Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-08 / 82. szám
« » » ï Kártérítési eljárások az állami gazdaságokban Ügyészi vizsgálati tapasztalatok Alig hallatszik, amikor kinyitják a kaput. Mégis az idős asszony azonnal kilép a konyhából. Örömmel invitálja a látogatókat. — Jöjjenek leikecskéim. Jaj de nagyon örülök. Tudják, a férjem már várta magukat. Nem mondta, de én láttam rajta. Már reggel ideges volt és még most is kinn ül az udvaron. Nézzék csak! Az utat nézi egyfolytában. Nem gondolta, hogy kocsival jönnek, azért figyel a másik irányba. Csak tessék. Menjenek a szobába. Majd én behívom. — Ne tessék hívni, hátramegyünk. Nekünk nem nehéz a járás. Somi Jóska bácsi görnyed- ten üldögél összetákolt sámliján a kerítés tövében. Amikor meglátja a paksi ÁFÉSZ József Attila szocialista brigádjának tagjait, csöndesen sóhajt. — Hát eljöttek? — Jóska bácsi! Szívből gratulálunk névnapján... Minden jót kívánunk... Erőt, egészséget... — minden egyes köszöntő mondat után puszi csattan az öregember ráncos arcán. — Milyen jó, hogy eljöttek! Üljenek le, — és a kerítésbe kapaszkodva próbál felállni, hogy átadja helyét a brigád valamelyik tagjának. — Üljön csak maga — mondják és sorra pakolják ki a József-napi ajándékokat. Sütemény, egy kis „szíverősítő,”, gyümölcs, csokoládé. Az öregember vigyázva fogja a csomagokat, nehogy meggyűlöd jenek a szép selyempapírok. Aztán beszélgetnek, nevetnek. .. „Ha ők itt vannak, minden bájt elfelejtek” mondja Jóska bácsi. Közben egyik fiatalasszony a csomagokat beviszi a lakásba. Amikor visszajön, Somi néni megkérdezi: — Hol maradt ilyen soká? — Leszűrtem a tésztát. Már nagyon forrt a víz. — Készül az ünnepi ebéd? — Hát, az már megvolt tegnapelőtt — válaszol az idős asszony. — Akkor vettem csirkeaprólékot. Abból főztem levest... Még mára is maradt belőle. Majd egy kis tészta lesz utána. — Az a finom... Jó húsleves. Csirkéből —- szól Somi bácsi és megnyalja szája szélét. Közben föl sem tűnt, hogy eggyel kevesebben álldogálunk az ünnepelt házaspár körül. Somi bácsi veszi észre. — Hagyja csak igazgató elvtárs — szól Sebestyén Zsig- mondnak, aki közben az alig két méter széles földcsíkot ássa. — Majd én befejezem. — Nem magának való már az ásás — mondják többen. — Nem is mondom, hogy könnyű, de valamit csak kell csinálni, ügy ember az ember, ha dolgozik... Úgy ülve ásóz- gatok. Erről a samedliről. Hát legyen rendben a mi kertünk is. — Majd ültetünk bele egy kis babót, zöldséget, talán két bokor tököt is, néhány fészek krumplit. Legyen télire is. * Somi bácsi 1895-ben született, felesége hat évvel később. öt gyerekük van. Kettőről nem tudnak semmit. Egy a megyében — Gyapán — másik kettő Budapesten él. A pestiek havonta száz-száz forintot küldenek idős szüleiknek, hogy kipótolják a mindössze háromszáznégy forintnyi tsz-járadékot. Többel nem tudnak segíteni, náluk is nagy a család. — Egyedül voltunk és szegényesen éltünk. El sem tudom mondani, mit jelentett nekünk, hogy ránk talált a brigád — mondja Somi néni. — Amikor először kopogtattak, azt sem tudtuk, kik ők. Megható volt a mi találkozásunk. Erre mennek, beszaladnak. Segítenek, meg mindent elintéznek nekünk... Az első igazi nőnapot tavaly ünnepeltem. A brigád köszöntött fel, életemben először nőnapon. A szövetkezeti újságot is előfizették nekünk. A Népújságot, meg a képeslapokat is elhozzák, amikor már elolvasták. így mindenről értesülünk. — Na és a táskarádió? Amit tavaly kaptam tőlük a néona- nomra — szól közbe Somi bácsi. — Tudja, még elemet sem vettünk hozzá. Azt is mindig a brigád hozza. Somiék Pakson, a Hidegvölgyi utcában laknak. Egy féltetős. düledező szobakonyhában. Úgy mond iák, ők itt a házmesterek. Nyáron az udvart meg a járdát sönröge- tik, télen meg ellanátolják a havat. „Jó hogy idén nem sok hó esett. Rossz az egészségünk. Bizony nem bírtunk volna az idővel.” — mondják. A házban még villany sincs. A brigád most azon fáradozik, hogy bevezettesse. A háziak megengedik, hogy a Somiék lakása előtt álló fák ágait levágják, hiszen csak úgy lehet behúzni a vezetéket. A brigád dísznaplójában a következők állnak: „A József Attila szocialista brigád gondjaiba veszi a sokkal jobb és szebb öregségre érdemes Somi^ házaspárt.” Egyik brigád- gvűlésen elhatározták, hogy tiszteletbeli brigádtagnak fogadják Somi Józsefet és Somi Józsefnét. A szén vállalásnak a fiatalokból álló hattagú brigád sokszorosan tesz eleget. A kis öregek támogatását szívügyüknek tartják, s nem szívesen beszélnek ezekről a dolgokról. Azt mondják, mindez természetes. Ezért nem jár nékik sem dicséret, sem külön elismerés. Egyszerűen szeretik, tisztelik és segítik az idős házasoárt. Egyébként a brigád munka- és más fel- aiánlásait is hasonló alapossággal, lelkesedéssel teljesíti. Hogy miért épt> Somiékat választotta a brigád? Mert örömet jelent nekik, hogy egv idős párnak boldogabbá teszik az életét, no és mert Somi ék a paksi földművesszövetkezet alapító tagjai voltak. Az egyre mélyülő kapcsolat és a nani találkozások során Jóska bácsiék azt is elmondták a brigádnak, hogy 1945-ben mindketten beléptek az MKP-ba, maid tagiai lettek a Partizánbarátok Szövetségének. Abban az időben élénken bekapcsolódtak a közéletbe. Somi néni 1947-ben részt vett a parasztasszonyok parlamentjén; számtalan levél bizonyítja. hogy milyen jelentős munkát végeztek a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetségének megbízásaként. Az idős házaspár boldog. „Nagyon jó. hogy szénen beszélnek velünk, s legalább pótolják azt a szeretetet. amit gyermekeinktől csak levélben kapunk.” V. HORVATH MARIA Hétvégi faházak készítését helyszínen felállítva ELŐSZOBÁK, FOGADÖÉS NAPPALI SZOBÁK BURKOLÁSÁT FAVAL, térelválasztó HANGULATFALAK, Álmennyezetek, ELŐSZOBAFALAK KÉSZÍTÉSÉT VÁLLALOM. Havas Mihály asztalos, Decs, Erdős E. u. 43. (150) A megye ügyészségei a közelmúltban megvizsgálták az állami gazdaságokban — többek között — a dolgozók anyagi felelősségére vonatkozó jogszabályok betartását, a kártérítési eljárások törvényességét is. Megyénk állami gazdaságait — dolgozóik vétkes magatartása folytán — 1971. évbenfel- zel 270 000 forint összegű kár érte, melyből kártérítési eljárás eredményeként 83 500 Ft. térült meg. S itt mindjárt rögzítenünk kell, hogy az ügyészi vizsgálatok megállapításai szerint az állami gazdaságok részéről következetes törekvés tapasztalható az őket ért károk meg- téríttetésére. Mindössze a tavaly még önálló, idén már a Tamási Állami Gazdasághoz tartozó iregszemcsei üzemegységben mulasztották el annak a dolgozónak kártérítésre kötelezését, aki kukoricaszár égetése során nem tartotta be a vonatkozó előírásokat, tüzet és ennek eredményeként 8100 Ft. összegű kárt okozott. Kártérítési eljárásra csak az ügyészi vizsgálatot követően, ügyészi kezdeményezésre került sor. A Munka Törvénykönyve 57. §-a szerint: „A dolgozó a munkaviszonyából eredő kötelezettségének vétkes megsértésével okozott kárért anyagi felelősséggel tartozik”, a károkozás pedig akkor vétkes, ha az a dolgozó szándékos, vagy gondatlan cselekményének, illetve mulasztásának a következménye. A kártérítés mértéke tekintetében a jogszabályok különbséget tesznek gondatlan és szándékos károkozás között, s míg gondatlan károkozás esetén a dolgozó — általában — csak havi átlagkeresete 15 %-a erejéig kötelezhető kártérítésre, addig „szándékos károkozás esetén a dolgozó a teljes kárt köteles megtéríteni. Tapasztalataink szerint azonban az állami gazdaságok nem vizsgálták minden esetben megfelelő alapossággal, hogy a keletkezett kár a dolgozó vétkes magatartásának következménye-e, és találkozunk 5 olyan esettel is, amikor nem tettek különbséget gondatlan és szándékos károkozás között, minek eredményeként tévesen történt a kártérítés mértékének, összegének megállapítása is. A Hőgyészi Állami Gazdaság tabódi kerülete egyik dolgozóját azért kötelezték kártérítésre, mert a gondjaira bízott ló 2 napi állásidő alatt megbetegedett, a dolgozó ezt nem jelentette, a ló elhullott. Nem nyert tisztázást — hiszen még állatorvosi igazolást sem szereztek be —, hogy a dolgozó mulasztása és a keletkezett kár között van-e okozati összefüggés, megmenthető lett volna-e a ló. ha a dolgozó a megbetegedést jelenti, azaz egyáltalán vétkes-e a dolgozó a kár keletkezésében, de nem tisztázták a kár összegét sem. A kártérítési határozatot meg kellett óvni. A Munka Törvénykönyve szerint a kártérítést indokolt írásbeli határozatban kell kiszabni, előtte a dolgozót — ha a tényállás kellően nem tisztázott — meg kell hallgatni. Megyénk állami gazdaságai jellemzően e jogszabályi rendelkezésnek megfelelően járnak el, kivételesen azonban előfordult, hogy fegyelmi eljárás keretében, külön kártérítési eljárás és határozat nélkül kötelezték a dolgozót kártérítésre, s ritka kivételként ugyan, de találkoztunk olyan esettel Is, amikor a gazdaság a dolgozónak csupán egy olyan nyilatkozatát tudta felmutatni, mely szerint a dolgozó vállalja bizonyos kárnak a megtérítését A Paksi Állami Gazdasági ban F. J. építésvezetőt 934 Ft. kártérítésre kötelezték többlete munkabér kifizetése, illetőleg 1 dolgozónál az órabér jogtalan emelése miatt. A munkaügyi döntőbizottság a határozatot megváltoztatta, a marasztalás összegét 182 Ft-ra csökkentette, mert megállapították, hogy az órabér emelését nem F. J., hanem elődje hajtotta végre, s az egyik éjjeliőr részére kifizetett többletmunkabérért sem ő a felelős, mert az is a korábbi építésvezető időszakában történt. A munkaügyi vitára nyilván nem került volna sor, ha már az alapeljárás során megfelelően tisztázzák a körülményeket. Utalunk még arra, hogy a vezető állású, valamint a kollektív szerződésben meghatározott felelős beosztású dolgozó, ha a kárt termelési, gazdálkodási vagy ellenőrzési feladatainak ellátása körében vétkesen okozta, másfél havi átlagkeresete erejéig felel, vizsgálataink eredményeként pedig meg kellett állapítani, hogy állami gazdaságaink részéről vezető, vagy felelős beosztású dolgozókkal szemben elnéző elbírálás nem volt tapasztalható. Bár törvénysértő mulasztást idevonatkozóan nem tapasztaltunk, mégis felhívjuk a figyelmet arra, hogy a dolgozó — természetesen az elévülési időn belül — kártérítésre akkor is kötelezhető, ha munka- viszonya közben megszűnt, s hogy a vezető állású és felelős beosztású dolgozó a kártérítés érvényesítésének elmulasztásáért anyagilag felelős. Dr. Deák Konrád csop. vez. ügyész ' Fonodái munkára felveszünk ! Fonó szakmunkás nőket,női betannlókat. 14—16 éves korig két műszakba, 16 év betöltése után három műszakba. Betanulási idő: 1 hónap. Bérezés betanulási időre: 1200 Ft. Betanulási idő utón 1900—2500 Ft fizetéssel. Kéthetenként szabad szombat. Vidéki nődolgozók részére szállást biztosítunk. Férfi munkásokat is keresünk betanított és segédmunkára. Bővebb felvilágosítást levélben is adunk. Cím: Pamuttextilművek Fonógyára, Budapest, XI. Bocskai u. 90. Munkaügyi osztály. (33) Április 10-15-ig a dombóvári, tamási, bonyhádi, paksi, simontornyai, nagydorogi, gyönki és hőgyészi szövetkezeti áruházakban, szaküzletekben 30-40 7o-0S árengedmény! t (134)
