Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-27 / 98. szám
I * V ! Sok szó esik mostanában gazdasági feladatainkról, köztük nem ritkán nyomasztó gondjainkról. Többen úgy gondolják, hogy közben a fejlődés eredményeit csupán illendőségből hangsúlyozzuk, helyzetünk „kilátústalanságát” feledtetve. Valójában eredményeink és gondjaink feltételezik és nem kizárják egymást Gazdasági problémáink jellege, háttere merőben megváltozott az utóbbi években. A népgazdaság eddigi fejlődésének fő forrását képező munkaerő-tartalékok ugyanis már végképpen kimerültek, a társadalom összes munkaidő- alapja sem napjainkban sem a jövőben tovább nem növekedhet. így az ország az intenzív fejlődés időszakába lépett, vagyis a viszonylag könnyen mozgósítható munkaerő-tartalékok helyett új erőforrásokból, belső tartalékokból kell „megélnünk”. Megnövekedett a szakértelem, a hozzáértés, a felelősség- érzet, vagyis általában a szub-. jektív tényezők, az ember szerepe. Ám a hatékonyság fokozása, a munka- és üzemszervezés, a gazdaság szerkezetének átalakítása bonyolult, nehéz feladatok, s talán kevésbé látványosak és lelkesítőek is mint a korábbiak. A nagyszabású társadalmi átalakításokat értették, támogatták, saját ügyüknek tekintették a tömegek, lelkesítette őket a jövő reménye, nem ritkán illúziója. Napjaink gazdasági jellegű tennivalóinál — bár az osztályharc sajátos, de nem kevésbé időszerű feladatairól van szó —, a frontvonalak nem annyira világosak, mint a nagy társadalmi átalakulások idején. Vannak akik gondjainkat a gazdasági reform bevezetésével magyarázzák. Nem kívánjuk vitatni: bizonyos részproblémákat okoztak és okoznak az új gazdaságirányítási módszerek begyakorlásával kapcsolatos nehézségek. De ezek nem homályosíthatják el a reform döntően pozitív eredményeit. A hatvanas években a régi irányítási rendszerben a mostaninál nagyobb irányításbeli problémák mutatkoztak. Ezek a fogyatékosságok elhatalmasodtak volna az új helyzetben: a mostani általános munkaerőhiány közepette, a mai életszínvonal-követelmények mellett és a nemzetközi gazdasági együttműködés adott fokán, ha nem korszerűsítjük az irányítás módszereit, ha a központi tervezést nem kapcsoljuk szervesen ösz- sze az önálló vállalati gazdálkodással. A reformot tehát nem lehet a múlt pozíciójából megkérdőjelezni, hátrafelé kacsingatva bírálni. A jövőt tekintve viszont lehetünk igényesek. A reformmódszerek és szabályozó eszközök finomításainál, korszerűsítésénél két nézet, két érdek ütközik. A vállalati gazdálkodás biztonsága általában stabilitást igényel. Esetenként viszont a népgazdaság érdeke rugalmas változtatást sürget. Vagy azért szükséges a változás mert időközben bővültek ismereteink, tapasztalataink, lehetőségeink, vagy azért, mert a gazdasági helyzet módosult. Mindkét nézet végletes formában káros, — hangsúlyozta Nyers Rezső, az MSZMP KB titkára a februári országos agitációs és propaganda-tanácskozáson — a rugalmasság és a stabilitás feltételezik egymást Elsősorban a szabályozók olyan elemeit kívánatos hosz- szabb időre meghatározni, amelyek a vállalati és az egyéni érdekeltség rendszerében alapvetőek. Ha viszont a gazdasági élet hullámzása, változása, fontos tervcélok végrehajtását veszélyezteti, az intézkedéseket nem szabad elodázni. A stabilitásra való törekvés tehát nem eredményezheti a szabályozó eszközök feti- sizálását, s nem veszélyeztetheti a szocialista tervgazdálkodást. Elkerülhetetlen volt például a legutóbbi beavatkozás a népgazdaság beruházási egyensúlya érdekében. Ez a beavatkozás, — ahogy Nyers elvtárs megjegyezte — körülbelül egy esztendőt késett, vagyis a szabályozó eszközök az indokoltnál tovább stabilak voltak. A vállalati szakemberek azért is a biztonság, a stabilitás hívei, mert a rugalmas intézkedések többnyire szigorították gazdálkodásuk feltételeit. Szóvá is teszik, hogy a vállalati tiszta jövedelmeknek túl nagy hányadát vonja el jelenleg az állam. A nagyfokú elvonás kétségtelenül mérsékeli a vállalati érdekeltséget, korlátozza a gazdasági önállóság körét. De az is igaz, hogy a szigorításból eredő bevételek nagy részét különböző kedvezmények és juttatások (árkiegészítés, állami visszatérítés stb.) formájában vissza is kapják a vállalatok. Vagyis a nyereségérdekeltség elvének fokozása nem csupán az állami elvonások, hanem a központi kedvezmények és engedmények mérséklését is feltételezi. A nyereségérdekeltség elvének határozottabb érvényre juttatása a szabályozó eszközök esetleges módosításán túl a vállalatok hatékonyabb gazdálkodását, a jövedelmezőség következetes fokozását, többek között például a nem gazdaságos termelés csökkentését igényli. A vállalati önállóság és anyagi érdekeltség, valamint a központi irányítás hatékonyságának fokozása ugyanúgy egymástól elválaszthatatlanok, mint a szabályozó eszközök stabilitása és rugalmassága. Csakis a korszerű reformmódszerek teszik lehetővé népgazdaságunk intenzív fejlődését, a belső tartalékok tömeges feltárását, a dolgozók aktivitásának és kezdeményezőkészségének fokozását. KOVÁCS JÓZSEF Tegnap délelőtt Szekszárdra érkezett Julius Szedlacek, a Szlovák Állami Kereskedelmi Felügyelőség igazgatója, és Huscek Ludwig, a bratislavai területi felügyelőség vezetője. A vendégeket — akiket elkísért Lugosi Lajos, az Országi falu és Rajta akartam csípni a falut. Azt gondoltam, a falu szélére épült csárda fellazítja az erkölcsöket. Nem így van. Dunakömlődön a Halász- csárda nem billentette fel a falu egyensúlyát. Pedig — különösen nyáron — megfordul itt fél Európa. Az idegen beszédet megszokták már az alkalmazottak és a falubéliek. S hinné azt is az ember, hogy a csárda kifejezetten az utazók megállóhelye. Hogy divatot is teremt. A kocsi, az öltözködés, a nagyvonalú szórakozás divatját. A csárda azonban ilyen szempontból a falubélieknek teljesen közömbös. Beszélgetés a kömlődi tsz elnökével. — Sokszor járt már a csárdában? — Olyan nagyon sokat nem. De a rendezvényekre igencsak elmentem. Szilveszterre, vagy nótaestre természetesen. — Az volt az érzésem, hogy a falubéliek nemigen járnak a csárdába. — Járnak. Ez olyan dolog, hogy esetleg a községbeli rosszindulatú emberek mondhatják. Idén, miért, miért nem nem rendeztek nótaestet. Azelőtt évente legalább két alkalommal volt, s bizony a faluból oda sokan elmentek. Ott rendezik a szilveszteri mulatságot és búcsúkor a bált is. Itt bizony sok külföldi megfordul. Követségekről is, kereskedők, átutazók, turisták. De gos Kereskedelmi Felügyelőség vezetője — fogadta dr. Polgár Ferenc, a megyei tanács vb-titikára, majd Korsós István és Csapiáros Lajos, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetői. — Látogatásunk célja tapasztalatgyűjtés — mondta Julius Szedlacek. — Magyar- országon a kereskedelmi felügyelőségek tanácsi vezetés alatt működnek, Csehszlovákiában a jövőben térünk át erre a rendszerre. A szervezeti felépítésen kívül azt vizsgáljuk, milyen elméleti és gyakorlati módszereket alkalmaznak magyar kollégáink a hatékony fogyasztói érdekvédelem mind szélesebb kiterjesztésében és gyakorlásában. A vendégek ellátogattak a szekszárdi üzletekbe, többek között a Korzó Áruházba. Meglátogatták az őcsényi Kossuth Mg. Tsz húsfeldolgozóját is. A csehszlovák és magyar kereskedelmi felügyelőségek együttműködése nem újkeletű, gyakran találkoznak a két ország kereskedelmi szakemberei, s módszereik átadásával segítik egymás munkáját. A mostani megbeszéléseken megállapodtak, hogy a jövőben nemcsak a vezetők, hanem a beosztottak, a megyei kereskedelmi felügyelőségek munkatársai is találkoznak egymással. a nagyvilág emellett a kömlődieknek is ez a szórakozóhelye. Akkor tudnánk meg, hogy mit jelent, ha nem lenne. — Amikor még nem volt a csárda, hol szórakoztak a falubéliek? — Akkor olyan csárdácska volt itt, illetve italmérő helyiség. Ott táncoltak és szórakoztak. — Mit jelent a falunak a csárda? — Néhány családnak munkahelyet, s a fiatalság is fehér asztal mellett szórakozhat, nem pedig rossz levegőjű kocsmában. — Volt-e valaki, aki a tsz- ből ment a csárdába dolgozni? — Egy fiatal lány, aki azóta férjhez ment, s most is ott dolgozik, mint felszolgáló. De a tagok hozzátartozói is dolgoznak ott. — Van-e a faluban olyan leány, aki direkt azért jár a csárdába, hogy felcsípjen valakit? — Ö nincs. Tudtommal nincs. Ilyet mondani nem mernék. Nem hiszem, hogy a csárda a falu erkölcsére negatívan hatna. — Született-e ismeretség, s ebből házasság falubeliek és átutazók között? — Nevezetesen az a kislány, aki tőlünk ment a csárdába dolgozni. A férje gépkocsivezető, és itt telepedtek le, a faluban. Annakidején az üzletvezető megkérdezte, hogy tudnánk-e valakit javasolni a tsz- bői felszolgálónak. Beszéltem a kislánnyal, aki örült az alkalomnak, s odament dolgozni. Pár évre rá férjhez ment. — A tsz-tagok szoktak-e a csárdába menni? — Szoktak. Ott tartjuk a zárszámadási vacsorát. Befér az egész tagság, a családtagok is. Mióta a szövetkezetünk stabillá vált, ez már hagyomány nálunk, egyben ünnep is. A nyolc-tízezer forintot zárszámadáskor nem sajnáljuk, örülünk ennek a csárdának, mert ebben a kisközségben ez az egyetlen szórakozási lehetőség. Csárda. Ebédidő. A kajánko- dó, jópofáskodó freskók halászhálók alatt különböző korú nők, olajos-barna szerelők, sötét ruhás értekezleti emberek, pakompartos, világos cipős öreg vagányok, vékony ujjú tanácsnokok kanalazzák a halászlét. Beszélgetés egy 81 éves du- nakömlődi asszonnyal a két- lyukú sparheldt mellett. — Ebédelt már a csárdában? — Nem. — Most mit főz? — Krumplit főzök egyelőre, és majd készítek belőle valamit, meg tegnapról van egy kis maradék. — Evett-e már a csárda főztjéből? — Nem, nem, nem ettem. Nem. Semmit. — Nem is volt még ott? — Néha elmegyek egy-egy üveg sörért a fiamnak. — Szétnézett-e már odabent? — Hogyne. Bekukucskáltam. Gyakran beszélik az utcán, hogy sok a vendég és sok a külföldi. Szoktak is erre sétálni. Én sváb vagyok, néha beszélek velük németül. — Miről beszélgetnek? — Mondják, hogy szép a falu és felmennek a templomhegyre. A templomhegyről Ma- docsáig látni. — A falubeliek sokat járnak a csárdába? — Ha lefogy a munkaidejük, akkor igen. Sörözgetnek, beszélgetnek. — Szereti a sört? — Szeretem, de elhozom haza. Itthon szórakozunk a többi öregasszonnyal. Beszélgetünk a régi dolgokról, hogy hogyan jártunk iskolába, meg hogy’ volt azelőtt, milyen volt a rendszer. A moszkvai „Balaton”-áraliáz Nemrég nyílt meg a szovjet fővárosban, a Micsurin sugárúton a „Balaton”-áruház. Az új épület berendezése Magyarországon készült és az árucikkek többsége — élelmiszer és tejtermék, gyümölcs, borok, kerámiák, kozmetikai cikkek és egyebek — szintén magyar. Képünk: Az áruház emléktárgyosztálya. Csehszlovák kereskedelmi küldöttség Tolna megyében (Telefoto — TASZSZ—MTI—KS.) — R D. VARGA MARTA
