Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-26 / 97. szám

I « i * A népfront története 7. Szocialista nemzeti egység Lesz művészmozi Szekszárdin — A magyar filmhónapra elkészül — A szocialista forradalom győzelme után a népfront fel­adatai is megváltoztak. Az 1949 tavaszán a Magyar Füg­getlenségi Népfront nyilatko­zata éppen ezekre a megvál­tozott célkitűzésekre utalt, amikor leszögezte^ hogy a benne megtestesülő nemzeti összefogás feladatának tekinti „a szocialista társadalmi átala­kulás békés, törvényes mene­tének további biztosítását, az ország minden alkotó erejének bevonásával”. A párt akkori vezetői azonban a népfrontot szükséges, de átmeneti jellegű alakulatnak tekintették a szo­cializmus viszonyai között, amelynek elsorvasztásán, a nemzeti egység politikájának hatályon kívül helyezésén fá­radoztak. A NÉPFRONT MEGÚJHODÁSA Az 1956-os ellenforradalom után a Magyar Szocialista Munkáspárt szakított a nép­front kérdésében is a szektás, dogmatikus felfogással. Az 1957-es júniusi országos párt­értekezlet állást foglalt a Ha­zafias Népfront újjászervezése mellett. „A kommunisták és pártonkívüliek együttműködé­sének ezt a formáját széles­körűen ki kell bontakoztatni mind a tanácsok, mind pedig a különböző gazdasági, kultu­rális és tudományos szervek munkájának elősegítése, mind pedig az ország általános po­litikai életének kifejlesztése érdekében” — állapította meg a határozat. Megállapította, hogy a népfront megtestesíti a szocializmust építő munkások, értelmiségi dolgozók és terme­lőszövetkezeti parasztok össze­fogását mindazokkal, akik tá­mogatják a népi demokratikus rendszert, tudomásul veszik a munkáshatalom szocialista cél­jait és segítik országépítő munkáját. Tisztázta a nép­front sokat vitatott megjele­nési formáját is, amikor leszö­gezte, a népfront nem tömeg­szervezet, hanem mozgalom, amely a tömegszervezetekre tá­maszkodik. Pártunk VII. kongresszusa 1962-ben az elért nagyszerű eredményekre, mindenekelőtt a mezőgazdaság szocialista át­szervezésére, a szocializmus alapjainak lerakására támasz­kodva hirdette meg a szocia­lista nemzeti egység megterem­tésének politikáját. A népfront feladata a szocialista nemzeti egység megteremtésén keresz­tül „harcolni a szocialista rendszer védelméért és fejlesz­téséért, a szocializmus teljes győzelméért”. Az MSZMP az­óta is töretlenül vallja a szo­cialista nemzeti egység poli­tikáját, s e politika keretében tág feltételei és lehetőségei vannak a népfrontban tömö­rült erőknek. Ma a népfront­ban tovább nő a munkásosz­tály társadalmi vezető szere­pe, erősödik a munkás-paraszt szövetség, tömörülnek társa­dalmunk egyéb rétegei, s mind ezzel erősödik a szocialista nemzeti egység. Ma alapvetően mások a nemzeti összefogás céljai, mint a népfrontpolitika kezdetén. Akkor a nemzetnek csak egy részét lehetett csatasorba állí­tani, de ma a közös célért, a szocializmus teljes felépítésé­ért már a nemzet egésze fel­sorakozik, hiszen társadalmunk valamennyi osztályának és ré­tegének érdeke megkívánja a szocializmus teljes felépítését. A több, mint három évtize­des tapasztalat azt mutatja, hogy a nemzeti egység politi­kája mindig új, meg új erő­forrásokat tárt fel: „amikor összefogtunk, könnyebben, gyorsabban tudtuk megoldani nagy történelmi feladatainkat” — írta Kállai Gyula. A HAZAFIAS NÉPFRONT V. KONGRESSZUSA Ma, több mint 30 évvel ké­sőbb, a népfront zászlóbontása után, a Hazafias Népfront V. kongresszusának előestéjén, joggal és büszkén emlékezhe­tünk a nagy elődökre, akik annyi szenvedés és megpróbál­tatás árán is vállalták és so­kan közülük még ma is — bár merőben megváltozott feladat­tal — vállalják az akkor zász­lót bontott népfront célkitűzé­seinek maradéktalan valóra váltását. Az induláskor a szö­vetséges társak közül sokan kételkedtek abban, hogy a kommunisták a háború után is folytatni fogják a nemzeti összefogás politikáját. Az el­múlt évtizedek igazolták, hogy a nemzeti összefogás nem tak­tika, hanem a magyar kommu­nisták politikájának állandó, tartós eleme. Természetesen ennek osztálytartalma és fel­adatai a történelmi helyzettől függően változhatnak és vál­toznak is, de az a törekvés, hogy a magyar társadalom minden haladó osztálya fog­jon össze és egységben dolgoz­zék, állandó maradt. Ez feje­ződik ki a Hazafias Népfront Országos Tanácsának kong­resszusi levelében is, amely kimondja: 3. ÉRLELŐDIK A TERV Csendes őszi nap Kecske­méten. Horváth Zoltán a város- központban, a Bányai Júlia Gimnázium előtt száll le a buszról. Kivárja a forgalom alkalmas pillanatát, átszalad a széles keramit úttesten. A taxiállomáshoz érve önkénte­lenül lelassítja a lépteit. összesen három-négy kocsi áll benn. Sofőrök beszélget­nek a pádnál. Nincs bent az a kékes­szürke Volga — állapítja meg. A rendelőben a nővér el­kéri beteglapját, majd kis idő múlva kiszól, hogy 12-re jöj­jön. Végigballag a Nagykőrösi utcán, kiér a vasútállomás­hoz. Beül a tanuló-váróterem­be, tagjait meglazítja, szem­héja megrándul... Biztosra ve­szi, hogy hamarosan itt lesz megint Király Zoltán, az izsáki fiú. Vele egyidős, de magasabb, vállasabb, izmo­sabb, mint ő. Sűrű, sötétszőke göndör haj bukik a homloká­ra. Jó pajtás, belevaló srác. Körülbelül hét hónapja isme­ri, bátyja, Király Robi mutat­ta be neki. Akkor is itt vol­tak, az állomáson. Azóta gyakran találkoztak. Zoli tudta, hogy a „másik Zo­li” és a bátyja nyáron az épí­tőiparhoz jártak be dolgozni. Vonattal. Aztán otthagyták a melót. Tengtök-lengtek a vas­út- és az autóbuszállomás tá­jékán, a parkban, meg min­denütt a városban. Úgy egy hónap óta pedig szinte napon­ta összefutnak. Már ő sem jár be az intézetbe, sem a konzervgyárba. Otthon persze úgy tudják... ök ketten együtt csavarog­tak. Lassanként kitapogatták „A népfrontmozgalom céljai tiszták, világosak, helyességü­ket a történelmi tapasztalatok igazolják. Változatlanul érvé­nyes az az alapelv, hogy a népfront a legszélesebb tömeg- mozgalom, amelynek keretében megvalósul a társadalom mind­két osztályának és valamennyi rétegének összefogása a szo­cializmus teljes felépítése ér­dekében ... a népfrontmozga­lom legfőbb feladata továbbra is a párt szövetségi politiká­jának szolgálata, népünk szo­cialista nemzeti egységének erősítése...” Ma a Hazafias Népfront, amely V. kongresszusán új, meg új erőforrásokat, a nem­zet egyetemes erejét akarja mozgósítani a szocializmus tel­jes felépítéséért folyó nagy küzdelmükben, joggal hivat­kozhat tanulságként és moz­gósító erőként is a ^magyar munkásosztálynak, pártunknak a nemzeti egységért folytatott három évtizedes töretlen küz­delmére. A több, mint három évtized különböző szakaszai — az antifasiszta harc, az ország újjáépítése, a néphatalom ki­vívása, a szocializmus alapjai­nak lerakása — elegendő bizo­nyíték arra, hogy a szocializ­mus teljes felépítését is csak a nemzet összes hazafias erői­nek együttmunkálkodásával tudjuk és akarjuk megvalósí­tani. DR. PINTÉR ISTVÁN egymás gondolatait. Közben telt az idő, mintha ostorral ker­gették volna. Egyszer a busz­állomáson összeakadtak egy lánnyal, Király Zoli ismerte valahonnan, cipőcskéjén egy- egy plexiüveg-díszgom csillo­gott. Addig-addig kérlelték, míg a lány hajlandó volt a gombokat leszedni és nekik adni. Király Zoli megjegyez­te: — Amikor találkozunk, mindig felmutatjuk egymás­nak. Meglátjuk, melyikőnk őrzi tovább. Többször a parkoló kocsi­kat nézegették. Horváth Zol­tán egyszer azt mondta: — Ha meglesz a szakmám, sok pénzt fogok keresni, házat veszek meg motorbiciklit. Abban mindketten egyet­értettek, hogy a jó élethez sok pénzre van szükség. Ki­rály Zoli hozzátette, hogy eh­hez Nyugaton könnyebb volna hozzájutni. Erre váratlanul kicsúszott a száján: — Indul­junk el gyalog. — Mire amaz: — Ne hülyéskedj, legalább háromszáz kilométert kéne gyalogolni... ;..Három nappal ezelőtt, no­vember 2-án ugyanitt ültek, kettesben, rajtuk kívül más nem volt a váróteremben. Az utasok kint tolongtak, ünnep­lőben, koszorúkkal, krizantém­szaggal — halottak napja volt. Horváth Zoltán ekkor már elhatározta, hogy megszervezi az akciót. Király jó lenne társnak, vállas, erős fiú. És elszántnak is látszik. Ki kell próbálni, hogyan fogadja az ötletet. Azt kérdezte: — Te vezettél már kocsit? — Te- hert, de azt is pár kilométe­ren. — Én semmilyet sem ve­zettem, de állítom neked, ha negyedóráig figyelem, hogy váltják a sebességet, utána én is elvezetem. — Marhaság! Hiába ismered a kapcsolást, ha nincs rutinod..; Most az alkalmas pillanat... Mióta a megyei művelődési központ épületében működik a Panoráma mozi, szinte tel­jesen feledésbe merült a szek­szárdiak régi filmszínháza, a Garay. Nos, korai lenne el­feledkezni róla, mert a közel­jövőben újra megnyílik, át­alakítva, művészmozi néven. Czank Józsefet, a Tolna me­gyei Moziüzemi Vállalat igaz­gatóját kérdeztük meg; hogy mi újság a művészmozival, láthatunk-e még az idén itt művészfilmeket ? — Ahogy az utcáról is lát­szik, nagy ütemben halad az építkezés. A kőművesmunká­kat a tervek szerint június harmincra be kell fejeznünk, hogy októberig még elég idő legyen a szakipari munkákra, így a falak belső burkolatá­nak kiképzésére, a kényelmes fotelek beszerelésére. — Mi lesz októberben? — Jelentős esemény szín­helye lesz az új művészmozi. Októberben lesz a magyar filmhónap, amelynek utolsó heti rendezvényeit Szekszár- don tartjuk. Ekkor és itt ér­tékelik majd szakmailag a filmhónapot. A rendezvény­sorozatra filmrendezőket, szak­— Próbáljuk ki. Beülünk és átmegyünk a határon, Nyu- gat-Németorszógba. — Király Zoli elgondolkodott. Nem is olyan mamlasz ez, amilyen­nek látszik, gondolta. De ha már így van, ő sem marad­hat le. Ezt mondta: — Klassz! Lopunk kocsit és megyünk. Amelyikőnk jobban tud ve­zetni, az vezet. Horváth Zoltán szemhéja megrándult. „Ráharapott” a fiú. Most már lehet adagolni a tervet. — Nem lopni kell, hanem szerezni. Taxiit, mert azt nem igazoltatják. — Király meg­ütközve nézett rá: — Mit csi­nálsz a vezetőjével? — Elin­tézzük egy eldugott helyen. — Rázós ügy... Mégis csak jobb lenne a kocsi. Átfestenénk, rendszámot cserélnénk... — Horváth Zoltán türelmetlenül szólt közbe: — Az hosszadal­mas. A taxi jobb! — Na, de a vezető... — Mondom, hogy elintézzük! Amikor majd fi­zetni kell, gyomorszájon vá­gom. — És én? — Te pedig... Hirtelen elhallgatott. Kicsit megrettent, úgy érezte, túl messzire ment. Dehát nem kell félni, Király nem olyan fiú, aki beárulná. Amaz türelmetlenül kér­dezte: — És én? Leütném, úgy gondolod? Vagy... megfojta­nám? — Horváth kis tűnődés után így válaszolt: — Leüt­nénk, bekötnénk a száját, fá­hoz kötöznénk. — Na jó, de megtalálják, mielőtt még át­érnénk... — Ez igaz. Mégis csak az volna a biztosabb, ha megfojtanánk. Betennénk a csomagtartóba és valahol a Dunántúlon kiraknánk. . A terv mindkettőjüket fel­villanyozta. Horváth Zoltán úgy érezte: itt a soha vissza nem térő alkalom. Agyát a kaland lehetősége valósággal áttüzesítette. Király Zoltán viszont azon tűnődött, hogy a terv keresztülvitelében az ő szerepe a fontosabb: nélküle Horváth egyedül, semmihez sem merne kezdeni. Ha cse­lekvésre kerül a sor, majd meglátjuk, gondolta, ez most, mint elmejáték, kitűnő. Min­denesetre megkérdezte: — Na és, milyen típusú kocsira gon­doltál. — Volga vagy Polszki embereket, neves színészeket várunk. — Mi lesz a művészmozi célja? — Filmszínházunk célja, hogy a szekszárdiak, vagy megyénk hasonló érdeklődésű nézői megfelelő környezetben, művészfilmeket láthassanak. Ennek gazdasági szempontból számunkra előnye az, hogy ar­ra a filmre, melyre a Pano­rámába ötvenen mennek, ide is eljönnek annyian, és ez itt félházat jelent. Másik fő cé­lunk még hogy a megyebeli amatőr filmesek munkáiból minden hónap egy estéjén programot állítsunk össze, te­hát fórumot adunk az ama­tőröknek is. — Biztosan számíthatunk-e a művészmozi októberi nyitá­sára? — Nyitni mindenképpen fo­gunk. Sajnos, nagy gondunk a pénz. Szeretnénk segítséget kapni anyagi gondjaink enyhí­tésére a Filmfőigazgatóságtól, és a kultúrérdekeket mindig szívesen támogató megyei ta­nácstól, hogy ne kelljen a szép kivitelezésű mozit, pénz hiányában, — ha csak időle­gesen is — régi bútorzattal be­rendeznünk. —‘ vi — Fiat. Ez mindegyik stabil, gyors kocsi... — Gyorsan el­harapta a szót. Itt tovább nem! Ez már csak az ő „terü­lete”. Azt most nem keli el­mondani Királynak, hogy azért kell nagy kocsi, mivel Kiss Arankának és az édes­anyjának is kényelmes helyre van szüksége. Majd megtudja idejében, amikor már nem léphet vissza. — Oké -— hagy­ta rá a másik, majd hozzá­tette: — És mivel fojtanánk meg a sofőrt? — Gondolkod­tam ezen is. Vaskampó kéne, meg egy 'kötélhurok. Mindketten elhallgattak. Egész lényüket ismeretlen borzongás kerítette hatalmá­ba. Majd Király ezt kérdezte; — De hogy megyünk át a ha­táron? — Úgy, hogy áttörjük a_ sorompót. — És ha ránk lőnek? — Visszalövünk. Apám katonatiszt volt — hazudta; •— A pisztolya még megvan. Úgy el van zárva, hogy nem tudom megszerezni. De el tu­dom hozni a vadászpuskáját. Az volna jó, ha te meg pisz­tolyt tudnál szerezni.. Ekkor nyílt az ajtó és meg­szakadt a beszélgetés. Maguk- korabeli srác jött be, Király­nak odaköszönt, ismerte a vo­natról. Kérdezősködött valaki után, nem látták-e véletlenül, aztán kiment. Ök folytatták... Király megkérdezte: — Mikor indulnának? Horváth Zoltán válasza erre is készen állt: — Vasárnap este, hetedikén. Jól elvegyülnénk a hétvégi forga­lomban. Megállapodtak, hogy vasár­nap este 6-kor itt, az állomá­son találkoznak. Horváth busz- szal jön be, Király pedig vo­nattal. Aznap a délutánt is együtt töltötték. Négy óra körül Hor­váth azt mondta Királynak, hogy menjenek be a Nagy­templomhoz, a központi busz­megállóhoz, odajön majd Kis­fáiból egy Aranka nevű Lány­ismerőse. Besétáltak a Rákóczi úton. Fél ötkor bejött a reptéri busz, de ismerős lány nem szállt le róla. (Folytatjuk) ttöKÉ Míáfonmr SWMÉKkftL «w» Hatvani Dániel dokumentumregénye

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents