Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-30 / 101. szám
t ErdifliDnkisok À dombtető hármas keresztje mellett, a temetőből, a sírkövekkel együtt nézzük Szálkát. Társam egy mogorva, jó- íiapotot is alig fogadó idős ember. Ul egy süppedt sírhalmon, a körme közül cigarettázik. Mellette kosárnyi gyöngyvirág és egy ötkilós nylonzacskóra való gomba. — Gyönyörű ez a falu! — mondom őszinte, de alighanem mégiscsak amolyan soha itt nem járt turista-féle lelkesedéssel, mert a cigarettázó öreg nem enged fel. — Magának! — így ő. A falu csakugyan gyönyörű innen fentről. A nevesincs patak partján kilométeres sorba rendeződött házak és udvaroké A hegyek hátán-oldalán erdő, irtás és színűk szerint is sovány szántóföldek barnája váltja egymást. Odébb dús cserjések, mindahány teremtett vaddisznótanya. — És macának? A válasz elutasítói — Én itt élek! Ezek után már nehéz nem felébredni a táj bűvöletéből. • — Miből? Az otromba kérdésre, halehet, még távolra taszítóbb a felelet: — Nyugdíjas vagyok! A kosárra és a zacskóra mutatok: — £ís ez? — Nyugdíj-kiegészítés. Másodállás. Erdőmunka másodállásban. » Szálkára erdőmunkásokat látogatni mentem. Természetesen főhivatásúakat és nem „másodállásban” az erdőből élőket, de azért ez a véletlen beszélgetés mégis jellemzőnek tűnt. Az erdő sokféle módon ad kenyeret. Úgy is, hogy fát nevel és a fát dönteni, szállítani kell. Úgy is, hogy vadja van. (A községben egész pontosán megmondják, hogy az elmúlt Vadászati Világkiállításon is díszhelyre rakott, valamikori világrekorder agancsú bikát kinek a nagyapja lőtte a grábóci határszélen. A nagypapa rapsic, orvva- dász volt.) Nem kevésbé, hogy a fák tövében ibolya, gyöngyvirág női, gombászni is lehet. Visszaút on a buszvezető az egyik utassal vajgombákról, a hársfatuskón növekedő gombák ártalmas vagy ártalmatlan voltáról és arról értekezik, hogy ennyi eső után érdemes-e kimenni csigát gyűjteni. Hiszen egy vödörnyi csiga öt-hat kilót jelenthet.. És erdőmunkásnak lenni érdemes? • » 1970. évi népszámlálás. 5, kötet. Tolna megye adatai. (A Központi Statisztikai Hivatal kiadása 342. és 399. oldal.) Szálka lakossága 1870-ben 1090 lélek. 1970-ben 582. Az egy évszázados fogyás aránya 46,6 százalék. A községben az utolsó népszámlálás időpontjában 247 aktív kereső volt. Közülük 81-nek az erdőgazdaság adott kenyeret. A nyolcvanegyből hetvenötén fizikai munkát végeztek. A Bajai Állami Erdőgazdaság bátaszéki kerülete szálkái tömbjéhez — ez már nem KSH-adat — kereken kétezer hektár tartozik. A statisztikában szereplők nem mind voltak állandó munkások. Április 24-én a szálkái tömb (Szálka, Gurovica, Sötétv.ölgy. Grá- bóc) három brigádot foglalkoztatott fakitermelésen, ösz- szesen tizenkilenc embert. A brigádok idei „véghasználati” terve (véghasznál at=véglegesen kivágott területről nyert famennyiség) 7650 köbméter keményfa. A gyérítési (ritkítási) terv, ugyancsak keményfából, 1210 köbméter. A három brigád március utolsó napjára éves terve 57 százalékát teljesítette. Nem jogtalan a remény, hogy szeptember végére az egész évivel elkészülnek. Nem azért mert a terv volt alacsony, hanem mert ők dolgoztak sokat. A három brigád közül kettő kiérdemelte a „szocialista” címet, a harmadik nem, de változatlanul küzd érte; a Az erdő — ez az előbbiekből ig kitűnt — sokféle forrását, módját biztosítja a megélhetésnek. Az „erdőmunkás” szó alatt azonban mégsem a csemetekerti kapáslányokat értjük, hanem a fákat döntő, hántoló férfiakat, mindközönségesen — favágókat. Már régóta nem úgy vágják, döntik, bár sokszor még mindig hasonló módon közelítik a fát, mint régen. A meghatódást mérsékelje az olvasó. Kézi fűrészbe kapaszkodni, fejszét forgatni sosem volt leányálom. De a „saját magától” dolgozó Styhl-motorfűrész sem az, lévén ennek a munkakönnyí- tő masinának puszta önsúlya olykor tizenhat kiló. Ez típustól függ. De típustól függ, hoffv milyen ember és miért vállalja az erdei munkát. A tényleges munkaidő januárban—februárban napi hét óra. Márciusban nyolc, áprilisban kilenc, nyáron tíz. Évi átlagban természetesen nyolc, de mint általában, a munkahely megközelítésére fordított idő itt is „pluszban” van. Márpedig itt a munkahelyhez nem visz se autóbusz, se vontató, olykor lovas kocsi sem, hanem az ember gumicsizmás lába; Miért csinálják mégis? • — Mert ez nekem olyan testhez álló! — mondja Geisz Ádáim, Ezt Molnár Ádám vágásvezető szobájában mondja, ahol öt szakmunkás-tanuló készül a vizsgára. Nem ez a hivatalos nevük, de tulajdonképen „favágó szakmunkások” lesznek. Általános nevetés. — Neked? Hiszen te vagya vándormadár! A „vándormadár” nem az a munkaügyi szakkifejezés, ami túlságosan vonzóvá tenne valakit. Itt azonban nem munkahelyek rendszeres cserben- hagyását jelenti, hanem küszködést, helykeresést Geisz Ádám, aki őslakos szálkái, már volt a termelőszövetkezetben, talán kétszer is. Mégis 1969 óta úgy érzi, hogy az erdőmunka az, ahol érdemes volt lehorgonyozni^ — Miért? A kérdés már a többieknek Is szóL — Jól fizetnek! — Itt nincs por, füst. Levegőn vagyunk! — És helyben! A „helyben” nem mindenkire vonatkozik, hiszen Katona József Kakasdról jár át kerékpárral, motorral, mikor hogy. — Mert az ember itt mindig tudja, hogy mit kell tenni. Szervezett a munka, A szervezettség (ezt máshol se ártana tudomásul venni) vonzó. . A kereset szántén. Geisz Ádám havi átlaga minimálisan 2800 forint amihez illetményföld és évi 1400 forint értékű keményfatüzelő- utalvány jár. Egy köbméter fát százhatvan forintjával számolnak. Jól fizetnek? Három — találomra kiválasztott — szakmunkás tavalyi évi keresete: 44148, 36 603, 39 999 forint Vagyis havi átlagban 3678. 3050 és 3333. Orbán Ferenc, aki nem szakmunkás, de kézi feldolgozóként huszonharma- dik (!) esztendeje dolgozik ugyanitt, 2550 forintot keresett havonta. Az újságíró kissé fél leim! a számokat, hiszen kinek-ld- nek a keresete magánügy, nem a széles nyilvánosság elé kívánkozó. Közérdekből azonban talán mégis. A tanács vb-titkárának véleménye: — Az erdőmunkások keresnek legjobban a faluban. Legalább harmadával többet mint az eljáróit Az ÁFÉSZ-bolt vezetője arra a kérdésre, hogy kik a legjobb vevői: — Az erdőmunkások. Ezek után az ember hajlamos lenne valamiféle újsütetű munlcás-arisztokráciát keresni az erdőben. Talál-e? • Nem. A csakugyan jő fizetést nem ajándékba adják. Keményen kell dolgozni érte. és irigyelni a faluban csak a végeredményt, de nem a munkát szokták. — Van ragja ennek a szakmának? — Nincs! Az erdőmunkás — például azok, akik a vágásvezető szobájában elméleti oktatásban részesültek — változatlanul „csak” favágó. Ha az Ásott- halmon eltöltendő tízheti elméleti képzésen is túljutnak az erdőgazdaság a „csak” favágó szakmunkásnak húsz százalék bérpótlékot fizet. A jelenlegiek átlagos életkora harminc-harmincöt év közt van. Munkaterületük az agrártudományhoz soroltak közé tartozik. Minisztériumuk a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi, ami köztudomásúan a bár változóban lévő, de mégis „paraszti” munkaterületek tárcája. Elméletben már régóta tudjuk, hogy a paraszti munka a megszűnéshez vezető utolsó lépcsőfokoknál tart. Minek érzi magát egy erdő- munkás? A mezőgazdasághoz tartozónak? — Melósnak! Géppel bánunk, fát döntünk, mi mások lehetnénk? Ámbár Szekszárd Szálkáról kerek húsz percnyi buszozással elérhető, bárki joggal gondolhatná, hogy egy jól fizetett szakma helyben vonzóbb, mint egy mérsékeltebben díjazott távolabb. Három kérdés. Az első a vágásvezetőhöz, aki tíz esztendeje ismeri a területet, a községet és lakóit. — Ha holnap kihirdetnék, hogy minden kapu tárva van, annyi erdőmunkást veszek feb ahány jelentkezik, sokan jönnének? — Sokan! Ugyanerre a tanács vb-tit- kára: — Tudja, van nálunk egy majdnem közmondás. Az elnök elvtársi ól származik és nagyjából az a lényege, hogy aki egyszer rátette a fenekét a buszra, azé ott is ragad. Vagyis nem jönnének sokan. Molnár János iskolaigazgatótól mást tudakolok. — Ha most kihirdetnénk a nyolcadikosok közt, hogy lehet jelentkezni erdészeti szakmunkásnak, akadna-e vállalkozó? Az igazgató 1945 óta él itt, a szomszédos Grábócra való. Mint a tenyerét, úgy ismeri a falut, amelyiknek egyik leg- becsültebb embere. '— Nem lenne! És ezután jön a meglepetés, mindkettőnknek. A Bajai Állami Erdőgazdaság elkésett. Elkésett, bár az igazgató pályafutása során eL ső ízben (!) került sor arra, hogy egyáltalán felajánlotta a szakma lehetőségét az ittenieknek. A saját területe, saját erdőmunkásai gyerekeinek is. A levél február 22-én kelt és március 8-án érkezett az iskolához — Bajáról. Pontosan nyolc nappal azután, hogy a netáni továbbtanulásra való jelentkezés határideje lejárt. A tizenhárom nyolcadikos mindegyike tovább akar tanulni. A vágyakozás nem egészen indokolatlan. A szálkái iskolások idláig már egész sereg tanulmányi versenyt nyertek halomra; az iskola szigorú, nem afféle „falusi”. A tizenhárom közül tíz fiú, A kérdés: — Ha nem sikerülne tovább tanulnod, jelentkeznél-e erdészeti szakmunkásnak? A válaszok: — Nem. Nagyon nehéz. — Nem. Azért, mert nehéz munka. — Nem. Nehéz munka. Ez harmihc százalék. A további hetven százalék válasza egyértelmű: — Igen! Amiből az igazgatóval együtt, nagy örömmel, azt a következtetést vonjuk le, hogy bár az erdőmunka az idősebbeknek még csak „favágás”, de az egyáltalán nem csukott szemmel járó fiataloknak — ha nem is a legvonzóbb, de azért mégis reálisan számba vehető — munkalehetőség, ahol szakmát lehet tanulni. * A helyi posta nyilvántartása szerint a szálkái tömb három brigádjához tartozók valamennyiének otthonában van nád-ió, kilencüknél televízió. Előfizetnek kilenc Népújság, ra, három Népszabadságra, egy Népszavára és egy Rádió- Televízió Újságra. ORDAS IVAN Foto: Szepesi László. JUHASZ GYULA: A MUNKA En őt dicsérem csalt, az élet anyját, Kitől jövendő győzelmünk ered; A munkát dalolom, ki a szabadság Útjára visz gyász és romok felett. A gyárkémény harsogja diadalmát S a zengő sínen kattogó vonat. A béke ő, a haladás, igazság, Mely leigázza a villámokat. Nagy városokban, végtelen mezőkön A dala zeng és zúgni fog örökkön. Míg minden bálvány porba omol itt. En őt dicsérem csak, az élet anyját, Kinek nővére Szépség és Szabadság S kinek világa most hajnalodik. 1972, április 39» Reinspach János kezében a motorfűrész.
