Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-28 / 99. szám

Sajtótájékoztató a Művelődésügyi Minisztériumban Közéletünk Megalakult a Nemzetiségi Tanácsadó Bizottság Az SZÍT elnökségének ülése A múlt hét végén tartotta alakuló ülését egy új testület, a Nemzetiségi Tanácsadó Bi­zottság, melynek feladatköré­ről, továt-feá ?> hazai nemzeti­ségek helyzetéről szerdán tá­jékoztatta a sajtó képviselőit dr. Kővágó László, a Műve­lődésügyi Minisztérium Nem­zetiségi Osztályának vezetője. Alkotmányunk 65. paragrafu­sa biztosítja a hazánkban élő és az ország lakosságának nagyjából öt százalékát jelen­tő nemzetiségek teljes egyen­jogúságát, szabad nyelvhasz­nálatát, anyanyelvi iskolázita- tását és művelődési tevékeny­ségét. A dolgok természetéből folyóan az alkotmányban fog­laltak betartása több intéz­ményre tartozik (tanácsok, bí­róságok stb.), de a feladatok zöme a Művelődésügyi Minisz­tériumra hárul. Éppen ezért alakult e minisztérium mel­lett ez, a jövőben folyamatos tevékenységet kifejteni hiva­tott tanácsadó bizottság. Munkájában öt főhatóság és hat társadalmi szervezet vesz részt. Ezek a Külügymi­nisztérium, a Pénzügyminisz­térium, a Művelődésügyi Mi­nisztérium, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala, a Mi­nisztertanács Tanácsi Hivata­la, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, továbbá a magyar­országi délszlávok, németek, románok és szlovákok demok­ratikus szövetségei. Képvisel­teti magát az MSZMP KB Tudományos-, .Közoktatási és Kulturális Osztálya, valamint Társadalomtudományi Intéze­te. A bizottság feladata, hogy két évre szóló átfogó terv alapján tanulmányozza a nemzetiségek hazai helyzetét és a rájuk vonatkozó politi­kai irányelvek tényleges meg­valósulását. Adott esetben ja­vaslatokat tesz és munkájá­hoz tudományos intézmény közreműködését is kéri. Közismert, hogy hazánk a Horthy -k orszálcb a n és az azt megelőző időkben sajnos jog­gal szerezte meg magának Európa-szerte a nemzetiségek tudatos elnyomásának rossz hírét, A felszabadulás után született alkotmányban leszö- gezettek érvényesítése sem ment minden zökkenő nélkül, de azóta a helyzet teljesen megváltozott. Ezt az előadó számokkal is dokumentálta. Az 1971—72-es tanévben az országban nyolcvanhat olyan óvoda működött, melyekben nemzetiségi nyelvű foglalko­zás is van. Ezekbe 3102 gye­rek jár. Se az óvodák száma, se a gyereklétszám ilyen ma­gas még sosem volt. A nem­zetiségi tanítási nyelvű álta­lános iskolák száma húszon kettő (2 német, 7 román, 8 szerb-horvát, 5 szlovák), ’ 1888 tanulóval. A gyakorlatban job­ban beváltak az olyan általá­nos iskolák, melyekben a nemzetiségi nvelvet is oktat­ják. Ezek száma 290 (142 né­met. 9 román, 59 szerb-hor­vát. 74 szlovák. 6 szlovén), a tanulólétszám 19 485. Van hét nemzetiségi tanítási nyelvű gimnáziumunk 749 hallgató­val. A nemzetiségi óvónőkép­zők nappali és levelezőtagoza­tos hallgatóinak száma a most záruló tanévben 24 volt, a ta­nítóképzőbelieké 29, az álta­lános iskolai tanárképző főis­kolákon hallgatóké 187. (Pé­csett német és szerb-horvát, Szegeden román és szlovák.) A nemzetiségi nyelvek iránt ismét fokozódik az érdeklő­dés. Ez nemcsak a megyénket különösen érintő németre vo­natkozik, hanem jó nemzeti­ségi politikánk mellett arra is vall, hogy egyre többen ér­zik szükségét a velünk hatá­ros szomszédnépek nyelve el­sajátításának. Ennek van „há­tulütője” is. A különböző ké­pesítésű pedagógusok közül sokan mennek más pályára, mert nyelvtudásukat többfelé kamatoztathatják. így az ide­genforgalmi szerveknél, vagy akár a pénzügyőrségnél is. A művelődésügyi kormányzat éppen ezért nagy gondot for­dít a külkapcsolatok erősítésé­re, részben viszonossági ala­pon. Az idén tizenöt szerb- horvát pedagógus megy to­vábbképzésre Jugoszláviába, ahonnan nyolcvan magyar érkezik. Szlovákiával huszon­öt-huszonöt lesz az arány, míg az NDK-ba tőlünk harmincán utaznak. Az Országos Pedagógiai In­tézet szervezésében legújab­ban érdekes és fontos munka kezdődött. Azoknak az általá­nos iskolai tanulóknak, akik anyanyelvűk oktatásában is részesülnek, a rendes föld­rajz- és történelemtankönyvek mellé külön pótlás készül, amely a tananyagban szerep­lőnél részletesebben foglalko­zik az egyes nemzetiségekre vonatkozó adatokkal. A ko­rábbi gátlások örvendetes csökkenésére vall, hogy fel­lendülőben van a közművelő­dési tevékenység. A Művelő­désügyi Minisztérium Nemzeti­ségi Osztályának hetvenegy működő énekkarról (27 né­met, 18 szerb-horvát, 2 szlo­vén, 24 szlovák), ötven zene­karról (28 német. 2 román 9 szerb-horvát, 4 szlovén, 7 szlovák), és kétszázhuszonki- lenc kisebb-nagyobb színját­szó együttesről (96 német, 6 román, 70 szerb-horvát. 7 szlovén, 50 szlovák) van tu­domása. A közművelődési és iskolai könyvtárak kötetszá­ma 39 443 darab. A fejlődés ugrásszerű voltára jellemző, hogy 1970 elején 244 község nem kevesebb, mint 22 531 kötet könyvet kapott. Az anyanyelveken megjelenő he­tilapok példányszáma egyelőre alacsony, alig tízezer, de re­mélhető emelkedése. A nép­szerű kalendáriumok tavaly mintegy harminchétezer pél­dányban jelentek meg a négy fő nemzetiségi nyelven. A sajtótájékoztató befejező részében a megjelent nagy számú újságíró kérdései közül dr. Kővágó László lapunk munkatársának azt válaszol­ta, hogy sokak előtt valóban úgy tűnhet, mintha a művelő­désügyi szervek szinte több nemzetiségi igényt elégítené­nek ki, mint amennyi egyálta­lán van. Kétségtelenül létezik egy természetes asszimilációs folyamat, de ezt nálunk senki nem erőlteti és éppen az al­kotmány szellemében nem is erőltetheti. Példaként utalt a hazai vendekre, akiknek lét­számát a legutóbbi népszám­lálás 3009-ben állapította meg. Mintegy másfél ezer éve élnek jelenlegi lakhelyükön, azóta folyton „asszimilálódnak”, de változatlanul őrzik anyanyel­vűket és kultúrájukat. Mi nem igényben, hanem szükséglet­ben gondolkodunk, ami között tartalmilag nagy eltérés van. Való igaz viszont, hogy éppen az idősebb németajkúak kö­zött nem mindig találkozik osztatlan egyetértéssel az, hogy az iskolákban az irodal­mi németet és nem a beszélt „anyanyelvet”, a sváb dialek­tust oktatják. Trefort Ágoston múlt századi miniszterségétől egészen 1945-ig ez volt a gya­korlat. de épp a tanulók ér­deke, hogy olyan ismereteket sajátítsanak el, amelyekkel a német nyelvterületen bárhol boldogulnak. Szóba került még a Művelődésügyi Minisztéri­um által meghirdetett és rop­pant eredményesnek bizonyult nemzetiségi helytörténeti pá­lyázat, erre azonban Tolna megyéből pályamunka — saj­nos — nem érkezett. O. I. A Tolna megye területén működő két állami erdő- és vadgazdaság — gyulaji és ge- menci — helye, szerepe jelen­tős a megye gazdasági, társa­dalmi életében. Területük 34 719 hektár, összesen 3255 főt foglalkoztatnak, 1971-ben 242 millió forint halmozatlan termelési értéket produkáltak. Mindkét gazdaság tevékeny­ségi köre, gazdálkodásának fő célja a korszerű erdő- és vadgazdálkodás és vadtenyész. tés megvalósítása a gazdálko­dás minőségi javítása mellett; az erdőgazdálkodás összehan­golása a vadgazdálkodás érde­keivel. Melléküzemági tevé­kenységükkel sok fontos üze­mi és népgazdasági igény ki­elégítését segítik elő. (Erdei melléktermékek termelése, gyűjtése, értékesítése, stb.) A III. ötéves tervidőszakban vég­rehajtott szervezeti változással — erdő- ég vadgazdasági ösz- Bzevonás — az egész gazdál­kodás rendszere megváltozott, összehangoltabbá, ésszerűbbé, komplexebbé vált. Bizonyítják ezt az évről évre növekvő eredmények. Jelentős fejlődést értek el a vezetés színvonalá­nak emelése, korszerűsítése, az üzem- és munkaszervezés, a belső mechanizmus továbbfej­lesztése, az üzemi demokrácia érvényesülése, a műszaki színvonal, a termelési érték növekedése, a termelékenység emelése, a jövedelmezőség, a fagyártmánytermelés, a vad­gazdálkodás, az exporttevé­kenység, a szocialista mun­kaverseny, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek, kultu­rális igényeinek kielégítése te­rén. A gazdasági mechanizmus reformja az erdőgazdaságok tevékenységére is pozitív ha­tást váltott ki. A vállalati ön­állóság nagyobb lehetőségeket biztosított a gyorsabb ütemű fejlődésre és a tartalékok jobb kihasználására. Ezzel szemben fokozta a gazdaságokkal szem. ben támasztott üzemi és nép- gazdasági követelményeket is. mind mennyiségi, mind minő­A szakszervezetek megyei tanácsának elnöksége tegnap az MSZMP megyei bizottsá­gának székházában ülést tar­tott. Készt vett az elnökség ülésén Somi Benjamin, az MSZMP megyei titkára is. Pál József elnökletével négy napirendi kérdés anyagáról tanácskoztak. Először az SZMT vezető titkára, és a KISZ megyei bizottságának el­ső titkára által készített je­lentést hallgatták meg. Király Ernő és Varjas János előter­jesztésében a szakszervezet és a KISZ együttműködésének tapasztalatairól tanácskoztak, ségi vonatkozásban. Az erdő- gazdaságok az egyre növekvő feladatok, követelmények szem előtt tartásával, fokozott felelősséggel igyekeznek vé­gezni a tevékenységüket hogy: — a termelési és egyéb ered­ményekkel kielégítsék az üze­mi, népgazdasági és piaci igé­nyeket, — rugalmasan alkalmazkod­janak a közgazdsági környe­zethez, — megteremtik a termelés anyagi, műszaki alapját, szín­vonalát, — törekednek a termelé­kenység, hatékonyság, jövedel­mezőség fokozására, a dolgo­zók anyagi érdekeltségének megteremtésére, a gazdaság fejlesztésére, — egyensúlyban maradjon a nyereségre való törekvés az erdőállomány szakszerű neve­lésével, a vadgazdálkodás cél­kitűzéseivel. az erdők kultu­rális, egészségügyi és esztéti­kai érdekeivel. Az erdőgazdaságok 1971. év­ben is eredményesen gazdál­kodtak. A halmozott termelé­si érték a munkatermelékeny­ség, jövedelmezőség és a vál­lalati nyereség jelentős mér­tékben növekedett az 1970. évihez viszonyítva. A dolgozókról való gondos­kodás- tekintetében is komoly előrehaladás tapasztalható. Az élet- és munkakörülmé­nyek, balesetvédelem, a szo­ciális-kultúráig helyzet, a jö­vedelemviszonyok alakulása bizonyítják ezt a megállapí­tást. (4,9 zázalékos a bér­szint növekedés 1970. évihez viszonyítva). Műszaki fejlesz­tésre az 1971-es évben 29 mil­lió forintot fordítottak, A ter­melő jellegű állóeszközök ér­téke 1971. év végén 133 millió forint volt. A tevékenységek termelési mutatóinak alakulása is ked­vező képet mutat. A fakiter­melés, árutermelés, erdőfel­újítás és -telepítés terén elért eredmények tanúsítják ezt. A vadgazdálkodás termelési ér­majd elfogadták a két szer­vezet együttműködési tervét. Ezután az SZMT közgazda- sági bizottságának jelentését vitatták meg. amelyet Körösi István terjesztett elő. A tájé­koztató jelentés Tolna megyei munkaerő-helyzetet vizsgálta. A két elnökségi ülés között végzett munkáról Király Ernő tájékoztatta az elnökség tag­jait, majd Egyed Mihály, az SZMT titkára néhány bejelen­tést terjesztett az elnökség elé jóváhagyásra, illetve tudomá­sul vételre. téke is jelentősen nőtt az elő­ző évhez viszonyítva. Az el­ejtett trófeás vadak jelentős hányada díjazott minőségű volt. Az 1971-ben megrendezett vadászati világkiállítás nagy feladat elé állította a megyé­ben működő két erdő- és vad. gazdaságot. A felkészülés, szer­vezés, bonyolítás sok időt, ener­giát igényelt a gazdaságok ve. zetőitől és dolgozóitól egy­aránt. Mindent elkövettek an­nak érdekében, hegy a kiállí­tás magas színvonalon törté­nő szervezéséből méltóan ki­vegyék a részüket. A negyedik ötéves tervidő­szakban — ezen belül 1972. évben — mindkét gazdaság tervében jelentős célkitűzések szerepelnek. A gazdasági, párt-, tömegszervezeti vezetők, ta­gok, dolgozó kollektívák a feladatok sikeres megvalósí­tása érdekében továbbra is nagy gondot fordítanak; — a vezetők szakmai, poli­tikai színvonalának további emelésére, a vezetés korszerű­sítésére, a dolgozók szakkép­zettségének növelésére. — a helyes szervezeti for­mák és munkaszervezés kiala­kítására állandó javítására, el­lenőrzésére, egyszóval a vál­lalati belső mechanizmus foly­tonos tökéletesítésére, — az üzemi demokrácia ér­vényesülésére, a dolgozókkal való jó kapcsolat tartására. — a termelésre, gazdálko­dásra, termelékenységre, jőve. delmezőségre, hatékonyságra, műszaki fejlesztésre, a meg­alapozott döntésekre, — a dolgozók szociális, kul­turális helyzetének állandó javítására, — a helyes bérpolitikára, — a kollektív szerződés be­tartására, — a belső tartalékok lei- használására, — a párt- és társadalmi szer­vek munkájának hatékonysá­gára, a gazdasági vezetéssel való szoros együttműködésre, egységre. Ezen komplex feladatok ál­landó szem előtt tartásával, érvényesítésével, a vezetők és a dolgozók további helytállá­sával minden feltétel és lehe­tőség megvan ahhoz, hogy a megyében működő két állami erdő- és vadgazdaság telje­sítse azt a feladatot, amelyet a népgazdaság és a társada­lom elvár tőlük. Perei Dániel az MSZMP megyei bizottsága gazdaságpolitika i osztályának helyettes vezetője. , Egyelik a magsalátát Dal mami szarvasdi kerületében. Foto: Gottvald A megyebeli működő erdőgazdaságok 1971. éyi eredménye, fejlesztési lehetőségek

Next

/
Thumbnails
Contents