Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-13 / 86. szám
\ f Kompi ex program és integráció A szocialista iparosítás kezdetén mechanikusan másoltuk a szovjet példát, s igyekeztünk önellátásra, valamennyi szükséges termék hazai gyártására berendezkedni. Holott a Szovjetunió számára előzőleg nem is volt más választás. A világ első szocialista országának nemzetközi elszigeteltsége szükségessé, nagy belső piaca pedig egyébként is lehetővé tette a teljes körű önellátást. Nálunk viszont ez a vonal hibásnak bizonyult. A téves elképzelést a szocializmussal kapcsolatos illúziók ugyancsak táplálták. Megtévesztően hatottak a helyreállítás sikerei, s az extenzív fejlesztés korlát- « lannak tűnő, viszonylag köny- nyen mozgósítható munkaerőtartalékai. A szocialista nemzetközi munkamegosztás igénye csak fokozatosan hódíthatott tért az önellátásra törekvő (autark) gazdaságpolitika rovására. Hét évvel a KGST megalakulása után 1956-ban kerül először napirendre a nemzetközi méretű szakosítás. Ezúttal még csupán a termékeknek egy szű- kebb körét kívánták országonként specializálni. Főként azokat, amelyekből valamennyi KGST-országban hiány mutatkozott. A próbálkozás azonban nem járt sikerrel. Jobbára azért, mert a műszakilag igényes termékek gyártására még az iparilag legfejlettebb KGST- országok, az NDK és Csehszlovákia sem vállalkoztak. A következő állomás a KGST-országok párt- és kormányfőinek 1962. évi tanácskozásával kapcsolatos. Ekkor az együttműködés javításának módját a KGST-szintű tervezés megteremtésében jelölték meg. A tervezés nemzetközi centralizálásától várták az együttműködésben és a nemzeti gazdaságokban mutatkozó pénzügyi, elszámolási, gazdasá-, gi stb. problémák megoldását. Valójában még nem értek meg , az ilyen magas szintű együttműködés feltételei; a KGST- szintű tervezést a nemzeti gazdaságok egymástól eltérő fejlettségi és belső irányítási szintje még nem tette lehetővé. Az illuzórikus elképzeléseket mindenesetre táplálta a nemzeti gazdaságok fejlesztésében rejlő lehetőségek lebecsülése, s nem számoltak eléggé a nemzeti érzületekkel, érzékenységgel sem. A szocialista integráció gondolatának térhódítása a KGSTSzakmirakásklub Gerjenben Szakmunkásklub alakult kedd este Gerjenben, a községi művelődési házban. A Hazafias Népfront, valamint a helyi KlOSZ-szervezet kezdeményezésére a gerjeni kisiparosok, a termelőszövetkezet és az állami gazdaság 45 szakmunkása alakította meg a klubot, hogy szervezetten elősegítsék a község szakmunkásainak művelődését, biztosítsák a szórakozási lehetőségeket is. Lupsa János, a művelődési ház igazgatója — akit megválasztottak a klub elnökének is — ismertette az alapszabálytervezetet, a klub célját, nagyvonalakban az ez évi programot. Ezek szerint hetenként rendszeresen — hétfőn este — tartanak összejövetelt, előadásokat, vitákat, filmvetítést, kirándulásokat rendeznek. A részvevők közül többen tettek javaslatokat a klub munkájára. A járási népfrontbizottság nevében Süth Miklós titkár köszöntötte a klub tagságát. tagországok vezetőinek 1966. évi drezdai magasszintű tanácskozásán veszi kezdetét. Még ebben az esztendőben egymást követően Lengyelország, hazánk, az NDK, Csehszlovákia, majd a Szovjetunió elkészíti, s a tagországoknak szétküldi a szocialista némzet- közi munkamegosztás fejlesztését célzó javaslatait. Mind az öt ország gyökéres változásokat igényel a KGST-tagállamok együttműködésében s a konkrét javaslatok sok hasonló elemet tartalmaznak. Az integráció fogalma 1969- ben, a KGST-országok párt- és kormányfőinek tanácskozásáról kiadott hivatalos közleményben jelenik meg először. A lényegi változások igényét most már valamennyi KGST-tagál- lam az integráció fogalmával deklarálja. A Komplex program pedig, amely az integráció kidolgozásának és bevezetésének menetrendjét vázolja, tavaly került publikálásra. Jelentős állomás volt ez az együttműködés közös elveinek és intézkedéseinek kidolgozásában. De nem a végállomás. A nyitva hagyott kérdések kidolgozása 1973—74-ben fejeződik be. A szakemberek vitatkoznak különböző ár-, valutáris kérdésekről, a zavartalan -együtt- ; működést szolgáló büntető szankciókról, sőt magának az integrációnak az értelmezéséről is. A viták mind szakszerűbbek és nem cédulázzák már az egymástól eltérő nézeteket különböző politikai jelzőkkel. Az érvek és ellenérvek összecsapásából lépésről lépésre születnek a célszerű és hasz- • nos megoldások. Az integráció \ gyors kibontakozására,' széles^ körű térhódítására egyelőre nem számíthatunk. Bár a termelési kooperáció és a: nemzetközi specializálódás köre mind szélesebbre bővül, s erősödnek a műszaki tudományos együttműködés új elemei is, a realitás az, hogy gyökeres változásra, az integrációs folyamat kiterebélyesédésére csak az 1980-as években számolhatunk a KGST-országok együttműködésében. A fejlődést meggyorsíthatja ugyan a gazdasági kényszer, a turizmus bővülése stb., ugrásszerű változások iránti illúziókat azonban nem táplálhatunk. S főleg nincsen szó az együttműködés valamiféle automatikus bővüléséről. A Komplex program lehetőséget teremt a két- és többoldalú kapcsolatok fejlesztésére, s nem kell mindenképpen a teljeskörűségre törekedni. A KGST-országok többsége — köztük hazánk is — a gazdasági fejlődés intenzív szakaszába lépett, s a korábban gazdagon buzgó munkaerőforrások kimerültek, ezért új tartalékok mozgósításával, így a nemzetközi munkamegosztás fejlesztésével kénytelen a gazdasági növekedés ütemét fenntartani és fokozni. A hazai vállalatok és a magyar népgazdaság termelőerőinek fejlesztése ugyancsak feltételezi a KGST-országok és a gazdálkodó egységek nemzetközi kapcsolatainak elmélyítését. Vállalati, miniszteriális, és kormányszintű kezdeményezések szükségesek ahhoz, hogy jobban hasznosítsuk a már kínálkozó lehetőségeket. És nem utolsósorban megbízható lelkiismeretes munkára, jó minőségű termékekre, a szállítási határidők betartására, tartalék- alkatrész-utánpótlás folyamatosságára, egymás igényeinek jobb megismerésére, vagyis a külföldi vevők fokozott megbecsülésére van szükség ahhoz, hogy naponta közelebb kerüljünk az ígéretes jövőhöz, a szocialista integrációhoz. KOVÁCS JÓZSEF £1 mît tud Bulgáriáról ? Hagvai1—bolgár baráti találkozó Felsőnánán Kedden délelőtt Szekszárd- ra érkezett Georgijeva Velics- ka, a Bolgár Kultúra Igazgatóságának tagja és Panteleje- va Diana, a Kultúra munkatársa. Csaj bók Kálmán, a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottságának titkára fogadta a bolgár vendégeket, majd tájékoztatta őket megyénk gazdasági helyzetéről, a lakók életkörülményeiről. Délután a Kultúra képviselői Popovics György, a megyei népfrontbizottság politikai munkatársa kíséretében Felső- nánára mentek, ahol fogadást adtak tiszteletükre, melyen jelen volt Daradics Ferenc országgyűlési képviselő, a bonyhádi járási pártbizottság első titkára, Szentes Pál, a járási népfrontbizottság titkára is. A vendégeknek a helyi termelő- szövetkezet vezetői délután bemutatták a közös gazdaságot, majd este 7 órakor a községi művelődési házban rendezett magyar-bolgár baráti esten vettek íjészt. Juhász József, a Tolna megyei Tanács Bonyhádi Járási Hivatalának vezetője mondott ünnepi beszédet, melyben részletesén szólott Magyarország és Bulgária történelmi kapcsolatairól, a két ország mostani együttműködéséről és barátságáról. Hangsúlyozta, hogy az ilyen baráti találkozók konkréten szolgálják egymás megismerését. Az ünnepi beszéd után egy bolgár filmet vetítettek, majd Ki mit tud Bulgáriáról? címmel vetélkedőt tartottak. Ötöt fős (általános iskolások, illetve KISZ-tagok) csapatok versenyeztek, hogy ki ismeri jobban a baráti ország történelmét, kultúráját, irodalmát! A zsűrinek — melynek elnöke Békés Ferenc Állami-díjas pedagógus, a járási népfrontbizottság elnöke volt — nehéz feladat jutott, hiszen nem volt könnyű a döntés, hogy a Bulgáriát igen jól ismerő csapatok közül kinek adományozzák az első díjat. Végül mindössze négypontos különbséggel a KISZ-esek nyerték meg a színvonalas vetélkedőt. A nyertes fiatalokat és a vetélkedőben részt vett csapatokat megjutalmazta a Bolgár Kultúra Igazgatósága és a Hazafias Népfront-bizottság. A vetélkedő után felszólalt Georgijeva Velicska és el* mondta, hogy örömmel jöttek megyénkbe és sokat vártak ettől a baráti találkozótól. Mint mondotta, nem csalódtak, hiszen gyünyörű ünnepségen vehettek részt, s boldogsággal tölti el őket, hogy a fiatalok ilyen jól ismerik Bulgáriát. — vhm —* Egy hónap alatt ügy hírlik, a bútoriparban, pontosabban a bútorpiacon valami mozgás kezdődött. - Eli készült a nagykanizsai gyár korszerűsítése, a zalaegerszegit nemrég avatták, Mátészalkán bővítették; az üzemét- a fehérvári kapacitását -most növelik, a BUBIV világszínvonalat ért el a gyártásban, a gyártmányfejlesztésben azonban a kis gyárak sem utolsóik. ., A bútorpiac telítődésének vagyunk tanúi, a kezdeti mozgásokat jelzik ezek a gyártásfejlesztések és a bútorüzletekben a kínálat növekedése; Úgy tűnik a hármasszekrényes bútordivat utáni kombinált ülőgarnitúrás szobák divatja is az utolsó éveket éli. Elképzelhető, hogy a nagykanizsai gyárból kibocsátott négyféle Kanizsa garnitúSzocialista brigádvezetők találkoztak A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat szocialista brigádvezetői megyei értekezletét tegnap tartották a vállalat központjában, Szekszár- don. Farkas László, a vállalat igazgatója beszédében visszatekintést tett. valamint ismertette a feladatokat, amelyeket az MSZMP Központi Bizottságának tavaly decemberi, a szocialista munkaverseny továbbfejlesztéséről hozott határozata jelölt meg. Szocialista módon élni, dolgozni, tanulni. E három gondolat köré csoportosította Farkas László igazgató a beszámolóját. A munkavenseny magasabb nívóra emelésére, a formalizmus, a bürokratizmus kiküszöbölésére, a kampányszerűség elkerülésére hívta fel a figyelmet. „Ne csak a verseny és az értékelés előtti napokat jellemezze hajtás!” S ha nem sikerül a címet elérni, ne sértődés, hanem még szorgalmasabb, szervezettebb munka legyen. S ami a legalapvetőbb és legfontosabb, hogy., a versenyvállalás több legyen a kötelezőnél, mert sok helyütt tekintik a kötelezően elvégzett munkát, külön említésre, jutalmazásra méltónak, Az értekezleten majdnem minden brigád vezetőnek volt mondanivalója, nem általános, hangzatos jelszavak, hanem helyi jellegű, megoldásra váró problémák. Újabb beruházásra lehetőség nincs, ezzel a brigádvezetők is tisztában vannak, tehát a meglévő eszközökkel kell ésszerűen gazdálkodniuk. A kérdésekre a brigádvezetők azonnal választ kaptak. Majd közös megegyezés alapján tiltakozó táviratot küldtek az amerikai követségre, a VDK elleni újabb támadások ellen. kérés, à- ■ • »'•“ .. ajánlat, mintabútor, rendelés, à gyártás megkezdése,., fa maholnap már nem lesz a keresett cikkek listáján, hanem ajánlják majd az üzletekben. Meri ez a bútortípus is, éppen úgy, mint a más hagyományos bútorok divatja a végét járja. A kombinálható variált típusoké • a jövő. A mostani kutatás szerint. Tíz év múltán mi lesz, nehéz volna jósolni. Az várható, hogy a tíz-tizenöt éve vásárolt kombinált szekrénysorokat, nehéz rekamiékat a lakosság kezdi lecserélni : újra, korszerűre. A nagy bútorgyárakból már most öntik a terméket. Futószalagon megy a szekrény, a fotel, a szék. Mindent ezrével, tízezrével gyártanak. Egy nagy üzemben csak úgy érdemes elindítani a terméket, ha szériája a gazdaságos szintet eléri. .. Ha pedig ezt már elérte; akkor azzal kell számolni — azt kell várni —, hogy a lakosság bizonyos rétege megunja azt a fajta bútort... A bútoriparnak dinamikusnak kell lenni. Azonnal reagálóképes vezetőik, mobil termelőberendezés, jó piackutatás, és jó tervezés szükségeltetik ahhoz, hogy a várható fordulatok, de még a yáratla- nok-sa érjék meglepetésként a gyárakat. Itt van a Szekszárdi Bútoripari Vállalat esete. -A-kárpitozott, ülőgarnitúrák iránit a BÚTORÉRT nem mutatott olyan érdeklődést; mint az kívánatos volna, ahogy a a „gyárban fölkészültek a termelésre. Uj, kiegészítő termék után kellett nézni, s többek között .„rejtett tartalék terméket” kellett gyártásrai előkészíteni. Ha szükséges, azonnal lehessen indítani a szalagon. Van aztán a bútorpiacnak iá számos különleges esete. Egy ezek közül éppen a napokban zajlott ie a megrendelő teljes megelégedésére. A Szakszervezeték Országos Tanácsának megrendelésében Balatonszép- lakon az Ezüstparton épül egy tízemeletes üdülő. AZ üdülő bebútorozásához ajánlatot kértek a szekszárdi vál-< lal attól. Az ajánlatot egy hónapja tették meg. A SZOT fő- igazgatósága jónak tartotta ezt, és mintát kért. Gyorsan hozzáfogtak a mintapéldány elkészítéséhez. „Szövetkeztek"1 az Első Magyar Bútoripari Egyesüléssel, az egyik gyár — egyesülési tag a szekszárdi vállalat is — hajlandó volt közreműködni, s néhány darabot az üdülőszoba berendezéséből gyártani. A mintabútort először a dolgozóknak mutatták be. Tetszett nekik. Az is,1 hogy megmondták a vezetők; ha üzlet lesz, akkor mennyi bér jár egy-egy munkadarab elkészítéséért. A mintaberendezést a SZOT képviselői is megtekintették. Azoknak is tetszett. Az árral is elégedettek voltak. Egy hét múltán küldték a tízemeletes széplaki üdülő bútorberendezésének rendelését... Rövidesen hozzáfognak az ülőbútorok gyártásához. S közben a gyors, a vevőt teljes mértékben kielégítő üzlet újabbat indított el. A SZOT illetékesei arról tárgyalnak már a szekszárdi vállalattal, hogy esetleg a többi új épülő üdülő berendezését is itt gyártanák, avagy a meglévő berendezéseket a Szekszár- don gyártottak cserélnék le a SZOT régi üdülőiben. — Pj
