Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-14 / 112. szám
Ahol a koznlüVeíődés másodrendű kérdés Oöbrököziek—Döbröközről Ï ELŐZMÉNYEK ( f' A több mint háromezernégyszáz lakosú Döbrököz községi tanácsának végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén a művelődési ház és könyvtár tevékenységének elemzésével foglalkozott. A tanácskozáshoz az a jelentés biztosította a vitaalapot, amit a művelődési ház függetlenített igazgatója készített el. A vb-ülés napirendjét alkotó dokumentumban helyet kapott mindaz, ami a község közművelődési életében igen nehezen megharcolt eredmény, s természetesen az is, ami akadályozza a népművelés munkáját. Itt ezen a vb- ülésen újult ki ismét az az évek óta tartó vita, ami többkevesebb kompromisszummal nyert nündig „elintézést". Azaz nem történt semmi. A 723 tagot számláló Zöld Mező Tsz nem ád a közművelődés ügyének támogatására egy fi- tyinget sem. E szűkmarkúsággal mintegy azt bizonyítva, nem ismeri el, hogy „a köz- művelődés az egyéniség kibontakoztatásának, a szocialista demokrácia erősítésének, a termelési kultúra emelésének nélkülözhetetlen tényezője’’ és éppen ezért: mind állami, mind vállalati forrásokból többet kell juttatni a felnőtt lakosság oktatására és művelődésére .. a folytatás..; A járás székhelyén egy gazdag tapasztalatokkal rendelkező népművelő mondta el azt, ami itt közismertsége miatt ismétlésnek hat. Azt tudniillik, hogy Döbrököz gazdag község, nagyon szorgalmas emberek lakják, akik semmi fáradságot nem sajnálnak, ha anyagi jólétük gyarapításáról van szó. Nézzem csak meg, hány új ház van ! Mennyi a rádió- és tv- tulajdonos, mit tesz ki a község lakóinak takarékbetét-állománya és így tovább. De nézzem meg talán azt is, hogyan viszonyulnak a szellemi, tudati igények az anyagiakéhoz. — Azt. mondták nekem ifjabb népművelő koromban, amikor az iskolán kívüli népművelés igen gyatra tárgyi feltételek között, nagyon szegényes anyagi támogatást élvezve küszködött, hogy türelem, ne akarjak előreszaladni, ha megerősödnek a termelőszövetkezetek, egészen más lesz a helyzet. Majd akkor lehet vonzó körülményeket teremteni, akkor lehet majd a párt művelődéspolitikáját következetesebben érvényesíteni. — És? — Itt élünk az akkor ígért „majd”-ban és változatlan hevességgel kell például Döbrö- közön harcolni azért, hogy a szép summájú, de mégis kevés állami, tanácsi támogatáson kívül megérkezzék az elvárható segítség a termelőszövetkezettől is. Takács Vencel, a községi tanács elnöke nem sokkal az után, hogy megköszöntem a fenti útravalót, arról kívánt meggyőzni, hogy nincs semmi baj, minden rendben. Igen, igen, néha föllángol, a vita, amit lezárni szinte lehetetlen addig, amíg azt az álláspontot képviselik a termelő- szövetkezet vezetői, hogy legyen elég, amit a tsz községfejlesztési hozzájárulásként fizet, mert neki a szociális és kulturális alap másra kell. NÉZZÜK A LELTÁRÁT... A község munkaképes lakosságának köréből közel hétszá- zan járnak el dolgozni máshová. Az eljárók zöme vasutas. A termelőszövetkezet tagjainak száma, mint azt már említettük 723. Döbrököz számlál 1058 házat, hétszázhetven- egy család rádió-, 543 tv-tu- lajdonos. Csak a takarékszövetkezet betétállománya 15—16 millió forint. Azt mondják, ez nem mérvadó a jómód megállapításában, mert még ma is rengetegen a ládafiában, a szalmazsákban, egyéb alkalmatosságban rakják élire a megdolgozott forintokat. A községbe jár 401 napilap, 552 hetenként megjelenő, és 14 havonta megjelenő sajtótermék. Mi érdekli az embereket? Az építkezés, a ruházkodás, a gépkocsi, a nyaraló. Mióta a község orvosa fölépítette emeletes lakóházát, azóta négyen vállalkoztak a mai faluképet száműző, emeletes építkezésre. Hagyományos, hosszú lakóházat már nem épít senki. Ügy növekednek az új, sátortetős házak, mint eső után a gombák. Mi az, hogy nincs elég tégla, vagy más építőanyag? Nem értek én hozzá! — mondták, mert — minden van, ha akad egy kis kenőpénz. Ami azt illeti, ez is filozófia. De érzésem szerint amolyan ránk kényszerített bölcselem, ami nagyon meg tudja zavarni az ember közérzetét, ha az a közérzet szocialista. Szalai Péternéé, a művelődési ház függetlenített igazgatójáé a szó: Évi 95 ezer forint a vezetésé alatt álló intézmény költségvetése, ebből tanácsi támogatás 49 ezer forint, ami azt jelenti, tetemes összeget kell kigazdálkodni, hogy a 49 ezer 95-re jusson. Nem könnyű feladat, de vannak bálok. A tánc- mulatság mindenkor kelendő ..cikk”. 130 tagja van a művelődési ház ifjúsági klubjának, a tagságnak körülbelül a fele ipari tanuló, vagy középiskolás, a többiek dolgozó fiatalok. Zömük a termelőszövetkezetben dolgozik. FURCSÁK AZ EMBEREK A színházi előadások rendre megbuknak anyagilag, holott mindössze kétszázan férnek el a nagyterem nézőterén. Egy színházi előadás ára 3200 forint. Ennyi nem térül meg a gazdag Döbröközön. Az ORI- rendezvények viszont népszerűek, noha itt felemelt hely- árakat kell szabnia a művelődési háznak, mert a divatos zenekarok és ismert énekesek lényegesen többe kerülnek, mint az, ha mondjuk a Déryné Színház a világirodalom legragyogóbb drámai műveinek bármelyikét mutatja be ... Azt mondják az emberek, a tv olcsóbb, ötven forintért mindent ad. De ha egy színházi előadásra eljönnek ketten, az már 32 forint! Egy fiatal asszony az utcán, akinek a nevét se kérdeztem meg: — Tetszik tudni, mindig kell valamire hajtani. — Maguk most mire hajtanak? — A házat akarjuk bővíteni, újabb lakószobákkal, meg szeretnénk egy „halat” is. Hát igen. Sok az új ház, de hallos még kevés. Valamiben csak kell az elsőségre törekednie az embernek ... — Hová hívsz Ilonkám? Ja, az ORI-ra! Már azt hittem, valami ismeretterjesztő lesz. Nem azért, oda is elmennék. Soron következő beszélgető- partnerem pedagógus volt. — Furcsák itt az emberek. Minden lehetőségük megvan, hogy szépen, okosan éljenek, élvezzék az életet, de a többség, ami valami módon diktál, fölépíti a tágas, egészséges lakóházat, de nem lakja. Büszkélkedik, hogy milyen színű a fürdőszobája, de a mutogatásán álig jut túl. Hát nem visz- szás helyzet? De, nagyon is visszás, hiszen azt bizonyítja, hogy az egészséges jelenben újratermelődik a múlt némely szemet és szís vet sértő nyavalyája. AZ ELZÁRKÓZÁS TELJES Ügy vélték többen is, hogy a termelőszövetkezet befelé- fordultsága nagyban hozzájárul a közgondolkodás befa- gyottságához. A község magáénak tudja a termelőszövetkezetet, a szövetkezet nem érzi magáénak a községet. Azt mindenesetre hangoztatja, hogy nincs dolga a műveltségi szint emelésével. , . Staudt Jenő, a termelőszövetkezet elnöke szemmel láthatóan nem örült, amikor fölkerestem, hogy megtudjam, miért vonja meg a termelő- szövetkezet az anyagi és erkölcsi támogatását a közművelődés ügyétől, hiszen a tsz a jók között foglal helyet. 1971 végén 70 285 000 forint volt a szövetkezet összvagyona. A szociális és kulturális alap pedig 1 350 000 forint. Ebből az összegből üdültetésre jutott hétezer, a sportkör támogatására 27 ezer, az öregek napjának költségeire pedig hatezer forint. — Elnök elvtárs, a szociális és kulturális alapból 1 310 000 forintot fordítottak a tsz nyugdíjasainak, járadékosainak megsegítésére, ami szép dolog, De rendeltetésének megfelelően használták-e föl a szociális és kulturális alapot? — A mi esetünkben a fel- használás így volt célszerű. Háromszáznyolcvanhat nyugdíjasunk és járadékosunk van. Egyébként, másodrendű kérdésnek kell tekintenünk a köz- művelődést, és megmondom miért. Nálunk egy tízórás munkanapra 132.56 forint jut részesedésként. Tagjainknak olyan jövedelemszintet biztosítunk, hogy ki-ki hozzájuthat egyénileg minden művelődési lehetőséghez. Hosszan beszélgettünk a rokonszenves fiatal elnökkel, de nem tudtunk közös nevezőre jutni. Utólag az az érzésem, hogy az előtte itt járt vezetőktől kapta rossz örökségbe azt a merevséget, amivel elzárkózik a közművelődés helyi gondjai elől. — Azt mondják a mi öregeink, hogy minek oda tenni a pénzt, ahol mindent tönkretesznek? NEM FORMÁLÓK, HASZONÉLVEZŐK Fogalmam sincs, hogy miért mondták éppen ezt. A művelődési ház valahány helyiségében ragyogó rend fogadja a látogatót, szabadpolcos rendszerben kölcsönöz a közel tlzj Autókkal zsúfolt utca — üres parkolóhely Ha a televízióban a párizsi, a római, a bécsi utcákon méltóságteljesen hömpölygő gépkocsi- áradatot nézzük, önkéntelenül is az jut eszünkbe: néhány év múlva ezt látjuk a valóságban, hazai tájakon is. Bár azt hiszem, nagyon sok római autós irigyelné szekszárdi kollégáit — o parkolóhelyek bősége miatt. Igen, o parkolóhelyek bősége miatt, mert mi még megengedhetjük magunknak azt a „luxust”, hogy a nap minden órájában parkoló gépkocsik hosszú sora foglalja el a városközponton átvezető főútvonal — a Széchenyi utca egyik oldalát. Teljesen feleslegesen és indokolatlanul — ugyanakkor a másik oldalon — mondjuk úgy — rossznéven veszik, ha egy gépkocsi csak addig is megáll, amíg az utas kiszáit belőle. — No de hol parkoljanak akkor? A válasz roppant egyszerű. Néhány száz méterrel odébb, a gimnázium, a megyei tanács mögött, a Csokonai utcában. A — gondolom — nem éppen kevés költséggel tán egy éve kiépített parkolóhelyen, amely csak úgy ásít az ürességtől. Nyilván eljön majd az idő, amikor ez a parkoló — és nem a Széchenyi utca — tele lesz gépkocsikkal. De még akkor is lehet helyet keresni, éppen a Csokonai utcából elágazó mellékufcákban, a Perczelben, a Jókaiban. Nyilván az illetékes közlekedési, közieke. désrendészeti szervek gondolnak majd erre már a közeljövőben., az augusztusi szekszárdi mezőgazdasági kiállítás ideje alatt, amikor nyilván benépesül a most még állandóan . üres parkolóhely is. V Vt Bt. * VIII. ezer kötetes könyvtár, aminek a látogatói zömmel gyerekek, fiatalok. Kérdés tehát, ki és mit tesz tönkre? De kérdés lehet éppen az is, hogy a termelőszövetkezet vezetői mikor fordultak meg utoljára a művelődési házban, mikor nézték meg, hogy a jól működő ifjúsági klubban hogyan töltik idejüket a fiatalok? A könyvtárban és az olvasószobábanr milyen új szépirodalmi, vagy szakkönyvek, folyóiratok, napilapok vannak. Mert... ha csakugyan nincs pénz a népművelés támogatására, ha valóban olyan kedvező a termelőszövetkezet tagságának helyzete, hogy nincs szükség a VIII. általános iskolai végzettséget kínáló tanfolyam szervezésére sem, hát isten neki; fakereszt! De az erkölcsi támogatás készségének, a közügyben való érdeklődésnek a hiánya akkor is hiány maradi Panaszolta nekem az elnök, hogy a központi általános iskola végzősei közül az idén mindössze egyetlen gyerek válaszolt úgy a pályaválasztás kérdésére, hogy paraszt akar lenni. — Tudja mi történt? Kinevették a többiek. Kinek a számlájára írta az elnök a megszégyenítő kinevetést? A szülők számlájára, akik szerinte azt mondják: „Fiam bármi legyél, csak paraszt ne légy!” Hát ez az! Ilyenért és ilyesmikért kél el nagyon Döbröközön a népművelésnek minden olyan erőfeszítése, ami hadat üzen a korszerűtlen köz- gondolkodásnak, vagy ki akarja billenteni az embereket abból a téves meggyőződésükből, hogy formálói nem, csak haszonélvezői lehetnek a jelennek. Hogy ezek az erőfeszítések milyen támogatást élveznek, nem lehet másodrendű kérdés se Döbröközön, se másutt! LÁSZLÓ IBOLYA , A METRÓ második szakaszának több szempontból is legérdekesebb állomása a Kossuth Lajos-téri. A föld felszínétől 75 méteres mozgólépcső vezet a peronra és ez a leghosszabb lépcsősor, ez a legmélyebb állomás. A fehérmárvány burkolat ugyancsak kiemelkedik szépségével a többi közül. Az állomás műszaki átadása megkezdődött. (MTI foto — Csikós Gábor felv, — KS),
