Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-04 / 103. szám
f Ötvenéves a Forte Befejeződött a megyei úttörőszemle Április 30-án és május elsején a megyei bemutatókkal véget éri az idei úttörő-seregszemle. Harmineadikán került sora kórustalálkozóra. A járási aranyérmesek közül nyolc kórust hívtak meg a megyei bemutatóra. A megyei úttörőelnökség vándorserlegét az idén a mözsi úttörőcsapat kórusa nyerte el. A szemlén mintegy háromszáz éneklő általános iskolás vett részt. Május elsején délután volt az úttörőnéptáncosok és -színjátszók vetélkedője. A néptáncosok — a járások legjobb csoportjai — már nem versenyeztek, csak bemutatták tudásukat. A gyerekszínjátszók két legjobb csoportja, a nyáron két hét jutalomüdülésen vesz részt a csillebérci nemzetközi nagytáborban. Az első két helyen végzett a szekszárdi IV. számú általános iskola és a dombóvári IV. száAszfaltrajzverseny május 1-én, a szekszárdi Béla téren. mú iskola csoportja. Az előbbi vezetője Szabadi Mihály- né, az utóbbié Varga János- né tanárnők. Pajtások ! A MUSZ Tolna megyei elnöksége 1972. május 9—10-én rendezi az úttörő szakrajok találkozóját a Duna mellett, Dombodban, munkásőr, közlekedésren- dész, lövész, híradós, egészségőr, tűzoltó, viziúttörő, modellező szakrajok részére. Először rendezünk ilyen találkozót számotokra, melyre a járási, városi úttörőelnökségek döntése alapján 450 pajtás juthat el közűletek. Célunk: vidám játék, bemutató, verseny közben ismerjétek meg egymás munkáját. . Feladatok: gondosan hozzátok rendbe egyenruhátokat, hogy a szemlén méltóképpen képviselhessétek a rajt. Találkozónkon a szovjet pionir szervezet 50. évfordulóját kö szöntjük, ezért gyűjtsetek a tá- bortűzhöz játékokat, szovjet dalokat, s tanuljátok meg a találkozó indulóját: Lenne bár nap fény mindig. Jó felkészülést kíván a Tolna megyei Úttörőelnökség. Tökéletesen vörös volt. Napfényes időben az utcán menet, szeplőiről vörös fény szóródott szét, s a fejét vörös fénykorona vette körül. Az emberek riadtan hőköltek visz- sza, annyira szokatlan volt ez a jelenség. Egyszer az utcán utánafor- dult egy fiú, s ránézve szeplős arcára, egy nagyot köpött, és ezt mondta: — Pfuj, de beleptek a legyek! A lány elkeseredett. A mama azt mondta, hogy ekkor alakult ki kisebbrendűségi érzése. Szörnyen boldogtalannak érezte magát. Hogy-hogy nem, egyszer ahogy ment fel az iskola lépcsőjén, összefutott Beretva Vászkával a 10. Á-ból. Vászka élesnyelvű kamasz volt, ezért kapta a gúnynevet is. Vászka udvariasan meghajolt, s míg elengedte maga mellett, így szólt: — Tiszteletem, vörösképü hugocskám. Ö pedig nem tudott mit szólni, mert igaza volt a fiúnak. A szülei is csak egyre Sóhajtoztak: — Hogy te kire ütöttél? Ök mindketten gesztenyebarnák voltak, ügy tűnt neki, hogy még a kutyájuk — egy szép dog — is elégedetlenül csóválja szurokfekete fejét, ha p tükörbe néz. Egyszer legjobb barátnőjével, Máskával a kerti pádon ülve, így ábrándozott : Befejezem az iskolát, és még azon a napon átfestem tnagam feketére. — Már a bankettre? — kérdezte a kíváncsi és aprólékos Máska. — Igen — kapott a szón — egyenesen a bankettra! El tudod képzelni? — Nem — felelte Máska —, fekete haj és szeplők? Irina Hurgina 10. osxtályos tanuló: A vörös — Miért ne — ellenkezett ő. — Tudod, létezik szeplőel- távolító szer. A huszadik század találmánya. — Aha — mondta Máska —, tehát a XIX. században mindig szeplősen jártál volna? — No nem... — zavarodott meg. — Mit gondolsz, a XIX. században nem voltak szeplők? De még milyenek voltak! — És máska egy ötkopekes nagyságú köröcskét mutatott az új- jávaL — Szeplők. Na és! Vörös vagy, hát aztán! Az egyik ismerős lánynak szörnyű nagy orra van, hatalmas orrlyukakkal. Ezért éjjel ruhacsiptetők- kel az orrán alszik. És nincs is nagyon elkeseredve. — Az orr valahogy még elmegy — sóhajtott —, de hogy lehet vörösen élni? — Na igen, a vörösnek rossz — adta meg magát Máska. No, de egyszer anya barátnője elhozta hozzájuk a fiát, a hallgatag matematikust — a mama kifejezésével élve. A hallgatag matematikus belépett, leült a fotelba és valósággal eltűnt benne, hogy ő csak nagy, szürke szemeit látta. A hallgatag matematikus, aki egy évvel idősebb volt nála, legnagyobb csodálkozására nem is látszott csúnyának. Megpróbálta úgy szórakoztatni, ahogy tudta, de az csak hallgatott, mereven bámulva rá. Ö sürgött körülötte, s arról beszélt, milyen pompás volt a nyáron délen. ■— Tudod, a tenger ott a legeslegkékebb! És van ott erdő is, mégpedig fenyő. Olyan szép. Különösen éjjel. Milyen ezüstös a hold, s az egész tenger csillog tőle. Reggel pedig nagyon korán, ha az ember az Aj-Petriről nézi, a nap nem lassan bújik elő, hanem úgy pattan ki a tengerből, mint egy kis labda. Végül, kifogyva az ékesszólásból, ráhuppant egy székre, egészen elkeseredve attól, hogy nem sikerült kihúznia belőle egyetlen szót sem, még egy ócska kis frázist sem. De ekkor a fiú hirtelen kinyitotta a száját, és nagyon szép bariton hangján merőben újat mondott. így szólt: — Milyen szép vagy! Csupa, csupa arany! A lánynak még a lélegzete is elakadt. Néhány pillanatra valósággal megdermedt. Hirtelen minden valószínűtlenül szépnek és újnak tűnt. A dohányzóasztal és a képek a falon felragyogtak és csillogni kezdtek. Egyszerre magához tért : fénylő szemei megrebbentek arany szemhéjai és arany ló szempillái alatt. Villámgyorsan felpattant a székről, s melléhez szorítva apró, szeplős kezeit, ügyetlenül megcsókolta a fiú becsukódó, nagy, szürke szemeit. Oroszból fordította Suhaj Edit, a paksi Vak Bottyán Gimnázium IV. b. osztályos tanulója. Ellenőrizte: Vajnai Jánosné szaktanár. Várjuk a fiatalok további műfordításait, más nyelvekből is. A legsikerültebb munkákat az ifjúsági összeállításban közöljük. Kérjük, hogy a fordításokat ellenőrző szaktanárok nevét a továbbiakban is tüntessék feL Ötven éve működik Vácott az egykori Érsekkertben a Forte gyár. Másfélezer dolgozó évi nyolcmillió négyzetméter kiváló minőségű fotópapírt és 800 ezer négyzetméter színes és fekete-fehér filmet készít. A világ minden tájára exportálnak, munkájukkal évenként 3 millió dollárt és 4 millió rubelt hoznak az országnak. A hazai piac mellett legjobb vevőjük Törökország és India. De a következő években nagyszabású együttműködésre van kilátás az NDK-val is. A Forte világmárka, termékeik nagy előnye, hogy könnyen kezelhetőik, jól bírják a különböző klimatikus viszonyokat. Az 1971-ben elért eredményes munkájuk jutalmaként Kiváló vállalat lett a gyár. Méltó ajándék ez az 50. születésnapját ünneplő váci üzemnek. Hozzáértő, finom női kezek és precíziós készülékek fűzik a gépekbe az itt készülő fekete-fehér és színes filmeket, minőségi vizsgálatra és fogazásra. Kluliliítngyepseny a művelődési házban A szekszárdi Babits Mihály művelődési központban működő Juneases Musicales klub tagjai 26-án, szerdán este, rendhagyó klubfoglalkozásra gyűltek össze a színház már- ványcsamokiában, ahol az 1971—72-es évad kimagasló eseményére került sor. A klub művészvendégeket fogadott. Barth István Liszt-díjas fuvolaművész és a partnere Varga Márta adtak a klub tagjai számára érdekes, a koncerttermek formai kötöttségeitől mentes hangvensenyt. Matkovics Matild klubvezető tanárnő rövid bevezetője után Barth István vette át a foglalkozás vezetését, hasznos módszertani útmutatással. Az előadott művek helyes értelmezéséhez a kapcsolódó irodalomból való részletek felolvasásával, más művészeti ágakkal való összehasonlítással próbálta bevezetni hallgatóságát a zene rejtelmeibe. Barth István nemcsak hangszerének kiforrott művésze, de igényes zenepedagógus is, és ehhez mért felkészültséggel és megalapozottsággal látta el feladatát — mindenki teljes megelégedésére. Barth István művészpartnere Varga Márta rendkívül muzikális, átgondolt és biztos kezű zongorajátéka mind a kíséretben, mind a művek szóló előadásában, elvitathatatlan, része volt az est sikerének. A hangversenyt, melynek’ műsorában Bartők-népdalfel- dolgozás éppúgy helyet kapott, mint Mozart vagy Bach, méltán jutalmazta a közel hatvan főnyi fiatal hallgatóság osztatlan elismeréssel és lelkes tapssal. A klub tagsága a mielőbbi viszontlátás reményében búcsúzott a művé- szektőL VARGA ISTVÁN À Kritika új szama A lap részleteket közöl az SZKP Központi Bizottságának Az irodalmi és művészi kritikáról hozott határozatából. Roland Leroy, a kiemelkedő francia baloldali rendező, Jean Vilar művészi és politikai nézeteinek időszerűségéről ír. A lap közli Lukács György 1957-ben írt előszavát, melyben- a marxista filozófus a re- vizionizmus. és a dogimatizmus elleni egyidejű harc fontosságát hangsúlyozta az ideológiai munkában és a politikai gyakorlatban egyaránt. Maróthy János zenei életünk és zenepolitikánk időszerű kérdéseit elemzi. A lap Nemzet, nemzetiség, irodalom című ankétjá- 'hoz e számban Titus Popovi- ti, Jan Ponican. Köpeczi Béla és V. A. Krivcov szólt hozzá. Major Máté mai városépítészetünk néhány megoldásra váró kérdéséről írt, s tovább- Ta is közli, a lap Magyar Klasszikusok kiadói tervéhez hozzászóló, javaslatokat tevő leveleket. A lapot tartalmas irodalmi és művészetkritikai rész fegészíti ki. (KS) I
