Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

I

/I C1-VC fct M U C S

Az északi szélesség 46°21’ és a keleti hosszúság 18°20’ metszéspontján fekszik Mucsfa. A Völgység jellegzetes dombvidékének nyugati csücskében, Nagyvejkével, Aparhanttal, Izmennyel és Kisvejkével határolva. A falut övező dombok tengerszint' feletti magassága 200—240 méter. Ezek a Mecsek nyúlványainak számítanak. Nem csupán a közelség utal áz összefüggésre, hanem a geológiai kutatások egyéb bizonyságát iß adták ennek: A mucsfai erdő alján egy geológus a század első negyedében kutatásokat végzett, ég a föld mélyében úgynevezett lignit- zsinorokat talált. Ezekről megállapította, hogy a mecseki szénmedence leágazásai. A xiem magas, de többnyire meredek dombok természetes védelmet nyújtanak a falunak, bárhonnan is fúj a szél. Any- nyira körülfonják, eltakarják., hogy- ezzel egyben el is zárják a külvilágtól. A kövesút mindkét irányban izzasztó emelkedő formájában hagyja el a falut, s aki éppen Mucsfa felé igyekszik, jóformán csak akkor pillantja meg a települést, amikor már néhány lépésnyire van tőle. A domboldalakról alázúduló csapadékvíz ig csak tekervényes úton talál ki innen, hogy később a V.ölgyiségi-patak vízszintjét dúzzassza.

Pompás táj. De ha a megye

másik sarkában meglepetésszerű közvélemény-kutatást végeznénk, azt hiszem kevesen tudnák megmondani, hogy hol található Mucsfa. Sokan egyszerűen csodálkoznának: „Jé, ilyen nevű település. is létezik?” Ha pedig arra kerülne a sor, nem1 valami könnyen találnának oda. A régi korok ‘ embere azonban eltalált e vidékre is, és minden jel szerint nagyon jól érezte magát errefelé. Mert mi mással lenne magyarázható, hogy minden ismertebb kárpát-medencei népcsoport tanyát vert e dombok közt, és hosszabb, rö. videbb ideig „élvezte” a táj vendégszeretetét. A „vendégeskedés” persze ezernyi veszéllyel járó' küzdelmes munkát, jelentett, de az egyáltalában nem volt véletlen, hogy a régi népcsoportok itt és nem másutt vertek tanyát. A primitív körülmények közt élő, a természetnek kiszolgáltatott emberben fokozatosan kialakult egy „hatodik érzékszerv”, a mindennapi létért folyó küzdelemben megtanulta a tájakat a szerint megkülönböztetni, hogy hol jobbak a megélhetési feltételek. Errefelé vaddal teli erdőség, tehát vadászterület bőven akadt, a völgyben vizet is talált ősünk, a dombok pedig védték a szélviharoktól, azért neki valósággal természetes vendéglátó- helyet jelentett a táj. Olyany- nyira, hogy itt évezredeken keresztül állandóan élt, lakott valaki. A környéken megany- nyi kőkorszakbeli szerszámot

találtak. Éltek errefelé' trá- kok, illírek, kelták, később pedig hunok, gepidák, longo- bárdok, avarok. A Mucsfa térségében feltárt eszközök jelentős múzeumi értéket képeznek.

Idetaláltak honfoglaló őseink is. A völgységi dombok közt ez időben szlávok laktak, akiknek nagyobb része beolvadt a megtelepülő magyarságba. Mucsfa a Szák-nemzet,ség szállásbirtoka lett. A néveredetet még nem sikerült tisztázni, de annyi hizonyos, hogy e helység a XIII—XIV. században már magyar településnek számít, és Mucsfalva néven említik. À XV. században Mucsfalva népes település, és birtoklása nagy tekintéllyel járt. Az úgynevezett Apari-birtokvitákkal foglalkozó levelekből kitűnik, hogy a király elvette Mucsfalvát a Somogy megyei Szerecseny családtól, és Ozorai Pipónak adta. Ozorai Pipó Zsigmond király embere volt, Itáliából származott, és tisztes szerepet játszott az itáliai kultúra magyarországi terjesztésében. Magas tisztségeket viselő politikus és hadvezér. A Havasalföldén Galaimbócnál nagy szel. rű győzelmet aratott a török felett. A későbbi híres törökverő, nemzeti történelmünk egyik legkiemelkedőbb alakja, Hunyadi János az ő hadve- zérséae alatt kezdte katonai pályafutását. Ozorai Pipónak szerepe volt abban, hogy Hunyadi János azzá lett. amivé lett': kiemelkedve kora főurai közül, hadvezérként és boli- tibtisk-érrt a török ellen küzdő nemzet élére állt. Mégtrevah- ebben az évszázadban Mucsfalva Sárkán Péter királvi ajtónálló "tuíaidonába kerül királyi adománvként.

A török időkben, ez is éppúgy elnéptelenedik, eltűnik a nagy települések sorából, mint ahogyan történt ez sok mág Tolna megyei település esetében. Az elnéptélenedés egyben sorsforduló volt Mucsfa történetében: addig neves településnek számított, de a későbbi századokban már sosem vált azzá. A XVIII. század húszas éveiben betelepítették Mucsfát is. Hozzávetőlegesen 95 család érkezett ide Németországból, abban a reményben, hogy itt — élvezve a királyi adómentességet és ” az egyéb engedményeket — jobb sorsuk lesz, mint őshazájukban volt. A nagyszámú telepes gyökeret vert: .megszokta, megszerette e vidéket, s nem rajtuk, hanem a falu kedvezőtlen — elzárt — fekvésén múlt, hogy a település a, kis községek sorában és az ismeretlenség homályában maradt. 1744-ben már iskolát alapítanak a telepesek, ami a maga korában nagy kulturális előrelépésnek számított;.

Mucsfa a XIX. század közepére elérte a nyolcszáz főt, majd 900 fölé .emelkedett a lakosok száma, de az ezret soA falu főutcája — a gyerekek „csatajelenetével”.

sem érte eb 1860-ban 813,

1880-ban 842, 1890-ben 962,

1900-ban 930, 1910-ben 910,

1920-ban 790, 1930-ban 799,

1941-ben 772 lakost találtak

Mucifán a népszámlálók. A felszabadulás után rövid ideig volt némi növekedés, hogy aztán ismét csökkenjen a lakosság, 1960-ban 834 személy élt e településen, de jelenleg már csak 784.

1920-ban nagyközségi rangot kapott Mucsfa, és ez megcsillantotta előtte a növekedés lehetőségét. Csakhogy ez minden jel szerint valami véletlen, elhamarkodott közigazgatási intézkedés lehetett, mert egy-két év múltával megvonták, tőle mint ezer lakoson aluli településtől a nagyközség címet. És különben is, egy ilyen közigazgatási intézkedés önmagában nem tehet naggyá egy falut, ha ahhoz nincsenek meg az egyéb kedvező — földrajzi, gazdasági — tényezők. Ezért a mucs- faiaknak tulajdonképpen nem is volt mit sajnálniuk a rang elvesztésével.

Senkit sem lephet meg, hogy Mucsfa mostanában csak vegetáló1- települést ez az adottságainak, korábbi helyzetének egyenes következménye. A felszabadulás után sokáig önálló község, de végül társult a szomszédos Kisvejkével, s itt csak tanácsi kirendeltség maradt.

— Előny, vagy hátrány volt Mues fára nézve az egyesülés? r- kérdem Läufer Henrik kiMucsfai dombok.

rendeútségveztítőtőlfc aki korábban tanácselnök volt, még korábban pedig hivatalsegéd. Helyi születésű parasztember, aki egyben végigjárta a helyi közéleti, hivatali élet egyik „létráját” is.

— Ezt nem nagyon lehet így mérlegelni, hogy előny vagy hátrány. Ez van... A kis települések életében elkerülhetetlen az egyesülés. Ugyan mit kezdhetnénk például mi az önállóságunkkal, amikor állandóan fogyunk, s a helyi fejlesztési alap alig néhány tízezer forint. De tessék kinézni az ablakon! Széles, betonszegélyű kövesút épül, felül bitumenes réteggel. Majd egy kilométer hosszan. Talán soha nem épül meg ez a kövesút, ha nem egyesülünk, mert honnan vettünk volna erre egymillió forintot;

Igen, javában folyik az útépítés Mucsfán. A Kurd—ma- josi kövesút éppen csak érinti . a falu egyik végét, mindössze néhány ház kapuja nyílik közvetlenül a kövesútra. A falu két hosszú házsora erre merőlegesen nyúlik nyugati irányba, . és a legtöbb lakóépületet bizony nem lehetett sáros időben gépjármüvei megközelíteni, márpedig a gép járművek. korát éljük, nem a lovakét. Tolna megyében talán egyetlen régi falunak sem jutott ilyen kevés a kövesút- ból, mipt. Mucsfának, így. aztán mindenképpen indokolt annak építése. A több falút magába egyesítő tanács úgy határozott, ' hogy elsőnek ide Mucsfának • adnak nagyobb összegű pénzt kövesútra.. Per. sze máshova is kellene, de ide a legjobban.

— Végeredményben örülhetünk az egyesülésnek — ' így Läufer Henrik —. Már a lakosság is megszokta, és 'aki még netán kételkedne az egyesítés helyességében, az majd másként gondolkodik, ha végigmegy a kövesúton...

A faluhoz tartozó József - major már csaknem elnéptelenedett. Korábban öt család lakott itt, s közülük négy elköltözött. De nem be Muosfá- ra, hanem máshova. Úgy vélték, hogy ha már mennek, nagyobb helyre mennek. Néme- thék Szászvárra, Herrék Bony- hádra. a 2 Andrási család pe. dig Érdre ment. És az ötödik?

ök is gyűjtik a pénzt az elköltözéshez.

József-pusztán egyébként tsz-állattenyésztés van, munkaalkalom helyben is adódik, de akik itt dolgoznak, inkább úgy járnak ide naponta, mintsem odaköltözzenek.

A falu 563 felnőtt lakosából 130—140 tsz-tag, illetve tsz-nyugdíjas. Ennél többem körülbelül 180-an eljárnak a faluból ipari és bányaüzemekbe dolgozni. Hét egyéni gazda található Mucsfán (a család fő megélhetési forrása az egyéni gazdaság) a többi félnőtt lakos pedig háztartásbeid, vagy már állandó munkahellyel nem rendelkező idős ember;

A lakosság 60 százaléka székely, 20 százaléka Felvidékről származó, 20 százalék pedig őslakos német;

Uj iskola épült a faluban a felszabadulás óta, óvodája, kis művelődési háza és könyvtára is van. És az emberek élik a békés, nyugodt napjaikat. Ki bútort vásárol,' ki építkezik. Valamilyen formában mindenki gyarapszik, és panaszszó ritkán hagyja el az emberek ajkát. A sors azonban néha megdöbbentő kegyetlenséggel kopogtat be egy-egy családhoz. A minap a Hartmann-család szomorú sorsa rázta meg az egész falut Hartmann János motorkerékpárrail tkaralmbaAo* zott, összeütközött egy másik járművel, s eszméletlen állapotban szállították kórházba. A szerencsétlenség éppen 30, születésnapján történt. Miközben ; a kórházban élethalálharcot vívott a szervezete, ötéves kislánya a temetőben játszadozott pajtásaival, felmászott egy sírkőre, az rádült. s a szerencsétlen kislányt élettelenül húzták ki a kő alól. Ä szerencsétlenséget nem is merték , közölni az életveszélyes állapotban. lévő apával, hogy ne súlyosbítsák azzal is a helyzetét. De sajnos, rajta sem tudtak segíteni: a napokban — éppen a kislánya születési évfordulóján — ő is meg. halt.

A Hartmann-családdal együtt könnyezett az egész falu. Mert G mucsfai emberek jóban, rosszban együtt vannak.

BODA FERENC Rajz: Érdi Judit.