Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
V ! ? 4 I A történelem geometriája Az egyenlőség társadalmát építjük? Ha a nagy történelmi célhoz és a múltban fogant eszményekhez mérjük társadalmi folyamataink irányát, akkor a válasz határozott és egyértelmű: igen, a históriai örökség megszüntetéséhez, az embert embertől elválasztó egyenlőt- lenségi szakadék áthidalásához vezet az utunk. Mindez korántsem értendő csupán évszázados jövő időben : e célokból már sokat, korszakos értelmezésben sokat megvalósítottunk. A népesség csekély százaléka immár nem sajátíthatja ki a többség javait; öröklött előjogok nem konzerválhatják nemzedékről nemzedékre a birtoklás és az elnyomás egyenlőtlenségét. Országunk, korszakunk mégsem az egyenlőség világa. Nem lehet még az, mert a történelem geometriája különbözik az euklidesi törvényektől: itt két pont között nem az egyenes a legrövidebb, és az út, amely a holnapi célhoz vezet ezért is kanyargós. Gondoljuk meg: vajon célszerű lenne az egyenlőség rövidre zárt, elrendelt, mai bevezetése? Valódi egyenlőség lenne az, ha — történetesen — holnaptól mindenkinek pontosan azonos mennyiségben porciózná ki a javakat a társadalom, függetlenül szorgalmától, képességeitől, felelősségétől, egyszóval: végzett munkájától? Hadd emlékeztessünk a szerzőre, aki immár száz esztendeje pontosan körvonalazta ezeket a mai, ha úgy tetszik napra készen modern elosztási gondokat, megfogalmazva az átmenet korszakának elosztási modelljét. A mi világunkról írta Marx, hogy „nem ismer osztálykülönbsé- geket, mert mindenki csakúgy munkás, mint a másik; de hallgatólagosan természetes privilégiumul ismeri el az egyenlőtlen egyéni tehetséget és következésképpen, a teljesítőképességet. Tehát tartalmában ez is csak az egyenlőtlenség joga...” A kép, amely e szövegből elénk rajzolódik, ismerős: a munkához kötődő differenciálás egyenlőtlensége ez, amely bár megszünteti a vagyon és az előjogok szakadékét, de új társadalmi különbséget, sőt — Marx szavaival — új privilégiumot ismer el: a munka rangját, s természetesen e szocialista ranghoz kötődő jövedelmi eltéréseket. Ez hát az a történelmi terep, amelyen a társadalmi, gazdasági fejlődés különleges geometriája megvalósul. Arról lenne tehát szó, hogy a mai egyenlőtlenség, ami a munka szerinti elosztásból történelmi szükségszerűségként következik, csupán a ködösen távoli jövőben, tehát az utódok számlájára átutalva teremt majd egyenlőséget? Ez a bonyolult kettő«sség jellemzi ugyan napjainkat, de az egyenlőségre — a munka szféráján túl — most is erőr teljesen törekszünk. Ha a tények tükrében vizsgáljuk ezt a nivellációs — tehát a családi jövedelmeket közelítő, kiegyenlítő — folyamatot, kitűnik, hogy a hétköznapok olykor észrevétlen hatásain átszűrődve milyen határozottan érvényesül ez a történelmi irány. A Központi Statisztikai Hivatal nemrég tette közzé tíz esztendő jövedelmi adatsorait, s ezek egyértelműen vallanak erről a tendenciáról. A számok — ha megfejtjük társadalmi jelentésüket — azt jelzik, hogy a családi jövedelmek különbségei csökkentek a közelmúlt években. A családi — tehát az egy főre jutó — jövedelmek eltéréseinek mérséklődését érzékeltetik a következő tények: 1962-ben az átlagos jövedelmi szint felett élők bevételei 109 százalékkal haladták meg az átlag alattiak színvonalát, s 1967-ig ez az eltérés 92 százalékra mérséklődött. Ugyanez más oldalról nézve: ha a tízmilliós országot tízszer egymilliós jövedelmi csoportokra osztjuk, kiderül, hogy 1962-ben a legmagasabb jövedelmi szintű 1 millió lakos bevételei csaknem hatszorosan haladták meg a legalacsonyabb 1 millióét; 1967- ben az a skála már határozottan szűkebb, négy és félszeres. A családi jövedelmek közelítésében — mert hiszen ezt jelzi az iménti tízszer milliós számítás —, elsőrendű szerepet töltött be a társadalmi juttatások növekedése. Ami az emelkedés ütemét-mártékét illeti: a társadalmi juttatások gyarapodása a mögöttünk lévő harmadik ötéves terv éveiben a munkából származó jövedelmek emelkedésénél lényegesen gyorsabb volt. Az úgynevezett pénzben! társadalmi juttatások 1960 és 1970 között csaknem két és félszeresére nőttek, mindenekelőtt a szociálpolitikai-jövedelmi intézkedések — a családi pótlék ki- terjesztése, a nyugdíjak emelése és körének bővítése, a gyermekgondozási segély bevezetése stb. — nyomán. A pénzbe ni juttatások, mivel elsősorban az alacsonyabb jövedelmű családokat érintették, nagymértékben, hozzájárultak az elmúlt évtized nivellációs eredményeihez. A családi jövedelmek mindmáig nagymértékű különbségeit elsősorban demográfiai tényezők okozzák. Nyers Rezső a közelmúltban tartott agitáci- ós és propaganda tanácskozáson mondotta: „...még sokan vannak, akik nehéz anyagi körülmények között élnek, ezek a családok nem is mindig a kis keresetűekből, hanem azok közül kerülnek ki ahol a nagy család, sok az egy keresőre jutó eltartott, másrészt azokból, akiknek a nyugdíjuk alacsony. A jövedelemszóródás tényezőinek ismeretében éppen ezért ebben az évben a családipótlék-eme- léssel a nagycsaládosok helyzetén kívánunk könnyíteni. Az is ismeretes, hogy a negyedik ötéves terv az alacsony összegű nyugdíjak, elsősorban az 1960. előtti, úgynevezett régi nyugdíjak emelését is előirányozza”. A folyamat iránya, a családi jövedelmek közelítési tendenciája nyilvánvaló — kérdés most már csupán a mérték és ütem lehet. Nos, a statisztikai adatsorok vallomásából az is kitűnik, hogy a kiegyenlítődés korántsem értelmezhető minden családra évenkénti folyamatossággal; az irányzat csupán hosszabb távon, több év átlagában értelmezhető. Közben, egy-egy évTÁRSADALMI JUTTATÁSOK ALAKULÁSA Természetbeni juttatás ( millió FI ) Pénzben! juttatás 48 306 12 MS SS2S 30 654 »» 21815 4587 1432 456 1686 180 5294 6095 2076 7712 1575 700 2272 310 7460 2735 ÆM I960 Ilii 1965 3688 38stess; Nyu( Családi pótlék Seçély Táppénz Ösztöndíj Egécztégűgyt és szociális ellátás Oktatás, kultúra, sport és üdülés 1970 ] Egyéb juttatisok fl®] nVjSjd FŐBB TÁRSADALMI RÉTEGEK EGY FŐRE JUTÓ REÁLJÖVEDELMÉNEK ALAKULÁSA */ 150 145.1 IMS 1970 FŐBB TÁRSADALMI RÉTEGEK EGY FŐRE JUTÓ ÖSSZES JÖVEDELME (1970-baa, havi Oiuai Ft) 2184 1625 1622 A foglalkoztatottak MEGOSZLÁSA JÖVEDELEM SZERINT (állami azaktorban Ssazea foglalkoztatott » 100X) 1968 1970 [hljjiÜl 1000 Ft 4a (tavasabb füll 1001-1500 1501-2000 c: 2001-2500 2501-3000 3001-4000 4000 Ft felett Tim.;. •»i ÍUJ ben, a családi jövedelmekben emelkedés és csökkenés egyaránt előfordulhat. A szellemi és munkás háztartások egy főre jutó névleges jövedelme 1966. és 1969. között például úgy alakult, hogy a háztartások 82 százalékában emelkedett, 18 százalékában pedig csökkent a jövedelmi arány; a paraszti háztartásokban azonos időszakban 77 és 23 volt a megfelelő változási mérték. A családok egy főre jutó jövedelmei — átlagokban számítva — ebben a példaként választott időszakban is számottevően emelkedtek: a szellemi és a munkás háztartásokban 20, a paraszti háztartásokban pedig 27 százalékkal. Az átlag — természetesen —~ aligha vigasz azokban a családokban, ahol ha átmenetileg is, az egy főre jutó jövedelmek csökkenése érezhető. An» az irányt: a családi jövedelmek közelítésének történelmi grafikonvonalát ez sem módosítja — a munkából gyarapodó javainkból mint többet fordítunk e nagy társadalmi cél megvalósítására! TÁBORI ANDRÁS Tolna megye terület és lélekszám szerint egyaránt csak kis részét képezi az országnak. Természetes, hogy az egész ország helyzetét tükröző adatok az igazán közérdekűek, de azért bennünket — olykor elfogultan, szerencsére azonban csak egyre gyakrabban jó értelemben vett lokálpatrióta helybélieket — szű- kebb pátriánk, Tolna megye változásai éppúgy érdekelnek. Az alábbiakban a Központi Statisztikai Hivatal Tolna megyei Igazgatósága legfrissebb jelentése alapján igyekszünk szemelvényesen érzékeltetni a megyebeli helyzetet. Legelsősorban a foglalkoztatottságot. A foglalkoztatottság növekedését tükröző számok egyre alacsonyabbak. Ez a ritka esetek egyike, amikor egy fejlődés üteme csökkenésének örvendenünk kell, ugyanis azt jelzi, hogy megyénkben — hála a II., de főleg a III. ötéves terv erőfeszítéseinek — sikerült biztosítani a teljes foglalkoztatottság lehetőségét. Az ütemcsökkenés mellett a termelőerők belső szerkezetének változása is megfigyelhető. A nagyüzemi mezőgazdaság munkaerő-helyzete például évek óta stabilnak tekinthető. Az átlagosnál gyorsabb ütemben nőtt viszont a közlekedés és a kommunális, kulturális és szövetkezeti szolgáltatásban dolgozók száma. Az alábbi százalékszámok hat ágazatban foglalkoztatottak létszámváltozását tükrözik 1971- ben, az 1970-es helyzethez mérten, Ipar: Építőipar: A mezőgazdaság állami szektora: Kereskedelem: Közlekedés: Szolgáltatás: Együttesen: 3.8 százalék 5,5 százalék —0,7 százalék 6,0 százalék 14,1 százalék 10,4 százalék 3.9 százalék Ezzel szinte párhuzamosan rendkívül figyelemre méltó, hogy a lakosság pénzjövedelme — melynek növekedése a korábbi években, főleg a II. ötéves terv időszakában rendkívül szerény méretű volt — a III. ötéves terv során már ugrásszerűen gyarapodott, és főleg tavaly haladta meg az országos átlagot. Ez természetesen nem véletlen, hanem egyenes függvénye a vidéki iparfejlesztési politikának és a mező- gazdasági termeléssel kapcsolatos pénzjövedelmek növekedésének. Utóbbi esetben nem is annyira a termelőszövetkezeti tagok készpénzrészesedésére, hanem inkább a növényi és állati termékekből származó bevételeinek emelkedésére kell gondolni. 1971-ben egyébkéht a munkabérek és a bérjellegű jövedelmek együttesen hét százalékkal haladták meg az előző évi szintet. A mezőgazdasági munkából származó pénzbevétel növekedése csak megközelítőleg hű tükre a jövedelmi viszonyok változtának, hiszen a paraszti jövedelmek harmadrészénél többet a saját termékek fogyasztása és piaci értékesítése (tehát a közellátásba való bekapcsolódása) képezi. Megjegyzendő, hogy ezen a téren megyénk nem élvez valamiféle privilegizált helyzetet, ugyanis országosan a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos bevételek a megyeivel azonos mértékű fejlődést mutattak.
