Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-26 / 97. szám

f

V

Két fronton a balesetek megelőzéséért

Biztonságon munka a MEZŐGÉP Vállalatnál — A drágább megoldás emberségesebb és olcsóbb...

' A MEZŐGÉP Vállalat úgyszólván. alapítása óta dicsekedhet kimagasló termelési eredményekkel. Ezekre — 1968-ig — szomorú árnyékot vetett az üzemi balesetek nagy száma, súlyossága.

— A balesetek két ok miatt (történtek, — mondotta Zsigo- vdcs Ferenc igazgató. — Részint a biztonságtechnikai berendezések hiányosságai miatt, részint azért, mert a dolgozók nem tartották meg a biztonsági előírásokat. Talán szabad úgy fogalmaznom, hogy ezért indítottunk kétfrontos harcot... Az egyik frontot a technikában, a másikat a nevelésben nyitottuk meg.

Megvizsgálták a balesetek előfordulásának leggyakoribb Okait, megállapították azok helyét, ezzel feltárták a veszélyforrásokat. Mint kiderült, a legtöbb súlyos szerencsétlenség a présgépnél és az anyagmozgatásban történt. Ma már lehetetlen úgy elindítani a prést, hogy abból baleset történjék;

A balesetek megelőzésére a legtöbb forintot az anyagmozgatás gépesítésére kellett áldozni. 1967-től 1971-ig majdnem egy és negyedmillió forintot költöttek erre; ebből 380 ezer forintot tavaly.

— Tőkés számítások szerint kevesebbe kerül a fizikai munkásokkal végeztetett rakodás, mint ennek a munka- folyamatnak gépesítése, — folytatta Zsi go vies Ferenc. — Szerintünk az emberélet, az egészség forintban nem kifejezhető. El tűrhetetlenül erkölcstelen lenne szocialista nagyüzemben azt számolgatni, hogy a rakodógép kerül-e kevesebbe. vagy a baleset miatt bekövetkező termeléskiesés. Bár, ha a termelés folyamatosságát, az emberek munka- kedvét is kalkuláljuk, a biztonságos munka gazdaságosabb is, mint amelyet balesetek zavarnak meg.

Az Igazgató nem zúdít ránk számrengeteget. A biztonságra törekvés sikere kiviláglik abból, hogy a MEZŐGÉP Vállalat a tröszthöz tartozó huszonhárom vállalat közül 1970-ben a balesetek megelőzésében az első helyre

A lemczesíkot u-profilúra hajlító gép kerekei átlátszó műanyag lapok mögött forogna k, így hozzányúlni nem lehet.

került, s azóta is fejlődés, nem visszaesés tapasztalható.

A gépi berendezéseken kívül a cél érdekében a szellemiektől sem sajnálják a pénzt a MEZŐGÉP-nél. Tavaly balesetmegelőzési propagandára több mint százezer forintot költöttek. A vállalatnál uralkodó egészséges versenyszellemet szintén a megelőzés szolgálatába állították. Mind tavaly, mind tavaly előtt évenként megközelítően 40 ezer forintot osztottak ki azok között a dolgozók között, akik tevékenyen segítették a hatvanszemélyes munkavédelmi őr hálózat igyekezetét.

Kuksz János elektrotechnikus, a tmlk-csoport vezetője a feleségével együtt örült az erédményes munkavédelemért kapott jutalomnak; Fukszék most építenek. Az új otthon, egyik dísze lesz a jutalomból vásárlandó csillár.

ősszel és jelesebb névnapok táján a portások kikészítik az alkoholszondákat tartalmazó dobozokat. Tapasztalatból tudják már, kiket célszerű felkérni egy teli tüdőből fúvásra. A szonda kristályait szeszgőzzel elszínezni kellemetlen következményekkel jár. Az első és második esetben csak kicsi az igazolatlan hiányzás hátránya, — a harmadik esetet követően azonban már ugrik” az évi nyereségrészesedés fele. Akiről pedig még többször lgpereg az intelem, attól végleges búcsút vesz a MEZŐGÉP Vállalat.

A jó munkaköri légkör velejárója a vidámság. A tréfálkozás nem rejt balesetveszélyt, a gépek közö ti -kergetőzés, játszás igen. Ma is szomorú emlék: a fúyőcsőből kiröppenő gittdarab egy, ' a rakoncátlankodásból rég kiöregedett munkást félszemétre vakká tett.

— A műhelyben dolgozók jókedvének, mi, vezetők örülünk. — említi búcsúzkodás közben Zsigovics Ferenc igazgató —, hiszen derűsen eredményesebb a munka. Nehogy baj származzék a vidámságból, azért.az öreg,szakik ejtenek olykor néhány figyelmeztető szót...

BORVÁRÓ ZOLTÁN Foto: Szepesi László

Ismét

az alkatrészellátásról

Az évek óta húzódó ép állandóan súlyosbodó mezőgazdasági alkatrészellátási gondok azt mutatják, a mező- gazdasági alkatrészgyártásnak Magyarországon mintha nem lenne felelős gazdája. A probléma azonban ennél is sakkal mélyebb gyökerű; nem csupán az alkatrész, de a mezőgazdasági gépgyártás, gép- behozatal sincs összhangban. Nagyon sok esetet lehetne felsorolni, ami bizonyítja, hogy megfelelő munkagépek híján az erőgépeket nem tudják maximálisan kihasználni, és fordítva, sok hasznos munkagép sincs úgy igénybe véve, mint ahogy lehetne. De egyes mezőgazdasági ágazatok gépesítése sincs megoldva, nem sokat ér az olyan gépsor, amelyikkel például csak pa- lántázni, és mondjuk sort művelni lehet, de műtrágyázáshoz, védekezéshez, betakarításhoz már nincsenek meg a kiegészítő gépek. Ezek azt mutatják, a mezőgazdasági gép- és alkatrészgyártó vállalatok azt gyártanak, amit tudnak, vagy amit akarnak.

Sajátos ellentmondás: mező- gazdasági ország, ahol nincs összehangolt, szervezett mezőgazdasági gépesítés. Pedig a mezőgazdasági üzemek szívesen vásárolnák a jó hazai gépeket — ha lennének, s ha lennének valószínű, hogy alkatrészeket is lehetne hozzájuk kapni)

Évről évre más és más típusú külföldi gépeket hoznak áz országba, s eZ egy láncolatot indít el; a még használható, de már régebben behozott külföldi gépekhez alkatrészeket egyszerűen nem, vagy nagyon nehezen lehet kapni;

A gépgyártó vállalatok vezetői pénzhiányra hivatkoznak. De vajon mennyi pénzbe kerül az anyagbeszerző utaztatása? Akik sokszor a fél országot kénytelenek bejárni,

hogy alkatrészhez jussanak, hogy egyáltalán aratni, csépelni lehessen^

A szedresi Petőfi Tsz szerződést kötött a Vörös Csillag Traktorgyárral, hogy a gyár gépeiben a garanciális javítást, elvégzi. Ezen túlmenően a tsz más — jól felszerelt gépműhellyel nem rendelkező — mezőgazdasági üzemek gépeinek a javítását is vállalja; Vállalja, de nem minden esetben tudja a garanciális és az egyéb javításokat időben elvégezni — alkatrészhiány mi. att. Mi következik ezután? A megrendelők telefonon, személyesen, távirattal állandóan sürgetik a gépműhelyt. Érthetően, hisz már eleve az idővel meghibásodott gépre terveztek. A gépműhely alkatrészhiányra hivatkozik, a megrendelő bármennyire is belátó, — dühös. Tehát „lent” a mezőgazdasági üzemeknél csapódnak le az ellentmondások, azoknál, afrik vajmi keveset tehetnek azért, hogy ez az országos gond megoldódjon,

A gyárak nem mernek tU- zikót vállalni, nem raktározhatnak milliós értékű alkatrészeket, különösen akkor, ha bizonytalan, hogy eladható, éppen az állandóan változó géptípusok miatt. Erre nem is lehet kötelezni őket A nap mint nap megjelenő nyilatkozatokban olvashatjuk: -„idén lesz elegendő alkatrész y,nem lesz gond az alkatrész- ellátás”. Az érdekeltek, a mezőgazdasági üzemek vezetői ezek láttán legtöbbször már csak legyintenek. Évek óta ezt olvassák, s a gyakorlatban, egész mást tapasztalnak. S minden fórumon azt sürgetik, hogy valahol valaki egyszer már vegye kézbe a mezőgazdasági alkatrészellátás ügyét.

V. M.

Lányok, — padláson

Az esztergapadokra plexilemezeket szereltek, yédik a .dolgozót a szerteröpp enő forgácsoktól.

melyek

Meredek és magas a vaslépcső. Telkes Zsuzsa, a KISZ-titkár visszaszól:

— Csak kapaszkodjanak.

Már hallatszik a csiszológép bugása. Az alacsony ajtón belépve a szem nehezen szokja meg a neoncsövek fényét.

— Hát ők azok, — mondja Telkes Zsuzsa, és a hosszú asztal felé mutat, ahol kék köpenyes lányok ülnek.

Mellettünk egy fiú siet el, nagy kosarat cipelve, benne fekete, harmonikára emlékeztető gumihengerek.

— A vulkanizálóból hozza, — mutat a fiú felé Telkes Zsuzsa —, a lányok ollóval a felesleges részeket levágják a gumiról:

A hosszú asztalop apró rádió, zeneszó keveredik a gépek zúgásával.

— Okos kis szerkentyű, — mutat a rádióra Üveges Erzsébet — unalmas lenne nyolc órán át csak a gép zúgását hallgatni.

Furcsa ez a helyiség. A szokásos sima mennyezet helyett itt boltív hajlik a lányok fölé.

— Padlás volt ez, — mondja magyarázólag Nemcsók Mariann, a brigád vezetője —, de a ktsz átalakította.

Dunaföldváron, a Gumiipari Ktsz-ben tavalyelőtt novemberben alakult meg tíz lány összefogásából a November 7. ifjúsági brigád. Azóta szocialista brigád címet szerzett.

— Többségében betanított munkások vagyunk, de van köztünk gumigyártó szakmunkás, meg szakiskolás is.

— Sokat fejlődött a ktsz az utóbbi időben, — mondja a brigádvezető —, ez a padlás csak szükségmegoldás. Ahogy nőtt a termékek száma, annál kisebbek lettek a helyiségeink, Kezdetben csak gumicsizmák készültek

itt, ma viszont műszaki gumiárukat is gyártunk szép számmal,

— A fizetés?

— Az sem rossz. Ezerhárom—ezernégy között az átlag. Fiatalok vagyunk, átlagban IS— 19 évesek, úgy gondolom, egyelőre elég ez a pénz, — vélekedik Vajai Julianna betanított munkás.

— Csak beszéljetek, — biztatja a lányokat a KISZ-titkár —, ne csak a munkahelyről, mást is csinálunk így, együtt...

— Igaz, — szól közbe Szénási Erzsébet —, jól megértjük egymást. Sokszor van klubdélután...

— Most kirándulást tervezgetünk. Ha minden jól megy, — újságolja egy másik lány —, akkor a nyáron elmegyünk az Északi Középhegységbe.

— Es a Szelidi-tóhoz is — teszi hozzá Üveges Erzsi.

Így telnek a napok. A lányok mind jobban összeszoknak, mind jobban megismerik egymást és nemcsak munkatársak, hanem barátok is lesznek.

Az egyik lány így beszél erről:

— Itt nincs veszekedés. Nem azt mondom, volt már kisebb súrlódás, de hol nincs?

A fiú újra megjelenik a nagy kosárral, hozza a vulkanizálóból a teleszkópharmonika- gumikat.

Az udvaron, a vaslépcső alatt férfiak dolgoznak.

Egyikük felénk szól:

— Ügyes lányok, ugye?

A férfiak összenevetnek.

— Csinosak is, — mondják.

VARGA JQZSEF