Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-16 / 113. szám
4 I ï T X Kilakoltattak a KonyTÍárat 1971. szeptember. A Kölesdi Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága határozatot hozott A művelődési ház földszintjén lévő könyvtár egyik helyiségét még szeptemberben át keli adni a helyi termelőszövetke. zet KIS2-alapszervezetének. 1971. október. A tsz vezetősége „röpgyülést” hívott össze. Jelen voltak: a szövetkezet elnöke és párttitkára, a tanács elnökhelyettese, a művelődési ház igazgatója, a községi párt- titkár és a pártvezetőség egy tagja. Rövid megbeszélés után a kultúrházba mentek, hogy kirámolják az olvasótermet. A hely kicsi. Nem a tsz KISZ-szervezete 23 tagjának, hanem a már előzőleg megvásárolt bútoroknak. Nem tudni kinek a . javaslatára, de a hatezer kötetes könyvtárat is kirakodták még aznap délelőtt A folyosóra! A könyvek néhány napig ott árválkodtak, majd — mert tán útban voltak — felhordták az emeletre, a községi pártszervezet volt irodájába. A könyvtárat egy kis helyiségbe zsúfolták. A hely körülbelül fele a réginek. Az olvasó megszűnt. Az olvasók létszáma pedig lecsökkent. Kétszázról százharmincra. Az idősek azt mondják: „Nem mászom a ’lépcsőket.- Fárasztó”. Vagy: „Régen leültem, s átnéztem, mit viszek haza. Most meg állóhely sincs”. 1972. május. A helyzet változatlan. Illetve súlyosbodott és bonyolódott. » À községi tanács elnöke tavaly szeptembertől idén januárig tanácsakadémián volt. Amikor . visszajött, a drága könyvek „szana-szerte heverték az emeleten.” (Egyébként a könyvek új otthonát még ma sem lehet zárni. Valamikor elromlott a zár!) — Most mindenki félreáll ettől a dologtól. Mindent személyi nroblémákra vezetnek vissza. De az igazat nem lehet kideríteni — mondja Mizsák Tibor, az elnök. Mi a. megoldás? A könyvtárat vissza kell he. lyezni a régi helyére. — Tettek érte valamit? — Tárgyalunk^ Fejős József, a művelődési ház igazgatója a következőket mondja: — Volgával jöttek értem a tsz-tői. Tavaly októberben; Hozták a határozatot is. Atez- elnök mondta, hogy ürítsük ki mind a két helyiséget. — De hát a határozat csak az egyikről szólt, nem? — Mit tehettem volna? A könyveket néhány nap után a községi klubtagokkal hordat- tam föl az emeletre. — Nem vesztek el könyvek? — Nem tudom. — A leltár mit „mondott”? — Még nem leltároztunk. Szó volt róla... De soha nem tudjuk, hogy mi lesz a könyvek sorsa. — Felelőtlenség volt így bánni a könyvekkel, a könyvtárral, a község és az állam vagyonával. — El vagyok keseredve. A könyvtárpolitikát nálunk nem tartják lényegesnek. Varga Sándomé. a tsz KISZ- titkára : Beadtuk igényünket a helyiségre. Mire költözködtünk, a megyei KISZ-bizottság már megvásárolta a bútort. Hatvanezer forintba került. — Mikor tartják nyitva a klubot, és hány fiatal látogatja? — Csak szombaton é® vasárnap. öten-hatan vannak. — A szövetkezet fiataljai nem lehetnének közös klubban a, község Kl'SZ-eseivel? Hiszen az ő klubjuk, ami régen közös volt. szemben van az új klubbal.-T- Ki van zárva! Legfeljebb akkor, ha új KISZ-tagokat vennénk fel. Talán azok meglennének a falusiakkal (!) Egyébként már elegem van a sok hercehurcából. Ezért is nincs KISZ-gyűlés, meg semmi. És félő, hogy ami még van. az is felbomlik. Már nincs kedve senkinek semmihez. — Van-e megoldás? — Nem tudom. De ha valahogy rendeződik a dolog, azonnal lemondok. Nekem már nincs időm. Férjhez ' mentem. Elszomorító, felelőtlen intézkedések, Megalapozatlan vélemények. Érdemes jobban hátra1 nézni. Mi előzte meg mindezt? A személyeskedés. Néhány ember hirtelen haragja, összeférhetetlensége, mellyel nem egymás, hanem kultúrpolitikánk „orra alá” törtek borsot. Hiszen Kölesden ezelőtt me- gyeszerte híres KISZ-élet folyt. Rendezvények, kiváló eredmények. Csakhogy közbe szóltak a magánügyek. Kis, semmi ügyek. Ezért — és nem másért — bontották meg az egységes KISZ-szervezetet. Külön tsz-alapszervezetet hoz. tak létre — ahol a mozgalmi munka szinte ismeretlen. Az ifjúságot játékszernek tekintették, s eltúlzot indulatokkal, mesterségesen -— de teljesen fölöslegesen! — két táborra szakították őket. Ugyanezt mondta el a tsz KISZ-titkára és a művelődési ház igazgatója, aki egyben a községi KISZ- alapszervezet titkára is. * Lovas Henrik, a megyei művelődési osztály vezetője: — Egy községi intézményről a községi tanácsnak kell gondoskodnia. S természetesen nem akárhogyan. De a községi tanács egyetlen intézményt sem szüntethet meg. nem adhat át más célra a magasabb szintű szakigazgatási szervek jóváhagyása nélkül. Kölesden pedig mindennek az ellenkezője történt. Nem értünk egyet, és nem is érthetünk egyet a végrehajtó bizottság döntésével. Az üggyel foglalkozunk. Többször voltunk kint Kölesden. Akkor mindig ígéretet tettek, hogy rendezik, de úgy látszik, az ígéret csak ígéret marad. Erélyesebb intézkedésre van szükség. Felü] kell vizsgálni a határozatot. Azután a könyvtárat vagy vissza kell helyezni eredeti helyére, vagy megfelelő helyet kell biztosítani. V. HORVATH MARIA Jegyzet Mártírok A hajnali pesti gyorson útitársam az egyik megyei vállalat főelőadója, üzleti megbeszélésre utazik, ami mindössze két órát vesz igénybe. Mondja, telefonon is elintézhette volna a dolgát, ,de így összeköti a kellemest a Hasznossal. A hivatali ügy ugyonis ürügy csupán arra, hogy legalább egy napig pesti levegőt szívjon. A kiküldetéseket havonként, kéthavonként megismétli. Pesten fellazul, kikapcsolódik. Nem ő az első ember, akitől hallom: fullasztja, agyonnyomja a kisvárosi légkör, unja, hogy nap mint nap ugyanazokkal az arcokkal találkozik, szinte előre tudja, hogy az utcán végigsétálva kivel fog találkozni. Nem ő az első ember, aki mondja, számára szűk a kisváros, sem a munkahelyén, sem a társaságban nem találja meg azt a közeget, ami műveltségéhez, szakképzettségéhez, életviteléhez „passzolna”. Valahányszor végighallgatom az effajta panaszáradatot, felvetődik bennem: Tulajdonképpen ki kényszeríti ezeket az embereket, Hogy ott éljenek, ott dolgozzanak, ahol étnek és dolgoznak? Ki? Egyébként nem vagyok benne biztos, hogy akár Pesten, akár Pécsen több idő jut élvezni a nagyváros tagadhatatlanul meglévő előnyeit, ha valaki becsülettel ledolgozta a nyolc órát és hazatér — esetleg albérletébe. A hasonlítgatások mindig bosszantóak. Egyszerűen nincs alapja annak, hogy mondjuk Szekszárdot Pesttel, Péccsel, vagy más nagyvárossal összehasonlítsuk. Szek- szárd önálló színházzal, egyetemekkel, felsőoktatási intézményekkel, ipartelepülésekkel nem rendelkező város, egy főként mezőgazdasággal foglalkozó megye székhelye, tehát olyan, amilyen — akár tetszik, akár nem. Mielőtt hasonlít- gatni kezdenék, próbáljuk meg elhelyezni megyénket, városunkat, lakhelyünket az ország térképén, s tegyük értékrendjének megfelelő helyre. Múlt héten megállít egyik ismerősöm, s sorolja: borzasztó, hogy nem lehet kapni Szekszárdon tőkehalmájat, kelbimbót, megfelelő fazonú szandált, satöbbi, satöbbi. Megnyugtattam: nem esik semmi baja, ha nem eszik tőkehalmájat, szandált pedig kapni hetven forinttól négyszázötven forintig. Az a baja, hogy nem egy nyári lábbelire van szüksége, hanem „a szandálra". De egyáltalán, lehet-e az összehasonlítás alapja mondjuk a Cola hőmérséklete, a pulóverek mennyisége, or üzletek száma, vagy az, hogy hány mozi van Szekszárdon, és hány van, mondjuk Szegeden. Nyilvánvaló nem lehet. Akinek pénze van, az itt is elköltheti, akinek pedig nincs, hát annak máshol sincs. Mondják: megyénkben nincs szellemi élet. Erre csupán azt lehet válaszolni: akinek ilyen irányú igényei vannak, mindegy, hol él, a benne lévő szellemi kulturális éhségét sokszor igen nagy áldozatok árán, de csillapítja. A mártírok azonban legtöbbször a felületen maradnak. Nyilván azért nem találják meg az őket megilletődő helyet, társaságot, közeget, mert o valóságnál többre értékelik, többszörösére szorozzák magukat. Ostoba, kicsinyes gőgjükben azt hiszik: mindig, mindenről lekésnek. Figyeljük csak! hiányukat dobja vissza évente ólmaik városa, Pest, hogy aztán józanul és felébredve végezzék a dolgukat, megbékélve és csendesen. V. M. Választmányi ülést tartott a KIOSZ megyei szervezete > Tegnap Szekszárdon megyei Választmányi ülést tartott a Kisiparosok Országos Szervezete' Tolna megyei Elnöksége. Az értekezlet — melyen megjelent Deli Sándor, az MSZMP MB gazdaságpolitikai osztályának munkatársa és képviseltették ■ magukat az állami és társadalmi szervek — Ambrus György, a KIOSZ megyei elnöke nyitotta meg. Ezután Simon Ferenc megyei titkár a 2200 tolnai kisiparost képviselő küldöttek előtt beszámolt a megyei vezetőség elmúlt időszakban végzétt munkájáról. Elmondotta, hogy a magánkisipar társadalmi szerepének és a társadalomban elfoglalt helyének elismerése része pártunk szövetségi politikájának. Megyénk kisiparosságának jórésze ennek megfelelően él és cselekszik. Éppen ezért határozottan kell fellépni azokkal a negatív jelenségekkel szemben, melyek az egész kisiparostársadalom hitelét rontják. Megemlítette itt a dunaföld- vári kőfaragót és a tamási villanyszerelőt, akik előlegeket vettek-fel, és az elvállalt munkát késve, vagy egyáltalán- nem végezték el. Szólt az apróbb javítások visszautasításáról, a vállalt határidő be nem tartásáról, és még néhány káros tevékenységről, melyek az összes kisiparosra rossz fényt - vetnek. Beszámolójában kitért azokra az intézkedésekre, amelyek a kisiparosok érdekében születtek, Beszélt arról is, hogy Tolna megyében csökkent a magánkisiparosok által végzett munka volumene, amelyet főleg a létszámcsökkenés okozott. Megyénkben az elmúlt év során 158-cal csökkent az iparoslétszám. A vezetőség beszámolója után a hozzászólók a helyi gondokról beszéltek, de sokan pozitív eredményekről is beszámoltak. (Szóltak a tanácsok segítőkészségéről. és javaslatokat tettek a munka javítása érdekében. Kerekes Károly, a KIOSZ országos központjának küldötte. tki hangsúlyozta, hogy elsősorban nem a kisiparosok magas jövedelme ellen kell harcolni, hanem azt kell elérni, hogy e mögött „a jövedelem mögött munka, becsületes munka álljon, és megfelelő mennyiségű és minőségű termelési érték. Ég ezek után természetesen a valóságnak is megfelelően fizessen adót a kisiparos. A vita után a választmányi értekezlet’ megszavazta a határozati javaslatot, mely tartalmazza a KIOSZ megyei szervezetének további feladatait. ............. V égül, Ambrus György zárszava előtt az elmúlt időszakban végzett jó munkáért több kisiparosnak kitüntetést és jutalmat adtak át. Elsőként De- csics Sándor a Könnyűipari Minisztérium küldötte a miniszter nevében Hámori Gyula szekszárdi gumiiavítónak a „Könnyűipar kiváló dolgozója” kitüntetést adta át. Az útelágazásnál tábla hirdeti: Gerjeni Állami Gazdaság sertés tenyésztelepe. Lajosma- jor. A telep bejárata előtt pótkocsis ZIL-ek sorakoznak. A betonkerítéses kifutók előtt viszont emberek. Munka- ruhás gondozók, tébláboló gépkocsivezetők — pillanatnyilag még csak tétlen szemlélői az adásvételnek. Az aktív szereplők; egy vállas, pirospozsgás férfi — nyilván a téesz elnöke —, a másik, markáns, szemüveges, a föállattenyésztö, végül a harmadik; Fülöp József, a telep vezetője. Az áru a kifutókban apró röffenésekkel, szuszogva nyüzsög. — Akkor kezdhetjük — int a másik kettőnek a telepvezető. — Emberek ... legyenek szívesek az állatokat körbehajtani — rendelkezik a szemüveges. Ketten-hárman bemásznak a betonkerítésen. Egyik dolgozó kezében piros festékkel teli bádogdoboz, és egy lécdarab, megjelölni azokat a süldőket, amelyeket a vevő alkalmatlannak talál. A noszogatásra a süldőfalka meglódul, zavarodottan szaladgál össze-vissza. Honnan tudhatnák, hogy az abajgatás tulajdonképpen egy szépségverseny részvevőinek szól. Egy te- nyészsüldönél is szerfelett lényegesek a test arányai. — Csak lassan... lassan. Óvatosan, mert ha hajszolják, a lábukat megüthetik a vá— nagyban lyukban és megsántulnak — szólal meg a telepvezető. Utána már csak tétlen szemlélő. — Ezt kivenni... azt is.., A gondozó a festékes léccel cgy-egy pöttyöt pingál a kiszemelt süldő hátára. — Ezek kint maradnak, a többit be lehet hajtani. A falka a döntést viszonylag csendben tudomásul veszi, egyik a másik után sétál be az ismerős ajtón, a kutricákba. Onnan pedig a rakodókarám- ba. — Hányat raknak egy gépkocsira? — Húszat. A kerekeken gördülő feljárót a karám kijáratához tolják, felszórják szalmával. Odatolat az első ZIL. — Ne malac, ne... — kezdik terelni ismét a süldőket, de azok megtorpannak az ismeretlen alkotmány előtt, sival- kodva tolonganak visszafelé. Egyik gondozó ostorral próbáljam őket jobb belátásra bírni. A nagy igyekezetben a cimborája is kap egyet, aki nagy igyekezetében a szaporán pergő ostor útjába lépett. — Csak lassan emberek, csak lassan... Végül is egy süldő tétován megindul felfelé. Utána megindulnak a többiek is. Lám, disznó-pszichológia is van; egynek el kell indulni, a falka már követi, legfeljebb egy-két renitens fordul vissza, de hasztalan. Utazniok kell, akár tetszik, akár nem. Amíg a rakodás folyik, Dér Ferenc föállattenyésztö a vásárló termelőszövetkezet szakvezetőjével elintézi a hivatalos formaságokat. — A vajszlói termelőszövetkezetnek adtunk el hatszáz angol nagyfehér tenyészsüldöt —■ mondja Fülöp József telepvezető. — Folyamatosan szállítják el, százas falkánként új sertéstelepük feltöltésére. — Gerjen kijelölt sertés- törzstenyésztő gazdaság — mondja később a föállattenyésztö. — Az idén eddig már annyi tenyészsüldöt eladtunk, mint tavaly egész évben. Az ország különböző részeiből jelentkeznek a vásárlók, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek egyaránt. Ebben az eredményben nagy része van Fülöp József több éves munkájának', szakértelmének, és természetesen a telep valamennyi munkásának. BI. 1972. május 16.
