Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-04 / 103. szám

I

I

f

I

Vedelt virág lett a mecseki pünkösdi rózsa

Egy kezdeményezés sikere

Zombán

Bélyeggyűjtőknek

r A 682 méter magas Zengő a Mecsek legmagasabb csúcsa — hűvös északi lejtőin kinyílt a legszebb magyar vadvirág; a vadon termő pünkösdi rózsa. Hazánkban egyedül itt virít minden májusban ez a gyönyörű, meggypiros szirmú növény, amelynek meghonosítása másutt nem járt sikerrel. A ritka vadvirág eddig semmiféle védelmet sem élvezett. A Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága — ráruházott jogával élve — a közelmúltban védetté nyilvánította a vadon termő pünkösdi rózsát. A tanács rendelkezett arról is. hogy a piaci biztosok akadályozzák meg a vadrózsa árusítását a mecseki városok és községek piacain, s az illetékes hatóságok lépjenek fel a „virágorzók” ellen. A tanács felkérte a mecseki erdőgazdaságot, a hosszúheté- nyi termelőszövetkezetet és a pécsi püspökséget, hogy mesz- szemenő kímélettel bánjon a 1? "öleién levő növényi ritkasággal. (MTI)

A legutóbb bevezetett új óvodai nevelési program az irodalom megismertetésének és megszerettetésének új módszereit honosította meg valamennyi óvodában. Az óvodák mindegyikének programjában hetenként 2—3 irodalmi foglalkozás is szerepel, a gyermekek érdeklődésétől függően változó témákkal. Újszerű az is, hogy képek, bábfigurák, diafilmek, hanglemezek segítségével a világirodalom legszebb meséivel is megismerkednek a gyerekek. Egy esztendő alatt a legkisebb óvodások 10—12 mesét ismernek meg, sőt csaknem tucatnyi játékos verset emlékezetből is megtanulnak. Az „idősebbek” pedig már novellákkal, meseregényekkel is foglalkoznak. Az első év végétől kezdve az óvodások már maguk is mesélnek, sőt egy-egy mesét el is

A megyei művelődési központ szakelőadója szerint Szabó Lajosné pedagógus felfedezte Zombát, egészen pontosan a község egykori népviseletét.

— Húsz éve kerültem Zom- bára, — vall magáról Szabó Lajosné. — én még emlékszem a húsz év előtti bő szoknyás kis iskolás lányokra, a gyermeküket hímzett ingben,

,pruszlikban kísérő édesanyákra. Már akkor megfogalmazódott bennem az elhatározás, — látva a későbbiek folyamán a népviselet háttérbe szorulását, —, hogy a magam részéről mindent megteszek azért, hogy megmentsek valamit ebből, megőrizzem a jövő generációi számára.

— Nem könnyű a divatnak hadat üzenni.

— Nem állt szándékomban, legalábbis úgy nem, hogy ezután népviseletben járjanak a zombai lányok, legények.

játszanak. Az ötévesek a séták során többek között megtekintik az írók szobrait, a budapestiek még az irodalmi múzeumba is ellátogatnak. Az irodalmi foglalkozásokon az élményszerűséget tartják legfontosabbnak a pedagógusok, s ennek érdekében kísérletet indítottak. •

Az ÓrszágoS Pedagógiai Intézet kísérleti óvodájában végzett megfigyelések során egyebek között kiderült, hogy a gyerekek legszívesebben me- sélés után játszanak, számukra a filmen látott vagy a bábokkal előadott mese a játék szempontjából kevésbé fontos. Jelentősek azonban a családi élet vagy a tv műsorait felelevenítő játékok is, mindez igazolva, hogy a játék szorosan összefügg a környezettel és az ismeretanyaggal. (MTI)

Anakronizmus lenne. Csupán

azt szeretném elérni, hogy a népviselet ne merüljön feledésbe, és adott esetben, ünnepségeken. rendezvényeken be tudjuk mutatni azt az érdeklődőknek.

— Hogyan próbálja megvalósítani terveit?

— Díszítőművészeti szakkör- vezetői oklevelet szereztem. Már 1954-ben kézimunka-szakkört szerveztem de ezt csak az iskolásoknak. Később, 1956- ban felnőttekkel is indítottam ugyanilyent. Elértem, hogy 30 —40 asszony is eljött az iskolába esténként, hogy kézimunkázni tanuljon. Kiállításokat rendeztünk munkáinkból. Sajnos, — legalábbis számomra — két vállalat alakult a faluban, melyek szakkörös asz- szonvaim nagy részét alkalmazták. így érthető, a munka után már nem volt kedv az e-"i kézimunkáztam, más dolog akadt helyette.

— A lakásban szőtteseket látok. Ezeket ki készítette?

— Én. Ahogy felbomlott a

felnőttszakkör, több idő jutott a munkára. De a lényeg a gyűjtőmunka volt. Zomba, népviselet szempontjából, gazdag lelőhely. Van itt székely, sváb népviselet, és — amiről egészen megfeledkeztünk

hosszú időn keresztül, őszom- bai magyar népviselet is. Hát ezeket .-ellett rekem felkutatnom, lejegyezni a mintákat, a hímzett ingekről, pruszlikók- ról. Valahogy éreztem, hogy egyszer eljön majd az idő, no- az ittlakók kedvet kapnak a munkára, hogy lemásolják az őszombai hímzésmintákat.

— Helyesnek bizonyult-e a

feltételezés?

— Igen. Van egy páros tánccsoportunk, de eddig nem zombai népviseletben, és nem zombai néptáncokat táncoltak. Egy fellépésük alkalmával. amikor együtt volt a falu apraja, nagyja, sok szülő szóvá is tette, akik még emlékeztek a zombai népviseletre. Kértem őket. hogy ha .már észrevették, segítsenek. Segítettek. Előkerültek a régi ruhák, készítettünk is, úgy, hogy a tánccsoport most már zombai népviseletben van, és zombai táncokat táncol, öreg emberek mutatták be a tánclépéseket. Koreográfus nélkül tanulták meg táncosaink. a lányoknak még a frizuráját is régi zombai szokás szerint, kötőtűvel bodorították.

— Egyszóval, megmozdult a falu.

— Kétségtelen. Közüggyé vált a népviselet megmentése.

— Ezek szerint a jövő bíztató. Milyen terveik vannak?

— A legelső, hogy olyan felnőttszakkört alakítsunk, ahol az asszonyok népviseleti ruhadarabokat készítenek. Nagy az érdeklődés, a megalakulás most már csak idő kérdése. Menyecskekórusunk alakulóban van, felbuzdulva a tévében látott Röpüli páva körökön. Ha minden jól megy, koreográfusunk is lesz. áld ma jd tanítja a táncokat, és a lépéseket koreografálja. Talán rövidesen filmet forgatnak a- zombai népviselet újjászületéséről.

— Fő tervünk ezentúl, hogy Zombéról ne vihessenek el több népviseleti ruhadarabot. Eddig sokan jártak ide vásárolni, még Romániából is jöttek.

Mi mást lehetne az elmondottak után még megjegyezni? Talán csak annyit, hogy minél több követőre találjon a zombaiak törekvése, melynek lényege, hogy népünk múltjának elfekvő értékeit mentsük meg, s ha lehet, adjuk tovább az elkövetkező generációknak;

V. J.

A gyűjtők visszautasítják azt a — mostanában többször olvasható — téves véleményt, amely szerint sorozataink elsősorban, sőt szinte kizárólag hazánkat ismertessék, a magyar irodalom, művészet, tudomány nagyjait ábrázolják. A bélyeg az élet tükre. A témák korlátozása a ma emberét foglalkoztató gondolatok (űrkutatás, művészet, sport) megjelentetését zárná ki. A kis országok, így hazánk is, részesei az emberi kultúra nemzetek közötti áramlásának, a legjobbak alkotásait közkinccsé tesszük, idegen népek művészetében gyönyörködünk. Gazdasági eredményeink jelentős forrása a külkereskedelem. Filatéliánk egyik legvirágzóbb területe a „Hungarica”, a külföldön kiadott magyar vonatkozású bélyegek gyűjtése, amelyet éppen azok propagálnak, akik a Magyar Posta nemzetközi témáit korholják.

Nem hibátlan bélyegeink témaválasztása, de meg kell tartani az arany középutat és mint eddig is, helyet kell biztosítani a nemzetközi együttműködést, megértést szolgáló kiadásoknak.

*

Az egyszerű gyűjtők ritkán szólnak bele a bélyegkiadások témájába, kivitelébe. Véleményük azonban befolyásolhatja a következő sorozatokat, azért a szövetség — az előző évekhez hasonlóan — keresi, hogy melyik bélyegünk tetszett legjobban. A köri taggyűléseken mindenki hangot adhat tetszésének és ellenszenvének, és a vita után a bélyegnapon, június 4-én hirdetik ki, hogy melyik címletet találták gyűjtőink a legszebbnek, ugyanakkor a tervező művészt jutalomban részesítik,

A bélyegnapi ünnepség sorát* kitüntető jelvényeket osztanak ki az év folyamán kimagasló munkát végzett filatelistáknak. Jutalmazásra javaslatot a taggyűléseken kell kezdeményezni.

Irodahni nevelés az óvodákban

SlftWékiSAL

Hatvani Dániel dokumentumreg énje

9.

EGY KIRÁNDULÁS EMLÉKE

Végiggyalogol a majd három kilométer hosszú főutcán, az állomástól a központig. Robins'- nincs kedve hazamenni. Kifejezetten örül. hogy találkozik egy lányismerősével, és fél órát elcseveghet vele. Tén- fereg a kecskeméti útelágazás tájékán, s épp akkor ér mellé Illés Pista, a Simson Stárjá- val. Egyenest a munkahelyéről jön. az állami gazdaság géptelepéről, ahol villanyszerelőként dolgozik.

— Helló — köszönti Robit.

— Épp keresésedre indultam. Úgy tudtam, itthon vagy.

— Nagyjából igen. Tudod, táppénzen vagyok — hazudja.

— Gyere, vigyél el hozzánk.

Felkapaszkodik társa mögé,

elpöfögnek a Damjanich utca felé. Otthon csak kettesben vannak, nyugodtan beszélgethetnek. A harmadik általánostól kezdve egy padban ültek, méghozzá legelői, hogy szem előtt legyenek. Azóta is tart a jóbarátság. Robi gyakori vendég Illéséknél. Pista apjával — aki hosszú időn át volt Izsák tanácselnöke, s jelenleg Ágasegyházán tölt be ugyanilyen funkciót — jól el tud beszélgetni mindenféléről. Különösen azt szerette megfigyelni. hogy kijelentéseit idősebb Illés István hogyan támasztja alá érvekkel. „Mert érvek kellenek ahhoz — mondotta később —, hogy másokba belefojthassam a szót”.

Idősebb Illés az eset után elmondja: — Egyszerűen behízelgő volt a modora. Illedelmes volt, megnyerő. Ha beszélgettünk, bekapcsolódott. Mindig ágazat adott az embernek. .. A nyáron építkeztünk. Egész napokat itt dolgozott. Este. a fiammal együtt, felöltöztek és szórakozni mentek. Adtam pénzt mindegyiknek. Azt persze tudtam, hogy munkahelyeit sűrűn váltogatja. Többször kérdeztem tőle: ..Ott vagy még Robi?” — ,,Ott hát. Pista bácsi” — mondotta. Pedig már akikor rég máshol volt. Arról áradozott, hogy olyan munkahelyet keres, ahonnan külföldre is ki lehet menni dolgozni. Ott kint vesz egy motort és azzal jön haza. Megígérte a fiúknak, lányoknak, hogy ezt, azt. amazt küld. Aki barátságos volt hozzá, mindenkinek ígért valamit. Akkor én is .csak mosolyogtam a képzelgésein...”

Pistát mindig kedvelte. Amikor cselgáncs-edzésekre járt, mondta neki: — Gyere te is, elviszlek, beavatlak, meg- jattosodsz majd. s ha mi ketten bárhová elmegyünk, sehol nem mernek belénk kötni.

Most is arról keseregnek, hogy Izsákon semmi lehetőség nincs a fiatalok közös szórakozására. Robi kapva kap ezen a témán. Még 1969-ben belépett a községi KlSZ-af xpszer- vezetbe, szeretett volna ifjúgárdista is lenni, de azitán ő is éooùgy elmaradozott mint a többi. Egy darabig mondogatta, hogy végezni kellene valamilyen közhasznú társadalmi munkát, kapnának érte egy kis pénzt is. s azt közös kirándulásra fordíthatnák, hiszen a gazdaság ingyen odaadná a buszt. Elmehetnének Bugacra, a Tőserdőbe, meg máshová. Mindebből nem lelt semmi, mert a szervezéstől mindenki húzódozott.

— Egy igazi, komoly túrát kellene csinálni a jövő nyáron — mondja Pista, s mindkettőjükben megelevenedik az idei közös kirándulás emléke.

Június elején lehetett. Szombaton reggel indultak: irány a Duna! Robi hátán jókora csomag: összegöngyölt kétszemélyes sátor, hátizsák, benne kaja, cigaretta. Végigrepesztettek a hosszú betonúton, kétoldalt eleven-zölden tombolt a nyár. Solt után rákanyarodtak a töltés műútjára, s Harta alatt, a vízparton verték fel a sátrat. Dél körül bementek Hartára, felkeresték az ismerős lányokat. Este a kultúrház- féleség nagy hodályában svábbál volt, arra számítottak, hogy beat-zene lesz, de nem volt, csak keringő, polka, sramlizene. Mindegy, sa a

fontos, hogy kimozdulhattak a családi körből. Jót aludtak a sátorban, reggel lementek fürödni. Szelesre, borongósra fordult az idő, a víz is átkozottul Hideg volt, vacogott a foguk, amikor kikecmeregtek. Körülnéztek a közelben, mivel lehetne elütni az időt. A falu szélén, 3—400 méterre a parttól, házat építettek éppen, kalákában, beálltak ők is. hordták a téglát, maltert. De fél óra múlva továbbadtak, végül is nem melózni jöttek. Bementek, csavarogtak egyet a falu központjában, majd. hogy kissé kisütött a nap, fürödtek egyet. Pista eközben kitalálta, hogy be kellene tolni a motort a vízbe lemosni. Volt is egy öbölszerű mélyedés, ahol sekély és lassú folyású volt a víz, s ahol valamikor vízimalom állhatott, a kőzátony törmelékeiből felismerhetően. Be is tolták a motort két. vagy három méterre, pacskolták rá a vizet, mosogatták. Beindították, járt szépen a motor üresben. Pista azt mondta: — Toljuk beljebb! — Leállították, beljebb tolták. Már majdnem az egész motort ellepte a víz, amikor Robinak az az ötlete támadt, hogy rúgják be — a víz alatt. Nosza, rugdosni kezdték, de bizony nem indult be. csak bugyborékolt tőle a víz. — Toljuk ki Robikám, megszárítjuk és motorozunk még egy kicsit. — Sokáig kínlódtak, aztán, cseperészgetett az eső is. meggyújtott gyufaszálakkal melegítették a hengert. Végül, ivagynehezen, beindult. Úgy ahogy voltak, fürdőnadrágban, felültek a gépre, s behajtottak az ünneplőbe öltözött faluba. Robi még dagasztotta is az izmait, hadd lássák a lányok, hogy milyen jókötésű gyerek. Mire elvackolódtak a töltésig, háromszor taroltak meg a sárban, el is estek, utána lemosakodtak. De a motor nem volt jó, folyton lefulladt. Később csak felöltöztek. Pista ráakadt egyik lányismerősére, akivel aztán elment a Szeli- di-tóra. Robinak meghagyták, hogy a töltés közelében várjon. Amikor úgy három óra elteltével visszajöttek — Robi sehol. Keresték a központban mindenfelé, végül egy eldugott kocsmában akadtak rá. négy-, vagy öttagú társaság közepén ült, s iszogatott a többiekkel. Kihívta onnan, s kérdőre vonta, mi volt a megállapodásuk. .. Robi szabadkozott, hogy kötözködtek vele, de amikor látták, hogy nem ijed meg a saját árnyékától, összehaverkodtak. .. A motort ezután szétszedték, késő éjszakáig bütykölték, de hajnalnál előbb nem lettek volna kész. Pistának szünideje volt, Robinak viszont dolgozni kellett volna hétfőn... Úgy döntöttek, hogy alusznak egy jót. majd reggel megcsinálják, s utána mennek haza. Bizony, dél is elmúlt, mire elindulhattak. Otthon már majdnem a keresésükre indultak...

.. .Emlékeikbe merülten hallgatnak.. Pár pillanatig még a saját szívverésüket is hallják. S ekkor hirtelen árnyék vetődik az ajtó üvegére, s belép Horváth Zoltán.

öt óra felé jár az idő.

(Folytatjuk^ . ii