal felé felsorakoztatja a tár­saságot, amikor beüt a baj. Uzsgorod középpontján, a Korjatovics téren található a Druzsba könyvesbolt, amely mindig tele van vásárlókkal. A bolt állandóan mintegy 1000—1200 féle magyar köny­vet tart raktáron. A legke­resettebb a magyar irodalom. A kárpát-ukrajnai területek lakosságát minden érdekli, ami közvetlen szomszédjuk, a Magyar Népköztársaság életé­vel, kultúrájával, gazdasági fejlődésével, tudományos eredményeivel kapcsolatos. A helyi kiadó, a Kárpáti terveiben is jelentős helyet foglal el a magyar nyelvű irodalom gondozása. Elsősor­ban a kárpát-ukrajnai terület magyar íróinak műveit adja ki, így például Kovács Vilmos, Szenes László és még több más magyar író műveit jelen­tette meg eddig. Ezenkívül tizenhárom éve termékenyen együttműködnek a magyaror­szági Európa, Móra, Magvető, Kossuth és Akadémiai Könyv­kiadóval. Az együttműködés eddigi eredménye mintegy kétszázmillió könyv, amelyek nagyobb része Magyarorszá­gon és Kárpiát-Ukrajnában került forgalomba, egy része pedig Csehszlovákiába és Ro­mániába is eljutott. A kárpát-ukrajnai lakosság igényeinek kielégítésére a te­rület könyvtárai folyamatosan vásárolják a magyar irődalom új kiadványait. Így például a beregovói felnőttkönyvtár állományának egyötöde ma­gyar nyelvű könyv. Kárpát- Ukraj na magyar nyelvű isko­láinak tankönyveit az ukraj­Hatalmas kamion gördül be a garázsba. Moran lefülelt legé­nyei eísápadnak, azt a nyil­vánvaló következtetést vonják le, hogy itt a bizonyíték, be­futott az áru. S mert arccal a fal felé állnak, nem láthatják, hogy a teherautóról lekászáló­dó urak egyike Claude Mad­dox, Al Capone egyik legke­gyetlenebb hóhéra. A többi gyorsan ment. A te­herautósok és az álrendőrök szabályos kivégzőosztagot al­kottak, és a garázs falai kísér­teties erővel verték vissza a sortűz öblös hangját. Persze, az ilyen zaj nem megy kíván­csian összesereglett tömeg nélkül. A Főnök azonban erre is gondol. Az álrendőrök ezt a problémát is kiválóan megold­ják. A bámészkodók elégedet­ten veszik tudomásul, hogy a rendőrök feltartott kezű ban­ditákat tuszkolnak maguk előtt. — Ez ügyes. Elfogták őket — morajlik végig a sokaságon. Az ügy szereplői autókba száll­nak és nyomtalanul eltűnnek. A SZAKSZERVEZETI ÜZLET A Heyer’s garázs tanulságát megértették Moranék. Nevük soha többé nem bukkan fel a lapok hasábjain. A küzdelem véget ér, Alfonso Capone most már Chicago egyedüli és kor­látlan ura. A monopóliumok országában a maffia immár tőkés gazda­sági értelemben is olajozottan működő „mammutcégnek” szá­mít. A vaskos A1 Capone- dossziéból ránk maradt adatok szerint az 1929-es esztendő 110 millió dollár hasznot hozott a társulatnak. Ekkor indul a szakszervezeti üzlet. Hogy-hogy szakszervezeti üzlet? Előrebocsátjuk, olyan tételről van szó, amelynek je­lentősége — más ágazatok mellett — 1933 után rohamo­nai Ragyjanszkaja Skola kia­dó kárpátontúli részlege adja ki, az iskolák tanári gárdáját pedig az uzsgorodi egyetem magyar tagozatán képezik. — Néhány esztendővel ez­előtt — mondja az uzsgorodi egyetem rektora, Dm’trij Csepur docens — egyetemünk tudásai szerződést írtak alá a szegedi pedagógiai főisko­lán dolgozó kollégáikkal a folyamatos tudományos együtt­működésről. Az utóbbi esz­tendőkben ellátogatott Sze­gedre Sztepan Kisko docens, Nyikolaj Lakias, M halil Szi- mulik, Vaszilij Hudalics és mások. A tudósok megismer­kedtek a főiskola oktató- és nevelőmunkájával. Itt járt Uzsgorodon a sze­ged' pedagógiai főiskola ma­gyar irodalom tanszékének vezetője, Túrok János és spe­ciális kollégiumot tartott „A magyar líra Petőfitől Ara­nyig” címmel, valamint elő­adást tartott „Bevezetés a magyar irodalomtudományba” címen. Ezenkívül konzultált azokkal a tudásainkkal, akik a magyar irodalom kérdései­ből készítenek disszertációt. A kárpát-ukrajnai tudósok magyar kollégáikkal együtt részt vesznek azokon a nem­zetközi konferenciákon, ame­lyeknek témája a felsőfokú tanintézetek oktató- és neve­lőmunkája. Folyik a rendsze­res aspiráns-csere is a szegedi főiskolával. Ezenkívül felvet­tük a kapcsolatot a nyíregy­házi pedagógiai főiskolával is — fejezte be nyilatkozatát az uzsgorodi egyetem rektora. san nőtt. Ebben az évben ugyanis véget ért a történelem mindeddig legnagyobb és tel­jes kudarcba fulladt szesztilal­mi korszaka, az amerikai pro- hibició. A csempészüzlet ezzel egyidejűleg persze lehanyat­lott, jobban kellett törődni a többi szektorral. A különös üzletág első ak­ciója a szénszállító munkások szakszervezeti nagygyűlésén kezdődött. Fegyveres gengszte­rek rontottak be a gyűléste­rembe, Capone egyik kedven­cével, a „Háromujjuval” az élen. Közölték velük az akkor még újnak számító, de később szakszervezeti vonalon is igen gyakori szöveget, amely szerint a tagságot különböző veszélyek fenyegetik, az ő szervezetük viszont rendszeres havi járan­dóság fejében elvállalja a „vé­delmet”. A szakszervezeti business ha­marosan másfelé is elágazik. A Főnök felismeri, hogy nem­csak a munkásoktól lehet pénzt szedni, hanem a másik oldal­tól, a munkáltatóktól is. Ak­koriban éppen küszöbön áll a felvonókezelők tömegsztrájkja. Chicagóban sok a felhőkarco­ló. Egy ilyen munkabeszünte­tés alaposan megbénítja az üz­leti életet. Nem nehéz elkép­zelnünk, mi történik azoknak az irodáknak a forgalmával, amelyek mondjuk a huszonha­todik emeleten foglalnak he­lyet. A magas épületekben lé­vő cégek tulajdonosai értesítést kapnak, hogy némi anyagi ál­dozat ellenében meg lehet aka­dályozni a sztrájkot. A liftke­zelőkre rázúdul a terror. Né­hány vezető elnémítása után a többiek megértik: senkitől sem várhatnak védelmet, és vagy dolgoznak tovább, vagy ve­szélybe kerül az életük. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents