Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-05 / 104. szám

Y 1 Értéhe, ragÿ ára ? A fogyasztó lélektana ! Tudományos kutatások so­kasága igazolta világszerte, hogy a fogyasztó lélektana sajátos, öntörvényű világ. Mi­féle „bűnök” terhelik lelkét? Nem hajlandó az áremelke­dést a jövedelemnövekedéssel együtt mérlegelni. Nem veszi figyelembe, hogy ha drágább lett az építőanyag, akkor az építmény vagyonértéke is na­gyobb, nemcsak az ő kiadása. Nem számolgatja, hogy egy- egy termék áremelkedése va­lójában mennyi pénzt emészt fel, azaz összes kiadásain be­lül milyen arányt képvisel. Ezért azután az idénycikkek árának emelkedését sűrűn azonosítja a teljes fogyasztói árszínvonallal, s hitetlenül fogadja a fogyasztói árindex alakulásáról szóló hivatalos közleményeket... Ami nem ugyanax Néhány szakemberen kívül ki emlékeznék arra, hogy az ötvenes évek elején mibe kg- rült egy pár nylonharisnya? 145 forintba! Még 1957-ben is 104 forintot kóstált a ma 17— 25 forintért kapható holmi. (Az iparban az átlagkereset 735, illetve 1300 forint volt akkor). Tény, hogy a fogyasz­tó az áremelkedést jegyzi meg, a csökkenést sokkal kevésbé, a változatlan , árú termékek nagy csoportjára pedig oda sem figyel! A vevő a kiadást nézi, s sokkal kevésbé azt, hogy igénye — az esetleg drá­gább áruval — jobban kielé­gül. Még kevésbé gondol arra, hogy növekvő kiadása újabb és újabb igényeinek a kielé­gítését szolgálja. (A televízió­zás, a rádiózás általánossá vá­lása, a háztartások gépesítése, a gépjárművek térhódítása stb.) Hajlamos arra a fogyasz­tó. hogy kiadásainak növeke­dését csupán az árak emelke­désére vezesse vissza, holott ez csak töredék, hiszen 1957 és 1970 között 12 százalékkal emelkedett az árszínvonal. Sokkal inkább a fogyasztás növekedése, a nagyobb igé­nyek, a magasabb életszínvo­nal magyarázza a kiadások bővülését. Az árszínvonal átlag, amely éppúgy magába foglalja az ál­lamilag támogatott, tehát ér­téküknél olcsóbb termékek árát, mint a magasabban adóztatott, vagy az időjárás alakulásától függő idénycik­kekért fizetett összeget. Az így kialakuló átlagos árszín­vonal nem mutatja meg, hogy az egyes termékcsoportok ala­csonyabb, vagy magasabb ára hogyan érinti a különböző jö­vedelmű társadalmi rétegek életszínvonalát. Az árnöve­kedés akkor válik veszélyes­sé, ha meghaladja a béremel­kedést, 1957 óta azonban nem volt ilyen esztendő. S végül: ha a fogyasztó szabadon vá­laszthat a különböző termé­kek között, akkor az árakat nem érzi emelkedőnek. Ám, ha kényszerhelyzetben vásá­rol — „eszi, nem eszi...” —, hiába kap esetleg minőségileg jobbat, azt áremelkedésként könyveli el. _S erre a kényszerhelyzetre sűrűn van példa! Torx tiikör Évente egymillió magyar ál­lampolgár mtegy külföldre; fogyasztóként is körülnéz. Sok mindent összehasonlítgatnak ilyenkor, de a tükör torz. Ki­rakati árcédulák alapján nem lehet egy ország fogyasztási szövetkezetét* isziinvcinaláft megítélni, mert mind a ter­mék —, mind a fogyasztási- cikk-forgalomban világszerte nagyok az eltérések. Ami tény: 1960 és 1970 között a tíz legfejlettebb tőkésországban a fogyasztói áremelkedés 42 szá­zalékot tett ki, ezen belül Hollandiában 53, Angliában Svédországban 48, az Egyesült Államokban 31 százalékra rú­gott. Hazánkban ugyanez idő alatt hat százalékot nőtt a fo­gyasztói árindex...! A világipaci áringadozások viszont idehaza is fölvetnek érdekes kérdéseket. így pél­dául 1969-ben, s 1970-ben a nemzetközi piacon a kávé ára emelkedett. A fogyasztói ár „védelme” miatt az állami költségvetés vállalta az im­portár-kiegészítést, majd a forgalmi adó csökkentését, de ez — nem tévedés — 520 mil­lió forintjába került! Kérdés, helyes volt-e itt megadni a támogatást, vagy ezt a pénzt másutt jobban lehetett volna felhasználni ? Az árstabilitás ugyanis kétélű fegyver: ked­vező, ha a költségek csökke­nése, a termelékenység emel­kedése révén jön létre, ám minden tekintetben kedvezőt­len, ha fedezetét az állami tá­mogatások — adómentesítések — teremtik meg. S ma még ez utóbbi jellemzi a helyzetet. Hasonlóan bonyolult a forgal­mi adó hatása is. A múlt esz­tendőben az összes forgalmi- adó-bevétel 22 milliárdot tett ki, legnagyobb részét — 35,8 százalékát — az élvezeti cik­kek adták. Utánuk a sorban a ruházati és a vegyes ipar­cikkek adója következett. Ugyanakkor az alapvető élel­miszereknél mindössze 260 millió forint volt az állami bevétel forgalmi adóból, vi­szont 4,8 milliárdra rúgott a fogyasztói árkiegészítés! Azaz a forgalmi adó sem csökkent- "hető tetszés szerint, mert - egyrészt — elsősorban az alap vető élelmiszerek dotációs for­rását apasztaná, valamint — és másrészt — mérsékelné a költségvetés eszközeit, hiszen a vállalatok' által befizetett nyereségadó, és eszközlekötési járulék után ez a legfontosabb bevétel ! A mérés precis! Eljutunk tehát annak be­látáshoz, hogy mindenfajta árintézkedés nagy fokú fele­lősséget, a hatások sokszoros elemzését követeli meg. Akár azonnal csökkenthető lenne sokféle iparcikk ára a for­galmi adó mérséklésével, el­engedésével —, de akkor a kenyér, a liszt, a cukor, a vas­úti személyszállítás ára ugrana gyorsan fölfelé... Az árpolitika döntő tényezője az életszín­vonal-politikának; mindent mérlegelve lehet csak igent és nemet mondani. Ami pedig a fogyasztói ár­indexet illeti: hazánkban ma mintegy 2000, termék — ún. reprezentáns — árának alaku­lásán alapszik, azaz széles körű, megbízható. (Nyugat- Németország’oan például 900 termék árát figyelik, de van­nak országok, ahol beérik 200 —300-zal.) Ezt nemzetközi szervezetek, más országok sta­tisztikai hivatalai is megálla­pították. Hazai mérési meto­dikánk még olyan finomságok­ra is kiterjed, hogy havonta különböző két-négy napon je­gyezzék az adott termék for­galmát és árát, mert más a helyzet hétfőn, s megint más pénteken. A mérés precíz, ta- máskodók kételkedése ellené­re. Az ellenőrzésre sem lehet panasz. 1971-ben több, mint 32 ezer esetben végeztek ár­ellenőrzést az országban, s azok nyomán 19 bűnvádi el­járásra, 2200 szabálysértési és 173 fegyelmi eljárásra került sor. A baj ott van, hogy a legtöbb figyelem a vásárlásra jut, s alig valami a vásárlás fedezetére, a termelésre. MÉSZÁROS OTTO (Következik: Kedvező, ked­vezőtlen.) Megkezdődött a próbaüzemelés a pincehelyi gáztelepen Világjelenség a gázenergiá­nak a háztartásokban való el­terjedése: A fejlettebb orszá­gokban már valósággal ez uralja a háztartásokat. Fran­ciaországban például a ház­tartásokban elhasznált ener­giának több mint 70 százalé­ka gáz eredetű. Mi még nem tartunk itt, nálunk körülbelül fele ennyi a gázfogyasztás, de nálunik is rohamosan növek­szik. Méghozzá nem is csak a városokban, iparvidékeken, hanem a falvakban és a ta­nyavilágban is. A “falusi konyhák hagyományos fűtő­anyaga a rőzse és a kukorica­szár. Ez most fokozatosan ki­szorul, átadja helyét a jobb­nak, a korszerűbbnek — a gáznak. Nálunk a háztartási gázfo­gyasztásnak két formája is­meretes: a palackos és a veze­tékes. A vezetékes a korsze­rűbb, de a vezeték csak egyes városokban és ipartelepeken van, és az adottságainkat fi­gyelembe véve belátható időn be’.ül nem is lehet az ország egészét ellátni vezetékes gáz­zal. Bővül ugyan a hálózat. Tárgyalások, felmérések vol­tak például már arról' is, hogy Szekszárdot bekapcsol­ják a távlati fejlesztés során egy gázvezeték-hálózatba. De ha ebből valamikor lesz is valami, nem érinti a megye egészét. Márpedig mindenütt jogos igény a háztartási gáz. És ahol valamikor vezetékes gáz lesz, ott addig is kell va­lamilyen megoldást találni: mindenképpen lehetővé* kell tenni a gázfogyasztást. Erre pedig más lehetőség nincs, mint a gáznak a palackozott formában való forgalmazása. Jelenleg ez a forma terjed leggyorsabban. Természetesen ennek is megvannak a maga költséges technikai feltételei, és márói holnapra nem lehet minden igényt kielégíteni. A technikai feltételek megte­remtése fontos helyet foglal el a népgazdasági fejlesztések sorozatában. Tolna megyében már 54 000 a háztartási gáz- fogyasztók száma, de azért „csak” ennyi, mert csak eny- nyi bekapcsolásra voltak meg eddig a technikai feltételek. Jelenleg három és fél ezeí igénylőt tartanak nyilván. Te­hát az igény mindenképpen adott, és hogy államunk mi­lyen fontos feladatnak tekin­ti ennek a kielégítését, azt nagyon jól mutatja a pincehe­lyi új gáztelep, amelyet cél- csoportos beruházásként épí­tettek, és most folyik a pró­baüzemelése. Az országot gázellátási kör-* zetekre osztották, és minden körzetben építenek egy gázte­lepet, vagy a meglévőt kor­szerűsítik. E telepek rendelte­tése az, hogy a vasúti tartály- kocsikban nagy tömegben odaérkező propán-bután gázt tárolják, palackba fejtsék és elszállítsák a gázt forgalmazó kereskedelmi szervekhez. Az ilyen telepek megépítése rendkívül nagy költséget igé­nyel, de ezek nélkül — tekin­tettel a nagy fogyasztásra — nem biztosítható a folyama­tos gázellátás. Ilyen telep lé-' tesült Pincehelyen is. Pince­hely az ország egyik propán­bután gázellátási központja lesz a jövőben. Innen látják el nemcsak Tolna megyét, ha­nem Baranya, Fejér és SoJ mogy megye jelentős részét gázpalackokkal, sőt, szükség esetén még távolabbi részek­re is szállítanak innen. A pin­cehelyi körzethez tartozik a Balaton déli partjának az el­látása. Amint Zselyi Istvántól, á siófoki székhelyű Kőolajve­zeték Vállalat beruházási osz­tályvezetőjétől megtudtuk, a pincehelyi gáztelep mintegy 90 millió forintba került. A technikai berendezéseinek nagy részét a nyugati orszá­gokból kellett importálni. Na­ponta egy műszakban több mint 10 000 palackot töltenek e telepen, ami azt jelenti, hogy nemcsak a már használatban lévő gáztűzhelyek ellátása vá­lik zavartalanabbá, hanem le­hetőség nyílik n agy óbb számú új tűzhely bekötésére is. A jelenlegi próbaüzemelés után előreláthatóan júniusban kezdődik meg az üzemszerű munka. Egyelőre egy műszak­ban, de szó van a két, eset­leg a három műszak megszer­vezéséről is. B. F. A községi pártbizottság és a tanács vezetői 1971. nyarán felhívták a községben levő ipari üzemek, kisipari szövet­kezetek, a tsz és az ÁFÉSZ vezetőinek figyelmét, hogy a napközis óvodái férőhely, va­lamint a rendelkezésre álló pénzügyi keret nem teszi le­hetővé több gyermek felvéte­lét az óvodába. A nehézsége­Tolna megyei szákszervezeti napok Kiállítások és versenyek A Tolna megyei szakszer­vezeti napok keretében szín­vonalas programokra került sor az elmúlt napokban. Si- montornyán, a művelődési házban rendezték meg az ipa­ri tanulók és szakkörök mun­káinak kiállítását, melyet Kontos András, az ÉDOSZ megyebizottságának titkára nyitott meg. Az első díjat — ezer forint pénzjutalmat — a simontornyai hímzőszakkör nyerte el, a második díjat Ébert Ádámné (Máza, művelő­dési ház) fehér subrikált fu­tójáért kapta, a hőgyészi mű­velődési ház hímzöszakköre pedig a harmadik díjat — öt­száz forintot — nyerte. Az ipari tanulók munkái közül a bonyhádi MEZŐGÉP Vállalat kovácsműhelye nyerte az első díjat, országjáró körutat, szintién országjárás a második díj, melyet a Simontornyai Bőr. és Szőrmefeldolgozó Vál­lalat nyerte. Kondor Zsuzsa készítette bundával, Kisvárdal József 500 forintos vásárlási utalványt nyert harmadik díjként, kivágószerszám cí­mű munkájáért. A hobby- szakkörök munkáit külön ér­tékelte a zsűri. Közülük he­ten kaptak jutalmat, okleve­let, tárgy-, illetve könyvjutal­mat. A jutalmakat egyébként tnáius 20-án Tolnán, a műve­lődési központban, az ese­ménysorozat záróünnepségén adják át. Április 29-én délután há­rom órakor rendezték meg Gyapapusztán, a művelődési otthonban ' a vers. és próza­mondóversenyt, melyet Ked­ves Henrik, a pedagógus szakszervezet megyebizottsá­gának titkára, egyben a zsűri elnöke nyitott meg. A húsz versmondó igen színvonalas versenyt produkált. A két el­ső helyezett: Szabó Mihály, a Bonyhádi Zománcgyár esziter­A társadalmi összefogás újabb eredménye Bátaszéken A továbbiakban sok hasznos ötletet, javaslatot adott az óvodai játékok és szemléltető anyagok elkészítésére. Ezután a községi pártbizott­ság titkára köszöntötte a meg­jelenteket és kijelentette, hogy az óvodában látottak nagy ré­sze a gazdaságvezetők segítsé­gének, összefogásának köszön- , hető. — Az eredmények biz­tatóak, de azért a tennivalók­ról sem szabad megfeledkez­nünk — mondotta a párttit­kár. A rövid értékelés, a látottak és az elhangzottak alapján a résztvevők elmondották véle­ményeit és újabb tanújelét adták a társadalmi összefo­gásnak. Jordán István, az Épület­karbantartó Ktsz elnöke egy egész műszakos, Huszár Ist­ván, a Kádár és Fatömegcikk Ktsz elnöke pedig egy félmű- szakos óvodai dolgozó béré­nek kifizetését vállalta. A Bú­zakalász Tsz elnöke, Vincze József egy homokozó és egy féltetős száraz hely megépíté­sét vállalta. Fenyvesi Gyula, a Fémipari Ktsz elnökhelyet­tese 3 darab kuktát és a tsz által megépítendő féltetőre a hullámpalát ajánlotta fel, to­vábbá vállalta egy forgó- és egy mérleghinta elkészítését. Az ÁFÉSZ részéről Szigeti Já­nos, az igazgatóság elnöke egy homokozó megépítését vállalta és 3000 Ft-ról szóló utalványt adott át az óvoda vezetőjé­nek játékok megvásárlására. SZŰCS IMRE pb-titkár gályosa és Vecsei Márton. a tolnai művelődési ház szavaló­ja lett. Az amatőr tánczenekarok és táncdalénekesek versenyé­nek második fordulóját ápri­lis 30-án, tartották a simon­tornyai művelődési házban. Havasi Mihályné, az SZMT elnökségének, tagja megnyitó­ja után a részt vevő négy ze­nekar adott műsort, amelyek közül az első helyet, ország­járó körutat, a Bonyhádi Ci­pőgyár Orion zenekara szerez­te meg. Igen szép, reprezentatív fo­tókiállítást láthatnak az ér­deklődők Mázán, a művelődé­si központ előcsarnokában, amit dr. Szendéi Imre, a HVDSZ megye-bizottságának titkára nyitott meg ápn'U 30-án. A kiállítás első díját Ébert Ádám, a mázai mű', lődési ház fotósa nyerte < : Indulás a bányába című ké­pével. két csak társadalmi összefo­gással lehetne megoldani. A fent említett üzemek vezetői közös tanácskozásán megálla­podás jött létre az üzemek vezetői és a községi tanács között, hogy egy gyermek el­helyezési és étkeztetési költ­ségeihez évente 3500 Ft-tal já­rulnak hozzá. A megállapodás alapján azoknak a szülőknek gyermekeit — szám szerint 49 főt — helyezték el a napkö­zis óvodában, akik a terme­lésben élen járnak és kiknek munkájára az üzem vezetősé­ge is igényt tart. Május 2-án Micsky Lajos, a II. sz. iskola igazgatója meg­hívta a községi pártbizottság,, a tanács, valamint az érdekelt üzemek vezetőit, hogy a több, mint fél éve működő napközis óvodát tekintsék meg, mond­ják el véleményüket, javasla­taikat az óvoda munkáját il­letően. A tanácskozáson részt vett Kamarás Józsefné, me­gyei óvodai felügyelő. Micsky Lajos néhány szóban tájékoztatta a megjelenteket az óvoda munkájáról, az üzeme­lés nehézségeiről és nagy örömmel beszélt az elért ered­ményekről, melyek — mint mondotta — az elvtársak se­gítsége, jó hozzáállása nélkül nem valósulhattak volna meg. A tájékoztató elhangzása után a kis óvodások virággal köszöntötték a tanácskozás résztvevőit, majd Kamarás Józsefné mondott köszönetét az üzemek vezetőinek kezde­ményezésükért, segítségükért.

Next

/
Thumbnails
Contents