Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-05 / 104. szám

t Petőfi Sándor Terse! és prózái „hanglemez-irodalmi színpadon“ A nagy költőnk születésé­nek 150. évfordulóját ünneplő — vállalkozások és esemé­nyek sorában előkelő hely il­leti meg az Országos Hangle­mezgyártó Vállalat „Petőfi Sándor élete saját és kortár­sai művében’’ címmel most készülő nagylemezét. Neves ■művészek — Básti Lajos, Sin- kovits Imre, Major Tamás, Bessenyei Ferenc, Szirtes Adám, öze Lajos, Sztankay István és Sinkó László — sze­replésével készülő reprezenta­tív hanglemez valószínűleg még ebben az évben elkészül. A Lukácsy Sándor által össze­állított, Marton Endre rendez­te „hanglemez-irodalmi színpa­don „Petőfi versei”, többek között a „Szülőföldem”, „A jó öreg kocsmáros”, Egy telem Debrecenben” mellett a sza­badságharc költőjének Heré­nyi Frigyeshez írt levelei és naplórészletei is szerepelnek. Illyés Gyula „Petőfi Sándor” és Vajda János „Petőfi napja” című alkotásai mellett részle­tek hangzanak majd el a Nemzeti Kör 1844-es jegyző­könyvéből, ugyancsak a kor hangulatát idézi majd Egres­sy Gábor „Képek a pesti for­radalomból” és Imreh Sándor „Visszaemlékezés az 1848—49. évi szabadságharcra Erdély­ben” című írása. Petőfi Bem iránti rajongó tiszteletét pél­dázó levele francia eredetiből Szász Károly fordításában ke­rül lemezre. A valóságos iro­dalmi és történelmi tablót nyújtó felvételek között érde­kes színfolt az Apostol XX. ré­sze, Lengyel József „Adatok Petőfi halálához” című írása. A lemez Ady Endre „Piros és fekete” című versével zárul. A napokban készült el az a nagylemez, amely a haza szü­lőföld, otthon „varázsos erejű” fogalmairól közöl meghitt köl­tői vallomásokat. „Szülőha­zám, e lángoktól ölelt kis or­szág” a címe, neves előadó- művészek működtek közre fel­vételeknél. Kölcsey, Petőfi verseitől, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Ady Endre, Radnóti Miklós művein át napjaink poéziséig: Illyés Gyula, Zelk Zoltán, “Weöres Sándor költé­szetéig terjed a lemez tartal­ma, sokszínűén illusztrálva a nemes emberi érzést •—a ha­zaszeretetei. A Szputnyik májusi száma A folyóirat izgalmas utazásra viszi az olvasót a világ leghosszabb vasút­vonalán, a Transszibériai vasúton. Húsz perc alatt majdnem 10 000 fcm-t tehetünk meg. Riport készült egy üzbég nőről, Ziba Ganievaról, aki most tudományos dolgozó, de a második világháború­ban mesterlövész és felderítő volt. A folyóirat bemutatja Ejzsen Veverisz lett költőt, aki csak hetvenéves ko­rában vitte' el költeményeit egy ki­adóhoz, Tair Szalahov azerbajdzsán festőt és végül Valerij Borzov ukrán sportolót, a közelgő müncheni olim­pia egyik szovjet reménységét. Filmekről is ír a folyóirat, A má­jusi szám a Felszabadulás című film­alkotás két utolsó részéről, a (Serfin elestéről, és a Harmadik Birodalom összeomlásáról közöl ismertetőt. Aki­ket pedig az orvostudomány érdekel* tudomást szerezhetnek a szovjet orvo­sok újabb felfedezéseiről, arról, ho­gyan lehet felismerni a kezdeti mój- rákot. A, „Levél a túlvilágról" című regény izgalmas és közel áll a kring műfajához. A Szputnyik 176 oldalon zsebkönyv formájában, színes és fekete-fehér illusztrációkkal jelenik meg. Az APN havonta adja ki orosz, angol, francia és német nyelven. (APN) így készül a Pravda Alekszej Lukovee j'őszerkesztő-helyettes nyilatkozata 1972. május 5-én 60 éves a Pravda, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának sajtóorgánuma. Az APN sajtóügynökség ezzel kapcsolatban nyilatkozatot kért Alekszej Lukovectől, a lap főszerkesztőjének helyettesé­től. — A Pravda egyrészről a Szovjetunió legelterjedtebb tö- megpoljtikai napilapja, más­részről pedig pártunk hivata­los sajtóorgánuma. Mi a je­lentősége a lap e helyzetének a szocializmus viszonyai kö­zött? — hangzott az első kér­dés. — Hatvan évvel ezelőtt, amikor Lenin megalapította a lapot, célul tűzte ki, hogy a Pravda pártlap legyen, amely a munkásosztály álláspontját képviselje, a munkásosztály érdekeit és véleményét fejezze ki, s propagálja a munkás- osztály legfontosabb politikai szervezetének, a kommunista pártnak a politikáját. Az eltelt 60 esztendő során a Pravda betartotta ezt az elvet. A lap ma a legjelentősebb és legelterjedtebb napilap az országban. 9 600 000 példány­ban jelenik meg. Olvasói kö­zött különböző korú, foglalko­zású és származású embereket találunk. Szociológusok adatai szerint a lap minden számát átlagban három ember olvas­sa. — Milyen szerepet töltenek be az olvasók a Pravda „szer­kesztésében”: a lap arculatá­nak kialakításában, állásfogla­lásainak megfogalmazásában vagy a propagandaakciók le­folytatásában? — Már Lenin megmondta, hogy a kommunista párt sajtó- orgánuma csak abban az eset­ben töltheti be tömegszervezői és nevelői feladatát, ha min­den öt hivatásos irodalmárra ötszáz vagy ötezer nem hiva­tásos irodalmár jut. Most a Pravda központi szerkesztőségén kívül 60 ál­landó vidéki tudósítóval és 42 külföldi tudósítóval rendelke­zik. A lapkészítésben azonban ezrek és ezrek segítenek : éven­te több mint 400 ezer olvasói levelet kapunk. J Az olvasókkal való érintke­zés régi és jól bevált formája az olvasói ankét. Ilyen ren­dezvényeket szoktunk tartani a nagyvárosokban és a na­gyobb vállalatoknál a lap ve­zető munkatársainak részvé­telével. Ezeken az ankétokon az újságírók beszámolnak munkájukról, terveikről, az ol­vasók viszont elmondják kí­vánságaikat, megteszik javas­lataikat, általában a közérde­kű és a konkrét kérdések igen széles körét ölelik fel az ilyen találkozók. A lap szociológiai felméré­seket is végez arról, mi az ol­vasók véleménye a lapróL Gyakran előfordul, hogy ma­gában a lapban kérjük fel az olvasókat, vegyenek részt egyes konkrét kérdések és problémák megvitatásában. A legutóbbi ilyen felhívásunk a Szovjetunió megalakulásának közelgő fél évszázados év­fordulójával függött össze. Az első három hét alatt mintegy 400 ezer levelet kaptunk eb­ben a témakörben. — A jelen pillanatban mi­lyen kül- és belpolitikai prob­lémák foglalkoztatják főkép­pen a Pravda olvasóit? — A belpolitikában termé­szetesen a 9. ötéves terv vég­rehajtásával, a XXIV. párt­kongresszus határozatainak végrehajtásával kapcsolatos kérdések. Az életszínvonal je-í lentős emelése, amelyet a párt- kongresszus feladatként tűzött ki, élénk visszhangra és támo­gatásra talál a szovjet embe­rek részéről, társadalmi és munkaaktivitásra ösztönzi őket. Az érdeklődés homlok­terében áll még a tudományos­műszaki forradalom, a terme­lés hatékonyságának, valamint a munka termelékenységének a növelése. Ami a külpolitikai kérdése­ket illeti, ebben a vonatkozás­ban figyelmünket elsősorban a XXXV. pártkongresszus bé­keprogramjának megvalósítá­sára összpontosítjuk. A lap állandóan foglalkozik a kol­lektív európai és ázsiai biz­tonság problémáival, a lesze­relés kérdéseivel, foglalkozik az Indokínában és más helye­ken harcoló népek megsegí­tésének és a velük való szo­lidaritás kérdéseivel, síkra száll a forradalmi erők egy­sége mellett, leleplezi az im­perialisták agresszív cselszö­véseit. A szovjet emberek nem le­hetnek apolitikusok és nem szemlélhetik közömbösen á Világ sorsának alakulását. Ba­rátság és együttműködés, a biztonság és a kölcsönös meg­értés, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése, az imperializmus és a gyarmatosítás elleni küz­delem: ez az az irányvonal; amelyet pártunk és államunk külpolitikai tevékenységében követ. Ez a mi alapvető fel­adatunk is, amikor a nemzet­közi helyzet kérdéseivel fog­lalkozunk, — fejezte be nyi­latkozatát Alekszej Lukovee, a Pravda helyettes főszerkesztő-; ja, , ' (APN—KS) mué Meemimr SIAHDÉKKAL Hatvani Dániel dokumentumregénye ! io. KÉSZÜLŐDÉS AZ IZSÁKI PARKBAN Zoli hunyorogva körülnéz a szobában, Illés Pistának fog­hegyről köszön, s máris Robi­hoz fordul: — Szóltál az öcsédnek, hogy keresni fo­gom ? — Robi, kinyújtott lá- bafejét nézegetve, ezt feleli: — Nem szóltam, mivel nem is láttam, amióta hazajöttem. Tudja az isten, hol lehet. — Megvárom itt — Éppen meg­várhatnád, de lehet hogy ti­zenegy lesz, mire hazajön. Azt ajánlanám, hogy ha minden­képp beszélni akarsz vele, menjünk be a központba és keressük meg. Valahol majd csak ráakadunk.^ Legalább van ok, hogy ki­mozduljak innen — gondolja Robi. Vagyis hát ürügy. Meg szeretné lerázni az ága­sa fiút is, ellenszenvesnek, fontoskodónak, kis sumákber- cinek tűn-ik a számára. Csecs­szopó, nebántsvirág, s biztos* hosy még egyetlen lányt sem vetkőztetett le. Szinte várta, hogy összekaphasson vele. s le- bőgesse — lehetőleg ülés Pis­ta előtt. Az ágasi fiú otthagyta a nagykapunak támasztott bi- ciklijét, Robi egy pillantással megállapítja, hogy Csepel- Túra gyártmányú, s nincs is nagyon agyonstrapálva. Hár­masban indulnak el a hepehu­pás, sáros falusi utcán, aztán a járdára húzódnak, de nem nagyon fémek el, mert Pista a motorját is .tolja maga mel­lett. Benéznek a Sárfehér- v.endéglőbe, Jaz ivóba és az étterembe is, a cukrászdába, a borozóba, a kultúrház zár­va megint — de Király Zoli sehol. Néhány srác lófrálát a parkon, kérdik tőlük is, nem látták-e, de ma még nem, mondják. Végül megáll­nak a szövetkezeti áruház sarkánál, igaz, már beeistele- dett, de ez igazán központi helynek számít Izsákon, s ha a Zoli feltűnik valamerről, biz­tos, hogy észreveszi őket. így beszélgetnek vagy öt percig, de a keresett csak nem jön elő, s ekkor Illés Pista kije­lenti, hogy hazamegy, mart dolga van. El is robog a Sim­sonjával. A higanygőzlámpákká! ki­világított fiaiuai központban afféle csúcsforgalom van ilyen­kor, rengeteg biciklis meg mo­toros jön az állomás felől, au­tók húzódnak le a macskakö- ves parkolóhelyre, pillana­tonként nyílik az önkiszolgá­ló osemegfebolt ajtaja — Hor­váth Zoltán azonban mind­ebből nem sokat észlel, tá­volinak és lehányni valóan kisszerűnek tűnik az egész, agyába hasít az immár el nem halasztható akció gondolata* ehhez Király Zoltán jó táns lenne, dehát nincs sehol. Ke­serűt nyel, gyomra idegesen megrándul, s ahogy bandukol Robi mellett a csapzott, el­árvult park felé, valami fel­pislákol a belsejében, majd zsigereit is elönti a heves iz­galom, g érzi. hogy . meg kei! szólalnia. : » ■— Te Robi — Kezdi, s Óva-.. tosan körülnéz, nincs-e vala­ki a közelben, de a park üres, csak a szél kapkodja a fale­veleket, az eldobált koszos pa­pírokat. — Mi van? — kérdi amaz türelmetlenül. •— Volna egy kis munka, még ma es­te. : : Én, az öcséddel már mindent megbeszéltem. Nem tudom, neked eletondhatosn-e. — A titokzatosság a másik­ban felkelti az érdeklődést. Még kiderül, hogy jó ötlete is van a srácnak, gondolja. De jobb mindjárt rákérdezni a lényegre. — Ne hülyéskedj már, mit vagy betojva? Per­sze, hogy nem árullak be... Főleg, ha egy kis pénz is van a dologban. — Zoli csak erre vár. Oldódik benne a feszült­ség, tagjait különös bizsergés járja át. — Ezer, vagy ötven­ezer forint* De lehet, hogy hetvenezer, — Robi elmélá­zik: a pénzzel sok mindent le­het kezdeni. Eszébe jut a Nagy Bélával való tervezgetés, a gzilvesztorezés a pécsi turista­házban. Egyúttal az is átvil­lan az elméjén, hogy nem egészen törvényes melóról le­het szó. — Mit kéne csinál­ni? — kérdi. — Hogy mit? Kimennénk németbe, vagyis hát az NSZK-ba. — Eltűnő­dik. Ez valami embercsempé­szés l©sz- Sürgeti Zolit: — Mondjad! Mondjad! Érdekel a téma. — És az ágasí fiú mond­ja: taxival, mert azt nem el­lenőrzik, Bs hogy honnan len­ne a pénz? Ott, a tanyán, Kiss Béláéknál. Mert jó szőlője van az öregnek, három, vagy inkább négy hold. Zoli néha számítgatta már: ennyi bor terem, ennyiért veszik át, te- hiát legalább százezer forint készpénznek kell Arankáik­nál lenni, de ennél csak több lehet, van ott 150 ezer is. Most már ömlik belőle a szó, évek óta rosszul élnek egy­mással, .mármint Béla bácsi és az asszony, a korkülönb6ég is nagy, és ő megbeszélte ve­lük, hogy sző nélkül ott hagy­nák, s hoznák magukkal a pénzt is. Most, ötödikén esté- re vart a dolog megbeszélve, várják Őkelt, nem elehet elha­lasztani. — .Botol jobb öklével csapkodja báli tenyerét. Ezt mondja?d!&efi.syélj, öregem, ha ert'í^gy|*dterveltétefe,/:leg- alSbb egy Uétteí előbb ‘syól- haíteto&l volna nekem is.'LAk- kor én minden részletében ki­dolgoztam volna a dtíLgot. Hogy mást ne mondjak. azokkal a nőkkel én is szerettem volna bewzéim*. Van náí-ád fénvkén a lányról?—• A fiú szó nélkül előkotorja a fényképet, amit a nyáron, még a debreceni út előtt kért Arankától. — Aha..* Helyes lány. — De már az jár Robi eszében, hogy németbe Ausztrián át kell menni. Fel- rémlik benne egy kémregény históriája. Ezt mondja: — Te bolond! Ott kémet csinálnak belőlünk! — Na és... Nem baj, csak jól megfizessék. Robinak imponál a fiú. Áa ötlet zseniálisnak látszik. De­hát, ha nagyvonalakban is, a végére kell járni. — Hogyan képzeltétek átmenni . a hatá­ron? — Sorompó van, áttör­jük. — Vakmerő és logikát­lan. Felcsavarodunk, vagy szitává lőnek bennünket. El­hagyott helyen kell átmenni, lakott helytől távol. Számol­nunk keli azzal, hogy műsza­ki zár van. Aknamező meg minden. De ezt észre lehet venni, mielőtt még odaérnénk. Kiszállunk, lekötjük a gáz­pedált, hogy erő legyen a mo­torban. Ráadom a sebessé­get, én is kiugróm. Ha akná­ra fut, felrobban, vele a kocsi is, de a keletkezett résen át­lógunk. Ha meg nincs akna, akkor csak a drótsövényt sza­kítja át. így megmaradna a kocsi. Becsben taxiznánk, ab­ból is lenne egy kis pénz — Ülnek a pádon és arról áb­rándoznak, hogy élnek majd kint Nyugaton. Aztán Robi hirtelen halkabbra fogja a szót. — Na és mit terveztetek a vezetővel? —■ Azt, hogy le­ütjük. ,. — Ég elmondja azt, amiről három nappal koráb­ban a Robi öccsével beszélt a kecskeméti nagyállomáson. Robi a fejét csóválja. — Egvik sem jó. A sofőrtől mielőbb meg kell szabadulni. Te. van ott pince Kisséknél? — Zoli­ban felidéződik Kissék udva­ra. Az épülettel egybeépített borkamra, ahol az öreggel együtt rakosgatták a hordó­kat. — Pince van. Odaten­nénk? — Oda hát Áz lenne a legjobb. Mert nem mondtad még azt sejn. hogy mi legyen az öreggel. Vagy hagynánk, hogy heáruljon bennünket? — Zoli elbizonytalanodik. Aztán kivágja maláta — Én erede­tileg is azt gondoltam, hogy odatennénk, összekötözve, a száját is bekötve. Be lesz rúg­va, könnyen elbánunk vele. Ebben maradtak. Robinak egy pillanatra elfelhősödik a gondolata, anyja jut eszébe, de aztán csak ennyit kérdezi — Öcsémmel mi legyen? — Jön ő is, erre jövünk, felvesz- szűk* Újabb gondolat perdül meg Robi agyában. — Te, nem is kell leütnünk a sofőrt, elvi­tetjük magunkat a határig, pénz lesz, kifizetjük. — Zoli szemhéja megrándul, riadtan markolja meg a pad szélét. Végül eszébe jut valami: Nem jó, nem jó. Akkor már hatan lennénk, sehogyan sem fér­nénk eL Robi elismeri, hogy ez igaz, a sofőrt tehát el keli intézni. Kölcsönösen bevallják, hogy egyiküknél sincs pénz. Márpe­dig a nyolcórási busszal be kell menni Kecskemétre. — Gyerünk be a vendéglőbe — javasolja Robi, s Zoli követi, bár nem egészen érti, hogy miért éppen oda, amikor egy fityingjük sincs. Alacsony, piros arcú fiú álla pultnál. — Mit isztok fiúk? Vendégeim vagytok, névna­pom van — szól oda Robiék- nak. Árvái Imre — így hívják — mindegyikőjüknek kér egy féldeci meggylikőrt. Zoli ci­garettával kínálja. — Jó, aki­nek külföldi cigire is telik — vihog, s hátba vágja az ágasi fiút. Szemei keresztbe áll­nak. — Na még valamit.. Zoli újabb fél meggy likőrt, Robi egy Colá-t kér.,. Zsi­bong a vendéglő, alig hallják egymás szavát — Ne hara­gudj már, Imrém, most jut eszembe, hogy nincs nálam pénz és be kell mennünk Kecskemétre. Adj egy húszast, majd megküldöm, mond a cí­med, felírnám azt is. .. Kiszámítják, hogy Zolinak csak a Határ-útig kell váltani jegyet, onnan bérlete van. így marad összesen 3.60. Elmennek a Kossuth Téesz borozójába és a rexen három partit játszanak (Folytatjuk),

Next

/
Thumbnails
Contents